A december hónap az óvodában a Mikulás-várás, a karácsonyi készülődés, az advent időszaka. Ezek mind olyan ünnepek, amelyek által nagylelkűséget, gondoskodást, kedvességet élhetünk át. A jócselekedetek gyakorlása egész hónapra kiterjedt, amit beleszőttem a témahetekbe.
A gyerekekkel beszélgettünk a Mikulásról, arról, hogy a jó gyermekeknek ajándékot hoz. Kértem őket, hogy mondják el, szerintük mitől jó egy gyerek, mi számít jócselekedetnek.
Ezeket a válaszokat mondták a gyerekek:
„Amikor segítünk egymásnak.”
„Megvigasztaljuk egymást, ha sírunk.”
„Viszünk neki zsebkendőt.”
„Az a jó, aki összepakolja a játékokat.”
„Szót fogad neked.”
„Visszateszi a polcra a könyvet.”
„A széket betolja az asztalhoz.”
„Szól, hogy kimegy pisilni.”
Nagyon örültem, hogy ezeket a gondolatokat meg tudták fogalmazni a gyerekek. Majd elmondták azt is, hogy mit tartanak rossz cselekedetnek.
„Amikor valaki bánt.”
„Amikor nem fogad szót.”
„Felmászik az asztalra.”
„Ugrál az ágyon.”
„Rátapos a játékokra.”
Így megfogalmazva jobban érzékelték a gyerekek a jó és a helytelen cselekedet közötti különbséget. Megbeszéltük közösen, hogy jónak lenni, jót cselekedni sokkal kellemesebb érzés nekünk és a többieknek is.
Szokásunk szerint minden évben, így idén is készítettünk a gyerekekkel kókuszgolyót a Mikulásnak. Közben Bagdi Bella dalait hallgattuk a Repülj velem cd-ről. Kértem a gyerekeket, hogy mindenki válasszon az elkészített kókuszgolyóból egyet, amit majd a Mikulásnak fogunk odaadni. Nagyon aranyosan, szinte mindenki a legszebb, legformásabb, legjobban sikerültet választotta.
December 6-án, amikor a gyerekek megkapták a Mikulástól a csomagokat, mi is átadtuk a saját készítésű ajándékunkat, aminek a Mikulás nagyon örült. Fontosnak tartottuk, hogy a gyerekek érezzék át az ajándékozás örömét, hiszen nemcsak az örül, aki kapja, hanem az is, aki adja.
A gyerekeknek elmeséltük a Szívem kertje című mesét. Beszélgettünk a szelektív hulladékgyűjtésről és arról, hogy mi mit tudunk tenni a Földünkért.
Arról is beszélgettünk, hogy ki mit segít otthon a szüleinek, nagyszüleinek. Hiszen a segítségnyújtás is jócselekedet. A gyerekek ezeket a mondatokat fogalmazták meg:
„Segítettem anyának vinni a dobozokat a kamrába.”
„Segítettem keverni a tésztát.”
„Mamával letusolni a fürdőkádat.”
„Apának segítettem a házunkat építeni.”
„Kevertem mamával a süteményt.”
„Segítettem összeszerelni a csúszdás ágyat.”
„Apának segítettem villanyt szerelni.”
Egyik délelőtt elmentünk a gyerekekkel a Petőfi Sándor Művelődési Ház színházi előadására. A mese címe: Ami szívednek a legkedvesebb. A történet során a szereplők sok humorral és kedvességgel azt közvetítették a gyerekek felé, hogy figyeljünk egymásra, mondjunk olyan szavakat a másiknak, amitől ő vidámabb, jókedvűbb, nyitottabb lesz.
A szülőkkel közösen karácsonyi barkácsolást szerveztünk. A jó hangulatú kézműveskedés során háromféle díszt készítettünk. A végén finom teát és mézeskalácsot fogyaszthattak a gyerekek és a szülők.
Bagdi Bella Jó emberré csak a szívemmel válhatok című dalát sokszor hallgattuk a gyerekekkel. A dalt hallgatva kézen fogva sétáltunk a teremben.
A vizuális foglalkozáson karácsonyfát készítettünk a gyerekekkel, festés technikájával. A felületfestést már ügyesen tudják, a pöttyözés technikáját gyakoroljuk, a csillámszórás meg igazi élmény volt számukra.
Mindig dicsérettel, puszival megerősítettük bennük azokat a viselkedésmódokat, amikor jók voltak egymáshoz, amikor kedvesen, odafigyelve segítették egymást.

December hónapjában a Boldogságóra témája a: jó cselekedetek gyakorlása volt. Játékidőben a munkafüzet 31. oldalán lévő munkalapot kiosztottam annak a kisgyereknek, aki szerette volna elvezetni a madárkákat az odújukba, és meglelni a helyes utat. Akinek pedig csak színezéshez volt kedve az megkaphatta a 24. oldalon lévő színezőt. Ezek után a gyakorlatunkat a foglalkozást kezdő relaxációs gyakorlattal kezdtük el: „Repül a madár, szárnyalva száll, mert szabad madár” és „dagasztással” fejeztük be. . Ezek után meghallgattuk a foglalkozást kezdő éneket: „Jó emberré csak a szívemmel válhatok” A gyerekek nagyon szívesen hallgatták a fülbemászó dallamot, megértették a dal szövegét, és úgy láttam nagyon élvezték a dalt. A mese előtt csengettyű szólalt meg, jelezve a mesélés kezdetét és a gyerekek elővették a mesepárnát. Közösen elmondtuk a „Kerek erdő…” című mondókát. Elolvastam „Bezzeg Andrea: Szívem kertje” című meséjét. Gyakoroltuk 2x-3x a „Boldog, boldog, boldogság…” című versikét, amit próbáltunk együtt mondani. Beszélgettünk a kérdések segítségével. Aki szeretett volna angyalkát készíteni szüleinek az megtehette, illetve megrajzolhatta a „Jótett-tisztást”. A gyerekek elmélyülten dolgoztak. A foglalkozás lezárása a jó cselekedetek jelének színezésével zárult közben „Bagdi Bella: Boldog vagyok” című dalát hallgattuk és énekeltük.

Maci csoport
A hónap elején többször beszélgettünk a „jó cselekedetről”. Mit jelenthet? Mitől jó? Kinek? Nekünk, a másiknak, esetleg mindkettőnknek? Próbáltunk a csoport életéből példákat keresni. Egy kosárba készítettünk elő képeslapokat, ahonnan bármikor el lehetett venni egyet, ha úgy gondolta valaki, hogy a társának jól esne egy kis vigasztalás, törődés. Természetesen először mindenki gyorsan akart készíteni valakinek, elsősorban karácsonyi képeslapot. Pár nap után „feledésbe” merült. De egy idő után valakinek eszébe jutott, rajzolt a társának és attól kezdve nagyon kedvesen, önállón használták egymás felvidítására.

December hónap kiemelt Boldog-ovi feladata, a jó cselekedet témakör feldolgozása. A jó cselekedet nem csak erre a hónapra érvényes, hiszen egész évben gyakoroljuk, az egymásra odafigyelést, egymás megsegítését. A hónap szépségét, a karácsony hívtuk segítségül. A szülőket is bevonva, adománygyűjtést kezdeményeztünk, melynek lényege, hogy a gyermekek saját játékaikból ajánljanak fel egy-egy darabot, egy rosszabb sorsú gyermek megsegítésére. A felnőttek is aktívan is részt vettek, így szép számban érkeztek az adományok, mellyel két Kárpátalján lévő óvodának nyújtottunk segítséget.