Októberben az „Optimizmus gyakorlása” volt a fő célunk. Megtudtuk, hogy az optimus szó jelentése: a legjobb. Igyekeztünk, hogy „legjobban” gondolkodjunk; hogy a „legjobbat” hozzuk ki magunkból a siker, a jókedv érdekében; a „legjobban” szemléljük, ha rossz történik velünk; mindenben keressük a „legjobbat”. Az optimista napindító versikék és játékok is segítettek ebben bennünket.
Első Boldogságóránkon utazást tettünk Optimista bolygóra, megismerkedtünk Zuzu-val, aki mestere az optimizmusnak, ő tanította a gyerekeket, hogyan gondolkodjanak derűlátóan.
Mindenki alkotott, rajzolt magának egy Zuzuhoz hasonló kis lényt. Tanulóim elmesélhették egymásnak, hogy az ő kis reménytadó figurájuk hogyan segíti optimistán gondolkodni őket, hogyan próbálják a „borút derűvé varázsolni”. Csodálatos volt hallani, milyen mély érzéseik vannak, milyen optimistán változtatnának a világ rossz dolgain. Mégis szomorú, hogy a világban zajló események, amikről innen-onnan értesülnek, milyen mély nyomot hagynak a lelkükben.
A gyerekeket arra kértem, rajzoljanak egy kis pillanatképet, amin az látszik, hogy nagyon boldogok, jól érzik magukat. Ezeket a kis rajzokat felragasztottuk az „Optimista bolygónkra”.
A következő foglalkozáson elővettük és felpróbáltuk a tavaly készített optimista -szemüvegeinket. Meghallgattuk a Remény dalát.
Elmeséltem a gyerekeknek „A szomorú királykisasszony című mesét. Majd kipróbáltuk, hogyan tudjuk egymást mi is megnevettetni. Természetesen nagy vidámság kerekedett a játék által, mindenki vidám királykisasszonnyá változott. Kitöltöttünk egy optimista-feladatlapot is, amit beragasztottunk a Boldogságóra füzetünkbe.
Igyekeztünk, hogy erősítsük magunkban a pozitív szemléletet. Ezért az erősségek kertjében is jártunk, megismertük a „remény és optimizmus erősségének virágát”. Megnéztük a hozzá kapcsolódó kisfilmet, beszélgettünk az ott hallottakról.
Megünnepeltük a Mosoly világnapját. Apró termésekből, kisebb tárgyakból mosolygó arcokat raktunk ki. Az Ölelés világnapján pedig igyekeztünk minél több öleléssel vigasztalni egymást, kifejezni szeretetünket, hálánkat.
Októberben több iskolai program színesítette, tette örömtelivé hétköznapjainkat. A legkedvesebb számunkra az Állatok Világnapjának megünneplése volt, kifejezhettük az állatok iránti szeretetünket.
Budapesten részt vettem a címátadó ünnepségen. Örömömre szolgált, hogy az idei évre is elnyertük az Örökös Boldog Iskola címet.

A gyerekekkel az óra elején az optimizmus fogalmáról beszélgettünk. Ezt követően mesehallgatás következett. A gyerekekkel együtt dolgoztuk fel, játszottuk el és beszéltük meg a történetet. Végül elkészítette mindenki saját optimista esernyőjét:)

Mesehallgatás után kicsit beszélgettünk, hogyan lehet észrevenni a jót. A szereplők számára mi jelentette a pozitív dolgot, és a saját mindennapjainkban is hogyan találjuk meg. Játszottunk egy barkochbát, melyben pozitív dolgokra kellett gondolni. Végül arról készült rajz, hogy a közeljövőben mit várnak örömmel.

Optimista varázsszemüvegek

Az optimista csodaszemüveg elkészítése nagy érdeklődést mutatott a gyerekek irányába. Hogy mi is lehet ez, mi célt szolgálhat, ki milyennek képzeli el… sok beszélgetés után mindenki elkészíthette a sajátját. Nem volt megkötés, hogy milyen eszközt használhatnak. Mindenki a saját kedve, ízlése, elképzelése alapján készítette el. Az elkészült szemüvegeket fel is vettük, és kipróbáltuk, hogy így, ezzel hogyan látjuk a világot, vagy a másikat. Párokban jelenetet kellett eljátszani osztályon belül, ami valamilyen rossz cselekedet, vagy konfliktus helyzetet teremtett szeptembertől az osztályunkban. Ezt elevenítették fel és oldották meg jól, barátságban, békességben. Könnyen rá lehetett világítani a gyerekeket a rossz magatartásra és maguk jöttek rá és javították ki egymás viselkedését. A játék végén mindenki eltette a tolltartójába a szemüveget, hogy ha szükséges legyen egy helyzetnél, szituációnál, játéknál, bármikor elő tudják venni.