“A felhő mögött, mely ránk veti árnyékát, ott a csillag, mely ránk veti fényét.”

Manapság nagyon sokat gondolok arra, hogy mennyit változott a világ, és az jut az eszembe, hogy szinte mindig csak a rossz dolgok kerülnek az előtérbe. Sajnos jogos az a felvetés, mely szerint nagyon pesszimista nemzet a magyar. Arra próbálok törekedni, hogy a saját életemet ezzel szöges ellentétben, egy optimista szemlélet jegyében tudjam alakítani. Hiszek abban, hogy a kiegyensúlyozott élethez ez igenis hozzátartozik és példaként igyekszem járni a környezetem előtt is.
Osztálytársaimnak is azzal szoktam érvelni, ha valami rossz dolog történik, hogy próbáljuk meglátni minden rossz dolog mögött a jót is. Az iskolában, amikor például nagyon szomorú volt az egyik barátom, odamentem hozzá és elmagyaráztam neki: Nézd, tudom, hogy most úgy gondolod, hogy nagyon nagy a baj, és kétségbe is vagy esve, de kérlek jusson az eszedbe, hogy mi itt vagyunk Neked, az egész osztály és bármiben számíthatsz ránk. A barátom körülnézett a teremben és meglátta a kedves, együttérző társakat, akiket eddig talán észre sem vett, mert mindig csak arra koncentrált, hogy neki milyen rossz. Semmit és senkit nem akart észrevenni a környezetéből, nagyon borúsan látott mindent. A mottóként megadott idézetet is elmondtam neki és kértem, hogy vegye észre, mi vagyunk itt a csillagok, melyek a fényt jelenthetik a számára, csak ki kell nyújtani értünk a kezét.