A decemberi hónap várakozásában, a jó cselekedetek áradását érdekes módon könnyű volt a kisgyerekek számára bevonni. (Segítségnyújtás, türelem, meghallgatás, megosztások.)
Szívesen vállalták a beteg társaiknak a házi feladatok és az adventi naptár, Luca búza ültetését- eljuttatását.
Az év utolsó hónapjában elhozták a kedvenc plüsseiket, amik könnyítették a napokban a figyelem, a feladatvégzések motivációját. Változatos kötődések alakultak ki a kis kedvencekhez. Mindenki bemutatta, hogy mikor, hogyan került a birtokába ezeknek.
A fenyőfa és a csillag mesefeldolgozást érdeklődve dolgoztuk fel. Könnyen azonosultak a szereplők tulajdonságaival. Az illusztráció készítése zenés aláfestés mellett született meg a lapokon.
Gazdag érzelmek, közösségi tapasztalatok mélyülése mellett haladtunk az év legszentebb ünnepe felé.
Boldogító jó cselekedetek
December a szeretet és az ajándékozás hónapja volt, ezért különösen fontos volt számunkra, hogy a „boldogító jó cselekedetek” köré épüljön. Az osztályunkban mindenki izgatottan várta az alkalmat, hiszen tudták, hogy most nemcsak beszélgetünk a boldogságról, hanem aktívan tehetünk is azért, hogy mások is jól érezzék magukat.
Ajándék készítés – A szeretet kézzel fogható jelei
Az óra első részében kézműves ajándékokat készítettünk, amelyeket később a kisebb diákoknak szántunk. Mindenki lelkesen dolgozott: volt, aki színes könyvjelzőket rajzolt, mások karácsonyi képeslapokat készítettek, és akadtak olyanok is, akik szív alakú díszeket hajtogattak papírból. A munkát közben meghitt zene kísérte, ami még varázslatosabbá tette a pillanatokat.
Ahogy haladtunk, egyre több gyerek jegyezte meg, hogy már maga az alkotás is örömmel tölti el őket. Az egyik tanuló így fogalmazott: „Érzem, hogy akinek ezt a könyvjelzőt adom, biztosan mosolyogni fog. Ez a legjobb ajándék!”
Segítségnyújtás a kisebbeknek – A példaadás öröme
Az óra második részében az ajándékokat átvittük az alsóbb évfolyamok tanulóinak, és ott egy kicsit együtt játszottunk velük. A kisebbek boldogan fogadták az elkészült meglepetéseket, és az idősebb diákok türelmesen magyaráztak nekik, segítettek nekik az új játékokban vagy éppen a kézműves feladatokban.
Különleges élmény volt látni, hogy a 8.-osok, akik egyébként néha túl elfoglaltak a tanulás és a vizsgák miatt, mennyire nyitott szívvel fordultak a kisebbek felé. Az egyik tanuló, aki kezdetben kicsit feszengve indult az ajándékozásra, később mosolyogva jegyezte meg: „Ez nagyon jó volt! Jó érzés látni, hogy valaki örül annak, amit tőlem kapott.”
Közös értékelés – A boldogság körforgása
Az óra végén körbeültünk, és megbeszéltük, hogy kinek mit jelentett a jó cselekedet. A gyerekek elmondták, hogy bár az ajándékok elkészítése örömteli volt, még boldogabbá tette őket, hogy látták a kisebbek mosolyát.
Az egyik tanuló így összegezte az élményét:
„Most értettem meg igazán, hogy a boldogság nemcsak abban van, ha kapunk valamit, hanem abban is, ha adunk. Ez a nap bebizonyította, hogy a jó cselekedetek tényleg boldoggá tesznek.”
Összegzés
A Boldogságóra alkalma mindannyiunk számára különleges tapasztalat volt. Az ajándékkészítés és a segítségnyújtás megmutatta, hogy a szeretet és az odafigyelés apró, de meghatározó pillanatokat teremthet. A gyerekek nemcsak másokat tettek boldoggá, hanem önmagukban is megtapasztalták a jószívűség és a közösség erejét.
Ez az óra az év egyik legemlékezetesebb pillanata lett. Mindannyian úgy éreztük, hogy a boldogság valóban ott kezdődik, amikor adni tudunk valamit – legyen az egy kézzel készített ajándék vagy csak néhány percnyi figyelem és szeretet.
Boldogító Jó Cselekedetek – Boldogságóra Élménybeszámoló
A mai Boldogságórán különleges témával foglalkoztunk: a jó cselekedetek boldogságot hozó erejével. Már az óra elején éreztem, hogy a gyerekek izgatottan várják, mi is fog történni, hiszen előre megsejtették, hogy most nemcsak beszélgetünk, hanem cselekedni is fogunk.
