Az optimizmus gyakorlása
A szeptemberi óráink után örömmel készültünk az október hónap optimizmus témájának feldolgozására.
A ráhangolódást Bagdi Bella Világomban minden rendben van című dala biztosította. Előkészítésként megbeszéltük az optimista és a pesszimista szemlélet lényegét, az optimista és pesszimista emberek jellemző tulajdonságait, a kétféle hozzáállás következményeit. A beszélgetés végén leszögeztük, hogy a derű- vagy borúlátó szemlélet tulajdonképpen beállítódás, gondolkodás és szokás kérdése, tehát hangolhatók vagyunk, nem csak a külső történések, hanem saját magunk által is. Jó volt hallani, megtapasztalni azt, hogy mennyire jól gondolkodnak erről a témáról a kamaszodó hetedikeseim.
Az óra további részében választható feladatként az osztály egy része optimista szemüveget tervezett, készített, az irodalmat emelt óraszámban tanuló gyerekek közül pedig, akik vállalták, írtak egy fiktív történetet a „Csillagfény” című feladat megoldására. A történettel azt a közösen megfogalmazott tételmondatot igyekeztek alátámasztani, amit általános igazságként ugyan sokszor emlegetünk, ám mégis ritkán gondolkodunk el rajta, és keressük azonnal a mondat igazolását: „Minden rosszban van valami jó.”
A fent említett óra óta jóleső érzéssel tölt el, amikor egy-egy negatív megnyilvánulást hallva a gyerekek saját maguk próbálják a társukat/társaikat pozitívabb hozzáállásra hangolni.
Íme, egy kis ízelítő a gyerekek munkáiból:
Első osztályosaim vették számba, mi történt az életükben, ami rossznak indult, de végül jóra fordult. Megpróbáltuk összeszedni, olyan dolgokat, amik nem sok jóval kecsegtettek, de mégis valami számukra jó dolog lett belőle.
Megalkottuk a gyerekek által megálmodott szép új világot! A képzelet szárnyain repültünk, kreativitásunk szárnyakat kapott. A boldogságunk határtalan volt!!!
A tanulók az optimizmus gyakorlásával kapcsolatban, kaptak egy közös csoportfeladatot,ahol adva volt egy erdei kép, minden tanuló kapott egy darabot a látott képből,amit feldaraboltam és nagyobb méretben kivágtam. Az elején bizonytalanok voltak, de mikor elbeszélgettünk ki az optimista és pesszimista ember, akkor egyszeriből meg akarták valósítani a feladatot.Végül nagyon örültek a közös munka eredményének.
Egy általunk ismert mesén keresztül próbáltuk a témát közel hozni a gyerekekhez. A mese címe: Fésűs Éva: Veszekedős mese. Az állatok sajnálkozó, pesszimista gondolatait, mondatait átcseréltük derülátóbb, optimista gondolatokra, a szereplők két csoportot alkottak, a nappártolók és esőkedvelők csapatát.
Ezután a saját életükből vett történeteket hallgattuk meg, ami valami szomorúságot okozott nekik. Az optimista szemüveget felvéve a történetekben megkerestük a jót, a pozitívumot. Egész héten foglalkoztatta a téma a gyerekeket, több beszélgetőkört is tartottunk a témában.
Hú ! Ez aztán remek volt ! Ma , Boldogságórán a Társas kapcsolatokról volt szó . Persze, hogy az első percekben poénkodtunk, de legalább jókat nevettünk ! Jó társaság a mi osztályunk, de lassan-lassan az óra folyamán azért kiderült, ki mit és miért tart jó társaságnak, így az is kiderült, hogy van hová fejlődnünk ! Szeretet.. alap! Pozitív gondolkodás – alap ! A kérdésre, hogy mi okozza a boldogságérzetünket nem lehetett más válasz – elsőre-, mint a boldogsághormon, vagyis : a csoki ! Aztán „komolyodtunk, pláne akkor, amikor arról beszéltünk, hogy kire is számíthatunk a nehéz élethelyzeteinkben !?! Ria néni, nagyon örült annak, hogy a tanárok is kaptak „szavazatot” ! A legjobban a következő feladatot élveztük : Minden osztálytársunkkal kapcsolatosan sikerült legalább egy jó tulajdonságot megemlíteni ! Elkészítettük a kapcsolati hálót .. hát … igen érdekes hobbikról is szólt !
A lényeg : Megmentjük az osztályt ! Változtatni fogunk sok-sok mindenen ! Nem csak kimondtuk, hogy min kellene változtatni , hanem azt is megbeszéltük , hogyan , milyen módon ! Ez komoly elhatározás ! És : Imádunk élni – énekeltük együtt Bagdi Bellával !
Az optimizmus gyakorlása témakörben a gyerekekkel szebbnél szebb szemüvegeket készítettünk, melyek faliújságunkat díszítették. Az óvodásaim meghallgatták Bezzeg Andrea meséjét, és ezzel kapcsolatosan kiszínezték a törpe házikóját. Fontosnak tartottam, hogy a szülők is tájékoztatást kapjanak a Boldogságórákról. Óvodánk folyosójára került csoportunk értékfája. A fa mellett színes papírból kivágott leveleket, tollat helyeztünk el, amire a szülők ráírhatták saját és gyermekük erősségeit. A fotón látható fa azóta csodálatosan „kizöldült”. 🙂 Örömmel töltött el, hogy a családok ismét aktívan részt vettek a közös munkában.