December hónapban, nagy hangsúlyt fektettünk a jó cselekedetekre.
A gyerekek pozitív, kedves üzeneteket készítettek, melyeket oda csempésztek társaik, vagy épp tanáraik közelébe.
A gyerekekkel közösen készítettünk adventi kalendáriumot, melyben minden napra jutott valami jó tett, amit az iskolában társaikkal tudtak „végre hajtani”. Minden nap kibontottunk egy borítékot és a nap folyamán teljesítettük a „feladatot”.
Boldogító jó cselekedetek
Ózdi József Attila Gimnázium, szakgimnázium és Kollégium
Decemberben feldolgoztuk a Boldogító jócselekedet témakört.. Mindenki egy „jóságos” idézetet hozott az órára, ez volt az előzetes feladat Majd történeteket beszéltünk meg, s az irodalomórán tanultakat is felhasználtuk. Énekeltünk karácsonyi dalt, kitöltöttük a középiskolás tankönyvben található Mennyire vagy segítőkész? tesztet. Összegzésként a diákok csoportmunkában gondolattérképet készítettek arról, miért boldogítanak a jócselekedetek.
A csoport jócselekedete ajándékgyűjtés volt hátrányos helyzetű kisiskolások számára. Novemberben plakáton meghirdettük az ajándékgyűjtést iskolánk tanulói között. Az összegyűlt – igen tekintélyes mennyiségű – játékot, édességet, íróeszközt a csoport együtt csomagolta, majd az utolsó tanítási héten elvittük az Ózdi Petőfi Sándor Általános Iskola 4.a osztályába. Ezúttal már harmadszor jártunk ebben az iskolában ilyen céllal, harmadszor sikerült megmozgatnunk egész iskolánkat ajándékgyűjtésre. A kicsik öröménél talán csak a miénk volt nagyobb, s meg is fogalmazták a boldogságórás diákok, hogy mennyire jó jónak lenni .
.
Egy boldogságóra mindig különleges alkalom arra, hogy a gyerekek és a pedagógusok egyaránt elmélyüljenek a belső harmónia és az emberi kapcsolatok jelentőségében. A mostani óra a „jó cselekedetek” témája köré épült, és többféle kreatív, érzelmekre ható tevékenység segített a gyerekeknek megérteni, hogy a boldogság és a jóság kéz a kézben járnak.
Az óra az „én hangom” relaxációs gyakorlattal indult, amely lehetőséget adott a gyerekeknek, hogy ráhangolódjanak önmagukra, megnyugodjanak és megteremtsék a belső béke állapotát. Ezután Bagdi Bella inspiráló dala, a „Jó emberré csak a szívemmel válhatok” segített rávezetni őket arra, hogy a szív melege és a szeretet az igazi jóság forrása. A beszélgetés a jó cselekedetekről nagyon interaktív és személyes volt – minden gyerek megoszthatta a saját tapasztalatait, ezáltal még közelebb kerültek egymáshoz.
B. Radó Lili Három fenyőfa című meséje színes kendőkkel kelt életre, és a dramatizálás révén még mélyebb benyomást tett a gyerekekre. A mese tanulságát, hogy a jóság sokszor egyszerű, de mégis maradandó cselekedetekben mutatkozik meg, a gyerekek a saját élményeiken keresztül is átélhették.
Kerekítő manó ötletes „varázslata” – a sima liszt átalakítása jóságlisztté – nemcsak szimbolikus, hanem gyakorlati is volt: a gyerekek aktív részvételükkel megélhették, hogy a jó cselekedetek valóban „átalakítanak” valamit, és új értelmet adnak az egyszerű dolgoknak. Kerekítő manó szeretett volna egy Jóságkenyeret sütni a gyerekeknek. A receptben jóságliszt volt írva, de neki csak sima lisztje volt, így a segítségünket kérte. Egész héten ha valamelyik kis gyerek segített a tárásnak vagy szavakkal kedveskedett neki akkor a sima lisztből egy kanállal áttehetett a karácsonyi üvegedénybe. Pár nap leforgása alatt elkészültünk a varázslattal, amit a gyerekek nagyon élveztek.
