Az optimizmus keretén belül megbeszéltük a gyerekekkel, hogy mit is jelent maga a kifejezés. Megnéztük a boldogságnaptár mit ír róla, illetve meghallgattuk az ehhez kapcsolódó dalt is. Ezt követően közösen kitaláltunk egy olyan történetet, amely a témához illik. A beszélgetés után a gyerekekkel „varázsszemüvegeket” készítettünk, amelyet ha felvesznek, csak a jót láthatják. Ehhez sablonokat használtunk, kiszíneztük, majd egy kartonra ragasztottuk, így vágtuk ki és ragasztottuk össze. Az elkészült műveket felpróbáltuk és elkészítettük a csoportképünket. Minden gyermek számára izgalmas volt, hogy az általa készített szemüveget viselheti. 🙂
Az optimizmus gyakorlása
A boldogságórán résztvevő gyermekeknek határozott elképzeléseik vannak a jövőt illetően. A sorokat olvasva láthatjuk, hogy mindenki szeretne a felnőtt társadalom aktív és segítőkész tagja lenni! A teljesség igénye nélkül megosztunk a bejegyzésünk alkalmával néhányat.
Nekem akkor lenne boldog az életem, ha felnőttként fogorvos lehetnék! Szeretnék segíteni az embereknek, hogy meggyógyuljon a foguk. Biztos sok pénzt is keresnék, amivel tudnék segíteni a szegény embereken, hogy legyen ennivalójuk. A beteg gyerekeknek pedig csokikat vennék és segítenék nekik!
(Mira, 5 éves)
Szeretnék szakácsként dolgozni, hogy finom ételeket tudjak főzni a vendégeknek az étteremben. Lenne egy általam készített étlap, amiről tudnának választani a felnőttek és mindig finom ételeket ehetnének.
(Balázs, 5 éves)
Anyukám és a testvérem is ápolónőként dolgozik a kórházban, így én is ápolónő szeretnék lenni, ha nagy leszek. Mindig elmondják, hogy mit dolgoznak – Adagolják a gyógyszert, vigyáznak a betegekre, leveszik a vért, segítenek meggyógyulni, hogy egészségesek legyenek az emberek. Én is szeretnék nekik ebben segíteni és egy helyen dolgoznánk hárman.
(Hanna, 5 éves)
Ha felnövök, rendőr szeretnék lenni. Szép egyenruhájuk van, segítenek az embereknek, hogy békében éljenek. Elkapják a veszélyes bűnözőket, a tolvajokat, megbüntetik azokat, akik rosszul viselkednek.
(Peti, 5 éves)
Én cukrász szeretnék lenni, mert nagyon szeretem az édességeket, különösen a süteményeket. Anyukám is nagyon finom sütiket szokott sütni és olyankor mindig segítek neki a konyhában.
Kipróbálunk sok süteményes receptet együtt, de én szeretnék megtanulni majd egyedül is sütni, hogy mindenkinek tudjak adni a finomságokból.
(Jázmin, 6 éves)
Szeretnék boltos lenni, hogy az emberek nálam tudjanak bevásárolni! Pakolnám ki azt, ami eladó, ülnék a pénztárba, csipogtatnám a vonalkódokat és leszakítanám a blokkokat. Szeretnék egy nagy boltot, ahol sok mindent tudnék árulni a gyerekeknek is.
(Zselyke, 6 éves)
Tanulóink a Mi lesz velem a jövőben? Mi leszek felnőttként? kérdésekre nagyon szép optimista rajzokat készítettek. Így látják ők…..
A boldogságóra megvalósítására október 17-én került sor.
Az óra frontális munkában zajlott, teret engedve, hogy a diákok kifejezhessék véleményüket, megfogalmazhassák
meglátásaikat.
Elsőként az optimizmus-pesszimizmus témakört tárgyaltuk meg.
Majd a példaképek kerültek előtérbe. Minden tanuló elmondhatta rövid gondolkodási idő után, kit tart ő a példaképének és
milyen tulajdonságai miatt becsüli.
Mindezek után került sor a „varázseszközök” rajzok elkészítésére. A rajzok készítése egyénileg történt.
Minden tanuló saját külön rajzot készített saját meglátása, ötlete alapján.
Az óra nagyon jó hangulatban telt, a diákok nyitottak, kreatívak voltak.
