Ezen a boldogságórán az optimizmust gyakoroltuk a gyerekekkel. Felolvastam nekik az „Úgysemegy és Debizony” című mesét, ami segített megérteni, milyen fontos, hogy higgyünk magunkban, és ne adjuk fel akkor sem, ha valami elsőre nehéznek tűnik.
A mese után sokat beszélgettünk arról, hogy néha mi is viselkedünk úgy, mint Úgysemegy manócska, aki mindent lehetetlennek lát. Megtanultuk, hogy mindig érdemes pozitívan nézni a dolgokat, és bízni abban, hogy képesek vagyunk megvalósítani az álmainkat. A gyerekek elmesélték, mik azok a célok, amiket most még nem tudnak elérni, de hisznek benne, hogy később sikerülni fog.
A beszélgetés végén mindenki megkapta a remény és kitartás erősségi jutalmát, amely arra emlékezteti őket, hogy ha pozitívan látják a világot, minden sikerülhet. Meghallgattuk Bagdi Bella „Pozitív gyerek vagyok” című dalát is, majd kiszíneztük a kifestőt.

Októberben az Optimizmus gyakorlása következett. Elmeséltem a gyerekeknek Tódi törpe varázsszemüvegének történetét. Ezen felbuzdulva mi is készítettünk varázsszemüveget, melyen keresztül mindenben csak a szépet és jót látjuk meg. A héten még nagyobb hangsúlyt fektettünk bele, hogy a gyerekeknek csak a jó tulajdonságaikat hangsúlyozzuk. Kitaláltunk és megtanultunk egy saját optimista köszönési formát. Meghallgattuk Bagdi Bella Pozitív gyerek vagyok kezdetű dalát, melyre nagy élvezettel táncoltak a gyerekek.

A TEVÉKENYSÉG KIDOLGOZÁSA:
1.:Szervezési feladatok:
– a tevékenységhez használt eszközök elhelyezése jól látható és hozzáférhető helyre
– friss levegő biztosítása, szellőztetés.
ELŐZMÉNYEK:
Az előző héten gyűjtött és a szülők által beküldött gesztenyékkel való játék, építés.
A tevékenység alatt Weöres Sándor: Gesztenye úrfi megzenésített versének hallgatása. Kalap Jakab: Gesztenye dala, Répa Retek Mogyoró: Őszi gyermekdalai.
ANYAGOK:
Gesztenye Gusztika zöld faágon lakott,
Nem volt ködmönkéje, nem viselt kalapot.
Addig ízgett-mozgott, míg kirepedt a bőre,
leesett a földre.
Hej, de fényes legényke lett belőle!
Nemes Nagy Ágnes: Hány ujja van?
Öt ujja van a gesztenyelevélnek,
Öt ujja van, mint a gyerek kezének.
Öt ujja van? Nem mind olyan. Legtöbbjének hét ujja van.
Öt ujja, hét ujja, hozzá még a hátulja.
Gyárfás Endre: Gesztenyéző
Vadgesztenye, gesztenye, kosárkámba potty bele!
Gesztenyéből fabrikálok buksi fejű barna bábot.
Vadgesztenye, gesztenye, kosárkámba potty bele!
Ha vagytok még jó néhányan, megnyitom a bábszínházam!

A FOGLALKOZÁST KEZDŐ RELAXÁCIÓ:
Bagdi Bella relaxációs gyakorlatai
– Napimádás
– „Fújj, fújj..”
– „Napraforgó a napraforgó”

A FOGLALKOZÁST KEZDŐ ÉNEKLÉS:
Bagdy Bella: Pozitív gyerek vagyok c. dalára közösen koreografált táncot „lejtünk”
A TÉMA BEVEZETÉSE:
Boldog Dóra megjelenik, ami jelzi mindenki számára, hogy most a mese következik:
„Kerekerdő kalandra hív téged,
hallgasd, mit súgnak a tündérek.
Hipp-hopp, tárd ki szíved kapuját,
mesevilág ajtaja előtted is nyitva áll.
Tikk-takk, ketyeg a kis óra,
ezt üzeni neked Boldog Dóra:
Gyere velem, vár ránk a napsugár,
Kerekerdőn a boldogság megtalál”
MESE CÍME: Tódi törpe varázsszemüvege
A mese után megbeszéljük a történet tanulságait.
Tódi törpe Szebben látó mondókáját gyakorolva közösen átmozgatjuk a testünket.
A modókát a héten többször is alkalmazom, mert sokkal jobb hangulatba tudja hozni a gyerekeket.

