Azt hiszem, szerencsés vagyok elsős Csoda-csapatommal kapcsolatban. Igaz, hogy az év utolsó hónapja a Boldogító jó cselekedetek, de ők már megismerkedésünk óta fogékonyak mindenféle jótettre. A kedvességük, jószívűségük most, a szeretet hónapjában csúcsosodott ki.
Rengeteg apró figyelmesség valósult meg ebben a hónapban, melyek csak egy része volt irányított, a technika órán készített szívecskével, vagy egy-egy rajzzal, otthoni kézműveskedéssel önmaguktól is többször lepték meg egymást, de minket, tanítókat is.
A kezdetektől tartó folyamatos gyűjtés eredményeként ebben a hónapban már harmadjára tudtunk több zsáknyi műanyag kupakot eljuttatni egy velük egykorú beteg kisfiúnak, de részt vettünk a MosolyManók kampányban is, amikor is több csomag játékot hoztak be rászoruló gyermekeknek. A szülők, illetve a gyerekek a felajánlásokat még egy hatalmas doboz édességgel is megfejelték, mellyel egy helyi Fordított advent kezdeményezéshez járultunk hozzá.
A sokféle jótékony programon kívül végig igyekeztem ráirányítani a figyelmet a hónap gondolatára, miszerint ha szeretet van, minden van. A hónap dalában is többször énekeltük, hogy „jó emberré csak a szívemmel válhatok”, de boldogságóránk meséjének is az volt a tanulsága, hogy a jószívű, boldog ember elnyeri jutalmát az életben.
Az óra fő tevékenységének ismét egy kézműves foglalkozást terveztem. A gyerekek egy zöld lapot kaptak, melyre a saját tenyerüket kellett felrajzolni, majd azt körbenyírni. A sok-sok tenyérből elkészítettük az osztály karácsonyfáját, mely alól nem hiányozhattak az ajándékok sem. Összeszedtük gondolatban azt a sok-sok jótékony tettet, amivel tulajdonképpen egész évben segítettük a környezetünkben élőket, kezdve a kupakgyűjtéstől, a kimaradt ennivalók Ételdobozba juttatásán át egészen a játékok, édességek felajánlásáig. Mindezek ajándékdobozokként lapultak a fa alatt. Büszkén tettük fel ajándékaink mellé a gyerekek által elkészített díszeket is a fára, melyek mindegyike egy-egy apró kedvességet, jótettet ábrázolt. Az utolsó díszt a ha szeretet van, minden van mondattal kísérve én ragasztottam fel a fára… ahogy meglátták a piros szívet, mindenki mosolyodni kezdett.
Az óra végi relaxáció során remélem, át tudták gondolni, milyen sokféle jót lehet tenni egymással, egymásért, hiszen volt, aki azt rajzolta a kapott dísz sablonjára, hogy segít otthon az anyukájának, de volt, aki a Földünk és az állatok óvására hívta fel rajzával a figyelmünket. (Tettünk is ki egy madáretetőt az ablakunkba.) Akadt köztük olyan, aki a kis barátját rajzolta le, amint éppen megöleli, de volt olyan is, aki „csak” egy mosolyt tett a díszre… ezek mind-mind apró, de mégis jelentős cselekedetek. Pont ezekkel fogják jobbá tenni a világot. Én hiszek benne, hiszek Bennük.
Boldogító jó cselekedetek
A december, az adventi időszak különösen alkalmas arra hogy a karácsonyi várakozás és készülődés mindennapjaiba a kedvességet, az örömöt, a másokra való odafigyelést becsempésszük. Ezt igyekeztem felhasználni a december havi boldogságóra foglalkozásán is. Előszór a táblára felrajzoltam egy nagy ajándékcsomagot, s a bemelegítő, ráhangoló beszélgetést a Mit hoztál ma játékkal kezdtük. A hozott pozitív, kedves gondolatokat, ( figyelem, jóakarat, segítőkészség, egészség, türelem stb.) fogalmakat felírtuk a táblára rajzolt ajándékcsomagba.Meghallgattam a tanulók spontán megnyilatkozásait, melyet e kifejezések hoztak felszínre belőlük. Majd meghallgattuk a hónap dalát, s egy kis laza táncos mozgással kísértük a dallamot. Beszélgettünk a karácsonyi szokásokról, az ajándékozás öröméről. Mi magunk is készítettünk karácsonyi vagy egyéb mintás szalvétából egyszer használatos, eldobható szájmaszkokat, közben beszélgettünk a szájmaszk használatának fontosságáról, arról, hogy ki kinek ajándékozza az elkészült maszkot. Munka közben halkan karácsonyi dalokat hallgattunk. A zárókörben tapssal, kopogással értékelték a tanulók munkájukat, aktivitásukat. Pozitív, megerősítő visszajelzéseket kaptam a tanulóktól. Elpakolás, teremrendezés közben újból meghallgattuk a hónap dalát.
