Az optimizmust olyan tevékenységgel gyakoroltuk, melyet minden gyermek nagyon szívesen csinál: terményeket, terméseket gyűjtögettünk. Úgy indultunk el, hogy biztosak voltunk benne, a kosarunkat tele fogjuk szedni mindenféle őszi kinccsel. Így is lett: szedtünk vadgesztenyét, szelídgesztenyét, makkot, fekete diót, csipkebogyót, vadalmát, mogyorót.
Az óvodában a kincseket válogattuk, csoportosítottuk, a gyerekek felhasználták a babakonyhás játékban.
Bevezettük az optimista köszönést, ez is nagyon tetszett a gyerekeknek.
A kitartás gyakorlásához megpróbáltunk kártyavárat, pohártornyot és dominó-sort építeni.
A mozgásos játékok során kiderült, hogy a csoportunkban mindenki szorgalmas, mindenki szeret rajzolni, szeretnének valamilyen hangszeren megtanulni játszani, és jó táncosok is szeretnének lenni 🙂

Optimista szemüveg
Ezeken a szemüvegeken keresztül mi mindent pozitívan látunk. Igyekszünk mindenben a jót felfedezni, a nehèzsègekre pedig próbálunk megoldást találni. Nem torpanunk meg egy-egy kihívás előtt, hiszen ,,pozitív gyerekek vagyunk”
A boldogságórás tèma feldolgozásunkat összefèsültük az állatasszisztált foglalkozással, a gyerekek pedig nagyon èlveztèk a mókázást Lakshmivel. Itt álarcot viseltek, de ezen keresztül is csak jó dolgokat láttak, mint a varázs szemüvegen.

A félelmeink, gátlásaink leküzdésére (2.lépcsőfok) „A háromlábú boszorkány” c. mesét meséltem el a gyerekeknek, valamint beszélgettünk a Szörny Rt című film mondanivalójáról, ahol a sikoly a végén nevetésre változott át. A szellemek elűzése, megtáncoltatása, valamint a talpunkkal különböző felületek érzékelése és a pókhálófonatban történő eligazodás szintén bátorságra és ügyességre vallott, melyet minden kisgyermek kipróbált. A tükröm, tükröm mondd meg nékem… arcmimikai játékunk, jó lehetősségként mutatta meg a különböző fajta érzelmeinket, sőt a testrészek (fejen) gyakorlására is rávilágítottunk a tükörképünkkel. A „szellemvár” kialakításával, a szellemek, „szörnyek hangjának” utánzásával és a „fények játékával” kísértetiesebbé varázsoltuk át a csoportszobánkat. Az „optimista gyerek vagyok!”-kártyajáték segítette a szókincsünket, ahol körül írtuk magunkat, „milyen vagyok?”, „mire vagyok képes!”, próbáltunk egymásról pozitív jellemrajzot (milyennek látod a másikat?) alkotni. A Bagdi Bella: Tükördal; A boldog vagyok és az Ügyes vagyok, okos vagyok c. dalokat hallgattuk és énekeltük. A felfokozott hangulatot, a feszültségek levezetését a „pozitív élmények újraélését-relaxációs zenehallgatással éltük meg. A gyermekek magabiztosságát (ügyes vagyok…) a mesejelenetek megrajzolásával, tehetségük, képzeletük kiteljesedésével igyekeztem előidézni, mely rajzok egy rajzpályázat részesei lesznek.

A téma feldolgozása mind a csoportomban (nagycsoport), mind pedig a középső csoportban megvalósult. Optimista szemüvegen keresztül néztük a világot, láttuk meg a dolgok jó oldalát.

A Zene Világnapjához csatlakoztunk: óvodánk vendége volt a Zaubermusic együttes, akiknek jóvoltából játékos hangszerbemutatón vehettek részt a gyerekek.
Az Ölelés Világnapját ünnepelve minimum négyszer ölelkeztünk egymással, megtartva ezt mind a mai napig.

Ebben a hónapban a Tücsök csoportos gyermekeinkkel az optimizmus témakörével foglalkoztunk. Az aranyhegyen álló Boldogságvárunkat vettük ismét célba és miután a múlt hónapban megtettük felé az első lépést, most a 2. következett. A „Boldogság bőröndünkbe a különböző színű textiliák mellé az érzelemkockánkat és a citromsárga emotikonjainkat is beletettük, hátha szükségünk lesz rájuk a hosszú utazásunkon… és lett is, hiszen a színek kapcsán azt ismegbeszéltük, hogy mely színek töltenek el bennünket vidámsággal. Mit jelent számunkra a napsárga és a fűzöld, vagy a bárányfelhő kék. Amikor képzeletben beléptünk a várba, minden „optimista” színnek megkerestük közösen a helyét. Így lett aranysárga a képzeletbeli asztalunkon álló gyertyatartók sora, ciklámen: a hosszú asztalunk terítője, bárányfelhőkék: a legnagyobb termünk egyik fala, fűzóld a másik, lila a harmadik és piros a negyedik.
A következő hónapban is útrakelünk, de addig is hálásan és optimistán nézünk az ovis hétköznapjaink elébe, mert jó, hogy már együtt látjuk a mindennapi kis csodákat és, azt is, hogy milyen jó, hogy mindennap együtt lehetünk.