A hét zárásaként Kerekítő manó a gyerekek által „varázsolt” lisztből jóságkenyeret sütött, ami egyszerre volt finom és szimbolikus záloga az óra üzenetének: a közös jóság, a szeretet és az együttműködés mindig valami értékeset hoz létre.
Ez az óra nemcsak a boldogság érzését hozta közelebb a gyerekekhez, hanem olyan alapvető értékeket is, mint a figyelmesség, az önzetlenség és az együttérzés. Az élmények hosszú távon is emlékezetesek maradnak, és megerősíthetik a gyerekekben a jó cselekedetek iránti vágyat.
Hatos Ferenc Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola
Adventben folyamatosan a jó cselekedetekkel foglalkoztunk. Karácsonyi ajándékozáshoz kihúztuk egy osztálytárs nevét, akinek saját készítésű díszt adtunk. Mivel az előző hónapban a barátok voltak a célpontunkban, most sokaknak az is új feladatot adott, hogy olyan nevet sikerült húzni, akivel nem voltak jóban. Ezért ezt úgy oldottuk meg, hogy meg kellett figyelni az adott személyt, miben jó, ügyes, esetleg segítségre szorul. Mindezt úgy, hogy ne vegye észre senki.
Az adventi naptárt is így értelmeztük: mindennap egy osztálytárs nevét húztuk ki, aki kapott egy mesét és egy szaloncukrot, valamint egész nap őt segítette mindenki, de persze ezt közösen.
Az osztálykarácsony alkalmával került átadásra az ajándék. Legnagyobb örömömre majdnem mindenki meg tudta tartani a titkot: kit húzott. Egyesével kiállt minden gyerkőc, majd pozitív tulajdonságokat mondott arról a társáról, akinek készítette a dísz, mi többiek pedig kitaláltuk, ki lehet. Sok vidám, örömteli pillanatban volt részünk!
Az osztályunk decembere nagyon kedves hangulatban telt. Elkészítettük a „jócselekedetek tortáját”, amelyeken ígéretet tettünk a családunknak, barátoknak, hogy milyen jókat teszünk ezután. Az Önkormányzatunk minden évben megajándékozza az időseket. Csatlakoztunk hozzájuk. Rajzokat készítettünk kedves üzenetekkel és apróbb kézműves ajándékokat barkácsoltunk. Az iskolához közelálló Alapítvány „Mézeskalács várost” épít felajánlásokból, amelyeket árvereznek. A befolyt összeggel rászoruló családot támogatnak. Kis figurákat is készítenek, amelyeket szintén meg lehet vásárolni. Az osztályunk is így tett és a kis zsebpénzünkkel egy beteg ikerpárt tudtunk támogatni. Sok év kihagyás után a Művelődési Házunk „Mindenki karácsonya” ünnepi rendezvényt szervezett. Azok a lakosok, akik nem tudnak elutazni karácsonyi rendezvényre, azok nagy örömmel várják a műsorokat. Ebben az évben a mi osztályunk is készült a megörvendeztetésükre. Egyik tanulónk ének kíséretével egy fényjátékot mutattunk be nagy sikerrel.
A december hónapot a „Jobb adni, mint kapni!”mottója kísérte végig a csoportunkban.
Boldogságóránkra Bagdi Bella: Jó emberré csak a szívemmel válhatok … dalával hangolódtunk. Majd körbe adtunk egy nagy szívet (a jó cselekedetek jelét), közben mindenki elmondta, hogy milyen jó cselekedetei voltak már, mit segített másoknak. A gyermekek megfogalmazták, hogy társaiknak, szüleiknek, testvéreiknek milyen formában okoztak örömet: Pl: „Megtanítottam a barátomat sakkozni. elraktam a játékaimat a polcra, amikor nem játszottam vele. Segítettem anyának sütit sütni…”
Linda Jenning: A vörösbegy éneke meséjével a gyermekek életkori sajátosságainak megfelelően kaphattak ismereteteket az önzetlen segítségnyújtásról. A jó cselekedetek gyakorlására madárkalácsot készítettünk karácsonyra a nálunk telelő madarak számára. Madárbarát és Zöld óvodaként fontos feladatunk a madarakról való gondoskodás a téli időszakban is. A jó cselekedetek gyakorlásába bevontuk óvodánk többi csoportját is a közös madárkarácsonnyal.