Maci csoport
Sajnos a kialakult járvány helyzet miatt óvodánkba tíz napos bezárás majd csökkent létszám és összevonás történt decemberben. A csoportunkból 6 kisgyermek volt csak és a legkisebbekből egészültünk ki. Beszélgettünk arról, hogy kinek ki a barátja, mit szoktak együtt csinálni, szoktak e segíteni egymásnak, szüleiknek. Mitől leszünk boldogok? Végül közösen rajzoltunk egy nagy napot, ahova mindenki lerajzolta a boldog arcát. Élvezték a közös munkát segítettek egymásnak.
Katica csoport
Ezen a héten kedvességnapot tartottunk. Kedves szavakkal illették egymást a gyerekek. „Azért szeretlek, mert” játék során minden gyermek elmondta társának, hogy miért szereti őt. Végül közösen megalkodtak fa elemekből egy napocskát, aminek a közepébe minden gyermek elfért, ezzel is megmutatva az egymás iránti szeretetüket és az összetartozás fontosságát.
Ebben a hónapban a Borzokkal összeszedtük mi jót cselekedtünk az iskolában és átbeszéltük azt is, hogy otthon mit tettünk, amivel – úgy érezzük – jót tettünk.
Minden hónapban folyamatosan figyeljük a szelektív hulladékgyűjtőket és rendszeresen ürítjük, odafigyelünk a gyerekek hulladékkezelési szokásaira. Nagyon fontos nekünk, hogy a bolygónkat élhetőbbé tegyük, és ennek érdekében ezt tudjuk tenni környezetünk megóvása érdekében.
A novemberben és decemberben kihelyeztük a madáretetőket. A közvetlen környezetünk természeti kincseinek megóvása mindig fontos volt nekünk. Jó érzéssel tölti el szívünket, amikor látjuk, hogyan jönnek a kis madarak az etetőhöz.
Idén sajnos elég sok konfliktus alakult ki a csoportban. Ezek feloldása érdekében több olyan játékot játszottunk, amivel közelebb kerülhetünk egymáshoz.
Az adventi naptárba jókívánságokat helyeztünk, és abból húztunk minden nap. Így majdnem minden decemberi reggel egy kis útravalóval indult.
Otthon a gyerekek sokat segítettek szüleiknek, és igyekeztek megfelelni az otthoni elvárásoknak, mind magatartásban, mind tanulásban.
Hát ez a mi jó cselekedetekkel megtűzdelt decemberünk, az e havi boldogság-óránk beszámolója.
Az őszi tanévkezdés, a bizonytalanság érzése…..ezeken való felül emelkedés jellemezte az eddig eltelt időszakot.
A Boldogságórák segítséget nyújtottak abban, hogy igenis tovább kell lépni, előre kell tekinteni, és örülni annak, hogy együtt lehetünk. Együtt álmodhatunk, beszélgethetünk, alkothatunk….
A Boldogító jó cselekedetekről szóltak az elmúlt hetek, az adventi várakozásban, egymás megajándékozásában, és az egymásnak írt üzenetben.
Mi így készültünk az idei csendesebb karácsonyra.
A Karácsony közeledtével jó alkalom nyílt arra, hogy mindennap úgynevezett Kedvességnapot tartsunk. Sajnos ez a hónap nagyon rövid volt, mert 17-e volt az utolsó óvodai nap.A járványhelyzet miatt nagyon kevés gyermek volt a csoportunkba, aki részt tudott venni a napi tevékenységekbe. Napi szinten megbeszéltük, hogy ki milyen jótettet hajtott végre előző nap.
Az utolsó két hétben a gyermekek igyekeztek mindennap figyelmesek és kedvesek lenni társaikhoz. Erről készítettünk egy csoportképet, amibe mindenki belefért.
December az adventi időszakról, a Mikulásvárásról szól a gyerekeknek az óvodában. A hónapra tervezett boldogító jó cselekedetek témakör könnyen beilleszthető volt a mindennapi tevékenységek közé.
Villámrelaxációval gyakoroltuk a közös ellazulást, melyre azt tapasztaltam hogy egyre több gyerek csatlakozott szívesen.
A technikát Bagdy Emőke professzor asszony Pszicho fitness gyermekeknek című könyvéből sajátítottam el.
