Az októberi hónapban a Boldogságóra keretében az optimizmus, a pozitív gondolkodás és a derűs életszemlélet került a középpontba. A gyerekekkel együtt fedeztük fel, hogyan lehet a nehézségekben is meglátni a jót, és hogyan segíthet a pozitív hozzáállás a mindennapokban. Célunk volt az optimizmus fogalmának játékos megismertetése, a pozitív gondolkodás erősítése élményeken keresztül, a közösségi élmények örömteli megélése, a hála és derű kapcsolatának felfedezése.
Óvodánkban regeteg megvalósított program volt e hónapban. Részt vettünk az Ovis Olimpián, ahol a gyerekek lelkesen versenyeztek és szurkoltak egymásnak. A sikerélmények és a közös öröm erősítették bennük a hitet abban, hogy érdemes próbálkozni, mert minden erőfeszítés számít. A nagyszülők segítségével közösen készítettünk almabefőttet. Ez a tevékenység nemcsak a hagyományok ápolását szolgálta, hanem a generációk közötti kapcsolatot is erősítette. A gyerekek megtapasztalták, hogy az együtt végzett munka öröme is forrása lehet a pozitív érzéseknek. Az óvodánkban szőlőt préseltünk, majd megkóstoltuk a friss mustot. A gyerekek izgatottan figyelték a folyamatot, és örömmel meséltek róla otthon is. Ez az élmény segített nekik abban, hogy értékeljék a természet ajándékait.Az állatok világnapja alkalmából kirándultunk. A Vásárosnaményi Vadászati Kiállításon tett látogatás során sok új ismerettel gazdagodtunk az állatvilágról. A gyerekek csillogó szemmel figyelték az állatpreparátumokat, és örömmel számoltak be élményeikről.
A csoportokon belül pedig olyan játékokat játszottunk, amelyek segítették a pozitív gondolkodás kialakítását. Például: „Mi volt ma a legjobb dolog?”, „Mosoly kör”, „Pozitív varázsszavak” – ezek mind hozzájárultak ahhoz, hogy a gyerekek megtanulják észrevenni a jót a napjukban. A hónap során rendszeresen hallgattuk Bagdi Bella pozitív üzenetű dalait, amelyek segítettek az érzelmek feldolgozásában, és megerősítették a gyerekekben a reményteli, derűs hozzáállást. A vegyes életkorú csoportokban játékos, élményalapú
tevékenységeken keresztül beszélgettünk arról, hogyan találhatjuk meg a jó dolgokat a
mindennapokban, és miként segíthet a pozitív gondolkodás abban, hogy bátrabban,
vidámabban álljunk a kihívások elé.
Mint mindig most is előkerült a csoportok foglalkozásainak kulcsszereplője, a különleges
rózsaszín labda és Boldog Dóra. Ez a labda mindig váratlanul bukkan fel, de a gyerekek már jól tudják: ha hallják a jól ismert kezdőmondókát, ideje a szőnyegre ülni, mert valami különleges kezdődik. A mondóka hívó szavaira mindenki kíváncsian és izgatottan gyűlt össze. A gyerekek különböző játékok, mesék, közös beszélgetések és kreatív feladatok során fedezték fel, hogy minden helyzetben lehet valami, amiért hálásak lehetünk, és hogy a mosoly, a bátorító szó vagy egy kedves gesztus nemcsak nekünk, hanem társainknak is örömet szerez. A hónap végére a gyerekek bátran megfogalmazták saját pozitív élményeiket, és egyre tudatosabban gyakorolták az optimista gondolkodást a mindennapi helyzetekben.
Összességében elmondható, hogy a gyerekek örömmel vettek részt a programokban, és egyre gyakrabban fogalmaztak meg pozitív gondolatokat. A szülők is jelezték, hogy otthon is hallják a gyerekektől a „jó dolgok” emlegetését, és hogy a dalok dallamai gyakran felcsendülnek a családi körben is. Az októberi hónap során a gyerekek megtapasztalták, hogy az optimizmus nem csupán mosoly vagy jókedv, hanem egy olyan belső erő, amely segít átlendülni a nehezebb pillanatokon is. A közös élmények, a játékos tanulás és a szeretetteljes közösség mind hozzájárultak ahhoz, hogy a pozitív gondolkodás természetes részévé váljon a mindennapjaiknak.
Az optimizmus gyakorlása
A 3. osztályosok origami öleléseket készítettek, amit választott osztálytársuknak vagy tanáruknak adtak az ölelés világnapja alkalmából.
A 3. a osztály októberi alkotása az „Optimistán a szemünkkel!” címet kapta.
Az októberi boldogságórát elkészítette: Búzás Béla Attiláné Erika
Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum
Csoport neve: „Lángocska”-nagycsoport
Óvónők: Hársfalvi Veronika-Virág
Ilonczai Maria-Camelia
Téma: „Optimizmus”
A foglalkozás elején megismerkedtünk Szomorú Szilárddal és Boldog Blankával, egy szomorú és egy vidám arcot ábrázoló emotikonnal. Két csoportot alkottunk, melyek egymással szemben álltak, az egyik csapat a vidám csapat volt, a másik a szomorú. A jelre a szomorú csapat arckifejezésükkel, testükkel, testtartásukkal szomorúságot fejeztek ki, a vidám csapat pedig mimikájukkal, gesztusokkal próbálták felvidítani a szemben álló társaikat. Sikerült vidámságot varázsolni a szomorú arcokra. Ezután megcseréltem a pálcákat és megcserélődtek a szerepek is.
Megbeszéltük, hogy melyik szerepben érezték jobban magukat a gyerekek.