A témához ajánlott boldogságóra munkafüzet egyik feladatát is megoldottuk, ahol a kismadarakat kellett a helyes úton elvezetni odújukba.
A foglakozás végén felraktuk a jó cselekedetek jelét a Boldogság várához vezető út következő fokára.
A jó cselekedetek gyakorlására karácsonyi ajándékot készítettünk a gyermekekkel az óvoda dolgozói és szüleik számára, melyet örömmel adtak át.
A gyermekek részesülhettek egy kis személyes ajándékban a csoport adventi naptárjában elhelyezett meglepetésekkel.
December hónap témája a boldogító jó cselekedetek. Az ünnepekre készülés hatotta át az óvodát, ennek ellenére a gyerekek a Maci csoportban ismét örömmel fogadtak. Ezek a rendhagyó óráink az eddigiek összefoglalója is voltak, mivel beszélgetőkörünkben kitértünk az előző témáinkra, és felidéztük a hála, az optimizmus, a társas kapcsolatok összefüggéseit, azt, hogy ezek szorosan kapcsolódnak egymáshoz. Visszatértünk az előző havi Okoska botocska c. mesére, ahol a süni jó cselekedetekkel segítette barátját a hazafelé úton.
Nehéz dolgom volt egy óvodás korosztállyal megértetni, hogy a jó cselekedet nem azt jelenti, hogy szót fogad, jól viselkedik, mert az ő kis világukban sokuknak ez jutott eszébe, mikor a beszélgetőkörünkben a témáról beszéltünk. Elmagyaráztam nekik és próbáltam érzékenyíteni őket az iránt, hogy jól viselkedni és jót tenni valakivel az két különböző dolog. Az inkább pozitív lehet, ha valaki szomorú és felvidítjuk, vagy odaadjuk önzetlenül neki kedvenc játékunkat, vagy segítünk neki az öltözködésben, vagy ha magányos, játszunk vele: ezekkel örömet okozunk másoknak. A foglalkozásra vitt piros papír szíveket átadtam nekik és megkértem őket, vigyék haza és szüleikkel írassanak bele általuk véghez vitt jó cselekedeteket. Kíváncsi vagyok, kinek mit írtak bele a szüleik, januárban erre visszatérünk. A januári következő témánkkal is összefüggött ez a boldogságóránk, hiszen a célunk nemcsak az lehet, hogy sikeresen kezdjük az iskolát, vagy megtanuljunk cipőt kötni, hanem az is, hogy vegyük észre a másik gyerek búját-baját és segítsük őt jó cselekedeteinkkel.
A decemberi hónapba lépve a gyerekekkel elkezdtünk ráhangolódni a karácsonyi időszakra. Ezen projektünk közös beszélgetéseinek témája az egymás iránt érzett szeretet, hála, a meglepetések és jó cselekedetek ereje. A 3-4 éves korosztálynál a karácsony varázsa igen intenzíven jelen van, így nagyon könnyen, légiesen tudtuk ezen témát beleszőni a mindennapjainkba.
Megbeszéltük, miért is fontos az, hogy jót tegyünk másokkal, jót cselekedjünk másokért. Ha jót adsz, jót is kapsz vissza, ezért olyan ajándékokat találtunk ki a szülőknek, melyekbe beletehettük a lényünk minden szeretetét, törődését.
Luca búzát ültettünk, majd napról napra együtt figyeltük mikor bújnak ki az apró szemek, locsoltuk, gondoztuk őket. Mindenki saját „gyermekeként” nevelgette a búzát, pont mint a szülő gyermekét. Jó volt látni a sok kis apró szempárt, milyen csodálattal figyelték a növény születését, fejlődését.
A szeretet és jócselekedetek jelképeként karácsonyfa képeslapot készítettünk, díszítettünk színes tempera segítségével (dugónyomda technikával), közben pedig karácsonyi dalokat énekeltünk, a gyerekek elmesélhették, hogy milyen meglepetésre számítanak az angyalkáktól.
Az ajándék átadás napján a szülők többségének elérzékenyüléséből érezhető volt, hogy a meglepetések révbe értek.
