A mese meghallgatása ás feldolgozását követően mosolyt hozó hópelyheket készítettünk. Ezeket a varázshópelyheket az árvaház gyerekeinek küldtük el.

„Egyetlen parancs van, a többi csak tanács:
igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél.”
(Weöres Sándor)
December hónap második napján adventi köntösbe öltöztettük a lelkünket. Igyekeztünk mindennek és mindenkinek „javára lenni” és tenni! Először tisztáztuk, hogy a jóakaratból és a jószándékból születik a jócselekedet. Majd megkerestük azt, hogy kivel, kikkel tehetünk jót: az emberekkel, az állatokkal, természeti és épített környezetünkkel és önmagunkkal. Megbeszéltük, hogy karácsonyfát fogunk állítani és a díszei a jócselekedeteink lesznek. Azon a napon mindenki kapott egy teljesítendő jócselekedetet. Advent minden napjára maga talált ki egy másikat. Majd egy örömfőzésben vettünk részt, ahol kisütöttük jótéteményeinket. Három történetet olvastam el: Bogi és a jócselekedet, A legokosabb cselekedet, A legnemesebb cselekedet. A történetek ráébresztettek arra, hogy hogyan lehet adni. Jót adni, jól adni! Közös karácsonyfánkra csak, gyűltek, csak gyűltek az ajándékok a varázslatos adventi napok során:
– Madáretetőt helyeztünk el az az iskola udvarára látogató madár barátainknak.
– Iskolai műsort készítettünk a gyertyagyújtáshoz.
– Válts egy csokit mosolyra! – csokit gyűjtöttünk a gyermekotthonok lakóinak.
– Csatlakoztunk a „Jónak lenni jó!” kezdeményezéséhez telefonos hívás általi adományunkkal.
Egyéni „Jócselekedet naplóink” megteltek a dolgos hétköznapok során. Az osztályban lévő háladobozunk is csordultig lett! Közben karácsonyfánk díszei is elkészültek!
„A jó cselekedetek kinyitják a szíveket, adunk, s a végén mi érezzük magunkat megajándékozva.”
(Szocska Ábel)

Adni öröm! Ez volt a decemberi Boldogságóránk mottója. Az órán meglátogatott minket az igazgató néni. A gyerekek nagy örömmel fogadták. Az óra elején belemelegítettük az izmainkat a lufifelfújó játékkal. Párba álltunk és aki feszültebbnek érezte magát, ő volt a lufi. A párja jól felfújta, majd kipukkasztotta. Ezután Bagdi Bella – Jó emberré csak a szívemmel válhatok című dalát énekeltük el, melyhez készítettünk egy kis koreográfiát. Beszélgettünk a dalról, az érzelmekről, majd megbeszéltük az öt szeretetnyelvet. Mesével folytattuk az órát. Felolvastam a karácsonyi csillagról szóló mesét interaktívan, melyhez készítettem nekik egy adventi koszorú illusztrációt. Beszélgettünk a segítségnyújtásról, a jó cselekedetekről és arról, hogy adni öröm. A szülők bevonásával rengeteg szeretetcsokit gyűjtöttünk. Megbeszéltük kik kapják és milyen jókívánságokat küldhetnénk a beteg gyerekeknek a csokikkal. Kedves üzeneteket, rajzokat készítettünk, melyeket felragasztottunk a csokikra. Városunkba nagyon sokan készítenek szeretetkavicsot, melyet az utcákon „elhagynak” és megtalálójának ezzel nagy örömet szereznek. Mi is csatlakoztunk ehhez a kezdeményezéshez. A gyerekek nagyon élvezték. Izgatottan rejtették ez a hazafelé vezető úton, majd nagy örömmel olvasgattam nekik, mikor a facebook oldalon valaki megtalálta és köszönetet írt a gyerekeknek. Csatlakoztunk az Angyalbatyu kezdeményezéshez is, ajándékdobozainkat a helyi templomba vittük. A Boldogságóra facebook oldalán találkoztam az Adventi Kihívással, mely nagyon tetszett a gyerekeknek. Minden nap teljesítettük a kihívásokat! Az utolsó tanítási napon kinyitottunk a Háladobozt és felolvastuk. Néhány írás bevallom, könnyet csalt a szemembe. Izgatottan várom, milyen célokat tűznek ki maguknak januárban.

