Ez a hónap a boldogító jó cselekedetek hónapja. Megerősítjük a gyerekeket abban, hogy a jó cselekedetek nem csak annak okoz örömet, aki kapja, hanem annak is, aki adja. Jó cselekedet lehet egy apróság is. Ha kedvesek és jó lelkűek vagyunk, az hat az egészségünkre. Igyekeztünk minden jó cselekedetet megbeszélni. „Elraktam a játékaimat, szót fogadtam anyának”- elsősorban ezeket gondolták a gyerekek jó cselekedetnek, mert ezekért őket megdicsérik. A dicséret büszkeséggel és örömmel tölti el őket. A pozitív pedagógia fontos része a dicséret, buzdítás, a pozitív példa. Ezeket alkalmazva érhetjük el gyermekeknél a szívből jövő jóságot, az önzetlenséget. Erre építettünk az ünnepvárás alatt is. A gyerekek nagy örömmel készültek az ünnepekre, izgalommal várták a Mikulást, aki az ablakon adta be a zsákját. Valamennyien részt vettek a mézes kalács sütésben, majd egymást és a szüleiket is megajándékozták a kisült mézeskaláccsal. Örömmel készültünk a karácsonyi ünnepségre, és nagyon nagy örömmel fogadták a fa alatt az ajándékokat.
Boldogító jó cselekedetek
1. Ráhangolódás a témára
2. Témával kapcsolatos mese elolvasása
3. Mesefeldolgozás
4. Témához kapcsolódó feladatok
5. Foglalkozás lezárása énekkel
A tanított osztályom a digitális oktatás ideje alatt is próbált helytállni a Boldogságóra programban. Egyik kedves tanítványom ezt az üdvözletet küldte számomra. Nagyon kedves gesztusnak tartom.
Jurisics Utcai Általános Iskola
„Boldogság a szomorú világban” című kisfilmet készítették a csoport tagjai
Rajzolta: Németh Anna, animálta: Klotz Tímea
Egy szürke és szomorú világban élünk, ahol mindenki szomorú kivéve Skylar-t és Midnight-ot, akik színesek és boldogok. Sok kaland után sikerül megmenteniük egy szürke lányt a zaklatóitól, ezért a lány (Elena) átáll az ő oldalukra és megmagyarázza a városiaknak, akik kitiltották a városukból a színes embereket, hogy „A boldogság tesz színessé”. A városiak többsége elfogadta ezt és elkezdtek ők is színesedni. 🙂
A diákok elkészítették ” A jócselekedet virágait” -a kérdés az volt a feléjük, hogy „Mi a legjobb dolog, amit tehetsz magaddal?”
Készítettek SMILE- kártyát (Jót tettem veled, te is add tovább a kártyát. Tegyél te is jót!” Nagy sikere volt, a gyererkek örömmel adták egymásnak, szüleiknek, tanáraiknak a kártyákat.
A Nyíregyházi Móra Ferenc Általános Iskola Bagoly Tanoda csoportjával vágtunk bele a programba. Azért vállaltam az osztályban tanító nevelőként, mert már nagyon sokat hallottam róla, nagyon hasznosnak, fontosnak tartom az eszmeiségét, a feladatait, és már személyesen is találkoztam Bagdi Bellával egy pedagógus nyári egyetemen, ahol nagyon meggyőző, magával ragadó volt. Mikor belevágtam, akkor még nem tudtam, hogy egy ilyen nagy iskolában, -ahol az időnket egy kicsit sem tudjuk magunknak beosztani, és nincs olyan időkeret, amikor ilyen dolgokat meg tudunk valósítani- milyen komoly próbatétel időt szakítani egy ilyen feladatra. Nagyon döcögősen, de csak sikerült ízelítőt adni a tanulóknak.
A szeptember a millió elfoglaltsággal indult, nem fért bele, így utólag tudtunk beszélgetni a háláról. A harmadikosok nagyon jól megfogalmazták, összegyűjtötték, hogy kinek, mikor, miért voltak, vagy lehettek volna hálásak. Volt aki a kiskutyájának, mert róla jutott eszébe egy mulasztása, ami később bajba sodorhatta volna.
Októberben a sólyom megfigyeléseit rajzolták le. Mit lát a tanteremben, mit lát az udvaron? (1. számú)
Novemberben eljátszottuk a „Csak tekintettel” és a „Telefon” játékot. Nagyon szerették a gyerekek ezt a játékot, de néhányuknak problémát okoz a metakommunikáció. Később magyar és etika órán is tudtuk gyakorolni. Egy kisfiú volt, aki egy nagy „hisztit rendezett”, mert toporzékolva kiabálta, hogy ő nem tud egyetlen társáról sem, egyetlen információt sem adni. Ez azért volt hasznos, mert így jobban figyelünk erre a tanulóra ezután.