Az órát egy közös kérdéssel indítottam: „Mikor érezted magad legutóbb igazán boldognak, mert valakinek segítettél?” A gyerekek gondolkodtak, majd sorra megosztották a tapasztalataikat. Egyikük mesélte, hogy a szomszéd idős néni bevásárlásában segített, másikuk pedig arról számolt be, hogyan adta oda a játékait egy rászoruló család gyerekeinek. Az őszinte mosolyok és a büszkeség, amit ezek az emlékek felidéztek, már önmagában szívmelengető volt.
Ezután elmagyaráztam, hogy a jó cselekedetek nemcsak másokat tesznek boldoggá, hanem minket is. Kutatások szerint, amikor segítünk valakin, az agyunkban olyan hormonok szabadulnak fel, amelyek örömöt és elégedettséget okoznak. „Tehát a segítségnyújtás nemcsak jót tesz másoknak, hanem minket is boldogabbá tesz” – mondtam, mire az egyik tanuló lelkesen hozzátette: „Ez olyan, mint egy boldogság-körforgás!”
A gyakorlatban is szerettük volna megtapasztalni ezt az érzést, ezért elindítottunk egy „Jó Cselekedetek Kihívást.” Minden gyerek kapott egy kis színes cetlit, amire ráírhatta, milyen jó cselekedetet fog végrehajtani még aznap. Az ötletek kreatívak voltak: valaki segíteni akart a kistestvérének a házi feladatban, másikuk azt tervezte, hogy megöleli az anyukáját, és elmondja neki, mennyire szereti.
Ezután csoportokban dolgoztunk, ahol közösen beszéltük meg, hogyan lehetne még több örömet szerezni másoknak. Az egyik csoport például egy kis üzenetekkel teli dobozt készített, amibe kedves, bátorító mondatokat írtak, és az osztály többi tagjának szánták. Egy másik csoport azt tervezte, hogy a szünetben összegyűjtenek szemetet az iskola udvarán, hogy szebbé tegyék a környezetet.
Az óra végén körbeültünk, és megbeszéltük, hogyan érezték magukat a gyerekek a jó cselekedetek tervezése közben. Az egyik tanuló így fogalmazott: „Már attól is boldogabb lettem, hogy elképzeltem, valaki mosolyogni fog attól, amit teszek!” Egy másik gyerek hozzátette: „Én eddig nem gondoltam arra, hogy a kis dolgok is számítanak. Most már tudom, hogy igen!”
A nap fénypontja az volt, hogy az egyik diák, aki általában visszahúzódó és csendes, az óra végén odajött hozzám, és azt mondta: „Most már tudom, hogy én is tudok boldogságot adni másoknak.” Ez a mondat mindent elmondott arról, hogy miért fontosak ezek az órák.
A jó cselekedetek ereje valóban varázslatos. Nemcsak azok életét teszik szebbé, akik kapják, hanem azokét is, akik adják. Ez az óra mindenkit emlékeztetett arra, hogy a boldogság gyakran ott kezdődik, ahol a szívünk megnyílik mások felé. A gyerekek lelkesedése, ötletei és őszinte örömei bizonyítják, hogy a jövő nemcsak reményteljes, hanem tele van szeretettel és jósággal.
Adni jó…
Török Enikő Andrea
Annyi minden lehet ajándék, hogy néha nehéz a döntés.
A Rákóczi Ferenc Általános Iskola Kincsek csapata általuk készített karpereceket és fenyőfa díszeket alkottak ajándékba. De nem ajándékozták el, hanem egy ünnepi vásár alkalmából eladták és a befolyt összeggel egy beteg gyermek gyógyulását támogatták.
Mert adni jó…
Ebben a hónapban újra bővült a Boldogságvárunk. Ezúttal Jótett Tündér Tündi volt az, aki figyelte a gyerekek egész hónapban, majd az utolsó napokban be is költözött a várunkba. Boldog Dóra hozott nekünk egy jó cselekedet kereket, és egy zsákocskát, amiből nap, mint nap húztuk egyet és törekedtünk arra, hogy minél több alkalommal betartsuk a napi „feladatunkat”. A gyerekek hónap végére már pontosan ismerték a jeleket, egymást is figyelmeztették, hogy mire kellene aznap ügyelniük.
Készítettünk a gyerekekkel közösen az óvoda minden gyermekének 1-1 rénszarvasos díszt, amit becsomagoltuk és titkos angyalkaként ezzel is szebbé igyekeztünk tenni a többi csoport adventi készülődését.
Sütöttünk közösen mézeskalácsot, ahol a gyerekek gyakorolhatták az együttműködést. Sikerült olyan sokat készítenünk, hogy más csoportok is meg tudták kóstolni.
közös alkotás ezzel még nem ért véget. Egy hóeséses reggel megépítettük az első hóemberünket. Döbbenten láttuk, hogy a 2,5-3 éves gyerekek nem ismerik a havat, nem mertek hozzányúlni, eldobni a gyúrt golyókat. Félve közelítették az egyre növekvő hóemberünket is. Azért az építkezés végére a hóemberünk nagyon népszerű lett és nem maradhatott el egy kisebb hógolyó csata sem, ahol minket felnőtteket bombáztak meg a gyerekek a kisebb-nagyobb golyó vagy lapos palacsinta formájú hógolyóikkal.
