Az optimizmus gyakorlása témájú boldogságóránkat az állatok világnapjára építettem. A gyerekek kérésére az első óránkon megismert színes, mosolygós Boldogságpillangót is elhoztam magammal, hogy melegséggel töltse meg szívünket. Az óra iránti érdeklődést a hónap dalával keltettem fel. Körben állva a „Pozitív gyerek vagyok” dallamára ritmusos táncmozdulatokat adtunk tovább egymásnak.
A téma bevezetéséhez megismerkedtünk Boldog Blanka és Szomorú Szilárd smileyval. Megnéztük a köztük lévő különbségeket. Beszélgettünk arról, hogy kihez melyik áll közelebb, s hogyan tudjuk mindenben meglátni a jót.
Az állatok világnapjára emlékezve különféle állatok grimaszfotóiból kártyákat készítettem. A fotók utánzásához mimikákat, gesztusokat, testtartásokat vetettünk be. A mókás kifejezéseket kellett eljuttatni a csoport első tagjától indítva az utolsóig. Mondanom sem kell, nagyon élvezték a gyerekek.
A téma feldolgozásához megismerkedtünk Tódi törpe varázsszemüvegével. A mese felolvasása közben a gyerekek elkészítették a saját varázsszemüvegüket.
A téma zárásához, összegzéséhez kipróbáltuk a pesszimista és az optimista szemüveg viselését. Gyakoroltuk meglátni a jót az általam készített kérdéskártyák segítségével.
Az állatok világnapjához és a téma továbbgondolásához nagyon jól passzolt a Piper című rövidfilm, amit már délután a napközis foglalkozás keretében néztünk meg. Számtalan újabb gondolatot és rajzolási lehetőséget vetett fel.
Az optimizmus gyakorlása
Optimista esernyő.
Az októberi Boldogságórán, az optimizmus gyakorlása alkalmával, először optimista mondatokat gyűjtöttek közösen a lányok, majd ezekből választottak és írtak be az esernyők sávjaiba. Az esernyő szimbolikája szépen kifejezi, hogy az optimizmus „védelmet” ad a nehézségek ellen. Beszélgettünk arról, hogy mivel lehet mások szomorúságát elűzni, kivel osztják meg, ha rossz kedvük van, miért jó, ha megosztjuk másokkal a gondjainkat. A pozitív jövőkép fenntartása, a jó lehetőségek és megoldások keresése még akkor is, ha nehézségekkel találkozunk. Nem egyenlő a naiv hozzáállással, hanem a remény és a kitartás képessége.
A Boldogságóra foglalkozáson elkezdjük az optimizmus témakörét. Először elolvasom a témakörhöz tartozó mesét. Utána beszélgetünk róla, hogy voltak-e már szomorúak, és hogy mi szokta őket ilyenkor felvidítani. A foglalkozás zárásaként ezt a Szomorú Szilárd és Boldog Blanka játékával is szemléltetjük.
A gyerekek mosolygós tányérokat festettek, majd motíváló idézeteket gyűjtöttek.
A tanóra elején felidéztük az előző óra anyagát és elmondtuk a következő mondatot: Anya szeret,
apa szeret, biztonságban vagyok, köszönetet adok-kapok, hálás vagyok. Mozgásalapú relaxációs
gyakorlatokkal folytattuk, „Napimádás, Meglengetem a karom, pedig alig akarom…”. Meghallgattuk a hónap dalát: „Pozitív gyerek vagyok”. Mit jelent az optimizmus, milyen ember az optimista ember? Beszélgetőkört alakítva ismerkedtek a fogalommal. A táblára a mosolygó napocska mellé felírták, hogy mik töltik el őket jó érzésekkel. Szemléletváltással folytattuk. Mit csinál az adott szituációban a pesszimista, illetve az optimista ember? A füzetbe olyan tulajdonságaikat kellett felsorolniuk, melyek szerethetővé teszik őket. A zárókörben minden tanuló próbált megfogalmazni egy optimistának tűnő mondatot.
Biharkeresztesi Szivárvány Óvoda és Bölcsőde Nagykereki Tagóvoda
Ezen a boldogságórán az optimizmust gyakoroltuk a gyerekekkel. Felolvastam nekik az „Úgysemegy és Debizony” című mesét, ami segített megérteni, milyen fontos, hogy higgyünk magunkban, és ne adjuk fel akkor sem, ha valami elsőre nehéznek tűnik.
A mese után sokat beszélgettünk arról, hogy néha mi is viselkedünk úgy, mint Úgysemegy manócska, aki mindent lehetetlennek lát. Megtanultuk, hogy mindig érdemes pozitívan nézni a dolgokat, és bízni abban, hogy képesek vagyunk megvalósítani az álmainkat. A gyerekek elmesélték, mik azok a célok, amiket most még nem tudnak elérni, de hisznek benne, hogy később sikerülni fog.
A beszélgetés végén mindenki megkapta a remény és kitartás erősségi jutalmát, amely arra emlékezteti őket, hogy ha pozitívan látják a világot, minden sikerülhet. Meghallgattuk Bagdi Bella „Pozitív gyerek vagyok” című dalát is, majd kiszíneztük a kifestőt.
Szentendrei Barcsay Jenő Általános Iskola
Október 1. napján a vetítőnk tönkre ment…sajnos én, mint felnőtt viselkedtem: szomorúság, bánat ért utol.
1 nap múlva azonban már Segítség érkezett.
Ha lett volna egy Vidám gondolatok szemüvegem, talán hamarabb jókedvre derültem volna.
A Gyerekeknek mindenesetre készült saját, s együtt örülünk az új lehetőségnek!
