A boldogságóra foglalkozást a decemberi hónapban mozgásalapú relaxációs gyakorlattal kezdtük, ami illett a téli évszakhoz: „Puha, meleg, felengedek, meleg vagyok elolvadok”
Bagdi Bella: „Jó emberré csak a szívemmel válhatok.” dalára kreatív mozdulatsorokat találtunk ki a gyerekekkel közösen. Az adventi időszakban a gyerekek a beszélgető körben örömmel mesélték el, hogy milyen jó cselekedeteket tettek. A ‘Cipős doboz akcióban” aktívan vettek részt gyermekeink családjaikkal, hogy más gyermekek karácsonyát szebbé tehessük, megtapasztalva, hogy nem csak kapni, hanem adni is jó. Együttérzéssel gondoltak azokra a gyerekekre, akiknek így jutott ajándék karácsonyra.
Bezzeg Andrea: Szívem kertje meséjét a kolléganőmmel közösen meséltük el a gyerekeknek: „Mutass utat, hogy tegyek jót, Legyen szebb a föld, mint előtte volt!”
A témához kapcsolódó szimulációs játékokat nagyon kedvelték a gyerekek, sok kedves ötlettel tudtak segíteni társaiknak, szüléiknek. Közösen elkészítettük a jól cselekvő gyerekek szivecskéjét. Óvodánkban a 4. gyertya meggyújtáskor Betlehem történetét a mi csoportunk játszotta el. A készülés folyamatát is végig áthatotta a szeretet, az adakozás öröme a Biblia történet alapján.

Foglalkozást kezdő, ráhangoló relaxáció:
„Égig érő fa vagyok, megnövök, mint a nagyok”

Laptopon megnéztük a Segíteni jó című rövid videót.

A téma bevezetése:
Megbeszéltük, hogy milyen segítségeket láttunk a videón.
-Ki, miben szokott otthon segíteni.
-Milyen érzés anyának-apának, amikor segítünk nekik?
-Milyen érzés nekünk, amikor segítünk valakinek?

A téma feldolgozása:
Előbújt Boldog Dóra és kezdődhetett is a mese.
Mese:
Bali Imréné Adrienn: Az örök barátság
Beszélgetés:
– Milyen volt a cica? milyen volt a kutya? Miben különböztek?
– Mit tett midig a cica, és mit a kutya?
– Mi történt a mese végén?
– Mit érzett a cica, miután segített?
– Mit igért meg a cica a kutyának?
A téma lezárása:
Szituációs játékok:
1. Ovis társunk szomorkodik, mert nem hozott ma alvókát. Mit tehetünk, mivel vidíthatjuk fel?
2. Anya beteg lett hétvégére. Pihennie kell. Miben segíthetünk neki?
3. Találjatok ki ti is egy helyzetet, amiben segítségre van szüksége valakinek!

A „Jószívű” cím elnyerése
Mindenki kapott egy nagyobb szívecskét kartonból. A feladat az volt, hogy segítsenek a gyerekek egymásnak minél többet a hét folyamán. Minden segítségnél kaptak egy kis szívet, rárajzoltuk annak a jelét, akinek segített, és felragasztottuk a segítő nagy szívecskéjére.
Aki a hét végére a legtöbb szívet gyűjtötte, az megkapta a „Jószívű” címet, és egy szívecske nyakláncot.

Karácsony közeledtével szerettünk volna egy közös jó cselekedetet is véghezvinni a gyerekekkel. Készítettünk együtt egy karácsonyi képeslapot, amit egy vidéki gyermekotthonnak küldtünk el, jókívánságainkkal. (Minden hópehely alá odaírtuk annak a gyermeknek a nevét, aki odaragasztotta.)

A december a legmegfelelőbb hónap a jócselekedetek gyakorlására. Mindenki készül a Karácsonyra, a gyerekek is izgatottan várják az ünnepet, az ajándékokat.
A foglalkozáson arról beszélgettünk, mi mindennel tudunk másoknak örömet szerezni, és mi magunk minek tudunk örülni. A gyerekek fantasztikusan megértették, hogy akár egy apró gesztus is örömet tud szerezni másoknak.

Óvodánkban egy héten keresztül minden napnak tematikus elnevezést adtunk, és a nap témájához kapcsolódó jó cselekedeteket hajtottunk végre.
A heti programunk a következőképp alakult:
A hét első napján arról beszélgettünk, mi az a jótett, és hogyan tehetünk másokat boldoggá apró figyelmességekkel. A gyerekek egymásnak rajzoltak kedves képeslapokat, és saját ötlet alapján segítettek egymásnak a játékok elpakolásában. Néhányan még a kisebbeknek is segítettek az öltözésben.
Kedden az önzetlenség került fókuszba. A gyerekek megosztották egymással a játékokat, soron kívül adtak lehetőséget másnak a választásra, és együtt építettek az udvaron egy hóembert, amelyet senki sem „sajátjának” tartott. Megtanulták: adni épp olyan jó, mint kapni.
Szerdán a kedvességet gyakoroltuk. Minden gyermek elmondhatott valami szépet a másikról – például hogy mit szeret benne, vagy miben ügyes.
Csütörtökön beszélgettünk arról, hogy vannak gyerekek, akiknek nincs lehetőségük annyi játékra, és hogy mi is segíthetünk, ha megosztjuk velük, amink van.
A hét zárásaként az önkéntesség fontosságáról beszélgettünk. A gyerekek közösen vállalták, hogy segítenek rendbe tenni a csoportszobát. A csoportból néhányan még „önkéntes mesélővé” is váltak, és kedvenc meséjüket mesélték el társaiknak bábok segítségével.
A gyerekek a hét folyamán nemcsak új fogalmakat tanultak meg – mint az önzetlenség, nagylelkűség, kedvesség –, hanem saját élményeiken keresztül érezték meg, mennyi örömet lehet szerezni másoknak és önmaguknak is egy-egy jó cselekedettel.