Ez a hónap számos jó cselekedettel bővelkedett. Advent, Mikulás „Karácsonyváró” programok, mint minden évben a szülőkkel együtt valósultak meg. Műsorral készültünk és vártuk együtt az ünnepeket. A gyerekek öröme, vidámsága határtalan volt. Idén is sokan felkerestek bennünket és ajándékokkal leptek meg bennünket. Mi is verssel, énekkel ünnepi zsúrral köszöntük meg kedvességüket. Erősítettük a gyerekekben, hogy nemcsak kapni jó, hanem ha adunk, akkor is ugyanaz a jó érzés, öröm tölt el bennünket.
Boldogító jó cselekedetek
„Fogadj örökbe egy óvodát” programon belül, mint minden évben, idén is felkerestek bennünket jószándékú iskolások cipődobozos ajándékaikkal. Mi ajándékkal, ünnepi zsúrral, verssel, énekkel köszöntük meg kedvességüket. A szülőknek, nagyszülőknek karácsonyi műsorral készültünk és vártuk együtt az ünnepet. A gyerekek öröme, vidámsága határtalan volt.
Boldogító jó cselekedetek
A boldogságóra célja a hónap során az volt, hogy a gyermekek megismerkedjenek a jó cselekedetek fogalmával, felismerjék azok örömteli hatását, valamint megtapasztalják, hogy az önzetlen segítségnyújtás nemcsak másokat, hanem saját magukat is boldoggá teszi. Az adventi időszak különösen alkalmas volt az empátia, az odafigyelés és az egymás iránti szeretet erősítésére.
Meghallgattuk Zelk Zoltán: Mikulás bácsi csizmája című mesét, melynek központi eleme a segítségnyújtás, az önzetlen örömszerzés volt. A mese feldolgozása során megbeszéltük, hogyan érezte magát a Mikulás a jó cselekedet után. Több rajzos, színezős feladatot is megoldottunk. Kiszínezték a mellékletben található párkereső színezőt, szívecskéket színeztek, melyekre mindenkinek felkerült 3 társának jele, ezzel elnyerték a „jószívű” címet. Karácsonyi memóriakártyákat készítettünk, Luca-napi jóságbúzát vetettünk, gondoskodtunk a madarakról is madáretető készítésével. Meglátogattuk az óvodás csoportot, „szeretet ajándék” címen teát és kalácsot vittünk a kicsiknek. Egy kisfiú születésnapját ünnepeltük a hónap elején. Megkerestük a városban a Mikulást, verssel, dallal és egy rajzzal kedveskedtünk neki, a csomagért és ajándékért cserében.
A decemberi boldogságóra elérte célját, a gyermekek megtapasztalták, hogy a jó cselekedetek örömet szereznek, és fontos szerepet játszanak a közösség életében. Az ünnepi készülődés meghittsége hozzájárult a pozitív érzelmi légkör kialakításához.
Decemberben a boldogságóránkon a boldogító jócselekedetek kerültek a középpontba. A hónap során igyekeztünk minél több apró figyelmességgel, közös élménnyel és kedvességgel megajándékozni egymást.
Mikuláskor szokásunkhoz híven levelet írtunk a Mikulásnak, amelyben mindenki megfogalmazta, milyen jócselekedetet vitt véghez az elmúlt időszakban, és azt is leírta, mit kér karácsonyra. Ez a feladat nemcsak örömet okozott, hanem segített tudatosítani, hogy a jó tetteknek valódi értéke van.
Ugyanekkor egy vidám teadélutánt is tartottunk, ahol táncoltunk, szórakoztunk.
A hónap folyamán minden nap kapott valaki az osztályból egy kis ajándékot, péntekenként pedig – az egész hetes igyekezet, kitartás és pozitív hozzáállás miatt – szinte mindenki részesült meglepetésben.
Néztünk meséket, voltunk karácsonyi koncerten és sok karácsonyhoz és Mikuláshoz kapcsolódó játékos feladatot oldottunk meg, amelyek az együttműködést, az empátiát és az egymásra figyelést is erősítették.
Ez a hónap ismét megmutatta, hogy a boldogság sokszor nem a nagy dolgokban, hanem az apró jócselekedetekben, a törődésben és az együtt megélt pillanatokban rejlik. Ezekkel az élményekkel és érzésekkel zártuk az évet, és visszük tovább magunkkal a mindennapokba.
A SZERETET megédesíti az életet, és összetart minket. Minden nap, ha egy pillanatra is, adunk belőle másoknak, így a világ egy kicsit szebbé válik. A napindító beszélgetések személyesebbé teszik a kapcsolatot a pedagógusok és a gyerekek között, akik ugyanakkor megtanulják kifejezni gondolataikat és meghallgatni egymást is. Ezek az alkalmak közös imával kezdődtek, ezt követően a gyerekek az őket foglalkoztató témákról, a közösséget érintő konfliktusokról, saját élményeikről, sőt akár félelmeikről is mesélhettek.
A „fordított adventi naptár” adománygyűjtő akcióban csomagokat állítottunk össze rászoruló gyerekeknek.