A legkisebb cselekedetbe is tedd bele a szíved- lelked…
A várakozás időszakában a „legyen időd…” gondolattal játszottunk el.
Kívánságunkra többször is sikerült az osztálynak meghallani a csend titkait.
Észrevettük a csodát, a decemberi várakozás apró csodáit.
Tartottunk mosolynapot.
Igyekeztünk a szépet, a jó cselekedetet viszonozni egymásnak.
Az adventi osztályprogramokban felejthetetlen élményeket (karácsonyi meséket olvastunk, karácsonyi koncerten szólaltattuk meg furulyánkat a templomban, betlehemi játékban szerepeltünk, csillagszóró készítettünk, mézeskalácsot díszítettünk) adtunk a mi kis közösségünknek.
Az idei évben egy új, nagyon kedves dolgot terveztünk minden osztályban: a fordított adventi naptárat. Nyitottunk egy üres dobozt az osztályteremben, amibe minden nap más kisgyermek hozhatott valami apróságot, megízlelve ezzel az ajándékozás örömét. Nem kellett nagy dologra gondolni, lényeg, hogy mindenkire sor került. Amikor megtelt a doboz, az osztály közösen becsomagolta, kidíszítette.

A segítőkészség már 1. osztály óta az egyik legnagyobb erényünk, ezért a Boldogságóra „kihívásait” örömmel, és szívesen teljesítettük. A hónap elején mindenki megkapta a Jótett-naplóját, ahová egész hónapban írogathatta, mikor, milyen jó dolgot cselekedett. Emellett minden nap pörgettünk a Jócselekedet- pörgettyű-n egy apró nagylelkű feladatot, amit kiegészítettünk a következőkkel: játszani egy olyan társsal, akivel nem, vagy ritkán szoktam; beszélgetni olyan gyerekkel, akivel ritkán társalgok; bátorítok valakit stb.) Sőt, az adventi kalendáriumunk is olyan volt, hogy minden nap volt egy kiválasztott, akinek a kívánságát teljesítettük. Pl.: étkezéseknél a barátja készíti ki neki az ennivalót, az adott nap kiválaszthatja a padtársát, az egész osztály focizzon stb. Az utóbbi kettő nagyon népszerű kívánság volt. De olyan is volt, aki azt kérte, hogy az osztálytársak minden iskolai dolgozónak készítsenek egy rajzot, vagy apró meglepetést, ami egy nagyon megindító gondolat, főleg, hogy ez a kislány csak tavaly óta jár ebbe az intézménybe. Foglalkoztunk egy kicsit a Pozitív énképünkkel is: Kitöltöttük az Öngondoskodás bingót, majd a lerajzolt tevékenységek alapján megpróbáltuk kitalálni, kié lehet. Voltak meglepetések, új dolgokat is megtudtunk egymásról. Közben egy új iskolai kezdeményezésbe is beszálltunk, melynek egyik feladataként az osztályok képeslapot készítettek, és írtak egymásnak karácsony alkalmából. Beszélgettünk a csodáról is, sőt, a Szeretet-kör végigjárásával, kicsit mi is becsempészhettük valaki életébe a „csodát”, amikor kis apró ajándékkal leptük meg a falu járókelőit, vagy a faluban dolgozókat. Volt, aki cserébe az éppen akkor vásárolt szaloncukor csomagját adta nekünk, ami egy nemes gesztus.
Reméljük, hogy ez alatt a néhány nap alatt mi is egy kicsit csodává válhattunk egymás és a körülöttünk élők számára.
Kívánunk az egész Boldogságóra csapatnak-hálás szívvel a sok remek ötletért, újdonságokért- nagyon boldog új évet!

