Mi jócselekedetek hónapját tartottunk, hiszen sokkal jobb egymásra figyelni huzamosabb időn keresztül, mint egyetlen napon.
Már ötödik osztályban, a pandémia alatt is őrangyaloztunk, ezt a hagyományt folytattuk az idén, lényegesen könnyebb volt személyesen gondoskodni egymás hangulatáról, mint az online időszakban. A gyerekek roppant élvezték, hogy az adventi időszakban minden nap figyelniük kellett a véletlenszerűen kihúzott osztálytársukra. Boldogan írogatták a Whatsapp csoportunkba, hogy ki milyen ajándékot, figyelmességet kapott aznap.
December 23-án tartottuk a nagy ajándékozást, amikor körbeültünk és úgy adtuk át az ajándékot, hogy mindenki az általa kihúzott társának a család- és személynevének a kezdőbetűjével mondott jótulajdonságot az illetőről. A jó hangulat garantált volt.
Ezután karácsonyi vásárt tartottunk a gyerekek által készített apróságokból. A karácsonyi vásár újdonsága az volt, hogy „adót” szedtünk, a befolyt összegből édességet vettünk a rászoruló gyerekek számára.
Hasznos és felemelő időszakon vagyunk túl. A gyerekek közben megtanulták, hogy jobb adni, mint kapni és tényleg boldogságot hoz a jótékonyság.
Boldogító jó cselekedetek
„Jónak lenni jó!”
Annyira tömören, olyan egyszerűen fogalmazza meg azt a feladatot, ami megoldást nyújt még az olyan nyomasztó időben is, mint a soha véget nem érőnek tűnő járvány-időszak. Hiszen csak úgy tudunk jók lenni, ha jóban vagyunk önmagunkkal. Ha mi rendben vagyunk, van erőnk, energiánk sugározni a jót. Ha másokkal jót teszünk, ők majd viszonozzák, és máris elindult a boldogság kör csodája.
Osztályunk fiataljainak szembe kellett nézniük önmagukkal, tudatosítaniuk kellett saját nehézségeiket, korlátaikat ahhoz, hogy a számtalan betegség okozta hiányzás, változás, korlátozás ne a negatív érzéseket és indulatokat táplálja, hanem a maguk keserűségeiből kilépve a másik felé tudjanak fordulni kedvességgel, figyelemmel. Észre kellett venni, hogy a másik is küzd. Tudatosan, a jó cselekedetet hangosan megfogalmazva – ha kell leírva (az osztály adventi naptára is napi 1-1 jócselekedetet fogalmazott meg), a másikra figyeltünk. Törekedtünk arra, hogy a másiknak örömet szerezzünk, a napját bearanyozzuk. Ezáltal minket is jó érzés töltött el és esetleg a saját problémáink is megoldódtak.
Az adventi naptár napi jócselekedetei, az osztálykarácsonyra készülődés melegsége, a közös pozitivity társas, mely során kedves gondolatokat közvetítünk egymás felé, a karácsonyi képeslapok elkészítése, mi közben szeretettel gondoltunk azokra, akiknek készítettük – mind-mind segítettek abban, hogy jobbá váljunk.
Ezekkel a pozitív érzésekkel zártuk az óévet és új célokkal kezdjük az újévet.
Győri Kölcsey Ferenc Általános Iskola
Nagyon örültem, mert kis elsőseim a téma kapcsán megfogalmazták és értették a segítőkészség jelentőségét, a hála érzését.
Ebben a hónapban a jó cselekedetek témával kapcsolatban megcsináltuk a hajlított véleményvonal feladatot, mely alapján az adventi időszak fontosságáról beszélgettünk. A gyerekek kedveskedtek a szüleiknek, és A drágakő című rövid kis történettel foglalkoztunk különböző formában, melyet igen kreatívan oldottak meg a gyerekek. A feladatok közül A tégy jót, légy jó feladatot választottuk ki, melyet az iskolán keresztül valósítottunk meg kupakgyűjtéssel. Az osztály e havi kupakját egy beteg gyermek gyűjtésére ajánlotta fel.
December témája :A boldogító jó cselekedetek.
A jó cselekedetek, a segítségnyújtás valóban boldogabbá teszi az embereket.
Ha másokon segítünk, látjuk nehézségeit, s sokkal jobban értékeljük azt, amink van, hálásabbnak érezzük magunkat.
Ha másoknak vigaszt nyújtunk, elterelődik a figyelmünk saját gondjainkról.
A jó cselekedetek gyakorlása fejleszti az önbizalmat, a hasznosság érzését.
Ezek a cselekedetek a hasznosságunkat, értékünket is emelik.
