Október hónapunk az optimista szemléletmód elsajátításban telt. Fogalmi szinten különböztettük meg mi a jó és mi a rossz felfogás. Hogyan is lehet akár egy negatív élményből a pozitív érzések segítségével jól kijönni. Beszélgettünk egy-egy élethelyzet stratégiai megoldásairól. Mindenki elkészítette a saját arculatú mosolygóarcát, smile-jét, összegyűjtette a rá jellemző pozitív tulajdonságokat és gyártottunk ösztönző, erősítő kártyákat motiváló feliratokkal! Jól éreztük magunk!
Bizony léteznek csodák. Kerekerdőbe kirándultunk a gyerekekkel drámajáték segítségével. Megöleltük a fákat, megmozgattuk fáradt törzseiket, ágaikat. Mivel hétmérföldes csizmában voltunk olyan helyre is eljutottunk, ahová csak kevesen jutnak. Így találkoztunk Tódi törpével, akinek szemüvegével még szebbnek láttuk a világot. Állatok bőrébe bújva éreztük át helyzetüket az erdőben.Minden gyermek segíteni szeretett volna a bajba jutott élőlényeken. Felvidították egymást a fiúk és a lányok, majd élményekkel gazdagodva indultunk vissza a képzeletbeli kirándulásról az óvodába. Élményeiket rajzban jelenítették meg.
Boldogságóráink második alkalmával az optimimus témájával foglalkoztunk. Mindenki felvette az „optimista szemüvegét”, hogy elmondhassa, mit szeret magán a legjobban, illetve társán.
Az optimista gondolkodást sok diák mellőzi, nem lehet elégszer elmondani nekik, hogy minden rosszban van valami jó. Nézd a jó oldalát a dolgoknak, hallják tőlem gyakran, hiszen „Minden éremnek két oldala van….”és a „Felhők mögött, mely ránk veti árnyékát, ott a csillag, mely ránk veti fényét.” Azóta minden nap gyakoroljuk az optimista létet, hiszem, hogy egyre jobb lesz – hiszen én optimista vagyok!
Az optimizmus gyakorlása témában a tükreinket vettük kezünkbe. Mindenki a tükörbe nézett és csak pozitív gondolatokat volt szabad kimondani magunkról. Nagyon nehezen merték saját maguknak elmondani, hogy pl.: Mi tetszik magamban? Melyik testrészem a számomra legvonzóbb? Miben vagyok jó? A dicséretet megfogalmazni magunk felé, jóval nehezebb, mint azt gondoltam. Volt, aki nem is mert megszólalni. A Komplex Instrukciós Program keretében dolgoztuk fel bővebben a témát. 4 csoport alkotott, nyílt végű feladatok segítségével. Az egyik csoport tükörbe írt jellemzőket az optimista emberről. A másik csoport egy arcot rajzolt, melynek két oldala volt, egy sírós és egy mosolygós. Az archoz érzelmeket kellett gyűjteni. A harmadik csoport egy rövid vidám történet alkotott 4 eseményképről, ahol a vidámság előkelő szerepet töltött be. Az utolsó csoport egy boldog várost tervezett, ahol szívesen laknának. Az óra mottója: A világ olyan, mint egy tükör. Mosolyogsz, és a barátaid visszamosolyognak.