Évek óta hagyomány, hogy a Kutyus csoportos gyerekek a környékünk lakóinak készítenek képeslapot. Idén a kiscsoportosokkal is tovább folytattuk ezt a hagyományunkat. Annyi változást iktattunk csak be, hogy nem a gyerekekkel vittük szét őket, hanem a családokat s igyekeztünk bevonni, ezért a jelentkező családoknak készítettünk képeslap csomagokat, amiket egy közös családi séta alkalmával a szülők és a gyerekek a szomszédaik ládáiba rejthettek el. Örömmel vettük, hogy sok család szállt be ebbe a kezdeményezésünkbe és aktívan részt vettek ebben a jócselekedetben.
Végezetül készítettünk egy közös festményt, amin megjelenik az összetartozásunk.
A Decemberi hónapunk a jó cselekedetekkel és a Karácsony várásával telt a 12. osztályban, értelmileg akadályozott gyermekek körében. Itt minden sokkal bensőségesebb és sokkal varázslatosabb, mint egy normál osztályban. Először is a karácsonyi dalok hallgatása közben ráhangolódásként meghallgattuk a hónap dalát is, ami nagyon tetszett nekik. Megismertük a fenyőfára hullott csillag meséjét is, amit élvezettel hallgattak miközben felolvastam. Beszélgettünk arról, hogy jót tenni jó társainkkal és a felnőttekkel szemben is. A hónap dala, és a mese után elkezdtünk színezni egy hógömböt, mivel megbeszéltük, hogy ahogy a hógömbben lévő hópelyhek fel vannak rázva, olyanok az érzéseink és idővel amint leülepednek a mi kis szívünk is megpihen, és sokkal letisztultabban tudunk gondolkodni és tudunk jót cselekedni. Valamint készítettünk egy egész hétre szóló kedvesség kalendáriumot, amihez minden nap 3 jó cselekedetet ragasztottunk és annak szellemében éltük a napjainkat, és így telt a Karácsony várása, jót cselekedetekkel és nagy szeretettel.
„Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.”
Karácsony a szeretet ünnepe, de szeretnénk elérni, úgy élni, hogy egész évben kitartson.
Ezért szeretetraktárainkat folyamatosan töltjük.
Az ünnepre készülve közösen átrendeztük a csoportszobát. Az asztalokat ennek megfelelelően „ünneplősen” helyeztük el.
Karácsonyi díszbe öltöztettük környezetünket, szívünket.
A karácsony közeledtével még inkább fontos jót cselekednünk, segítetnünk, gondolni másokra.
Jó cselekedetek, amiket a jövőben szeretnénk gyakorolni a mindennapokban.
– Mindenkivel kedves próbálok lenni, nem bántok meg másokat.
– Örömet szerezni másoknak.
– Jót teszek másokkal, akkor is ha nehezemre esik…stb.
Mert adni jó! Szeretetet adni csodálatos.
Mivel kiscsoportosok vagyunk a témák feldolgozása folyamatosan, több napon keresztül valósul meg. Így mindennap történik valami jó, boldogító.
Feldolgozás:
– Relaxáció: Napimádás
– Dal: Bagdi Bella: Jó emberré csak a szívemmel válhatok
– Rövid bevezető, hogy milyen jót teszünk, ha segítünk másoknak, ha tudunk adni.
– Mesehívó mondóka
Mese: Cinegekarácsony
Szívem kertje
– Rövid beszélgetés a meséről, egyéni gondolatok meghallgatása.
– Szituációs játék
Pl.: Hanna nem találja kedves játékát. Hogyan tudunk neki segíteni?…stb.
– Karácsonyi üdvözlőlapot készítettünk kéznyomattal (karácsonyfa díszekkel,
ajándékokkal), amivel megajándékozták a gyermekek szüleiket és az óvoda dolgozóit.
– Milyen jót tettem? – Körben ülve, kis szívecskét körbeadva, az elmondhatta milyen jót cselekedett. A bátortalan gyermekeknek segítettünk.
– A kismackó segítségre szorul. Rajzolás, színezés.
– Dal: Kis karácsony, nagy karácsony
– Nagy ölelés mindenkinek.
A 8. évfolyam decemberben pozitív gondolatokat és jókívánságokat írt a karácsonyfa díszekre. Ezek után egymásról (mindenki a tőle balra állóról) is csupa pozitív tulajdonságot jegyzett fel cetlikre, majd húztunk belőle és próbáltuk kitalálni, kire igazak ezek a tulajdonságok.
Bárczi Gusztáv Általános Iskola, Szakiskola, Készségfejlesztő Iskola és EGYMI
December hónapban a hangsúly a jó cselekedeteken volt, igyekeztünk minél többet becsempészni a mindennapokba, hogy az ünnepi készülődés még emlékezetesebb legyen. 🙂