A jó cselekedetekhez nem kell semmi különös. Figyeljünk otthonunkra, munkahelyünkre, arra a közösségre, ahova tartozunk. Ott tegyünk jót, ahol éppen vagyunk!
Ezekkel a gondolatokkal foglalkoztunk december során, de ez határozza meg alapvetően is a viselkedésünket.
Sajnos a karanténok miatt kevesebb idő jutott egymásra a tervezettnél. De igyekeztünk minden időt hasznosítani.
1. Közösen sok kis karácsonyfát rajzolva megalkottunk egy nagy közös karácsonyfát-hangolódva az ünnepre, a közösség erejére alapozva.
2. Az otthoni karantén időszakban ösztönöztük egymást az otthoni jó cselekedetekre, az apróbb segítségekre a családban.
3. Közösen megnéztünk egy gyurmamesét:”Jótett helyébe jót várj!” Ezt érzelmeztük, lefordítottuk saját életünkre, s meg is csináltuk gyurmából a szereplőket.
4. Felolvastam nekik „A befogadott nagypapa” – című mesét. Hosszasan beszélgetünk az örökbefogadásról. Nagyon meglepett a sok információ, amit felsoroltak, s a mély érzelmeik, amiket átadtak a téma során.
5.Azt a feladatot kapták, hogy minden társuk neve mellé egyetlen pozitív szót írjanak. Ezt összesítettem és ajándékként megkapta mindenki a saját 20 pozitív szavát, amit róla gondolnak a többiek. Hatalmas boldogság volt nézni a ragyogó arcokat, ahogy kiderült számunkra a sok jó, amit róluk gondolnak társaik. Sokan kitették ezt otthon az ágyuk fölé,hogy minden nap lássák.
6. Rajzoltak meglepit egymásnak, s átadták azt.
A decemberi időszak sajnos nagyon rövidre sikerült a sok betegség miatt. De úgy gondolom, hogy ennek ellenére sok boldog percet okoztak egymásnak, s ez engem is nagyon boldoggá tett!
December témája :A boldogító jó cselekedetek.
A jó cselekedetek, a segítségnyújtás valóban boldogabbá teszi az embereket.
Ha másokon segítünk, látjuk nehézségeit, s sokkal jobban értékeljük azt, amink van, hálásabbnak érezzük magunkat.
Ha másoknak vigaszt nyújtunk, elterelődik a figyelmünk saját gondjainkról.
A jó cselekedetek gyakorlása fejleszti az önbizalmat, a hasznosság érzését.
Ezek a cselekedetek a hasznosságunkat, értékünket is emelik.
A jó cselekedetekhez nem kell semmi különös. Figyeljünk otthonunkra, munkahelyünkre, arra a közösségre, ahova tartozunk. Ott tegyünk jót, ahol éppen vagyunk!
Ezekkel a gondolatokkal foglalkoztunk december során, de ez határozza meg alapvetően is a viselkedésünket.
Sajnos a karanténok miatt kevesebb idő jutott egymásra a tervezettnél. De igyekeztünk minden időt hasznosítani.
1. Közösen sok kis karácsonyfát rajzolva megalkottunk egy nagy közös karácsonyfát-hangolódva az ünnepre, a közösség erejére alapozva.
2. Az otthoni karantén időszakban ösztönöztük egymást az otthoni jó cselekedetekre, az apróbb segítségekre a családban.
3. Közösen megnéztünk egy gyurmamesét:”Jótett helyébe jót várj!” Ezt érzelmeztük, lefordítottuk saját életünkre, s meg is csináltuk gyurmából a szereplőket.
4. Felolvastam nekik „A befogadott nagypapa” – című mesét. Hosszasan beszélgetünk az örökbefogadásról. Nagyon meglepett a sok információ, amit felsoroltak, s a mély érzelmeik, amiket átadtak a téma során.
5.Azt a feladatot kapták, hogy minden társuk neve mellé egyetlen pozitív szót írjanak. Ezt összesítettem és ajándékként megkapta mindenki a saját 20 pozitív szavát, amit róla gondolnak a többiek. Hatalmas boldogság volt nézni a ragyogó arcokat, ahogy kiderült számunkra a sok jó, amit róluk gondolnak társaik. Sokan kitették ezt otthon az ágyuk fölé,hogy minden nap lássák.
6. Rajzoltak meglepit egymásnak, s átadták azt.
A decemberi időszak sajnos nagyon rövidre sikerült a sok betegség miatt. De úgy gondolom, hogy ennek ellenére sok boldog percet okoztak egymásnak, s ez engem is nagyon boldoggá tett!