– nyári élmények
– tervek erre a tanévre
– optimista hozzáállás
– pozitív gondolatok
– „Csillagkezek” készítése
Optimizmus a boldogság kulcsa
„Képzeld el, hogy egy borús napon is észre tudod venni a napfény legkisebb sugarát! Az optimizmus pontosan ezt jelenti: hinni abban, hogy a nehézségek ellenére is jó dolgok történhetnek velünk, és képesek vagyunk megoldani a problémákat. Az optimista ember nem vak a valóságra – ő egyszerűen csak a megoldásokat keresi a gondok helyett, és hisz abban, hogy a jövő tartogat lehetőségeket.
A mai órán arról fogunk beszélgetni, hogyan lehetünk mi is optimistábbak, és miért segít ez abban, hogy boldogabbnak érezzük magunkat. Megtanuljuk, hogyan formálhatjuk át a negatív gondolatokat pozitívakká, és felfedezzük, hogy az optimizmus nem velünk születik – hanem tanulható!”
Foglalkozást kezdő relaxáció
Kitárom a világom, mint egy virág kinyílok: Álló helyzetben: Két karjukkal szorosan átölelik a mellkast. Előre hajolnak kis mértékben. Képzeld el, olyan vagy, mint egy fészek. Majd hagyjuk, hogy a gyermek átélje a nyitottság szabadságát, ezt el is mondjuk: Érezd, ahogy kinyílsz, mint egy bimbóból a virág, mint egy tulipán. Vagy mint egy felfedező, aki távcsövével észrevette, hogy soha nem látott tájakra jutott…
Zenehallgatás: Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok
A téma bevezetése
Szomorú Szilárd és Boldog Blanka
Az osztályt két csapatra osztottam. Az egyik a szomorú, a másik a vidám csapat. A csapatok elé álltam, a kezemben tartva a vidámságot és szomorúságot jelző pálcákat. Ezzel jeleztem a csapatoknak, hogy melyik a vidám és melyik a szomorú csapat. A jelet felmutatva indult a játék: A szomorú csapat igyekszik testével, testtartásával kifejezni szomorúságát. A vidám csapat tagjai mimikával, gesztusokkal próbálja felvidítani a szomorú csapat tagjait. A cél vidámságot varázsolni a szomorú arcokra. Amikor a vidám csapat vidámsága hatott a szomorú csapatra, megcseréltem a kezemben lévő pálcákat. A korábbi vidám csapat tagjai mutatnak szomorúságot és a korábbi szomorú csapat tagjai nevetették meg őket.
A téma feldolgozása
Témafeldolgozás mesével: Tódi törpe varázsszemüvege (tk. 71-73.)
Beszélgetés a meséről: Voltatok már szomorúak? Ki segített megnyugodni?
Mit láttok szépnek a világban? Milyen lehet a varázsszemüvegben látott világ?
Mi az, amit másképp szeretnétek? Mi az, amin változtatnátok, ha megtehetnétek?
Az átkeretezés technikája: Keressük meg a rosszban a jót!
Nézzük a dolgok jó oldalát! Hogyan formálhatjuk a negatív gondolatainkat pozitívvá?
Beteg lettem- de itt van anyu és ápol!
Esik az eső- de így van pocsolya, amiben lehet ugrálni gumicsizmában!
Hideg van odakinn (esik a hó) – végre lehet hóembert építeni, szánkózni, hócsatázni!
Elrontottam a fecskevonalat- de ki tudom radírozni és megpróbálhatom újra!
Veszítettem a kistestvérem ellen- de örülök az ő sikerének!
Ügyetlen vagyok a labdajátékokban, de nem adom fel! Többet gyakorlok és menni fog!
Hibáztam- de a hibákból lehet tanulni! Legközelebb nem úgy csinálom!
Dugóba kerültünk- így több időt tölthetünk a családdal.
Varázsszemüveg készítése
Többféle papírszemüveget készítettem elő, hogy a gyerekek többféle minta közül tudjanak válogatni. Az általuk kiválasztott szemüveget kedvük szerint színezték, dekorálták színes ceruzával vagy filctollal. Végül kivágták és felvették.
Képzeljétek el, ez egy olyan varázsszemüveg, amit, ha felvesztek, meglátjátok a rossz dolgokban a jót. Vedd fel a varázsszemüveged és mesélj el egy történetet, amikor valami rossz dolog történt veled! A szemüvegen keresztül hogyan tudod jóra fordítani a történteket?
Drámajáték: Hopp, váó, sikerülni fog!
A gyerekek felveszik a varázsszemüveget és egy képzeletbeli utazásra hívom őket. Ezt az utat lóháton tesszük meg, mindenki lovaglást imitál, egyhelyben. Közben mesélem a gyerekeknek, hogy amíg elérjük a célunkat különböző akadályokat kell majd átugrani. Amikor azt mondom, hogy akadály, a gyerekek azt válaszolják, hogy hopp, és ugratnak egyet a lóval. Majd folytatjuk utunkat. Az utazás, az élmények, ugyanolyan fontos, míg a célunkat elérni. Ezért nagyon fontos, hogy időnként megálljunk és megcsodáljuk a körülöttünk lévő tájat. A pihenő szónál a gyerekek előveszik a képzeletbeli távcsövüket, távcsövet formálva kezükből és felkiáltanak, hogy váó! Majd utunkat folytatjuk, de időnként elbizonytalanodunk. Ilyenkor nagyon fontos, hogy támogassuk egymást az úton! Az elbizonytalanodás felkiáltásra a gyerekek kezet fognak a padtársukkal és bíztatva mondják egymásnak, hogy sikerülni fog!
A játék folytatódik tovább a lovaglással. A gyerekek figyelik, hogy melyik vezényszó hangzik el, és ők a megtanultak alapján reagálnak rá.