Optimizmus
Az optimizmus gyakorlása
Az optimizmus gyakorlása😊
Pozitív gondolatok megfogalmazása:
Ügyes vagyok,erre is képes vagyok, varázsszemüvegen át látjuk a világot.
Októberi Boldogságóra témánk az optimizmus.Feladatként a következőt kaptuk:
Írjon a csoportod három bátorító sms-szöveget, mely olyan embernek szól, aki nehéz helyzetben van, vagy nagy próbatétel előtt áll!Íme az sms-eink:
1.Kitartás! Csak így tovább!A 7. fordulóban szerintem nyerni fogsz!-/Ugye tudjátok ki javasolta?/
2.Ne félj!Biztos ügyesen veszed a vizsgák akadályait!
A harmadik sms-t közösen fogalmazták meg és Rékának címezték a gyerekek/aki holnaptól költözés miatt már egy távoli iskolában folytatja tanulmányait/:
3.Sose változz meg Réka,mert így vagy tökéletes!Azért mert elköltözöl,még tudsz velünk beszélgetni!Sose félj semmitől!Állj optimistán a dolgokhoz! Higgy magadban!Ne félj,mert mindig ott leszünk Veled lélekben!Örökké a barátunk leszel!Nem felejtünk el Réka!/És ez így igaz!/
Október az optimista szemlélet formálása. Cél, hogy az általános iskolában a gyerekek optimista életszemléletű, egymásra odafigyelő, toleráns, az új iránt fogékony, a természetes környezetet védő, a nemzeti és helyi hagyományokat ápoló, szilárd ismeretekkel rendelkező fiatalokká váljanak. Az optimizmust gyakorlása több hasonlóságot mutat a háláéval, hiszen mindkét stratégiában a pozitív szemléletre törekszünk, illetve olyan helyzeteket kellett teremtenünk, amiben a gyerekek meglátják a jót. Az optimizmus tanulható. A boldogságórán beszélgettünk az optimizmus és pesszimizmus szavakról. Mosolygó almákat készítettünk , majd mosolygó arcokat. Azért almát mert az alma is nő,fejlődik.
Optimisták vagyunk:Hiszünk abban, hogy a műanyagok helyett papírzacskót használva, sokáig lesz még „zöld” a Földünk.
Az óra elején először megbeszéltük a gyerekekkel, mit is jelent ez a szó tulajdonképpen. Mivel így, ebben a formában nem ismerték igyekeztünk az életből vett példákkal illetve hasonló jelentésű szavakkal megfogalmazni, hogy mit is jelenthet az optimista szemlélet. Első példaként az esőt hoztam, ami akkor is esik, ha bosszankodunk emiatt, és akkor is, ha próbálunk benne találni valamit, amitől esetleg jobb lesz a kedvünk. Nagyon ügyesek voltak, jobbnál jobb példákat hoztak. Szándékosan nem akartam most egyénekre szedni az órát, azt szerettem volna, ha ennek a szemléletnek a kialakításában segítik egymást, egy kicsit azt is megtanulva, hogyha szomorú vagyok, azzal nem kell egyedül „megbirkóznom”, bátran megoszthatom. Az első feladatban én adtam nekik egy helyzetet, ami általában negatív érzelmekkel töltheti el őket, ám most kellet ebben a helyzetben valami kis örömöt találni, valamit, ami változtathat az alap hozzáállásukon. A következő feladatot optimista- körnek neveztük el. Itt megfogták egymás kezét a gyerekek és önként vállalással egy valaki megosztott a többiekkel egy most aktuális, őt foglalkoztató helyzetet, a többieknek pedig az volt a feladatuk, hogy irányítsák a társuk figyelmét abban a helyzetben rejlő jóra. A harmadik feladat: a táblára felrajzoltam azt a bizonyos poharat, amit ők tőlem már korábban ismerhettek: a félig üres/félig teli poharat. Itt is először én írtam le kétféleképpen egy helyzetet, majd ők: először „félig üres” hozzáállással közelítettek a helyzethez, aztán „átírták” „félig telivé”. Nem tudom a képen látszik-e, de a kisfiú azt írja: össze kellett sepernem a falevet. Aztán meg azt: Ugráltattam az összesepert falevélben 🙂
A gyerekeknek a foglalkozásokon kívül is igyekszünk példát mutatni, és egy optimista szemléletet közvetíteni. Ezt tudtuk most bennük erősíteni a boldogság óra tevékenységen belül, ezzel nekünk, pedagógusoknak segítséget adva a téma kezeléséhez. Továbbra is felelősségünknek tartjuk, hogy a gyermekeknek pozitív felfogása alakuljon ki.
Október hónap témája az optimizmus gyakorlása. A foglalkozás bevezető beszélgetésén a diákok elmesélték, mennyire jellemzi őket az optimizmus. Arra jutottunk, hogy alapvetően „típus” kérdése, hogy az ember hogyan áll hozzá az élet dolgaihoz. Vannak olyan helyzetek az életben, amikor azt érezzük, nincs miért optimistának lennünk, nehéz megtalálni ezekben a dolgokban a szépet és a jót: Ilyen pl. egy szerettünk elvesztése, vagy a világunkat romba döntő, megállíthatatlannak látszó környezetszennyezés…és még sokáig sorolhatnánk.
Általánosságban megállapítottunk, hogy a szükségesnél gyakrabban panaszkodunk és rágódunk viszont felesleges apróságokon, hamarabb látjuk meg a számunkra negatív dolgokat, pedig ezzel semmivel sem jutunk előrébb. Sőt!!! Sokkal többet érhetünk el azzal, ha lépésről lépésre haladva, de alapvetően a megoldandó feladat sikerességébe vetett hittel próbálunk előrejutni, és nem adjuk fel, nem fordulunk vissza akkor sem, ha esetleg kudarcok, csalódások érnek bennünket. Persze az optimista hozzáállás önmagában nem elegendő. Fontos, hogy mi is megtegyük az adott helyzetekben, ami tőlünk telik. Pl. szívünkben őrizzük elvesztett szerettünk emlékét, megőrizve és továbbadva mindazt, amit ránk hagyott, vagy aktívan részt vállalunk környezetünk megóvásában.
A beszélgetés végén a lényeget így foglaltuk össze: Alapvetően úgy érdemes hozzáállnunk az élet dolgaihoz, a minket körülvevő világhoz és annak történésekhez, hogy mindennek a jó oldalát keressük. Hiszen „Minden rosszban van valami jó is”… Az életben ezt sokszor tudatosan kell keresnünk, de ha eleget gyakoroljuk, egy idő után talán már automatikusan a szebb és jobb dolgok fognak szemünkbe ötleni, ami segíthet a negatív és rossz dolgok elfogadásában, helyrehozásában is.
A tanulók a beszélgetést követően egy elképzelt, de nagyon is gyakran előforduló helyzet alapján dolgoztak. Egy társai által kirekesztett diáknak küldtek baráti, bátorító, meleg, szívhez szóló üzeneteket.
Vidám hangulatban telt a foglalkozás. Mesét olvastunk, játszottunk Vakhernyót, majd a nevető versenyen kitört az önfeledt kacagás. Megbeszéltük az optimizmus fogalmát, hogy mit is jelent a hétköznapi életben, majd rajzoltunk és újra játszottunk. Közben megtanultuk a hónap dalát, melyet azóta is dúdolnak szünetekben is.