Intézményünk is részt vett a győrszentiváni közösségnek hirdetett Adventi jótékonysági koncerten, ahol együtt énekeltek a gyerekek és a pedagógusok a templomban.
Karácsonyi angyalposta vitte ünnepi rajzainkat.
Decemberben minden hétfőn reggel gyertyagyújtásra gyűltünk össze a templomban.
A „Négy gyertya meséje” komoly mondanivalót hordozó történet. Olvasásával segítettem ráhangolódni a kicsiket az ünnepi időszakra. Majd mély, őszinte beszélgetések kerekedtek a tanteremben.
Formabontó adventi alkotó délutánt is szerveztünk a családoknak, ahol minden ehető volt! A szülők a gyerekekkel együtt készítették az édes és sós finomságokat.
Az adventi időszak számos alkalmat biztosít a jó cselekedetek gyakorlására. Fontos lépés ez a szociális készségek, az empátia, és erkölcsi fejlődés szempontjából.
Konkrét, egyszerű, a mindennapjainkban előforduló cselekedetek segítenek megérteni és gyakorolni a szép gesztust:
• játékeszközökön osztozkodás
• segíteni egymásnak a játékok elpakolásában
• udvariasan előre engedni társukat a mosdózásnál
• megköszönni a kedvességet
• szomorkodó gyermek megvígasztalása
• meghallgatni mások kérését
Karácsonyfára díszeket készítettek a gyermekek, amivel megajándékozhatták egymást, illetve haza vihették.
A foglalkozást a jó cselekedetek témakörében kötetlen beszélgetéssel indítottuk. Közösen gondolkodtunk arról, mit jelent a jó cselekedet: lehet önkéntes, segítő, empatikus, örömet szerez másoknak, és nem vár viszonzást. Megbeszéltük azt is, hogy vajon ugyanúgy boldoggá teszi-e az adót és a kapót, és arra jutottunk, hogy a jó cselekedetek mindkét fél számára örömöt jelentenek.
Mozgásos játékként „jóság-láncot” játszottunk: a tanulók körben álltak, és amikor egy-egy jó cselekedet elhangzott, az lépett a kör közepére, akire az adott állítás igaz volt, majd visszalépett a helyére.
Ezt követően mindenki húzott egy előre elkészített, motiváló üzenetet, amelyet hangosan felolvasott.
A foglalkozás zárásaként a résztvevők egy-egy szóval fejezték ki, hogyan érzik magukat (például: jókedvű, nyitott, nyugodtabb).
A december foglalkozást beszélgetőkörrel kezdtük, ahol a gyerekek elmondták, mi jut az eszükbe a jó cselekedetekről és a boldogságról. Szívesen megszólaltak, figyeltek egymásra, sok kedves gondolat hangzott el. Ezután elkészítettük a jó tett karácsonyfát, amelyre mindenki felírhatta saját jó cselekedetét vagy egy tervezett boldogító tettet. A foglalkozást boldogság körrel zártuk, ahol a gyerekek ajándék karkötőket adtak át egymásnak. Az ajándékozás meghitt, örömteli hangulatot teremtett, jól látható volt, mennyire fontos volt számukra az egymásra figyelés. Az ünnepi készülődés részeként az egész negyedikes évfolyam közösen adott karácsonyi műsort a szülőknek. A gyerekek nagy lelkesedéssel készültek, örömmel szerepeltek, a közös fellépés pedig tovább erősítette az összetartozás élményét és szép ünnepi élményt adott mindenkinek.
A hét folyamán relaxációval ” Dagasztással” hangolódtunk a tevékenységekre. Meglepetés sütit készítettünk a családtagoknak karácsonyi ajándékként. A téma kibontásában a Szívem kertje c. mese feldolgozása, megbeszélése sokat segített. A beszélgetőkör alkalmával minden gyermek elmesélhette, hogyan segítenek otthon az adventi időszakban. Az adventi várakozás, készülődés kiemelkedő programja volt a Báthory Általános Iskola diákjainak látogatása intézményünkben.
A látogatás alkalmával Morvai Dóra tanárnő hetedikes osztálya ünnepi műsorral lepte meg gyermekeinket, majd közös játékkal töltöttük a délelőttöt.
Az ünnepi ráhangolódás csúcsa az ovis karácsony volt, ahol ovisaink nagy örömmel bontogatták az új játékokat. A közös készülődés, az együtt megbeszélt titok, a csoportként átélt meglepetés, öröm, még szorosabbá kovácsolta kis közösségünket.
A Boldogságórán a gyerekekkel egy nagy fenyőfát rajzoltunk, amelyre mindenki mini kivágott díszeket tett. Nem írtunk rá utasítást, csak a gyerekek saját nevüket helyezték el a fákon – számukra ez már önmagában egy boldogító jó cselekedet volt, hiszen egymás mellé írták a nevüket, és ezzel kifejezték a közösséghez tartozást és a figyelmességet. A feladat játékos módon mutatta meg, hogy a kis figyelmességek is örömet és összetartozást hoznak a közösségbe.