Az optimizmus témakörében eltöltött délelőttünket azzal kezdtük, hogy mindenki rajzolt két rajzocskát a Boldogság füzetébe és az abban érzett lelkiállapotának megfelelő hangulatot rajzolt az első arcocskának. Aki mosolygós arcot rajzolt attól megkérdeztem, hogy miért mosolyog, mi az oka boldogságnak. Ugyanígy megbeszéltük a kevésbé mosolygós és szomorú arcocskák okait is. Ezután rátértünk a hónap témájára, vagyis, hogy megkeressük azokat a dolgokat, melyek a szomorú arcokat rajzoló gyerekeket is vidámmá tennék. Megmagyaráztam az optimizmus és a pozitivizmus szó jelentését és ezen ismeretekkel láttunk hozzá a téma feldolgozásához. Az első játékunk a „Hervad a virágom, éled a virágom…” című mozgásalapú relaxációs gyakorlat volt. Ennél a feladatnál szerencsénkre a napocska is éppen besütött a tanterem ablakain, így valódi virágokként a napfény hatására éledeztünk. Ezután meghallgattuk a hónap dalát és közben kiszíneztük a dal refrénjének kinyomtatott sorát. A színezés után lerajzoltunk legalább két dolgot, ami boldoggá tesz minket, szerencsére mindenkinél több rajzocska is került a füzetbe, mert több olyan személy, érzés veszi őket körül, ami nap , mint nap boldoggá teszi őket. Minden kis Manócska el is mesélte társainak a rajzok mögé rejtőző boldogságforrásokat. Következő feladatként felolvastam A szomorú királykisasszony történetét, amit már jól ismertek a gyerekek. Párokban keresték meg a lehetséges okokat, amiért egy királykisasszony szomorú lehet. Nagyon nagy boldogsággal hallgattam a „megoldásokat”: „azért szomorú, mert nincsenek barátai, de majd mi játszunk vele”, „biztosan azért szomorú, mert nincs testvére, de mi a testvéreinkkel mindig is szerettünk volna egy igaz királykisasszonyt testvérkének”…. és még sok hasonló kedves gondolatot. A délelőtt zárásaként egy mesével indítottam el a Valóra vált álmok… megrajzolását. Egyszer volt, hol nem volt egyszer egy másodikos gyerkőc, aki ha becsukja a szemét saját magát látja felnőtt korában , ahogy teljesült a legnagyobb álma…. A rajzokat egy tablóra raktuk fel és mindenki természetesen elmesélte az ő álmát. Lesznek köztük autószerelők, fogorvosok, tanító nénik ….
Egy nagyon tartalmas és vidám délelőtt után sikerült a szomorú arcocskákat is vidámmá varázsolni. Zárásként nevetőversenyt is tartozzunk.
Boldogságóra
Dátum: 2019.10.25.
Aktivitás: Varázsszemüveg
Szervezési forma: egyéni
Eszközök: színes ceruza, papír, olló, szemüveg, labda, CD lejátszó, eszközök a mese dramatizálásához
Megvalósítás:
– A Boldogságórát egy relaxációs gyakorlattal kezdjük ,,Rongybabává válok, csak pihenni vágyok”.
– Körbeállunk a szőnyegen, majd bemutatom nekik, hogy mit fogunk csinálni.
– Előreroggyantjuk a kezünket, hogy két karunk lógjon a testünk előtt, majd lerogyunk a szőnyegre és mindenki felvesz egy pozíciót, amely kényelmes számára.
– A relaxációs gyakorlat után két csoportot alkotunk.
– Egy kiszámoló segítségével ,,Ecc pecc kimehetsz” kiszámoljuk, hogy ki lesz először a vidám csapat (a másik pedig a szomorú csapat lesz).
– A feladat, hogy a vidám csapatnak, jó kedvre kell derítenie a szomorú csapatot, majd cserélünk. (Szomorú Szilárd és Boldog Blanka)
– A játék után újra körbeülünk a szőnyegen és beszélgetünk az optimizmus szó fogalmáról, egyszerűen.
– A játék során felhasznált mosolygós és szomorú arc segítségével mindenki elmondhatja, hogy mi okoz neki boldogságot- örömöt, illetve szomorúságot- bánatot.
– Ez után megismerkedünk ,,Tódi törpe varázsszemüvege” c. mesével, amelyet eljátszunk.