Ezt követően közösen megtekintettük a Telhetetlen méhecske című diafilmet, melyet én meséltem élőszóval a gyerekeknek. A mese nagyon jó alkalmat teremtett a beszélgetésre:Ki hogyan szokott segíteni a szüleinek otthon, ha látják hogy fáradtak anyáék?
Közösen készítettünk egy ajtódíszt ajándékba a szülőknek, így megtapasztalhatták a gyerekek az ajándékozás örömét, mert nemcsak kapni jó, hanem adni is.
A közös munkát pedig kötélhúzó versenyen próbáltuk ki, hogyan leszünk együtt sokkal erősebbek, mint egyedül.
Mindezt Bagdi Bella zenéivel kísérve tevékenykedtük, melyet a hónapok során nagyon megkedveltek a gyerekek már.
A december hónap a csoportunknak elég mozgalmas volt. Nagyon sok élménnyel gazdagodtunk, adtunk és kaptunk is.
1. Cikk iskolánk újságjában: A társas kapcsolatok ápolása témában a varázslatos levélírást választottuk. Ez nagyon tettszett az iskolában mindenkinek, így megkeresték a csoportunkat egy röpke cikk erejéig. A gyerekek nagyon örültek annak, hogy szerepelhettek, írtak rólunk. Szerintünk ez ismertebbé tette őket.
2. Mikulás voltam iskolánk 1-2. évfolyamos osztályaiban: A jelenlegi járványhelyzetre tekintettel nem jöhetett külsős Mikulás. A tanító nénik megkértek arra, hogy vállaljam el. Még sosem voltam Mikulás. Ez a kihívás felpörgetett, izgatottá tett. Nagyon izgultam, amikor megérkeztem az első osztályhoz, majd a többieknél is megmaradt bennem az izgalom. A tanító nénik rutinja átsegített a nehézségeken. Óriási feltöltődést adott ez az élmény. A gyerekek csillogó, várakozó tekintete, kíváncsi kérdései elöntöttek pozitív érzelmekkel.
3. Mikulás levele: Múlt hónapban levelet írtunk azon osztálytársaknak, akik hiányoztak. Akkor a gyerekek elmondták, hogy irigylik az otthonlévőket, amiért levelet kapnak, mert ők még soha nem kaptak levelet. A kabai postának volt egy kezdeményezése. a posta előtti dobozba dobhatták be a Mikulásnak írt leveleiket a gyermekek. A posta bérmentve juttatta el a választ a gyerekeknek. Megkerestem a vezetőt, aki elmondta, hogy írhatok levelet. Én a csoportunk tanulóit szerettem volna meglepni a Mikulás levelével. A gyerekek az iskolába felhozták a mindenkinek névre szóló levelet. Nagyon megköszönték, hogy gondoltam rájuk.
4. Remény a Leukémiás Gyermekekért Alapítvány csokigyűjtés és a MosolyManók játékgyűjtés: Az idei tanévben negyedik alkalommal csatlakoztunk a csokigyűjtéshez, elsőként a játékgyűjtéshez. Kiemelten fontosnak tartom, hogy tanulóink jótékonykodás, segítségnyújtás területén érzékenyítve legyenek. Lássák azt, hogy meg kell becsülnünk amink van (mint pl. egészség, család, játékaik, könyveik…). Rá kell mutatnunk arra, hogy ha mindig csak sóvárgunk azután ami nincs meg, akkor nem leszünk boldogok. A kis csapatunk lelkesen vetette bele magát a gyűjtés hirdetésébe, lebonyolításába.
5. Betlehemes házikó készítése: A karácsony közeledtével az ünnepi hangulat fokozására betlehemes házikót készítettünk. A gyerekek szerint nagyon jól mutatott otthon az asztalon.
Ebben a mai rohanó, nehéz időben hajlamosak az emberek elmenni egymás mellett. Meg kell mutatni gyermekeinknek, hogy anyagi kiadások nélkül is adhatunk másoknak. Meg kell tanítani a jó cselekedetek fontosságát. Sokat tevékenykedett a csoportunk decemberben. Mire elértünk a szünethez, teljesen ráhangolódtunk az ünnepekre. Nagyon remélem, hogy én is hozzá járultam a gyerekek jó cselekedet élményeinek megtapasztalásához, gyarapításához.
Elég nagy kihívást jelentett tanítványaim számára a feladat megoldása. Újra digitális oktatásra került sor iskolánkban. Nagyon segítőkészek voltak a szülők, nagyszülők. A madarakról való gondoskodás minden tanévben beszélgetésünk fő témája. Osztályom minden tagja szereti az állatokat, tisztában vannak a gondozási szokásokkal is. Hálás volt ez a téma.
Ügyesen oldották meg az otthoni feladatukat. Nagyon várják már az első kismadarukat az etetőnél.