Boldogságóra Program

Az óra elején először megbeszéltük a gyerekekkel, mit is jelent ez a szó tulajdonképpen. Mivel így, ebben a formában nem ismerték igyekeztünk az életből vett példákkal illetve hasonló jelentésű szavakkal megfogalmazni, hogy mit is jelenthet az optimista szemlélet. Első példaként az esőt hoztam, ami akkor is esik, ha bosszankodunk emiatt, és akkor is, ha próbálunk benne találni valamit, amitől esetleg jobb lesz a kedvünk. Nagyon ügyesek voltak, jobbnál jobb példákat hoztak. Szándékosan nem akartam most egyénekre szedni az órát, azt szerettem volna, ha ennek a szemléletnek a kialakításában segítik egymást, egy kicsit azt is megtanulva, hogyha szomorú vagyok, azzal nem kell egyedül „megbirkóznom”, bátran megoszthatom. Az első feladatban én adtam nekik egy helyzetet, ami általában negatív érzelmekkel töltheti el őket, ám most kellet ebben a helyzetben valami kis örömöt találni, valamit, ami változtathat az alap hozzáállásukon. A következő feladatot optimista- körnek neveztük el. Itt megfogták egymás kezét a gyerekek és önként vállalással egy valaki megosztott a többiekkel egy most aktuális, őt foglalkoztató helyzetet, a többieknek pedig az volt a feladatuk, hogy irányítsák a társuk figyelmét abban a helyzetben rejlő jóra. A harmadik feladat: a táblára felrajzoltam azt a bizonyos poharat, amit ők tőlem már korábban ismerhettek: a félig üres/félig teli poharat. Itt is először én írtam le kétféleképpen egy helyzetet, majd ők: először „félig üres” hozzáállással közelítettek a helyzethez, aztán „átírták” „félig telivé”. Nem tudom a képen látszik-e, de a kisfiú azt írja: össze kellett sepernem a falevet. Aztán meg azt: Ugráltattam az összesepert falevélben 🙂

Képek