Rákóczi Zsigmond Református Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola és AMI
Az optimizmus gyakorlása
Az együttes alkalmat relaxációs gyakorlattal kezdtük („Összehangoló2 1, 2, 3, 4). Az óra elején tisztáztuk a gyerekekkel a Magyar értelmező kéziszótár segítségével a két fogalom jelentését. Ezt követően összegyűjtöttük a pesszimista és az optimista személy jellemzőit. Majd meghallgattuk, megtanultuk és többször elénekeltük a hónap dalát: Pozitív gyerek vagyok. Ezután a gyerekek megfejtették a keresztrejtvényt, mely sugallta számukra, hogy mindig van megoldás. Lerajzoltak olyan dolgokat, ami őket megnevetteti: (pl. bohóc, viccek, focis bakik…). Helyzeteket is értékeltek egy optimista és egy pesszimista személy szemszögéből. (pl. Nem sikerült a matekdolgozatom. Pessz.:”Pedig annyit gyakoroltam!”, „Félek, hogy anyáék megbüntetnek.” Optim.: „ Legközelebb jobban odafigyelek.”, „ A következő sikerülni fog.”; A barátom nem jött át este, pedig megígérte. Pesszim.:” Nem érdekel, nem is a barátom!”, „Ez aztán a barát!”, „Vajon megharagudott rám?” Optim.:”Akkor átmegyek én.”, „Biztos valami dolga volt.”, „Nem baj, majd átjön legközelebb!”…). A választható feladatok közül megírtuk közösen a 3 Optimista sms-szöveget, melynek témái sajnos nem kitaláltak, hanem valósak, életszerűek, osztályunk tanulóiról szólnak. Az óra végén jó hangulatú nevetőversenyt rendeztünk, majd meditációval zártuk le az együttlétet.
Az optimizmus gyakorlása nagyon jókor jött az osztályomnak, és, bevallom, nekem is. Iskolánkat éppen kívülről felújítják, és ez nagyon megterheli a mindennapi munkánkat, sajnos, van, hogy a teremcsere nyomot hagy a kedvünkön is. Mi nem optimista szemüveget, hanem optimista távcsövet és nagyítót „vettünk magunkhoz”. Először megismerkedtünk a valódi nagyító és távcső működésével, majd, a gyerekek úgy döntöttek, hogy erre a napra kipróbálják az optimista nagyítókat (bár csupa szemét és pocsolya az udvarunk, de milyen gyönyörűek a nedves falevelek), valamint az optimista távcsövet (most még itt csörögnek-zörögnek, kosz és kupi van mindenütt, de az XYZ osztálynál már kifestettek, és a mi termünk is ilyen csodaszép lesz). Végezetül csoportmunkában 3 A3 méretű rajz készült el, ahol mindhárom csoport különleges szépséget tett a „szeméthegyre” irányított rajzolt optimista nagyítójába. Összességében, azt kell mondanom, nagyon élveztük ezt az alkalmat is. Már alig várták az újabb boldogságórát, minden nap nyúztak az utóbbi hetekben, hogy mikor lesz már újra. Ma végre időt tudtam szentelni ennek a szép feladatnak, mindazonáltal, hogy sokat használom a program tanításait a hétköznapi órákon is.
Boldogságóra kereteken kívül rengeteget beszélgetünk az osztályommal például s „nevelési beszélgetés” körébe tartozó napi aktuális témákkal. Sokkal hatásosabbnak tűnik, hiszen önmaguknak fogalmazzák meg, az egyébként majdnem 100%-ban azonos, nevelési tartalmakat. Nem kell „papolnom” nekik, és eddig, a két hónap távlatából, úgy tűnik, működik is a rendszerem… Sokkal jobban érzem magam a gyerkőceim között, lényegesen kevesebb a negatív tartalmú interakció közöttük, és, nem utolsó sorban, nem rohangálnak árulkodni a csip-csup ügyekben, hanem általában már csak azért jönnek oda, hogy elmondják: „ez és ez történt, bocsánatot kértem tőle, és elfogadta a bocsánatkérést, mert bárki hibázhat”. Ez nyilván nem azt jelenti, hogy nincs dolgom, és hátradőlhetek, de nagyon büszke vagyok rájuk, amiért felismerik azokat a helyzeteket, amihez már nem kell az én közbenjárásom.
Az októberi téma az optimizmus gyakorlása volt. Megnéztük, hogy hogyan lehet különböző helyzeteket optimistán értékelni. Kiemeltük a mosoly, jókedv szerepét, mely optimistábbá teheti életünket. Sokszor meghallgattuk a hónap dalát, a Pozitív gyerek vagyok dalt, mely az egyik kedvencünkké vált. Megoldottuk a hónap feladatát, ahol bátorító SMS üzenetet írtunk olyan embernek, aki nehéz helyzetben van.
Az optimizmus gyakorlását a hónap dalának meghallgatásával kezdtük. A gyerekeknek nagyon tetszett a dal, még egy-két tanuló táncra is perdült hallgatása közben. Utána csoportokban dolgoztunk, minden csapat kapott egy-egy mondatot, s optimistán, illetve pesszimistán kellett gondolkozniuk. Az óra végét egy közös plakát készítéssel zártuk.
A Kisnánai Szent Imre Általános Iskola 3. osztályos diákjaival Boldogságóra keretében gyakoroltuk az optimizmust. Először közösen próbáltuk „megfejteni” az optimizmus szó jelentését, s próbáltuk meg „lefordítani magunknak”,hogyan is viselkedik egy optimista gyermek, vagy ember.