Decemberben lerajzolták a gyerekek a legkedvesebb arcukat, abból állítottunk össze egy napocskát. A december a jótettek, jókívánságok, adományozások jegyében telt el. 2.számú)
Januárban az újévet a céljaink megfogalmazásával kezdtük. (3. számú)
A Nyíregyházi Móra Ferenc Általános Iskola Bagoly Tanoda csoportjával vágtunk bele a programba. Azért vállaltam az osztályban tanító nevelőként, mert már nagyon sokat hallottam róla, nagyon hasznosnak, fontosnak tartom az eszmeiségét, a feladatait, és már személyesen is találkoztam Bagdi Bellával egy pedagógus nyári egyetemen, ahol nagyon meggyőző, magával ragadó volt. Mikor belevágtam, akkor még nem tudtam, hogy egy ilyen nagy iskolában, -ahol az időnket egy kicsit sem tudjuk magunknak beosztani, és nincs olyan időkeret, amikor ilyen dolgokat meg tudunk valósítani- milyen komoly próbatétel időt szakítani egy ilyen feladatra. Nagyon döcögősen, de csak sikerült ízelítőt adni a tanulóknak.
A szeptember a millió elfoglaltsággal indult, nem fért bele, így utólag tudtunk beszélgetni a háláról. A harmadikosok nagyon jól megfogalmazták, összegyűjtötték, hogy kinek, mikor, miért voltak, vagy lehettek volna hálásak. Volt aki a kiskutyájának, mert róla jutott eszébe egy mulasztása, ami később bajba sodorhatta volna.
Októberben a sólyom megfigyeléseit rajzolták le. Mit lát a tanteremben, mit lát az udvaron? (1. számú)
Novemberben eljátszottuk a „Csak tekintettel” és a „Telefon” játékot. Nagyon szerették a gyerekek ezt a játékot, de néhányuknak problémát okoz a metakommunikáció. Később magyar és etika órán is tudtuk gyakorolni. Egy kisfiú volt, aki egy nagy „hisztit rendezett”, mert toporzékolva kiabálta, hogy ő nem tud egyetlen társáról sem, egyetlen információt sem adni. Ez azért volt hasznos, mert így jobban figyelünk erre a tanulóra ezután.
Decemberben lerajzolták a gyerekek a legkedvesebb arcukat, abból állítottunk össze egy napocskát. A december a jótettek, jókívánságok, adományozások jegyében telt el. 2.számú)
Januárban az újévet a céljaink megfogalmazásával kezdtük. (3. számú)
A Nyíregyházi Móra Ferenc Általános Iskola Bagoly Tanoda csoportjával vágtunk bele a programba. Azért vállaltam az osztályban tanító nevelőként, mert már nagyon sokat hallottam róla, nagyon hasznosnak, fontosnak tartom az eszmeiségét, a feladatait, és már személyesen is találkoztam Bagdi Bellával egy pedagógus nyári egyetemen, ahol nagyon meggyőző, magával ragadó volt. Mikor belevágtam, akkor még nem tudtam, hogy egy ilyen nagy iskolában, -ahol az időnket egy kicsit sem tudjuk magunknak beosztani, és nincs olyan időkeret, amikor ilyen dolgokat meg tudunk valósítani- milyen komoly próbatétel időt szakítani egy ilyen feladatra. Nagyon döcögősen, de csak sikerült ízelítőt adni a tanulóknak.
A szeptember a millió elfoglaltsággal indult, nem fért bele, így utólag tudtunk beszélgetni a háláról. A harmadikosok nagyon jól megfogalmazták, összegyűjtötték, hogy kinek, mikor, miért voltak, vagy lehettek volna hálásak. Volt aki a kiskutyájának, mert róla jutott eszébe egy mulasztása, ami később bajba sodorhatta volna.
Októberben a sólyom megfigyeléseit rajzolták le. Mit lát a tanteremben, mit lát az udvaron? (1. számú)
Novemberben eljátszottuk a „Csak tekintettel” és a „Telefon” játékot. Nagyon szerették a gyerekek ezt a játékot, de néhányuknak problémát okoz a metakommunikáció. Később magyar és etika órán is tudtuk gyakorolni. Egy kisfiú volt, aki egy nagy „hisztit rendezett”, mert toporzékolva kiabálta, hogy ő nem tud egyetlen társáról sem, egyetlen információt sem adni. Ez azért volt hasznos, mert így jobban figyelünk erre a tanulóra ezután.
Decemberben lerajzolták a gyerekek a legkedvesebb arcukat, abból állítottunk össze egy napocskát. A december a jótettek, jókívánságok, adományozások jegyében telt el. 2.számú)
Januárban az újévet a céljaink megfogalmazásával kezdtük. (3. számú)