– Megbeszéljük közösen Tódi törpe történetét és elkészítjük mi is a saját varázsszemüvegünket, amely segít számunka is abban, hogy meglássuk a jót egymásban.
– A varázsszemüvegek elkészítése után közösen meghallgattuk Bagdi Bella- Világomban minden rendben van c. zenét.
Október az Optimizmus gyakorlásának hónapja. Boldogság óránkat ” Almát szedj, ügyeskedj, szőlőt szedj, ügyeskedj” mozgásalapú relaxációs gyakorlattal indítottuk. Megvitattuk a gyermekekkel,hogy mit jelent számukra az optimizmus. Beszélgettünk arról, hogy különböző élethelyzetekben , hogy dönt a pesszimista, hogy dönt az optimista ember. Elolvastuk A szomorú királykisasszony című mesét. Mi úgy döntöttünk vidámak, optimisták leszünk a mindennapokban! Bagdi Bella Pozitív gyerek vagyok dala még jobban megerősített bennünket abban.hogy ha kihívásokkal találkozunk nézzünk vele bátran szembe csak pozitívan! Tanév elején minden gyermek kapott Tőlem ajándékba egy „Bízz magadban!” feliratú ceruzát , hogy ha a varázsceruzát előveszi minden akadályt legyőz. Matematika órán a 100-as számkörben tanulunk szemléltetésként, ceruza formába láthatják a gyermekek a számokat. Ez adta az ötletet kézműves tevékenységünkhöz. Mosolygós tököket színeztünk, melyet egy ugyanolyan ceruzára ragasztottunk fel. A gyermekekkel szembe a falra tettük ki, hogyha bárkinek kétsége támadna, valamire nem képes vagy picit szomorú lenne, keresse meg a mosolygó tököt amit készített és már is erőt kap! Testét-lelkét átjárja „Én egy pozitív, pozitív gyerek vagyok, bármikor bármire képes vagyok!”
Októberi boldogság óra fő témája az optimizmus volt. Beszélgettünk az optimizmus és a pesszimizmus fogalmáról, példákkal támasztották alá a gyerekek az életükből. Majd meghallgatták a „Süket béka” mesét, melynek tükrében gondolkoztak el azon, hogy mi is lesz velük húsz év múlva. Ennek eredményeként született meg a „Boldog jövő” tablónk.
Az életkori sajátosságaink miatt, mivel kiscsoportosok vagyunk egész héten e témával foglalkoztunk, hogy megalapozzuk az optimista szemlélet kialakulását. Figyeltük egymást, megbeszéltük a jó és rossz viselkedés hogyan hat egymásra. Megtanultuk, és eljátszottuk Tódi törpe Szebben látó mondókáját. Nagyon tetszett a gyermekeknek a vidám és szomorú arcokkal történő játék, ügyesen tudták kifejezni mimikájukkal, testtartásukkal a vidámságot, szomorúságot. A játék közben beszélgettünk, arról:” Ki volt már szomorú, ki vigasztalta meg őket? Mi jelent számukra örömet?”Meglepő volt számomra, hogy csoport többsége életkoruknál magas szinten mondta el érzéseit, tapasztalatait. Nagyon azonosultak a mesében (Bezzeg Andrea: Tódi törpe varázsszemüvege) Sün Artúrral, jót tettek vele, hogy örüljön, és szépnek lássa a világot. Ezért építettek neki egy házat, és neki is csináltunk egy varázsszemüveget. Természetesen nagy örömmel készítették el saját szemüvegüket is, boldogan vitték haza, hogy szüleik is kipróbálják.
Élményekkel, vidámsággal, sok pozitív tapasztalattal lettük gazdagabbak a héten. Az óvodás évek alatt igyekszünk a gyermekekkel megláttatni, megéreztetni azt, hogy a világ egy kedvező, jó hely, persze ehhez nagyon fontos, hogy otthon is átérezzék ugyanezt.
Mi az idén szeptemberben csatlakoztunk a programhoz.
Optimista plakátot készítettünk, ahova mindenféle klassz, optimista dolgot felrakhattak a gyerekek, amitől jobban érzik magukat, amivel másképpen, pozitívabban láthatják ezt a csodálatos életet, ami körül vesz minket. Mi kell ahhoz, hogy optimistábban lássunk, érzékeljünk dolgokat? Hát, ennyi!
