Az ünnepek közeledtével, sokat beszélgettünk arról, hogyan lehetnénk jobbak egymáshoz, hogyan segíthetnénk szüleinknek apró cselekedetekkel ahhoz, hogy boldogabbak legyenek. Mivel tudunk mi örömet okozni? Beszélgettünk arról is, hogyan tudnánk segíteni, örömet okozni azoknak, akik nehéz helyzetben élnek. Apró ajándékokat gyűjtöttünk rászoruló gyermekeknek.

Ebben a hónapban a csoportunkban minden a Mikulásvárásról és a Karácsonyról szólt! E két fontos ünnepnek köszönhetően jócselekedetekben sem volt hiány a gyerekek, valamint a mi részünkről. A Jócselekedetek fáját a gyerekekkel közösen készítettük el szalagok helyett kis fenyőfákból. Minden színes fenyőfa egy csoportunkba járó gyermeket jelképez. A képen látható, hogy felkerültek rá a Karácsony előtti utolsó jó cselekedet csillagocskák is.
A mozgásfejlesztésbe könnyen be tudtuk építeni az „Almát szedj, ügyesedj!” nevű játékot, hiszen a jól ismert Gryllus dallal (Alma, alma…), már sokszor eljátszottuk.
Az anyanyelvi nevelés szerves része a mese, ezért Alex és Leo meséjét, valamint az „Alma és a kerti manó” című mesét szívesen fogadták a gyerekek, hiszen tanulságuk mindenki számára fontos.
A mi kis kastélyunk felé egy újabb lépést tehettünk ebben a hónapban is, így közelebb lépve a végső célhoz.

Decemberben megismerhettük hogyan szerezhetünk örömöt egymásnak a jó cselekedetekkel. Karácsonyra készülve, megtapasztaltuk az öröm, a szeretet érzését. Táncoltunk a Jó emberré csak a szívemmel válhatok és a Boldog vagyok c.dalokra.
A Szívem kertje c.mese által, megismerhettük, hogy a jó cselekedeteink örömöt szerezhetnek másoknak. Ezt megpróbáltuk csoportunkban is alkalmazni, gyakorolni. Az öröm érzése minden kisgyerek arcán látható volt.

A tevékenység mesével indítottuk, Bezzeg Andrea: Szívem kertje című meséjével. A mese tartalmát értelmezve, beszélgettünk, hogy milyen érzés amikor kapunk valamit, és milyen amikor adunk valamit. Mi még kicsik vagyunk, de mit tudunk adni és kinek. A gyerekek felsorolták, hogy a társaiknak, szüleiknek, nagyszüleiknek tudnak adni bizonyos dolgokat.
Például: Rendbe rakják a szobájukat, a játékaikat, elmosogatnak, virágot öntöznek, kisállatot etetnek stb. Ezzel igazi angyalokká válnak, amit meg is jelenítettünk. Elkészítette mindenki a saját kisangyalkáját. A lényeg a pozitív érzések átélése, melyet az adni tudás képessége biztosít számunkra. A tevékenységet Bagdi Bella: ” Jó emberré csak a szívemmel válhatok”- című dalának meghallgatásával zártuk.

Az adventi időszak előkészítette az érzelmi ráhangolódást a témakörre. Fogékonyabbak voltak a nem anyagi természetű dolgok iránt is.Sokat beszélgettünk arról, hogy adni is legalább olyan jó mint kapni. Elmondták a vágyaikat és azt is mit tehetnek azért ők maguk, hogy ez megvalósulhasson. Zárásként elkészítettük a csoport boldogságfűzérét.

Boldogító jócselekedetek
A mindennapjaink során, nagy hangsúlyt fektetünk a szociális kompetenciák fejlődésére, a személyes interakciók minőségére, amelyek befolyásolják életminőségünket. Sok közös élményt biztosítunk a csoportba járó gyermekek számára, amely által erősítjük bennük az összetartozás érzését, teret biztosítva az erkölcsi tulajdonságok, például: az együttérzés, a segítőkészség, a figyelmesség, az önzetlenség alakulására, fejlődésére. A csoportomba járó, sajátos nevelési igényű gyermekek önállóságának fejlődése lassabb ütemben történik, az önkiszolgáló tevékenységekben, és szinte minden területen sok segítséget igényelnek, ezzel szemben ők is szívesen nyújtanak segítséget a maguk módján, amit támogatunk, és erősítünk bennük.
Az adventi készülődés kapcsán, beszélgetést kezdeményeztem a családról, a szeretetről, az ajándékozásról. Beszélgettünk a családtagokról, és arról, hogy otthon kinek mi a feladata, ki milyen házimunkát szokott végezni, ki szokott segíteni otthon a felnőtteknek. A foglalkozást a „Repül a madár, szárnyalva száll, mert szabad madár”, és a „Dagasztás” relaxációs gyakorlattal folytattuk. Ezután, Bagdi Bella: „Jó emberré csak a szívemmel válhatok” című dalát hallgattuk meg, melyre táncolni kezdtünk. A gyermekek rendkívül kedvelik a zenét, nagyon szeretnek a zenére mozogni, táncolni. A tánc, a mozgás után kellően elfáradtunk, leültünk a szőnyegre, és elmeséltem Bezzeg Andrea: Szívem, kertje című meséjét. A mesehallgatás után segítettünk Amáliának, kiszíneztük a ruháját. Szituációs játékok segítségével megtapasztaltuk, hogy milyen jó érzés bajba került társainkon segíteni. Beszéltünk a betegség miatt hiányzó társainkról, majd készítettünk számukra gyógyító szivecskéket, melyből a szomorkodó társaink is kaptak. Később, az állatoknak segítettünk a kicsinyét megtalálni, párosító játék során. A témával minden nap foglalkoztunk, például, aki segítséget nyújtott a társainak, az a gyermek kapott egy szívecskét.