Az optimizmus gyakorlása

Sajnos ez a hónap nem úgy sikerült, ahogy elterveztem. Alapjában egy optimista embernek tartom magam, de sajnos jelenleg olyan dolgok vannak az életemben, amik miatt kissé borúlátóbb lettem, (valószínűleg) emiatt nem sikerült úgy átadni ennek a témának a tényegét, ahogy azt szerettem volna…Úgy gondolom, hogy az optimizmus lényegének átadása nehéz a kiscsoportban, de sebaj, jövőre jobban fog menni!
Sok mindent beterveztem a hónapra: mesét, gyurmából boldog arcokat készíteni, eljátszani Boldog Blankát és Szomorú Szilárdot, kiszínezni az optimizmus jelét, relaxációs gyakorlatokat és zenehallgatást is.
Lássuk mennyit sikerült ezekből megvalósítani. Először is a könyvben szereplő mesét dramatizáltam el a kiscsoportosaimnak. Bohóc helyett tündért rajzoltam (és lamináltam) azóta is a csoportszobánkban figyeli az ügyes és boldog gyerekeket. Csengővel hívtam fel a gyerekek figyelmét és a tündért végig reptettem a csoportszobán. A motiválás jól sikerült, úgy ahogy terveztem. Elmondtam a mesébe hívó mondókát és a gyermekek már tudták is, hogy most bizony mese következik, hamar elcsendesedtek, de a sajnos a mese (hiába báboztam) most nem kötötte le őket úgy ahogy eddig. Sokan beszélgettek közbe, mocorogtak, piszkálódtak. Na nem baj, majd máskor.
Egy másik alkalomra úgy terveztem, hogy a szabadjáték alatt színezgetünk, mi mást, hát persze, hogy az optimizmus jelét. 🙂 Közben halkan a hónap dala szól a háttérben. Boldog voltam mert most először volt színezős feladat, és nagyon sokan jöttek színezni. Örömmel hallgattam, hogy vannak már kisgyerekek, akik éneklik is a hónap dalát (ébredéskor ez az ébresztőnk szeptember óta). Eredetileg úgy terveztem, hogy egy-egy nagy lapon kiszínezzük Boldog Blankát és Szomorú Szilárdot, de egyénileg való színezés jobban lekötötte őket, így hagytam.
(Ha a színezés ennyire nem kötötte volna le őket, gyurmát vettem volna elő és boldog (=Boldog Blanka) és szomorú (Szomorú Szilárd) arcot készítettünk volna. Közben arról beszélgettünk volna ki mikor volt szomorú/ vidám, és hogy a rossz dolgokban mindig van egy kis jó csak meg kell találni).
Szerettem volna eljátszani a Szomorú Szilárd és Boldog Blanka című kis játékot, de a két csapatra osztásnál már „kudarcot vallottam.” Így improvizálni kellett. Kis csoport, mindent egyszerre csinálunk. Így közösen eljátszottunk milyen ha szomorúak vagyunk, és milyen az ha vidámak. A vidám, mosolygós arcokból elkészítettük a „Legszebb mosoly” fényképet is. (eljátszottuk) A gyerekek játékból egymás legszebb mosolyát fotózták le, ezt nagyon élvezték. Levezetésnél elindítottuk az ölelő láncot, ami szeptember óta nagy kedvenc a gyerekeknél. Hihetetlen milyen csendben tudják várni, hogy a puha meleg, szeretetteljes ölelés oda érjen hozzájuk. Öröm nézni, hogy örülnek a másik ölelésének, szabályosan a fülükig ér a szájuk tőle. Örömmel tapasztalom, hogy ez az ölelés nem csak ebben a „kötött időben” van, gyakran szabadjáték közben vagy az udvaron is megölelgetik egymást, mosolyogva.
Nem ez volt a legjobb foglalkozásom, de sokat tanultam belőle, és legközelebb sokkal jobb lesz, hisz napról napra egyre jobb és jobb vagyok! Izgatottan várom a novemberi témát, mert úgy gondolom az a gyerekekhez is egy közelebbi, egy jobban megtapasztalhatóbb, megérthetőbb téma.
Köszönöm, ha elolvastad. Jobb Veled a Világ! 🙂