A Villányi Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola 1. osztályos tanulói arról beszélgettek, hogy hogyan szerezhetnek örömet másoknak. Dal, majd mese meghallgatása, megbeszélése következett.Ha szuperhős lennék, milyen jót tennék? Rajzot készítettek a tanulók magukról, mint jótevőkről. Apró ajándékot készítettek társaiknak, amit át is adtak egymásnak.
Boldogító jó cselekedetek
Szikszai György Református Általános Iskola
Ebben a témában arról beszélgettünk, hogy néha nehéz jót cselekedni, ugyanis előfordul, hogy ellenállás van bennünk, még ha tudjuk is, hogy a másiknak ez örömet jelent. Ezért egy teljesen hétköznapi táblázatot kaptak a gyerekek, amin kértem, hogy olyan jó cselekedeteket is jelöljenek be, ami esetleg nekik némi nehézséget jelent.
A gyerekek megismertek egy történetet, ennek kapcsán csoportokban beszélgettek a jó cselekedetek okozta érzésekről. Elkészítették a jó cselekedetek virágát, azaz összegyűjtötték a csoport összes jótettét egy-egy virágsziromra.
Kis-forrás Német Nemzetiségi Általános Iskola
„Hála üvege”
Kihelyeztünk egy üveget a teremben.
Minden nap tehettek bele cetliket a gyerekek, amiken leírták, hogy aznap milyen apró jócselekedetet tettek, vagy éppen ők kinek voltak hálásak valamiért.
Időről időre felolvastuk a cetliket, és megbeszéltük az érzéseinket. Ez segített észrevenni a mindennapi, apró jótetteket.
Eljátszottunk különböző szituációkat, ahol szükség van a segítségre vagy a kedvességre. Például:
– Valaki elesik a folyosón.
– Egy új gyerek érkezik az osztályba.
– Valaki elfelejti a tízóraiját.
Ezekben a játékokban különösen odafigyeltünk nem csak a helyes magatartásra, a segítségadásra, hanem a köszönetre is. Megbeszéltük, hogy hogyan tudunk úgy hálásak lenni, hogy az ne legyen túlzó, de őszintén, szívből jöjjön.
A decemberi hónap bővelkedik ünnepi pillanatokban, melyeknek megélése, átérzésének elsajátítása a mi feladatunk is. Az adventi időszak lehetőséget nyújtott az elcsendesedésre, a naptáraink elkészítésére. Jócselekedet- pörgettyűnk folyamatosan mozgásban volt, lehetett az a társaknak segítség vagy adománygyűjtés a szegény családoknak. Játszóházunkba ellátogattak a szülők, együtt készíthették a csoport karácsonyfájára a díszeket, az ünnephez kiegészítőket. A Lucázás népszokásának felelevenítése a mi feladatunk volt az évben, melyhez jókívánságokat, apró ajándékokat vittünk a többi csoportnak. Kipróbáltuk a Szeretet folyosó játékot, megtalálták a gyerekek magutak a Tükrös dobozban, a hét napjainak átnevezésével játékká változott a hetirendünk, ahol minden napunk hozott valami jót.
A hónap témája a „Boldogító jó cselekedetek” volt, amelynek feldolgozása során a gyerekekkel arról beszélgettünk, hogyan tudunk másokon segíteni, és milyen jó érzés másnak örömet szerezni. Fontosnak tartottuk, hogy a gyerekek megtapasztalják: a jó cselekedet nemcsak annak ad örömet, akinek szól, hanem nekünk is – a szívünket melegséggel tölti el, amikor jót teszünk.
A téli hónapokra való tekintettel közösen gondolkodtunk arról, hogy a madaraknak milyen nehéz élelmet találniuk a hideg időben. Megbeszéltük, hogy mi, emberek is segíthetünk nekik ebben az időszakban. A gyerekek lelkesen sorolták az ötleteiket, és végül úgy döntöttünk, hogy madáreleséget készítünk. Magvakat, almát, zsiradékot használtunk, és együtt, kis csoportokban állítottuk össze az eledelt, amit aztán kihelyeztünk az óvoda udvarára, fák ágaira.
A gyerekek figyelték, hogy érkeznek-e madarak, és örömmel mesélték, ha látták, hogy csipegetnek belőle. Átélték, hogy az ő kezeik munkája segített az állatoknak, és ez a felismerés valódi, szívből jövő örömöt jelentett számukra.