Miután végigvettük a jócselekedetek boldogságfokozó hatásait és alaposan körbejártuk a témát, egy játékba kezdtünk bele, amit több héten át végeztünk a hónapban.
A játék neve: Add azt, amire vágysz!
Lényege pedig a következő volt:
Első lépésként gondold át, mi az, amire te is vágysz és meg tudnád adni másnak?
Szeretet, ölelés, figyelem, törődés, gondoskodás, kedvesség, megértés, segítség?
Ezután nézz körül a közvetlen környezetedben, a családodban, baráti és ismerősi körödben! Kik lehetnek azok, akik ugyanerre vágynak és meg tudnád nekik adni?
Válassz ki közülük annyi személyt a következő hetekben, amennyit szeretnél és tegyél velük jót, add azt nekik, amire a szíved mélyén te magad is vágysz!
Zárjuk 2021-et és kezdjük a 2022-es évet szeretettel a szívünkben!
Ehhez készítettük a kis szivecskéket a Jobb Veled a Világ felirattal, amelyből tőlem is kaptak a gyerekek és ők is adhattak annak, akinek szerettek volna. A szívek hátoldalára ráírhatták a személyes üzeneteiket is!
Ezúton kívánunk szeretetben, egészségben, örömökben, áldásokban gazdag, nagyon boldog új évet mindenkinek!
A foglalkozás kezdetén a beszélgető körbe ültünk, ahol beszélgettünk néhány percben arról, hogy mi is az advent, mit tudnunk mi tenni, milyen jó cselekedeteket tehetünk otthon és az óvodában. Képek közül ki is válogattuk a jó cselekedeteket, s felhívtam figyelmüket arra, hogy otthon mit tehetnek. Ezután közös mézeskalács sütésbe kezdtünk. Együtt adagoltuk a hozzávalókat, gyúrtuk, majd szaggattuk a formákat. A sütés után pedig meggyújtottuk az adventi koszorúnkon a gyertyákat és elénekeltük az adventi hírnök című dalt.
Az Adventi időszakhoz jól illeszkedik ez a téma. A nagycsoportosokkal már nagyon jól feldolgozható a jócselekedetek boldogító ereje. Az adventi koszorúnkat körbe ülve, a resztoratív-kör módszerével nagyon sokat beszélgetünk arról, hogyan lehet jót tenni egymással, szüleinkkel, a felnőttekkel. Valamint arról is, hogy saját magukra milyen hatással van, ha segítenek, ha jót tesznek. Nagyon ügyesen megfogalmazták gondolataikat, érzéseiket, ezáltal fejlődött szókincsük, beszédkészségük. Ösztönzőleg hatott a csoportra, hogy a jó tettekért pici papír szívecskéket kaptak, így Karácsonyra felépült jócselekedetekből a Boldogság-vára. Egész héten nagyon figyeltek egymásra, és igyekeztek sok örömet szerezni a társaiknak, apró kis figyelmességekkel. A családot is bevontuk a programba, sokan segítettek a szüleiknek tevőlegesen is, valamint szófogadással is örömet szereztek, ezt Bezzeg Anna: Szívem kertje című meséjével is ösztönöztük. Öröm töltött el bennünket, élmény volt hallgatni a jó tetteiket. Elkészítették a szeretet ajándékát: egy szívecske alakú karácsonyfadíszt, ezzel a kreatív munkával átélhették azt az érzést: „hogy nemcsak kapni, hanem adni is jó”, valamint családi kapcsolataikat is erősítették.
Azt hiszem, hogy az ünnepre hangolódás mellett nagyon sok élménnyel gazdagodtak a gyerekek, amelyek a csoportkohéziót is erősítették. Az érzelmi intelligencia fejlődése szempontjából is fontos volt ez a hét, hiszen az is tudatosodott a gyermekekben, hogy : nem csak azt tesszük boldoggá, akinek jót teszünk, hanem az saját magunkra is jó hatással van, ha boldogabbá tesszük az embereket.
A pályaorientációs napunkon egy nagy fehér lepedőre varrtuk az óvodás jeleinket. A lepedő alá rejtettük a cipőink egyik párját. A cipők közöl kihúztunk találomra egyet, mely gazdájának mondtunk egy jókívánságot (pont aznap karácsonyoztunk), és elmeséltük, hogy ennek az osztálytársunknak mi mindenben segítettünk már itt az iskolában, vagy azon kívül. Azt is felsoroltuk, hogy milyen lenne a választott cipőben járni, vagyis mit szeretünk a társunkban, a cipő tulajdonosában, milyen lenne más cipőjében járni. 🙂