MONDÓKA:
Hipp-hopp, hopp, itt vagyok!
Varázslatot mutatok.
Felteszem a szemüvegem!
Ide-oda billentem a fejem.
Szemüvegben messze nézek,
meglátom a csodaszépet!
Hipp-hopp, hopp, itt vagyok!
Varázslatot mutatok!
A FOGLALKOZÁS LEZÁRÁSA:
– Az optimizmus jelének kihelyezése a Boldogság várunk következő lépcsőfokára.
– Szemüveges játék
Mindenki választhat magának egy szemüveget, és elmesélheti, hogy mit szeretne jobbnak látni vele a világban.
A FOGLALKOZÁST ZÁRÓ ÉNEKLÉS:
Bagdy Bella: Minden pont így szép c. dala
A TÉMA TOVÁBBADÁSA:
– Vond be a családot!
A szülőket megkérem, hogy kapcsolódjanak ők is be a téma továbbfejlesztésébe.
Akinek van kedve, egy pozitív gondolatot írjon le, és küldje be nekünk. Ehhez felhasználjuk az összegyűjtött kinder tojásokat, amibe elrejthetik az üzenetüket.
– Vond be az óvodát!
Az intézményünkben ebben a tanévben csak a mi csoportunkban alkalmazzuk a Boldogságórákat,, így havi szinten mindig tartunk megbeszéléseket, amiken megosztjuk a tapasztalatokat a többiekkel..

REFLEXIÓ
Ebben a hónapban a témánk egy kicsit elvont a gyerekeknek, hiszen az, hogy „optimizmus”, még nagyon idegen szóként hat a gyerkőcöknek-szerintem.
Éppen ezért inkább az optimista szemléletmódot igyekeztem lefordítani „gyereknyelvre.”
Több ízben folytatunk reggelente beszélgető-kört a gyerekek érkezése után, ilyenkor mindig van lehetőség jobban belelátnunk a gondolataikba. Mivel folyamatosan érkeznek a környező falvakból a gyerekeink, több időm marad a személyes kapcsolatok ápolására is, szívesen megnyílnak bármely témában. Erre alapozva minden reggel lehetőségük van beszélgetni az érzéseikről, arról, ami éppen foglalkoztatja őket, elmondhatják a sérelmeiket, érzéseiket, gondolataikat.
Próbáltam a figyelmüket felhívni, hogy „minden rosszban van valami jó”, így igyekeztem őket a pozitív szemléletre hangolni.
A természet-közeliség fontosságát most is szem előtt tartottam, kirándulásokat kezdeményeztem, megcsodálhatták a mindig változó természetet, és az állatvilág csodáit is. Szerintem ezek az élmények nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy jó érzéseket ébresszenek bennük, megláthassák azt, ami szép és jó a világban, ezáltal kialakulhat igényük mindezen jóérzések megismétlésére is.
Ebben a hónapban Bagdi Bella új dalaival is elkezdtük az ismerkedést. Szeretném ha jobban megismernék azt a zenei világot, amit Bella képvisel.
A dalokhoz már egész ügyes kis koreográfiát találtunk ki, persze közösen, hiszen ebben nagyon kreatívak, különösen a kislányok rendelkeznek jó érzékkel a mozdulatok bemutatása, kitalálása során.
Tódi törpe házikójának megalkotásához egy színező lapot használtam, amit nagyon lelkesen készítettek a gyerekek, de megbeszéltük, hogy még ebben a hónapban tökből is készítünk egy Tódi törpe házat.
A „szemüveges világlátás” többször is megjelent már a mindennapjainkban, szintén a kislányok ötleteként, hiszen gyakran jönnek napszemüveggel, mivel jó még az időjárás. Ilyenkor mindig megbeszéljük, hogy „mennyivel más is így a világ”
A családok bevonására egy egyszerű ötletet alkalmaztam, és tudom, hogy majd folyamatosan kapjuk a visszajelzéseket, hiszen a mi szüleink partnerek mindenben.
A gesztenyés játékhoz is rengeteg termést kaptunk tőlük, amit felhasználtunk folyamatosan barkácsoláshoz, dekoráláshoz.
Az intézményi bevonás kezd már alakulni, egyre többen mutatnak érdeklődést a boldogságóra iránt, és bár nem minden elemével tudnak azonosulni, mindenki szívesen alkalmaz számára szimpatikus részeket.
Az optimizmus témája átszőtte a hónapunkat, mindenben igyekszünk meglátni a jót és a szépet. De arra törekszem, hogy ez a szemléletmód ne csak egy hónapig maradhasson köztünk, hanem „amíg világ a világ”!