Az optimizmus gyakorlása
E hónap témáját testnevelés órákon dolgoztuk fel. Mivel a testnevelés az örömtantárgyakhoz tartozik, már önmagában is boldogságot hozó óra.
Arra gondoltam, hogy most maguk a gyerekek lesznek a fotómontázson, amint épp gyakorolják az optimizmust.
Beszélgettünk arról, hogy mit jelent optimistának lenni. Kérdeztem őket, hogy ki optimista. Magam is meglepődtem, hogy a kis elsősök közül mindenki optimistának vallotta magát. Azonban elmondták azt is, hogy van, amikor azt gondolják magukról, hogy nem képesek valamire. Mint például a fal megmászása, vagy a bordásfalra való felmászás és a padon lecsúszás.
A bal alsó képen még azt látni, hogy mennyire „félnek” a magasságtól, a rájuk váró feladattól, a fal megmászásától. A többi kisebb képen is látható a félelem, ami arcukra ült a magasban. Azután jött az első testnevelés óra, ahol a magasság és önmaguk félelmének legyőzése volt a cél. Az óra végén az volt a feladatuk, hogy mindenki olyan magasra másszon a bordásfalra, amennyire bátornak érzi magát az óra után. Ez látszik a jobb felső kis képen.
Majd jött a következő tesióra, ahol falat másztunk. Ez még nagyobb kihívás volt nekik, mert a kapaszkodók kicsik és a fal teljesen meredek és magas. Ezt is egymás biztatásával meg tudták csinálni.
A fókuszban lévő nagy kép az óra végén készült, ahol szintén az volt a feladat, hogy mutassák meg mennyire bátrak már. Hát mondhatom mindenkinek sikerült legyőznie félelmét!
Nagyon fontosak ezek a megtapasztalások, mert azt az üzenetet hordozzák, hogy „Képes vagyok! Meg tudom csinálni!” Még akkor is, ha először félelmetesnek, sőt lehetetlennek tűnik. Együtt bármire képesek vagyunk!
A testnevelés órákon készült montázs nem sikerülhetett volna olyan jól, ha nem biztatják egymást a gyerekek. Mivel elsősök és írni még nem tudnak, ezért én gépelem be az ő szájukból elhangzott mondatokat:
Hajrá! Meg tudod csinálni!
Gyere! Fogom a kezed! Segítek!
Ügyes vagy! Szuper!
Mindig optimistán kell a jövőbe tekintenünk. Hinni abban, hogy amit szeretnénk, az meg tud valósulni. Így egyszerűbben tudjuk azokat az akadályokat is legyőzni, amelyek úgy tűnik, megnehezítik célunk teljesülését. Mindegy, milyen utakon érkezik el hozzánk a vágyott cél, milyen kerülőkkel, egyszer csak rájövünk, hogy a velünk történő, látszólag egymástól független eseményeknek célja van. Végül minden egy kerek egésszé áll össze, és az először értelmetlennek tűnő dolgoknak is helye lesz a saját élet-kirakósunkban. Ezért is kell mindenre, még a rossznak vélt dolgokra is optimistán tekintenünk, mert azok is csak jobbá, értékesebbé tesznek bennünket az általuk nyert tapasztalataink által. Minden történés a gondolataink eredménye, és így minden gondolatunk is elkerülhetetlenül az elképzelt jövőnket teremti meg. Ezért nem mindegy, hogyan tekintünk magunkra és a jövőnkre. Ily módon a pozitív és optimista gondolkodás nem csak lehetőség, hanem egy fajta kötelezettség is, a saját magunk jövőbeli boldogságának megteremtése érdekében.
Az optimizmus hónapjának feladatai közül az optimista sms-ek írását választottuk, melyek valóban megtörtént események alapján íródtak.
Optimista sms
1. A barátnőmet elhagyta a barátja, akibe nagyon szerelmes volt. Ezt írtam neki:
Kedves Barátnőm!
Tudom, hogy ami történt Veled, az nagyon megvisel. Nagyon nehéz elfogadni, hogy akiről azt hittük, szeret bennünket, és a társunk lesz, szakít velünk. Mégis azt mondom Neked, próbáld a szép dolgokat, az együtt eltöltött kellemes perceket magadban felidézni, és bízni abban, hogy találkozni fogsz egy olyan fiúval, aki még több szépséget és boldogságot hoz majd az életedbe. Aludj egyet, hidd el, ha felébredsz, sikerülhet más nézőpontból látni a dolgot. Tudod, Hevesi Krisztina is ezt mondja: akár már ébredéskor eldönthetjük, hogy a jó dolgokra állítjuk-e az optikánkat, a pozitív dolgokat vesszük-e észre, ami aztán meghatározza alaphangulatunkat, s egyre több pozitív élményt eredményez.
Szeretettel ölellek: a Te barátnőd.
2. A sportversenyen harmadik helyezett lett az unokaöcsém, aki minden erejével küzdött, hogy nyerjen és továbbjusson. Minden vágya, hogy élsportoló legyen. Teljesen elszomorodott, úgy érezte, elbúcsúzhat az álmaitól. Egy Csitáry-Hock Tamás idézettel próbáltam jobb kedvre deríteni:
„ A „most” nem ok arra, hogy ne higgy a következő pillanatban, a következő pillanat jóságában. Nem ok arra, hogy lemondj mindenről, lemondj az álmaidról. Hogy ne higgy a jövőben, ne higgy a megoldásban. Mert van jövő, van megoldás. Ebben higgy, erre figyelj. Most. ”
3. Az osztálytársam nagyon félt a vérvételtől, amire muszáj volt elmennie. William Shakespeare idézetével próbáltam vigasztalni:
„Jöjjön, aminek jönnie kell, a legszörnyűbb nap is csak lefut egyszer. ”
A 3. a osztály nagyon lelkesen állt neki a feladatnak, hiszen nap mint nap buzdítják, lelkesítik egymást.
Etika órán dolgoztuk fel az októberi témát. Tisztáztuk az optimista és a pesszimista szó fogalmát. Hangulatokat, érzelmeket és mozdulatokat gyűjtöttünk a két fogalom megjelenítésére. Ezután szóban „hangos” SMS-eket küldtek egymásnak a gyerekek, az aznapi sikertelenségek, bánatok témakörében. Ezek után mindenki megfogalmazhatta és leírhatta a saját, személyes, optimista SMS-ét.
Zsanett 4 éves kislány, a Hófehérke Napköziotthon kis óvodása. Kerékpár versenyre boldogan jelentkezett, azonban amikor meglátta a sok embert, és az idegen környezetet, eluralkozdott rajta a félelem és sírni kezdett. Társai SMS-ben bíztatták, ami segített, hogy bátorságot vegyen és legyőzze a szorongását. (Gyorsan forgasd a kereket, írták neki kis társai az üzenetben) Amikor megkapta az SMS-eket, a sok pozitív megerősítést akkor bátran vette az akadályokat és minden próbatételnek megfelelt maradéktalanul. Boldogan és pozitívan fejezte be a versenyt és nagyon örült a élménynek és a lehetőségnek.