A jó cselekedetek áthatják mindennapjainkat, de igyekszünk minden alkalmat megragadni, hogy a gyermekek érezzék és tapasztalják a jó cselekedeteket.
Első ilyen alkalmunk az Idősek napjának megünneplése volt, ahol a nagymamákat, nagypapákat fogadtuk és köszöntöttük.
Második alkalommal a Városi nyugdíjas Klubban adtunk műsor Adventi időszakban, és ajándékkal kedveskedtünk.
Karácsony előtt egy Adventi barkácsdélutánra invitáltuk a Szülőket és Gyerekeket, ahol közösen karácsonyfa díszeket készítettünk, játszottunk, valamint táncházon is részt vehettek. A mulatság teázással és mézeskalács bulival zárult, amit a gyerekekkel közösen készítettünk.

Az adventi időszakban a boldogító jócselekedetekről minden gyerek szívesen mesélt. Megértették az egymásra való odafigyelés fontosságát, ennek jelentőségét az emberi kapcsolatokban. A változatos, boldogító jócselekedetek felsorolása után minden óvodás egy szivecske formájú lapra rajzolta meg az általa megvalósított jócselekedetet.

Az ünnepek mindig támogatást, segítséget nyújt a téma feldolgozásában. Izgalommal telve vártam, hogy vajon ebben az évben a legkisebbekkel, hogyan tudunk ebben a témában elmélyedni, elmélyülni. Segítségül hívtam Bella egyik dalát: Bagdi Bella „Jó emberré csak a szívemmel válhatok” .
A dal, a zene mindig segít még a legkisebbeknek is, hogy ne tárgyakhoz kötődjenek a jó cselekedetek, hanem egymás szeretetére, odafigyelésére, támogatására.
Megbeszéltük a csoportbábunk segítségével, Babócával, hogy minden reggel amikor a kis Tulipán csoportosok megérkeznek a csoportba, köszönésképpen mondanak a szüleiknek: anyának, apának, nagyinak… valami szép gondolatot. Ezt persze eleinte mi mondtuk a kollégámmal, hogy mintát tudjunk adni: „legyen szép napod anya”, „azért adom ezt a sok puszit, hogy kitartson délutánig”, szeretet szívet rajzoltunk anya és a kisgyermek karjára is, és, ha ránéznek tudják, hogy napközben is gondolnak egymásra, „mosolygós napot kívánok!”…stb.
A szülők ezt a törekvésünket nagy örömmel fogadták, és kicsit alakítottunk a reggeli gyors leváláson is, hiszen, ha nyugodtan tudja ott hagyni a gyermekét, akkor Ő nyugodtan tud dolgozni, és ez a gyermeknek is és a szülőnek is egy megnyugvás. Mindennapi jó cselekedetünket természetesen Babóca bábunk is észreveszi és dallal jutalmazza jó cselekedeteinket!!!!

Az ünnepek mindig támogatást, segítséget nyújt a téma feldolgozásában. Izgalommal telve vártam, hogy vajon ebben az évben a legkisebbekkel, hogyan tudunk ebben a témában elmélyedni, elmélyülni. Segítségül hívtam Bella egyik dalát: Bagdi Bella „Jó emberré csak a szívemmel válhatok” .
A dal, a zene mindig segít még a legkisebbeknek is, hogy ne tárgyakhoz kötődjenek a jó cselekedetek, hanem egymás szeretetére, odafigyelésére, támogatására.
Megbeszéltük a csoportbábunk segítségével, Babócával, hogy minden reggel amikor a kis Tulipán csoportosok megérkeznek a csoportba, köszönésképpen mondanak a szüleiknek: anyának, apának, nagyinak… valami szép gondolatot. Ezt persze eleinte mi mondtuk a kollégámmal, hogy mintát tudjunk adni: „legyen szép napod anya”, „azért adom ezt a sok puszit, hogy kitartson délutánig”, szeretet szívet rajzoltunk anya és a kisgyermek karjára is, és, ha ránéznek tudják, hogy napközben is gondolnak egymásra, „mosolygós napot kívánok!”…stb.
A szülők ezt a törekvésünket nagy örömmel fogadták, és kicsit alakítottunk a reggeli gyors leváláson is, hiszen, ha nyugodtan tudja ott hagyni a gyermekét, akkor Ő nyugodtan tud dolgozni, és ez a gyermeknek is és a szülőnek is egy megnyugvás. Mindennapi jó cselekedetünket természetesen Babóca bábunk is észreveszi és dallal jutalmazza jó cselekedeteinket!!!!

