Minden kisgyermek szépnek, jónak, különlegesnek, erősnek látja önmagát.
Milyen jó lenne ha ennek töredéke felnőtt korunkban is meg lenne. Talán nem küzdenénk annyian önbizalomhiánnyal vagy szorongással. A tükörjáték során jó volt megtapasztalni a gyermekek önmagukról alkotott pozitív véleményét.
A kosár azonban nemcsak tükröt hanem egy szemüveget is rejtett, amelynek történetét kíváncsian figyelték a gyermekek. Tódi törpe mondókáját megtanultuk, amelyet bármikor elővehetünk ha szomorúnak látjuk a világot. Azonban hogy ez még erősebb legyen a szemüveget hívtuk segítségül. Oly más volt így a világ. Saját szemüveget készítettünk, hogy mindenki számára elérhető legyen. Az egyik legfontosabb dolog az életben: Meglátni a csodaszépet ! 🙂
Az optimizmus gyakorlása
„Keep your face to the sunshine and you will never see the shadow.” / Helen Keller /
„Fordítsd az arcod a Nap felé, s minden árnyék mögéd kerül. ” – vallja az írónő.
Akkor lehetsz boldog és elégedett az életeddel, ha képes vagy mindenben, még a
veled történő negatív dolgokban is észrevenni a cseppnyi jót. A Hunyadiszivárvány 6.a
csapata ezt örökítette meg tablójában.
Köröstarcsai Arany Gusztáv Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola
Az optimizmus hónapja az egyik kedves hónapunk. Több órán keresztül foglalkoztunk a témával. A fő feladatot a szülőkkel együtt végezték a gyerekek. Ez nagy boldogság volt. Az optimista gyerek vagyok című dalt nagy szeretettel éneklik, néha más órán is.
Köröstarcsai Arany Gusztáv Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola
Az optimizmus hónapja nagyon kedves feladatokat adott a gyerekeknek. Több órán keresztül beszélgettünk és gyakoroltuk az optimizmus meg és átélését. A feladatot az egész család végezte, amivel nagy örömöt szereztek a gyerekeknek. Az optimista gyerek vagyok a kedvenc dalukká vált. Más óra közben is rázendítenek időnként.
Taszári Körzeti Általános Iskola
Az optimizmus első osztályban nagyon elvont fogalom. Érdekes volt azonban látni, és hallani, hogy a gyerekek jól és reálisan meg tudtak határozni közeli és távlati célokat, megpróbálták a számukra nem túl jó dolgokban megtalálni a jót, nem elkeseredni, ha rossz történik. Az óra után folyamatosan „átfordították” a történéseket. Az óra végén szívesen néztek bele a „Varázsgömbbe”, hogy „meglássák” miként fognak élni húsz év múlva.
Az október havi Boldogságóra témája az optimizmus gyakorlása volt. Elsősorban arról beszélgettünk, hogy mi a különbség az optimista és a pesszimista gondolkodásmód között. Példákat, szituációkat elemeztünk, majd megvitattuk, hogy miért fontos a pozitív jövőkép kialakítása. Az óra végén egy színes plakátot készítettünk, amelyre pozitív gondolatok kerültek. Sok értékes gondolat hangzott el és számos pozitív visszajelzés érkezett a gyerekektől.
Októberben az Optimizmus gyakorlását helyeztük előtérbe a Harkály csoportban. Nem csak a gyerkőcök, hanem mi felnőttek is erre fókuszáltunk.
Először megbeszéltük, hogy mi a különbség az optimista (derűlátó) és a pesszimista ember között. A példák alapján könnyen megértették és nagyon sok optimista emléküket tudták felidézni. Relaxálás után eljátszottuk a Szomorú Szilárd és Boldog Blanka játékot, melynek – természetesen – csupa nevetés lett a vége. Majd vidám arcokat rajzoltunk a mosdó csempéjére (dadus néni engedélyével) lemosható zsírkrétával, miközben hallgattuk a Pozitív gyerek című dalt.