Jócselekedeteink boldogítottak minket és másokat

Bagdi Bella dala végig kísért bennünket ebben a hónapban is.
A szememmel bármit megláthatok,
December hónapban jócselekedetek sorát hajtottuk végre, ami nemcsak nekünk okozott nagy boldogságot, hanem azoknak is, akik részesei voltak ezeknek a jócselekedetnek. A hónap elején karácsonyi hangulatot varázsoltunk a tantermünkben és a tantermünk ablakaiba: a gyerekek által díszített, színezett karácsonyi gyertyákkal és egy kedves nagymama által font vessző-csillagokkal. Sokan csodálták meg, akik bejöttek a termünkbe, és akik látták az utcáról.
a fülemmel bármit meghallhatok,
Hallottuk, hogy ismét lesz Szeretetcsoki gyűjtés az iskolánkban. Az előző évekhez hasonlóan, idén is sok csokit gyűjtöttünk, hogy minél több beteg gyermeknek szerezhessünk boldog pillanatokat.
Most azonban változtattunk egy kicsit a gyűjtésnél. A nyári képzésen Maricától kaptuk az ötletet, amit mi is megvalósítottunk: A csokikat becsomagolták a gyerekek és ráírták, hogy ki küldi nagy szeretettel ezt az édességet.
A Szeretetcsoki mellett Angyalbatyuk is készültek rászoruló jászárokszállási gyerekeknek.
a számmal bármit elmondhatok,
Már novemberben elkezdtük a karácsonyi műsorunk próbáit, amiben az osztály minden tagja szerepelt. Az „Amikor kigyúlnak a karácsonyi fények” című műsorunkban énekeltünk, verseltünk a szeretetről, a békéről, a reményről. Megtanultuk a Kis hótündértől, milyen jó a rászoruló gyerekeknek örömöt okozni.
de emberré csak a szívemmel válhatok.
Ezzel a szív húrjait pengető műsorral leptük meg először a Kertbarát Kör tagjait, majd az Árokszállásiak Baráti Körét. Ez utóbbi alkalommal a szülők is megcsodálhatták gyermeküket.
Nagyon boldogok voltunk, mert jól sikerült mind a két fellépésünk, sikerült mosolyt és örömkönnyeket csalni a közönség arcára.
A műsor mellé még egy meglepetéssel készültünk. A novemberben kapott kavicsokból szorgos kezecskék Szeretetkavicsokat varázsoltak, majd becsomagoltak. Ezek a szeretetcsomagok a közönség székeire kerültek a műsor előtt.
Szívemmel.
A hónap elején fogorvoshoz kellett mennünk ellenőrzésre. A szűrővizsgálat végén a karácsonyi műsorunk egy dalával és egy kedves verssel kívántunk áldott ünnepeket a doktor bácsinak.
Szívemmel.
Iskolánk védőnője decemberben tartott az osztálynak előadást a dohányzás káros hatásairól. A foglalkozás végén Őt is megleptük a karácsonyi versünkkel, a dalocskával és egy Szeretetkaviccsal.
De emberré csak a szívemmel válhatok.
Meglátogattuk a Bazsarózsa virágboltban Natit, aki segített a karácsonyi műsorunk kellékeinek megalkotásában. Neki is énekeltünk, verseltünk és megleptük egy Szeretetkaviccsal. Nagyon sírt. Látszott, hogy boldogsággal tölti el a kedvességünk, mégis volt valami szomorúság a szemében. Elmondta, hogy a kislánya tüdőgyulladással fekszik otthon, Nagyon aggódik érte, de hálás ezért a csodás meglepetésért
Szívemmel.
Szívemmel.
A lábammal bárhová eljuthatok,
December 7-én szombaton pályaorientációs napot tartottunk. Ennek keretében elmentünk a postára, ahol egy ott dolgozó néni körbevezetett bennünket a látogatható helyiségeken, majd egy tárgyaló teremben sok érdekes dolgot is mesélt.
Mi pedig cserébe Nekik is énekkel, verssel és egy-egy Szeretetkaviccsal köszöntük meg a bemutatót és kívántunk boldog karácsonyt.
a kezemmel bármit megfoghatok,
A postán karácsonyi képeslapokat vásároltunk, amit a gyerekek szüleiknek küldtek el. Írás órán megtanultuk, hogyan kell megcímezni. Az osztály minden tagja a kedves szavak, jó kívánságok mellett rajzokkal is díszítette ezeket a szeretteiknek szánt lapokat.
az erőmmel bármit megpróbálhatok,
Az utolsó napon készítettünk papírból tüzet, amit még élethűbbé tett, hogy a megmaradt kavicsainkkal körbe raktuk. Ennek a tűznek fontos szerepe volt. Körbe ültük és mindenki megfogalmazott egy, az elmúlt évben történt legfájóbb dolgot, amit jelképesen beledobott a tűzbe, megszabadult attól a rossztól.
de emberré csak a szívemmel válhatok.
Osztályunk karácsonyfáját decemberben csomagolópapírból és zöld színespapírból közösen készítettük el. Mindenki választott egy kiszínezésre váró díszt, ami a díszítés után laminálással vált tartóssá. Minden nap egyre több dísz került az osztály fenyőfájára. Amikor az utolsó napon felkerült a csillag a fa tetejére, a karácsonyfánk elé telepedtünk és énekeltünk.
Szívemmel.
Videót is készítettünk a karácsonyfa előtt, ahol a karácsonyi dalunkat énekeltük. Ezt a videót feltettük a csoportba is. Ezzel kívántunk minden családtagunknak boldog karácsonyt!
Szívemmel.
Az egyik kisdiák dédnagymamája varrta meg a hótündérek szoknyáját és hajgumiját. Neki is küldtünk egy Szeretetkavicsot, írtunk egy köszönő levelet, amit mindenki aláírt, és megkértük az unokáját, hogy mutassa meg a dédinek a videónkat, amit akkor csak neki énekelünk.
De emberré csak a szívemmel válhatok.
Anett tanító néni kislánya beteg lett az utolsó héten, így nem találkozhattak a gyerekek kedvenc napközis nevelőjükkel. Ezért kitaláltuk, hogy olyan sok embert örvendeztettünk már meg a versünkkel és énekünkkel, hogy Anett tanító néni sem maradhat ki, ha már nem lehet velünk az utolsó napon. Így felkerekedtünk, és elmentünk Anett tanító nénihez. Kihívtuk és megleptük Őt is. Nagyon boldog volt, és mi is nagyon boldogok voltunk, hogy örömet szereztünk Neki!
Szívemmel.
A szívünkkel mi igazán emberré, szerető és szerethető emberré váltunk ebben a hónapban!
Szívemmel.
Januárban kitűzzük céljainkat és az utat, mely segítségével elérjük azokat!!
Várjuk a januárt! Várjuk a januári Boldogságórát!
Ref.:

