Ahogy a balassis 6.b elképzeli.
Az optimizmus gyakorlása
A Nyíregyházi Bem József Általános Iskola 4.b osztályos tanulói a szép, új világot olyannak képzelik el, amelyben mindenki mindig mosolyog, vidám és boldog.
A nagycsoportosok foglalkozását a „Varázstükör” játékkal kezdtük. Mindenki mondott magáról egy dolgot, amiben ügyes. Ezután egymásról is megfogalmaztak pozitív tulajdonságokat.
A fa formát közösen színezték, az ágak jelképezik a közösen megfogalmazott képességeket (piktogrammal jelöltük), jelüket pedig felrajzoltuk a megfelelő ágon lévő levélre. Jó volt velük együtt átélni, hogy egyre bátrabban „ismertek rá” értékeikre. Az elkészült munkát a folyosón helyeztük el.
A gyerekek lelkesen mesélték, magyarázták szüleiknek mi volt a feladat, miben ügyesek.
A fotón újrahasznosított alapanyagokból készített, különböző használati tárgyakat mutatnak be a gyerekek.
Sokat beszélgettünk, és a ” Szép új világ-ot” így képzeltük el. Átalakítva, megőrizve visszük tovább értékeinket.
Optimista tükör-,,Nem adom fel ”dallal
Török Enikő
Az emberek életében mindig akad egy olyan pillanat, amire boldogan gondolnak vissza. Lehet az egy kép, egy emlékezetes történet vagy egy kellemes tevékenység a hozzánk közel álló személlyel.
Persze mindenki életében előfordul szomorú esemény is, amikor a jó dolgokból kell erőt meríteni.
Lázáriban a második osztály tanulói pozitív tükröt készítettek, melyekkel az optimizmus fontosságát próbálták jelezni. Úgy gondolták, hogy körülöttük bármi történhet, ha ők pozitívan keresik a megoldást, akkor minden megoldható.
A tükör köré azt is lerajzolták, mi az, ami nekik szomorúságot okoz, de a pesszimista képek mellé kerültek az optimista megoldások is. Közben Török Enikő egyik rímfaragását dalolták el.
NEM ADOM FEL
Meg van írva a csillagokba,
Nem adom fel, ez a sorsom titka.
Mert hisz, remél, meg bízik az ember.
S egy jelszót követ, hogy nem adom fel.
Mindig kell cél, mi utat mutasson.
Hogy szívünk dallama biztatón szóljon.
Nem adom fel, mert meg van írva
A csillagokban a sorsunk titka.
A szemüvegek színezése előtt az érzelmekről beszélgettünk, próbálták arckifejezéssel, testtartással is érzékeltetni. A gyerekek elmesélték egy-egy nem jó emléküket, vagy élményüket, és azt is, hogyan oldódott meg az eset, mi volt benne a jó, hogyan vigasztalódtak meg. A szemüvegeket még a legkisebbek is élvezettel színezgették, a nagyobbak ki is tudták vágni. Ezzel kapcsolatban rögtön fel is hívtam a figyelmüket arra, hogy mennyi mindenre képesek, amiért hálásak lehetnek.
A hónap dalának hallgatásával és tánccal kezdtük a foglalkozást, Nagyon élvezték tanulóink. Az elméleti résznél megtanultuk,hogyan él egy pesszimista ember. A rejtvény kitöltése után megbeszéltük, hogy az optimista ember fő jellemzője, hogy mindenre talál megoldást, és minden cél megvalósításának útja a megoldás. A szomorú királykisasszony meséjének meghallgatása után megbeszéltük, hogy a vidámság fontos az ember életében. Különféle grimaszokkal nevettették tanulóink társaikat. Ezek után elkészítettük a plakátot, amit rajzzal és színezett képekkel töltöttünk. A végén még egy jót táncoltunk. Nagyon vidáman telt a foglalkozás.
Az optimizmus gyakorlása témakör „Csillagfény” feladatának elkészítése közben, számos filozofikus eszmefejtést osztottunk meg egymással. Több történet is megírásra került, ezek közül osztanám most meg az egyiket:
Csillagfény
-„A felhő mögött, mely ránk veti árnyékát, ott a csillag, mely ránk veti fényét.”-olvasta fel apa a mesét.