Boldogságóra – December: A jó cselekedetek gyakorlása

Az Adventi időszak jó alapot adott a téma feldolgozásához. A jó cselekedetek végrehajtása karácsony tájékán különösképpen nagyobb szerepet kap az emberek, családok életében. Mit jelent jót cselekedni? Erre válaszoltak a gyerekek. A jó és rossz közötti különbségeket ügyesen el tudták mondani, példákat is meséltek hozzá. Jobb adni, mit kapni, adni jó, adni öröm – kinek mit jelent ez? A gyermekek nagyobb része még kapni szeret, ami teljesen érthető az ő életkorukból adódóan.
A négy gyertya c. mese elmondása után, a gyerekek közösen zsírkrétával beszínezték a kartonra megrajzolt nagy fenyőfaformát, majd ráragasztották a saját jelükkel ellátott általuk előre kiszínezett csillag „díszeket”. Néhányan ajándékot is rajzoltak a fa alá, ezzel is jelképezve az „adni jó, adni öröm” érzését.

December hónap bővelkedett jó cselekedetekben. Igyekeztem tudatosan felfedezni az ünnepre hangolódás időszakában ezeket a jó tetteket. Szeretnék erre néhány példát felsorolni:

– Egyik alkalommal az utcán sétáltunk a gyerekekkel, amikor egy idős néni megállított minket, akit egyébként nem ismertünk. Nagy meglepetésünkre egy zacskó szaloncukrot nyújtott át nekünk. Hálánk jeléül énekeltünk és verseltünk a néninek, aki meghatódva hallgatott minket.
– Egyik kisfiú születésnapját tartottuk a csoportunkban. A tortáján volt egy szív alakú marcipán, ami mindenkinek nagyon tetszett. Sokan szerették volna ezt maguknak. A fiú mindenkinek egyenként adott egy-egy darabot a csoki szívecskéből. Örömmel tapasztaltam ezt a viselkedést társaival szemben.
– Rengeteg rajzot kaptam a gyerekeimtől napközben. A csodás alkotások egy részét hazavittem, egy részét a táskámba tettem. Amikor bevásároltam, vagy csak belenyúltam a táskámba, ezek a csodák a kezem ügyébe kerültek és mosolyt csaltak az arcomra.
– Intézményünk felajánlást is kapott egy ingatlanközvetítő irodától, akik játékokat gyűjtöttek a nehéz körülmények között élő gyerekeknek. Vöröskereszt bázisóvodaként ételcsomagot is szétosztottunk a családok között.
– Én is megpróbáltam kicsit jobban odafigyelni a környezetemben élőkre. Ha boltban jártam, szívesen vettem olyan élelmiszert, amit adományként felajánlottam. Továbbá évek óta feldíszítem a lépcsőházunk bejárati ajtaját. Szívből teszem. A szomszédjaim mindig hálásak ezért a szépségért és megköszönik az ünnepi dekorációt.

Fő feladatomnak tartottam, hogy ne vesszen el ennek az időszaknak a varázsa! Fontos volt számomra, hogy a gyerekek megértsék, nem a drága ajándékok számítanak, hanem a szeretet, egészség, béke, hála. Megbeszéltük, hogy mi énekekkel, versekkel és két ügyes kezünkkel tudunk jót cselekedni, szeretetet adni.

Óvodásaimmal lelkesen készülődtünk a téli ünnepekre. Vártuk a Mikulást és hagyományos karácsonyi műsorral is készültünk a szülőknek, amit néhány év elteltével személyesen is átnyújthattunk nekik. A kreativitás is nagy szerepet kapott mindennapjainkban: csoportunkat ünnepi díszbe öltöztettük, folyosónk faliújságjára is sok szép alkotás került, a gyerekek pedig egyedi ajándékokkal lepték meg szüleiket.

Természetesen a Boldogságórára kitűzött feladatainkat is megvalósítottuk. Az ünnepi dalok mellett gyakran szóltak Bagdi Bella dalai, Bezzeg Andrea meséjét is felolvastam a gyerekeknek. A tavalyi évhez hasonlóan csoportszobánk ajtajára készítettem egy adventi fenyőfát zöld borítékokból, melyben minden napra jutott egy-egy pozitív üzenet, a Boldogságórák megerősítő kártyáiból.