Ezután elutaztunk Meseországba, majd közösen Boldog Dórával elmondtuk a „Kerekerdő kalandra hív téged” kezdetű meseváró mondókát.
A mese bemutatása után megbeszéltük, hogy miről szólt a mese, felsorolták a mese szereplőit, kérdések alapján visszamesélték a mesét, majd együtt újra átbeszéltük, hogy mit is jelent az „optimista” szó, azok akik hisznek a jóban, a szépben, a csodában, azok optimisták. Egy kislánynak az volt a kérése, hogy megsimogatja-e Sün Artúrt, természetesen ezt megtehette, majd sorba mindenki megvigasztalta egy simogatással a mese elején szomorkodó sünt.
Ezután lelkesen ismételgettük Tódi törpe szebben látó mondókáját, amit nagyon hamar megtanultak a gyerekek. Együtt megállapítottuk, hogy, ha optimisták vagyunk, akkor jól érezzük magunkat, s csodásan telnek a napjaink úgy az óvodában, mint otthon.
Miután felpróbáltuk a varázsszemüveget, melyet, ha felveszünk meglátjuk a rossz dolgokban is a jót, eldöntöttük, hogy mi is készítünk egy ilyen varázsszemüveget. Mindenki kidíszítette tetszése szerint, szívecskét, napocskát illetve mosolygós arcot pecsételvén a szemüvegekre. A varázsszemüveget hazavihetik otthonaikba, hogy családtagjaik is kipróbálhassák.
A foglalkozást a tükörjátékkal zártuk. Sorra a tükörbe néztek a gyerekek és egy-két pozitív tulajdonságot soroltak fel magukról.
Megköszöntem a tevékenységen való aktív részvételt és jutalomként egy mosolygós arcot ábrázoló matricát ajándékoztam mindenkinek. A gyermekek egy-egy öleléssel fejezték ki hálájukat a foglalkozás legvégén.
A 3. b osztály októberi alkotása az „Akik kedvesek a számunkra!” címet kapta.
Az októberi boldogságórát elkészítette: Brezsnyákné Baksi Ildikó
A második osztály októberi alkotása az „Optimista út a 2. osztályban” címet kapta.
Az októberi boldogságórát elkészítette: Vámosi-Orbán Kornélia
Szikszai György Református Óvoda és Általános Iskola
Társad hiányzik az iskolából? Mit tesz az optimista és mit tesz a pesszimista ember/diák? Eljátszottuk, megbeszéltük a helyzetet. Te milyen ember szeretnél lenni?
Az októberi boldogságóra célja az volt, hogy a gyerekek felismerjék, a nehéz helyzetekben is lehet jó dolgokat találni, és gyakorolják a pozitív szemléletet a mindennapokban. Szituációs játékot játszottunk. Minden csoport kapott egy kártyát, amin egy „rossz helyzet” szerepelt, ki kellett találniuk rá egy jó és pozitív megoldást és eljátszották. Ezzel fejlesztették a pozitív gondolkodást, a kreativitást és az együttműködést. Ezután a gyerekek kis lapokra leírták, „Ma mit láttam meg jónak, amit máskor észre sem vettem?” A foglalkozás végén beszélgettünk, hogyan segít, ha a jó dolgokra figyelünk, és milyen érzés volt pozitívan gondolkodni.
Az órát fogalmak megmagyarázásával kezdtük, és megbeszéltük, mi a különbség az optimista ember, a pesszimista és a realista ember között.
Idézeteket kerestünk arra, ami a legjobban kifejezi az optimista felfogást. A kutatómunka során a legtöbb szavazat a következő idézetre esett: „Minden nap nem lehet jó, de minden napban lehet valami jó!” Ezt követően wordart program segítségével elkészítettük az idézetet mosolygós emberfejet mintázva, hiszen aki eszerint az idézet szerint veszi az akadályokat, mosolyogni fog, és derűsen kezeli az élethelyzeteket. Annyira magunkénak éreztük ezt az idézetet, és megszívlelendőnek tartottuk, hogy az osztály faliújságjára is kitettük.
Önálló munka keretében kis plakátot terveztek a gyerekek, ahol a lap egyik oldalára egy pesszimista felfogású nézőpont került, a másik oldalára pedig az, miként lehet az adott helyzetet pozitívan értékelni.
Erre a témára való ráhangolódást egy mondókázással indítottam, melyet körben ülve a szőnyegen többször elmondtuk közösen, mellyel elértem célomat, mosolyt csaltam minden kisgyermek arcára.
Az optimizmus szó jelentését nem tudták, de életkorukat figyelmbevéve, röviden elmagyaráztam nekik.
Ezután állva folytattuk a tevékenységet, kezemben egy labdával, amely a napocskát szimbolizálta. Akinek a labdát odadobtam, arra a kérdésre kellett válaszolnia, hogy „Mikor szoktál mosolyogni? Mi az, ami vidámmá tesz?”. Egymás után következtek, egymás válaszát hallva, mégis más-más válasz született.
Ismét leültünk, meséltem nekik, majd a mesével kapcsolatos kérdéseimre ügyesen válaszoltak.
Ezután ismét mozogtunk kicsit. Körben álltunk és mondtam egy helyzetet. Pl.: Esik az eső…
Az a kisgyerek, akinek eszébe jutott a helyzetről valami jó (Pl.: „de legalább nőnek a virágok”), ugrott egyet, állva maradt és megosztotta velünk, aki nem szeretett volna mondani semmit, leült.
Mosolygós napocska színezésével zártuk a tevékenységet. Mindenki napocskájába beleírtam, arra a kérdésre adott válaszát, hogy „ Mitől vagy boldog?”.