Hat évesen nem értheti az ember fia ezt a mondatot.
-Apa, nem értem.- mondtam a gyermekkönyből felnézve ráncos arcára.
-Lássuk csak. Tudod, ha rossz dolog történik veled, nem csak a csúnya oldalát kell nézni, hanem a lehetőséget, ami ott lapul háta a mögött. Vagy ha azt még nem is látod, akkor meg kell próbálni a legjobbat kihozni a helyzetből. És sosem szabad feladni, bármilyen reménytelennek tűnik is a helyzet.
-Apa, még mindig nem értem.
-Vegyünk egy példát. -mondta- Ha összevesztél a barátoddal, mire fogsz gondolni?-kérdezte szemüvegét feltolva.
-Szomorú leszek… De remélem, hogy holnap kibékülünk.
-Na látod!- zárta be a mesekönyvet és felrakta a színes könyvekkel teli polcra. Felvett és ágyba dugott majd betakart és leült mellém. –Ezt jelenti az optimizmust-kezdte el újra- Az, hogy bár dühös vagy a barátodra vagy szomorkodsz, amiért nem beszéltek, de reménykedsz, hogy holnap vagy azután kibékültök. Reménykedsz, sőt hiszel benne, tudod, hogy minden jobbra és nem rosszabbra fog fordulni. A legrosszabb pillanatban is látsz kiutat. A remény és az optimizmus jó barát kézen fogva járnak tudod? És utánuk sétál a jókedv, a vidámság és a szeretet. Az ilyen embert pedig optimistának nevezzük. Érted-e már?
-Igen.- ráztam örömmel a fejem.- És tudod én optimista vagyok, így remélem karácsonyra kiskutyát kapok.
Apám csak nevetett, majd homlokon csókolt és jó éjt kívánt.
Most, hogy idősebb lettem azt hiszem sikerült megértenem igazán ezt a mondatot. Mert hát tudod, a felhő mögött…”
Valóban úgy gondolom, hogy a foglalkozások közben, ténylegesen megértették, hogy a kevésbé pozitív dolgok mögött is mindig rejtőzik valami jó, valami egyedülálló lehetőség. Azt, hogy a dolgok okkal történnek velünk. Hiszen a mögötte megbúvó fényben pompázó csillag nélkül, maga a felhő sem létezne, amely az árnyékát veti ránk. 🙂
Sz.Sz.C. Tokaji Ferenc Gimnáziuma és Szakgimnáziumának 11.D osztálya és Kosárkó Györgyi tanárnő
SZÉP ÚJ VILÁG
Török Enikő
Gyakran halljuk, hogy az emberek valamiért panaszkodnak. Van, aki úgy érzi, hogy neki semmi sem sikerül, más meg úgy alakítja az életét, hogy ne kifogást, hanem megoldást keressen.
A lázári iskola másodikosai beszámoltak arról, mi okoz számukra bánatot, mi az, amire ők pesszimistán tekintenek. Nem örülnek a rossz minősítésnek, ha a szüleik kevés időt szentelnek rájuk, vagy ha nem kapják meg azt, amire vágynak.
Aztán elkezdték keresni a megoldásokat is, hogyan lehet pozitív szemlélettel változtatni a nehéznek tűnő helyzeteken. Számtalan ötlet született, majd elkészítettek egy plakátot, melyben bemutattak egy számukra szép új világot. Közben Bagdi Bella ,,Pozitív gyerek vagyok”című dalát
énekelték.
Az elméleti órát az októberi hónap zenéjének hallgatásával kezdtük, közben a szövegre koncentrálva próbálták megérteni a tanulók mi is az optimizmus. Példázva a hétköznapi életből, és a \”hajótörött\” történetéből sikerült megérteniük, hogy mi a különbség az optimista és a pesszimista ember között. A gyerekek különféle mutogatással és grimaszokkal nevettették társaikat. A gyakorlati részben a nyomtatott rajzok színezése és ragasztása következett, majd tánccal, énekléssel zártuk a foglalkozást. Nagyon vidáman telt az idő, sokat nevettünk, jól érezték magukat a tanulók.