„Nem az számít, hogy mennyit adunk, hanem hogy mekkora szeretetet fektetünk az adásba.”
(Teréz anya)
Ezt az idézetet választottam a hónap mottójának. Úgy érzem a hónap napjait, cselekedeteit teljes mértékben jellemezte. Szeretettel adott ajándékok, figyelmességek, meglepetések gazdagították adventi, ünnepváró napjainkat.
Mindennap izgatottan teltek a reggelek: Milyen meglepetés vár aznap ránk? Ki kapja ma az adventi ajándékot? Tudunk-e valakinek örömet okozni? Mi lesz az aznapi meglepetés? Érkezik-e a Mikulás? Milyen program vár ma ránk? Készítünk-e ajándékot?…
Adventi kalendáriumot színeztünk. Pici papírangyalkák szálltak azokhoz, akik valami jót cselekedtek.
Az „Egy doboznyi szeretet” jótékonysági akcióhoz is csatlakoztunk. Sok kisgyerek hozott játékot, édességet, amiket aztán gondosan a cipősdobozokba raktunk. Remélve, hogy örömet szerzünk majd vele más kisgyerekeknek. Hálás vagyok a tanítványaimnak és a szüleiknek, hogy jó cselekedetükkel részese lehettünk egy jótékony adománygyűjtési akciónak.
„Meglepetés Neked…Meglepetés Tőled” cédulákat készítettem a gyerekeknek. Mindennap húztunk egyet, igyekeztünk, hogy teljesüljenek a kívánságok, titkos vágyak, jó cselekedetek, célba érjenek az üzenetek, kifejezhessük szeretetünket. A kívánságokat teljesítve karácsonyi zenét hallgattunk, filmet néztünk, elmentünk a főtérre a karácsonyi vásárba.
Adventi meglepetés is várta a gyerekeket. Mindennap húztunk egy névkártyát. Akinek a neve szerepelt rajta, kivehette a kis ajándékát az adventi ajándékcsomagocskából.
A mézeskalács-ház napján papírból készítettünk házikókat, nagyon kreatív megoldások születtek. Kiegészítettük a feladatot, és mézeskalács emberkéket is színeztünk.
Karácsonyi verseket tanultunk, majd osztály versmondóversenyt rendeztünk. Azon kívül, hogy egymást megörvendeztettük a versmondásunkkal, a legügyesebb versmondókat továbbjuttattuk az iskolai karácsonyi szavalóversenyre, ott is eredményesen szerepeltek. Büszkék voltunk rájuk.
Ajándék könyvjelzőt készítettünk szeretteinknek.
Sok szép iskolai Mikulás és karácsonyi program fokozta bennünk a karácsonyvárás örömét.
A gyerekek egyik legkedvesebb adventi napja az lett, amikor karácsonyi partit rendeztünk. Mókás játékok, tréfás feladatok, „karácsonyi pulcsis összetartozás”, édes finomságok, vidám hangulat… ezek jellemezték a délutáni programunkat.
Sok tanulóm kedveskedett, és lepte meg társait a neki hozott adventi kis ajándékokkal, édességgel, maguk készítette, szívből jövő kis figyelmességgel. Hálásan köszönöm nekik jóságukat és „hogy szeretetet fektettek az adásba”.
Az utolsó előtti napon, a meghitt karácsonyi iskolai ünnepségről visszatérve, egy ünnepi Boldogságórával zártuk az adventet. Közös éneklést, beszélgetést követően a mézeskalács házikóinkból egy kis karácsonyi falut építettünk. Még hóeséssel is megörvendeztettük a kis mézeskalács falu lakóit. Természetesen a Szeretet falu lakói mi voltunk, kívántuk, hogy a falu minden lakójának teljen az ünnep nagy-nagy szeretetben, békességben, boldogságban.
Kár, hogy ennek az ünnepi varázslatnak a rohanó idő véget vetett. Remélem, mindenkinek a téli szünetben folytatódik az ünnepi varázslat!
Készültek a karácsonyi ajándékok szépen, amivel minden évben meglepjük a szülőket. Ők is megleptek minket egy Pozitivity tásrasjátékkal és egy szívmanócska kártyával:) Nagy volt az öröm!