Almás kertben jártunk a gyerekekkel és kihasználva a természet szépségét, ajándékát boldogan énekeltünk. Külön öröm volt fáról szedni a finom gyümölcsöt.
Az optimizmus gyakorlása
Az almáskertben jártunk és nagyon jól éreztük magunkat. Énekeltünk, sokat szaladgáltunk és boldogan szedtük a fáról az almát. Természetesen a kóstolás sem maradhatott el.
Foglalkozást kezdő, ráhangoló relaxáció:
„Napra forgó a napraforgó”
Foglalkozást kezdő ének:
Bagdi Bella „Pozitív gyerek vagyok” című dalának meghallgatása. Szabad mozgás a zenére.
A téma bevezetése:
Szomorú Szilárd és Boldog Blanka
A csoportok két csapatra osztottam. Felmutattam nekik egy szomorú és egy boldog emotikont. A csapatoknak a feléjük néző bábnak megfelelően kellett viselkedni. Feladat: a boldog csapat vidítsa fel a szomorút.
A téma feldolgozása:
Előlibbent Boldog Dóra, aki rákezdett a kis mondókájára, a gyerekek már tudták is, hogy egy mese következik.
Mese:
Bezzeg Andrea: Tódi törpe varázsszemüvege
Beszélgetés a meséről:
– Kik a mese szereplői?
– Mitől látta Tódi szebbnek a világot?
– Milyen lehet a szemüvegben látott világ?
Játék:
– Van egy varázsszemüvegünk. Felvettem. Megkértem az egyik gyermeket, hogy mondjon egy rossz dolgot, eseményt, stb. Hogy látom én a szemüvegen át?
– Ugyanezt játszottuk, csak a szemüveg most egy gyermeknél volt… Addig játszottuk, amíg mindenki sorra nem került.
Varázsszemüveg készítése
A téma lezárása:
Az optimizmus szimbólumának színezése.
Bevezetés:
– „Amikor azt hittem, nem fog menni, de mégis sikerült…” – történetmegosztás.
Fő rész:
• „Még” kártyák: „Nem tudom… → Még nem tudom.”
• Labirintusjáték: állomások nehézségekkel, megoldások keresése ( kártyás szerepjáték)
• Vitakör: „Miért fontosabb a kitartás, mint a tehetség?”
Zárás:
– Írj levelet egy jövőbeli „elkeseredett” önmagadnak – biztatás, emlékeztetők.
A gyerekekkel közös alkotótevékenység során optimista szemüveget készítettünk, mely segített abban, hogyan lássák meg a jót még a nehéz helyzetekben is.
A foglalkozás előkészületeként többféle papírszemüveget készítettem elő, hogy a gyerekek kedvükre választhassanak és saját ízlésük szerint díszíthessék fel. Ezen kívül készítettem egy saját optimista szemüveget is, amit bemutattam a gyerekeknek a beszélgetés elején. Elmeséltem nekik egy történetet, melyet elbűvölten figyeltek, majd ők is nekiláttak a saját varázsszemüvegük elkészítésének. Kiválasztották a nekik tetsző keretet, majd rajzoltak rá szíveket, virágokat – mindenki a saját egyéniségét tükrözte vissza a szemüvegén keresztül.
Miután elkészültek a szemüvegek, a gyerekek felpróbálták őket, és sokan el is meséltek egy-egy történetet, ahol valami kellemetlen történt velük, de aztán megpróbálták meglátni benne a jót – ahogy a „varázsszemüveg” mutatta.
A tevékenység végén közösen megtanultuk a szemüveghez tartozó varázsigét is.
A foglalkozás elején közösen beszélgettünk arról, mit jelent optimistának lenni, és hogyan segíthet a pozitív gondolkodás a mindennapokban. A gyerekek saját élményeiket is megosztották olyan helyzetekről, amikor egy nehéz pillanatban igyekeztek a jó oldalát nézni a dolgoknak. Ezután színes plakátokat készítettünk „Pozitív gondolatok” címmel, amelyekre biztató mondatokat, kedves üzeneteket és vidám rajzokat ragasztottunk. A foglalkozás végén mindenki megosztotta a saját kis „optimista üzenetét”, és megbeszéltük, hogyan tudjuk ezeket a gondolatokat a hétköznapokban is alkalmazni. A hangulat végig vidám és támogató volt, a gyerekek lelkesen vettek részt a közös munkában.