Aztán az oktatási segédanyagban található „ráhangoló mondatokat fordítottuk le az optimizmus nyelvére”, majd elolvastuk közösen az ajánlott mesét. Később be is fejeztük optimista szemléletben. A boldogság foglalkozás zárásaként csoportmunkában alkottuk meg rajzainkat az ajánlott „Nagyító” című rajzos feladat után szabadon. A lapot két részre osztottuk. Az egyik felére egy olyan házat rajzoltak a csoportban részt vevő gyerekek, ahol igazán szeretnének élni, míg a másik felére egy olyat alkottak, amelyben egyáltalán nem szeretnének lakni.
Az alkotások magukért beszélnek.. 🙂
Mivel a kis elsőseim még nem tudnak írni, így az optimizmus témáját beszélgetéssel kezdtük. Megkezdett mondatokat kellett befejezniük. 2 csoport volt: akik pozitívan álltak hozzá, és akik nem. A végén megbeszéltük, ki érezte jobban magát. Az optimistán gondolkodók feldobottabb hangulatban folytatták a napot. Később megnéztük a becsatolt kis videót, és beszélgettünk arról, amit láttunk. Nagyon tetszett nekik. A végén meghallgattuk a hónap dalát, amit azóta is rendszeresen kérnek a gyerekek.
Egy későbbi délután borongós volt az idő, és nehezen tudtunk kimenni az udvarra. Ez némiképp lelombozta őket, de mikor kissé kiderült az idő, kimentünk, és ilyen szép barátság kuckókat készítettünk a levelekből. Meg is beszéltük, hogy a szél hozta nekünk össze az alapanyagot.
Miért is jó mosolygósnak, optimistának lenni? Mert semmibe nem kerül, és mindenkinek jót tesz!
Példákat hoztunk a környezetükben olyan személyeket, akik állandóan mosolyognak, lendületesek, jól veszik az élet akadályait. Tele vannak életerővel, segítőszándékkal, jóakarattal. Az ő titkuk a hozzáállásban rejlik. Ők képesek meglátni a jót mindenben, s képesek tartósan odafenn járni. A humor a fő fegyverük, egy mosollyal képesek elintézni nagy konfliktusokat is. Sokszor egy vicc, egy poén, egy kis játékosság segít elkerülni a nagy gondokat.
Ha a napot úgy kezdjük, hogy erőteljes mosolyt erőltetünk az arcunkra, s kifejezzük a tetszésünket és megelégedettségünket magunkkal kapcsolatban, akkor sokkal jobb lesz a napunk, s az emberekre is nagyobb hatást tudunk gyakorolni. Arra kértem a gyerekeket, hogy ha a mai napon egymásra néznek, mosolyogjanak bátran egymásra. Elmeséltem egy kisfiúról szóló történetet, aki szomorúan, rosszkedvűen ébredt, de maga sem tudta az okát. Az óvodában azonban játékos, mosolygó gyermekek vették körül, és legjobb barátja mikor kedvesen hívta, szinte pillanatok alatt csatlakozott a társaihoz, és el is felejtette a rosszkedvét. Közösen találgattuk, hogyan tudnánk MI kedvre deríteni legjobb barátunkat: játékkal? szép szóval? mosollyal? simogatással? biztató szavakkal? Rajzoltunk egy mosolygós és egy szomorú arcot, és szavakat mondtam, amit az arckifejezéshez kellett kötni, vagy csak mit éreznek, ha kimondom a szót! – szeretet, ölelés, anya, karácsony, vihar, sötétség, stb. Nagyon ügyesek voltak. Tükörbe néztünk és grimaszoltunk, utánoztuk az kimondott érzelmeket: öröm, fájdalom, csodálkozás, harag. Meghallgattuk a hónap dalát, és örültünk, hogy együtt lehettünk mint egy igazi nagy család.
Tessék hát mosolyogni, viccelődni, humorral elütni a konfliktusokat, játékosan megoldani a nagy feladatokat!
A tükör játékot és az Értékeim fája tevékenységet választottuk a téma feldolgozásához. Hasonló játékokat már játszottunk sokszor a csoportban, csak úgy, hogy „Mit szeretek Benned”.
Ez a játék annyiban volt más, hogy saját magukról kellett megfogalmazni jó tulajdonságokat. Nehezebbnek bizonyult, és még a magabiztosnak vélt kisfiú is megszeppent. A játék előtt persze ismerkedtünk a fogalmakkal, péládkat mondtunk a mindennapokból, gondolkodni kellet és azután választani legjobb tulajdonságot.
Az Értékeim fája elkészítésekor a gyerekeknek kellett meghatározni, ők miben a legjobbak. Ezt sokszor azzal társították, hogy mit szeretnek a legjobban, próbáltunk tisztázni a fogalommal kapcsolatos félreértést. Másik tapasztalat ezzel kapcsolatban, hogy nem mindig egyezett a gyermek saját magáról alkotott önértékelése társaiéval, vagy a felnőttekével, de oda került a jele, amit ő vélt a legjobbnak. Kiegészítésként átbeszéltük, hogy esetleg mi máshogy döntöttünk volna, de tiszteletben tartjuk az ő döntését ezzel kapcsolatban.
Az optimizmus téma feldolgozása a csoportunkban több alkalommal történt. Többször meghallgattuk a hónap dalát. Először közös relaxáció után elmeséltem a gyerekeknek Tódi törpe meséjét, majd közösen meg is beszéltük a történetet, és zárásként az optimizmus jelét lehetett kiszínezni. Egy másik foglalkozáson beszélgettünk az optimizmus szó jelentéséről, példákat hoztunk fel, valamint kipróbáltuk a tükörjátékot is. Majd ezt követően születettek meg az optimista sms-eink. Ebben a hónapban is nagyon jó hangulatban teltek a boldogságórák a Méhecske csoportban, és mind nagy érdeklődéssel várjuk a következő témát.