Az ünnep azé, aki várja! A csoda azé, aki hisz benne! És igen, az élet: csoda!
Idén a Derecskei Bocskai István Általános Iskolában decemberben kiderült, hogy vannak Angyalok! Teli van velük a Föld körüli szféra, bár már régóta nem látunk ott senkit. Szemünk az űrbe tekint, életet nem lát sehol, csak repülőket, viharfelhőket és holt csillagokat.
Nem tudunk róluk. Nem is mindig hiszünk bennük.
Van, aki azt mondja, nem léteznek.
Sajnos sokan elvesztették a csodát.
De nélkülük, az Angyalok nélkül nincs ünnep, és nincsenek hétköznapok sem. Intézményünk alsó tagozatának szerveztünk ANGYALVÁRÓ játékot. A Karácsonyi Angyalok arany színű borítékban rejtették el az üzenetüket az osztálytermekben. Angyalszív keresés, Angyalfutás és Angyali ének volt a három kihívás, amit mind a 15 osztálynak sikerült teljesíteni, sok-sok boldog percet átélve.
Mi Boldogságórás osztályok a hagyományt folytatva az idén is csatlakoztunk a helyi művelődési ház és a gyermekjóléti központ kezdeményezéséhez. A „Jónak lenni jó!” adománygyűjtő akcióban tartós élelmiszerekből állítottunk össze csomagokat a derecskei rászoruló családoknak. A gyerekek és szüleik is megtapasztalták segítőkészségüket és együttérzésüket, a hasznosság érzését, amit megélhettek jó cselekedeteik segítségével. A jó cselekedetek összekötnek minket, hiszen érezzük, hogy egy közösséghez tartozunk. Közösen vittük el a csomagokat a gyűjtőpontra, ahol szívből zengtük a karácsonyi dalokat.