Az optimizmus gyakorlása
Szemüveg /optimizmus 😎😀😀
A hónap témáját mozgásalapú relaxációs gyakorlatokkal, Tódi törpe varázs-szemüvege című mesével, illetve „varázs-szemüveg” díszítéssel, a vele való játékkal, beszélgetéssel dolgoztuk fel. Az optimista szemüveget felvéve felfedezték a rossz dolgokban is a jót, a pozitívumokat. „Pozitív gyerek vagyok” című dalt többször meghallgattuk, különböző játékos mozgást találtunk ki a dal hallgatása, énekelgetése közben.
A gyerekek az érzelmeket ábrázoló vidám figurák segítségével fogalmazták meg saját érzéseiket
A hónap második témája az optimizmus volt.
megbeszéltük az optimista és pesszimista szavak jelentését.
Majd megnéztünk a számomra a legkedvesebb kis videót az optimizmusról.Mindenkinek figyelmébe ajánlom ezt a kedves kis videót.A gyerekek nagyon élvezték.Ezután megbeszéltük a kis film mondanivalóját. Végezetül meghallgattuk a hónap dalát.
A mai Boldogság-óra elején páros munkával dolgoztunk egyperces interjú keretében. Padtársuknak mesélték el a gyerekek, mitől féltek vagy aggódtak, amitől nem kellett volna. Az óra második felében nevetésversenyt tartottunk, amit nagyon élveztek.
A „Tökjó-heti” tevékenységeink is alkalmasak voltak az optimizmus gyakorlására. Különösen azt a napot kedvelték a gyerekek, amikor töklámpásokat készítettünk.
A „Meg tudod csinálni, bízom benned!” vagy a „Ki tudom faragni!” optimizmust fejezik ki az elkészült munkáink.
Képeket nézegetve a gyerekekkel beszélgettünk arról, hogy mi szerintük a jó, a rossz, a helyes illetve helytelen cselekedet.
Az általuk helytelennek vélt képeknek megkerestük a jó, a szép megfelelőjét. Ezután kizárólag a helytelen, szomorú tartalmú ábrákat helyeztük el egy kör mentén.
Mivel ezek a képek fekete-fehérek voltak, közösen kiválasztottak a gyerekek egy olyan színes képet, amellyel „szebbé”, „optimistává” varázsolták az alkotásukat.
A második boldogságóránkon megismerkedtünk A kis bunda című népmesével, majd meghallgattuk egymás véleményét. Így jutottunk el fő témánkhoz, a negatív-pozitív gondolatok hatásaihoz, következményeihez, természetesen első osztályos gyermekeink szintjén.
A gyerekek kinevették a mese szereplőit, akik olyan dolgoktól tartottak, ami nem valószínű, hogy bármikor is bekövetkezne. Korukhoz képest is nagyon jól érezték a lényeget, hogy egy bizonyos dologgal, eseménnyel kapcsolatban is gondolkozhatunk, érezhetünk kétféleképpen, és hogy legtöbbször olyan dolgokkal kapcsolatban táplálunk félelmeket, amelyek még be sem következtek. Saját, személyes példákkal igazolták, hogy mennyiszer érte őket kellemes meglepetés, amikor valójában a legrosszabbra számítottak.
Meghallgattuk a nap dalát és megerősítettük egymást abban, hogy sokkal kifizetődőbb, ha a jó dolgokra koncentrálunk és mindenben meglátjuk, megkeressük azt, ami szerethető, ami szép.
Ezután elkészítettük a mi vicces „lapozható”fejeinket, melyek hol vidáman, hol mérgesen néznek ránk. A gyerekek egyöntetűen arra szavaztak, hogy minden helyzetben a vidám, mosolygós fejet fogják választani.
A múlt havi óra után már nagyon várták a gyerekek a következő foglalkozást.
Ügyesen végezték az óra eleji lazításokat. Ez már ismerős volt nekik más foglalkozásokból is.
Az optimizmus, pesszimizmus idegen kifejezéseket nem ismerték, így a jelentésüket sem tudták. Az ő nyelvükre lefordítva megértették a lényegét.
Feltűnő, hogy milyen sok gyerek pesszimista, főleg azok, akik a tanulmányaik folyamán gyengébben teljesítenek. A sok kudarc élmény miatt nem derűlátók. Rávilágítottam, hogy ezeket hogyan lehet megváltoztatni, legyen a tanulásban sikerélménye is. Természetesen ezért neki kell sokat tenni és nem sajnáltatni magát.
Jó néhány tanuló elvált szülők, vagy folyamatban lévő válásban élő gyermeke. Ők nehezen dolgozzák fel az érzelmeiket és nehezen értik meg, hogyan lehet ebből jól kijönni. Talán még kicsik hozzá, hogy megértsék a szülők döntését.
Örömmel meséltek átélt rossznak ítélt helyzetekről, ami a végén jóra fordult, vagy felhívta a figyelmüket valami nagyon fontos dologra, amin változtatniuk kell.
Jó hangulatban telt az óra. Szép rajzok készültek.