Másnap elmeséltem a Tódi Törpe Varászszemüvege mesét, majd beszélgettünk róla. Megkérdeztem, hogy mit változtatnál az életben és a válaszok nagyon ütősek voltak: Anya és Apa soha ne veszekedjen!, Legyen mindenki egészséges!, Legyen béke mindenhol! (Vicces kategória: Legyen sütiből a föld!). Ezután elkészítette mindenki a saját Varázsszemüvegét, és abban játszottak. Később elmesélték, hogy a szüleik is gyakran felvették.
Játszottunk tükörjátékot, melyben kellett nekik egy kis segítség a belső jótulajdonságuk elmondásához. Majd ezek alapján elkészítettük az Értékeink fáját. Hihetetlen volt, hogy mennyire jól érezték azt, hogy miben erősek és miben kell még fejlődniük.
Voltunk sétálni a Horgásztónál, megnéztük a Lego története című animációs filmek, átbeszéltük Szutyejev – Okoska botocska meséjét, melyek mind telis tele voltak Optimista gondolatokkal.
Számomra a legérzelemdúsabb játék a Varázsfolyosó volt (kolléganőm ötlete alapján – kicsit megváltoztatva). Két oszlopban álltak egymással szemben a gyermekek, én megsimogatva, pozitív dolgokat a fülükbe súgva indítottam el a gyerekeket az egyik végéből, a többiek a simogatásaikkal terelték és a végén a dadus nénitől kaptak egy nagyon nagy ölelést.
Református Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény Kiskunhalasi Tagintézménye
A Református EGYMI Kiskunhalasi Tagintézményének Csiga-biga csoportjába jelenleg 4 súlyosan-halmozottan sérült óvodás gyermek jár (3 lány és 1 fiú). Akik közül ketten már 7 évesek, egy gyermek 3, és a kisfiú pedig 4 éves.
Minden hónapban a csoporttagok képességeihez mérten próbáljuk a legügyessebben megoldani a feladatokat. Az optimizmus gyakorlásának hónapjában mi a vidámság perceit készítettük el a választható feladatok közül. Először meghallgattuk a hónap a dalát. Majd elkészítettük a plakátunkat, amihez minden gyermek kisebb-nagyobb segítséggel kiszínezte a saját képét és felragasztotta. Végül pedig a foglalkozás zárásaként felolvastam a hónap meséjét a gyerekeknek.
Landorhegyi Sportiskolai Általános Iskola
Az elméleti háttér áttekintése után olyan gyakorlatokat végeztünk a gyerekekkel, amelyek segítették a pozitív életszemlélet kibontakozását, hogy mindig mindenben találjanak valami jót, hogy „reménykedő realisták”-ká váljanak.
1. Mondatok befejezése pesszimista és optimista nézőpontból
2. Pesszimista mondatok átfordítása
3. Az Ellis-féle ABC-modell tanulmányozása, alkalmazása
4. A választható feladatok közül a „Tarts ki!” címűt választottuk.
Így sikerült:
2019. 10. 20.
Ezt a napot sosem fogom elfelejteni. Ma került sor a csapatok utolsó nagy megmérettetésére a versenyen. Erőnléti feladatot kaptunk, ami sajnos nem az erősségem. Fal tetejére kellett felfutni egy lendülettel.
Sorba rendeződtünk.
A végén már mindenki felülről nézett, amikor én álltam a rajthoz. A harmadik nekifutás után sem sikerült feljutnom. Előre tudtam, hogy ez nem fog menni, de abban a pillanatban tényleg teljesen elkeseredtem. Fejben feladtam, és csak arra gondoltam, hogy miattam veszítünk.
Ekkor meghallottam a társaimat, ahogy a nevemet kiabálják, és azt, hogy meg tudom csinálni. Új erőt adott, hogy hisznek és bíznak bennem, és teljes erőmből nekifutottam. A fiúk megfogták a karomat, hogy segítsenek, így én is feljutottam a fal tetejére.
Hihetetlenül jólesett az, amit értem tettek! Megtanítottak bízni önmagamban, és arra, hogy sose adjam fel.
(Naplóbejegyzés)