Bevezetés: „Mi lehet jó egy esős napon?” – ötletgyűjtés.
Tevékenységek:
• Fejlődési szemlélet: „Ezt még nem tudom…” – rajz: ma – holnap.
• Optimizmus: „Üzenj a jövőbeli önmagadnak!” – biztató levél.
• Remény: Képzelt jövő – „Ha bármi lehetnél…”
• Kitartás: Gombolyagjáték – add tovább, mikor épp fel akartad adni, de nem tetted.
Zárás: „Ma bátor voltam, mert…”
3. Társas kapcsolatok ápolása
Cél: A barátság, empátia és együttműködés fejlesztése.
Eszközök: Páros kártyák, nagy papír, ragasztó
Felépítés:
• Bevezetés (5 perc): Miért fontosak a jó kapcsolatok?
• Fő rész (25 perc): 2. Optimista életszemlélet
Cél: A pozitív gondolkodás erősítése, jövőbe vetett hit fejlesztése.
Eszközök: Poszterlapok, filcek
Felépítés:
o Bevezető játék (5 perc): „Mi volt ma a legjobb dolog, ami történt?”
o Fő rész (25 perc): Negatív mondatok átfogalmazása pozitívba (pl. „Elrontottam a dolgozatot” -> „Most már tudom, mire kell figyelnem”). Csoportos poszterkészítés „Pozitív mondatok falára”.
o Megosztás (10 perc): Egy-egy mondat bemutatása, visszajelzések.
o Levezetés (5 perc): „Mai optimista üzenetem saját magamnak…”
Páros gyakorlat: „Ismerd meg a másikat” – kérdések segítségével beszélgetnek. Utána rajzolnak közösen egy „barátság-fát”, amelyre felírják, mi erősíti a kapcsolatokat.
• Megosztás (10 perc): Melyik kapcsolatépítő tulajdonságot érzik legfontosabbnak?
• Levezetés (5 perc): „Ma kinek mondok valami kedveset?” – körmegosztás.
1. Megbeszéljük, ki ismeri az „optimizmus” szót.
2. „Mitől jó egy nap? Attól, hogy képesek vagyunk meglátni a jót. Hogy örülni tudunk. És attól, hogy holnap is lesz egy nap. Lehet, hogy még jobb, mint a mai.” (Janikovszky Éva) – idézet kielemzése, kinek mit mond.
3. Megbeszéljük, miért fontos, hogy optimisták legyünk, illetve, hogy mit jelent optimistának lenni, és milyen az optimista ember.
4. Különböző szituációkat olvasnak el, és el kell dönteniük, milyen optimista választ/reakciót tudnának rá adni.
5. Ismételten különböző szituációkat olvasunk el, mindenki kap egyet-egyet. Leírják, hogy hogyan látná ezt a helyzetet egy optimista és egy pesszimista.
6. Felírnak három indokot, hogy miért érdemes optimistának lenni, majd a többiekkel megosztják, ha szeretnék.
Az októberi Boldogságóra témája az optimizmus gyakorlása volt, melyet a Cica csoport gyermekei nagy lelkesedéssel fogadtak. A foglalkozást egy rövid relaxációval kezdtük: „Puha meleg, felengedek, meleg vagyok, elolvadok” – ezzel segítettem a gyermekeket ellazulni, befelé figyelni. A nyugodt légkört halk zene, lekapcsolt világítás és puha párnák biztosították, így valóban zavartalanul tudtak relaxálni.
Ezután a foglalkozás hangulatát a Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok című dal emelte tovább. A gyerekek színes kendőkkel táncoltak a zenére, szabadon kifejezve az érzelmeiket, pozitív energiáikat. A mozgás és a zene segített nekik ráhangolódni az optimista gondolkodásra.
A zene után beszélgettünk arról, mit jelent az, hogy valaki pozitívan gondolkodik. Egyszerű, életkori sajátosságokhoz illeszkedő példákkal érzékeltettem az optimizmust, például: „Ha esik az eső, lehet pocsolyában ugrálni!” A gyerekek saját élményeiket is megosztották, így a foglalkozás valóban interaktívvá vált.
A pozitív megerősítések, éneklés és mozgás segítségével minden gyermek megtapasztalhatta, hogy az optimizmus tanulható és gyakorolható. A foglalkozás végére vidám, oldott hangulat alakult ki, a gyerekek mosolyogtak, és többen megjegyezték: „Ez egy jó nap volt!”