A foglalkozás végén megbeszéltük, hogy nemcsak a madarakról, hanem egymásról is gondoskodhatunk – egy kedves szóval, segítséggel, vagy csak azzal, ha figyelünk a másikra. A gyerekek így megtapasztalták, hogy a jó cselekedet nem feltétlenül nagy dolog, de nagy hatása lehet, és minden apró kedvesség számít.
Ez a közös élmény nemcsak a madaraknak segített, hanem a gyerekeket is érzékenyebbé, figyelmesebbé tette, és megtanította őket arra, hogy a jó szándék, az együttérzés és a cselekvés boldoggá tesz – másokat és minket is.
Az év utolsó hónapja miről is szólhatott volna másról, mint a Jó cselekedetekről. A jó cselekedeteink segítségével a hasznosság érzését, az összetartozás fontosságát, elfogadóbb, megértőbb magatartást, az önbizalom fejlődését tapasztalhatjuk meg. Az iskolánk által szervezett adománygyűjtésben az osztály jelentős része részt vett, lelkesen gyűjtögettük és csomagoltuk a rászoruló gyerekek részére az ajándékokat. Az utolsó héten, osztályon belül jó cselekedeteket kellett végrehajtani a gyerekeknek, melyet előre kitaláltunk és egy jócselekedet-pörgettyűre írtunk rá. A pörgettyű elkészítését és annak használatát is nagyon élvezték a tanulók. Az ajándékozás formáiról beszélgettünk, melyek azok, amik nem kerülnek semmibe, ugyanakkor mégis nagyon sokat jelenthetnek számunkra, például egy ölelés, egy kedves szó. Egy kézműves foglalkozás keretein belül saját készítésű ajándékokkal készültek családtagjaik számára.
Jócselekedeteinket vettük számba, és megbeszéltük, hogy miben tudjuk ezeket kifejezni mások számára is. Akár csoporton belül egymás felé történő megnyilvánulásaink:
– Odaadtam a barátomnak az egyik játékomat;
– Töltöttem a mellettem ülő kiscsoportosnak vizet uzsonna alatt, mert mondta, hogy szomjas;
vagy otthoni megnyilváulások:
. Segítettem anyának megteríteni az asztalt;
– Elpakoltam a szobámban a játékaimat, amiért apa megdícsért.
Közösen készítettünk ajándékot a szülőknek Karácsony alkalmából.
Karácsonykor a feldíszített fa alatt is számba vettük mindezeket, és hálásak voltunk a Jézuskának azért, hogy mindezeket ő is látta, és meglepett minket olyan ajándékkal a fa alatt, amiket hazavihettünk, és olyanokkal is, amelyekkel a csoportban játszhatunk ezután közösen.
Hogyan legyünk jók másokhoz? Mit jelent jónak lenni? Hogyan viselkedjünk, hogy jó közösség legyünk? Mit NE tegyünk, hogy ne bántsunk másokat?
A mi fánk magáért beszél.
Önzetlenül jót cselekedni talán az egyik legnagyobb erény. Az életben szinte mindenki legalább egyszer megtapasztalta, hogy milyen nagy dolog ez. Az ovisaim életében óriási jelentőséggel bír. Hiszen származásuk miatt hátránnyal indulnak az életben. De mégis vannak olyan emberek, pedagógusok akik a lelküket nézik, erre fókuszálnak. A gyermekekben kialakított önzetlenség végig kíséri kis életüket, hogy milyen csodás dolog másoknak segíteni, önzetlenül, feltétel nélkül boldogságot adni. Sokszor készítünk ajándékot másoknak örömöt csempészve a mindennapokba. A csoportnak van egy dalocskája, amit mindig nagy szeretettel veszünk elő. (A ragyogj ragyogj kis csillag dallamára írtam át, amit közben szépen el is lehet mutogatni)
Ragyogj ragyogj kis csillag,
Csodálatos ember vagy.
Mindig mindig ragyogjál,
soha ne bánkódjál,
ragyogj ragyogj kis csillag
csodálatos gyermek vagy.
Ragyogj ragyogj kis csillag,
csodálatos ember vagy.
Szeretni és adni,
önzetlennek lenni,
ragyogj ragyogj kis csillag,
csodálatos ember vagy!