Az idei évben kolléganőm felmondott, így dajka nénimmel és pedagógus asszisztens segítségével teltek az év utolsó hónapjai. Csoportunk karácsonyfáját dadus nénimmel együtt díszítettük, akinek egy hatalmas öleléssel megköszöntem egész éves kitartó, segítőkész munkáját. Egyik délutánon pedig kollektívánk is összegyűlt egy kis karácsonyi vacsorára, ahová meghívtuk a nyugdíjas kolléganőinket is. Az intézményvezetőnk kedves szavakkal megköszönte egész éves munkánkat, együttműködésünket, ami jóleső érzéssel töltött el mindannyiunkat.

A mindennapi nehézségek ellenére szép évet zártunk. Boldog voltam, hogy sikerült meghitten együtt tölteni az ünnepeket. Jó érzés volt részese lenni a fent leírt pillanatoknak, jó cselekedeteknek.

A csoportom szülei még nem láttak Boldogságóra bemutatót. Hogy konkrétabb fogalmuk legyen a tevékenységről, ezért úgy gondoltam, hogy ezt a decemberi boldogságórát nyitottá teszem és meghívom erre a csoport szüleit. A téma: „A boldogító jócselekedetek gyakorlása” volt, amelyet összekapcsoltam a karácsonyvárás témájával, élményével. A 25 fős csoportból 13 gyerek és a hozzájuk tartozó családtag (anya, apa, testvér) volt jelen. A szülők érdeklődve, kíváncsian várták a foglalkozást.
A tervezésem során elgondolkodtam azon, hogy hogyan tegyem motiválttá a gyermekeket és a szülőket erre a témára és akkor jött a dajka nénimmel folytatott társalgás, hogy a debreceni Gyermekklinikára lehet játékokat és plüss figurákat felajánlani karácsonyi ajándékként. Felhívást intéztem a gyermekek és aztán a szüleik felé, hogy aki tud, az ajánljon fel egy plüss játékot a beteg gyermekeknek. A kérésemre legalább a csoport gyerekének kétharmada ajánlott fel plüss figurákat, amelyet a tevékenység kezdetén megköszöntem nekik.
A foglalkozás elején azt kérdeztem a gyermekektől, hogy az óvodások, vagyis ők, hogyan szoktak otthon jócselekedeteket végezni? Az anyukájuk vagy az apukájuk miért szokta őket megdicsérni? Olyan válaszok születtek, hogy rendet teszek a szobámban, vigyázok a kis testvéremre vagy segítek az anyukámnak süteményt sütni. Valamint azt kérdeztem, hogy milyen érzés jót cselekedni? Úgy összegeztem nekik, hogy természetesen ez jó érzés és ezért teszünk jó dolgokat másokért.
Aztán egy keresztcsatorna fejlesztő gyakorlatot végeztünk. Utána ülve meghallgattuk és együtt énekeltük „Bagdi Bella: Jó emberré csak a szívemmel válhatok…” kezdetű dalát. Ezt követően a csoportom jelenlevő tagjai karácsonyi verseket és dalokat adtak elő a szülőknek. Ezt követte a magyar népmese, a „Melyiket a kilenc közül?”
Ezután következett a kézműves foglalkozás a szülőkkel, közben szólt a csendes, ünnepi hangulatot idéző karácsonyi dallam. Három karácsonyfadíszt készítettünk. Az első technika az volt, hogy bébiételes üvegre dekupázs ragasztóval ragasztottunk karácsonyi szalvétát. A második technika, hogy fehérre lefestett fenyőtobozból készítettünk manót és a harmadik pedig kávékapszulából csengőt. A gyermekek és a szülők közösen dolgoztak. Mindenki kipróbálta mind a három technikát. Öröm volt látni, hogyan mélyülnek el a gyermekek és az anyukák a közös tevékenységben. Egymást segítve készítették a karácsonyfadíszeket. A családias légkörben nyugalom, meghittség és szeretet uralkodott.
Egy – két szülő süteményt is hozott és a gyermekek a végén azt kóstolgatták. A szülőket pedig meleg teával kínálgattuk.
A hozzátartozóknak pedig egy kivágott fenyőformára pozitív gondolatokat írtam és ezekből választhattak búcsúzóul. Mindenki nagyon jól érezte magát, néhány gyermek haza sem akart menni.
Most először tartottam közös Boldogságórát a szülőkkel és annyira felemelő érzés volt számomra, hogy elhatároztam, hogy lehetőség szerint minden évben megszervezem ezt a tevékenységet.