Az optimizmus témáját a testmozgás gyakorlásával,a célok kitűzésével és elérésével, a pozitív megerősítéssel és sikerélmény nyújtásával kapcsoltuk össze. A közös kirándulással az volt a fő célunk, hogy csatlakozzunk a Világ Gyalogló (Hó)naphoz, a gyermekek állóképességét és kitartását és az osztályközösséget erősítsük. Bár a reggel borongósan és hűvösen indult, de mi optimistán indultunk útnak célunk felé Eresztvénybe , hogy az erdei akadálypályán kipróbáljuk az erőnlétünket és teljesítsük a kihívást. A „hangulat-fényszóróinkat” magunkkal vittük, hogy örömet és jókedvet sugározzanak a kezdeti szürkeségben. A gyerekek nagyon elszántak voltak, azt a célt tűztük ki, hogy minél több akadályt szeretnék teljesíteni az akadálypályán. A kezdeti lelkesedés és kitartás olyannyira nem csökkent, hogy a mesterséges akadályok mellett még a természetes akadályokat is leküzdötték és új ötletekkel álltak elő. Mindenki végigment a kidőlt fatörzsön, volt közös faölelés és békales is. A vidám kis csapat az erdei akadálypálya feladatainak teljesítése után önfeledten vette birtokba a végállomáson a játszóteret, ahol cukorkakereső játékkal zártuk a programot. Az külön öröm volt, hogy igazságosan elosztották egymás között a cukorkát is, figyeltek arra, hogy jusson annak is, aki nem talált. Sok pozitív élménnyel gazdagodtunk az őszi erdő szépségét magunkkal hoztuk az iskolába.
Az optimizmus gyakorlása
A hónap során elvégzett feladatok:
Az optimizmus szó jelentésének, jelének megbeszélése után vidám „szmájlik” színezésével kezdtük októberben a munkát az elsősök közreműködésével. Majd elképzeltük, hogy milyen lenne, ha mindig szépnek, boldognak, pozitívnak látnánk magunk körül a világot. Ehhez készítettük el az „optimista szemüvegeket” sablon segítségével, amiket, ha felteszünk, képesek leszünk bármilyen feladat megoldására. Persze ehhez kitartásra is szükség van, amihez az erőt kizárólagosan önmagunkban tudjuk megtalálni.
Ide kapcsolódóan a 2-3. osztályosokkal megfejtettük az alsós munkafüzet 24. oldalán található rejtvényt, ami szerint „mindig, mindenre van megoldás”! Ez az optimista gondolkodás lényege, hogy soha nem szabad feladni a harcot, mindig a jó végkifejletre kell összpontosítanunk! Olyan nincs, hogy „nem tudom megcsinálni”, csak olyan létezik, hogy „megpróbálom”! Ezután lerajzolhatták önmagukat vidám állapotukban, vagy amitől boldognak érezhetik magukat. „A szomorú királykisasszony” című mese alapján arra kerestük a választ, hogy vajon mitől lehet szomorú a leány, és mivel tudnánk megvigasztalni őt. Itt a pozitív megerősítések, a dicséretek, elismerések fontosságát igyekeztem hangsúlyozni számukra. A „Meséld el egy sikeredet!” című feladat pedig igazán pozitív hangulatba hozott minket, hiszen olyan történeteket meséltünk egymásnak, amik erősségeinket hangsúlyozták, jól sikerült kalandjainkra utaltak.
Az Állatok világnapja alkalmából megnéztük a Piper című kisfilmet, ami a kismadár küzdelmeire, kitartására hívta fel a gyerekek figyelmét. Az ölelés világnapjára október 15-én egy közös osztálytársi öleléssel emlékeztünk meg, amit egy olvasás óra zárásaként, „öleléskörrel” valósítottunk meg.
A hónap lehetőségeként iskolánk alsó tagozatának tanulóival beneveztem a „Világ Gyalogló (HÓ)Nap” felhívására meghirdetett pályázatra is. Október 6-án, a tízórai elfogyasztása után, az őszi témahét lezárásaként indultunk el a ma már hagyománynak számító őszi túránkra. Úti célunk a domb tetején található kis kápolna és a mellette nemrég felépült kilátó volt. A helyi levendulás mellett vezetett felfelé az útunk. A kápolnánál rövid pihenőt tartottunk, majd lefelé egy másik birtok melletti úton haladtunk. Az úton végig csodálatos panorámában gyönyörködhettünk (Balaton, tanúhegyek) és megfigyelhettük az ősz irányába haladó/változó természet szépségeit. Sokat beszélgettem közben a gyerekekkel, akik szívesen meséltek egyéni élményeikről. Ez a szabad, kötetlen program nagyon jó alkalmat biztosított az elsőseimmel való mélyebb megismerkedésre. Jó időben, jó emberekkel, jó eszmecserékkel telt a nap. Kellemes, maradandó élményekkel telten, mindenféle fáradtság nélkül, ebédre érkeztünk vissza az iskolába.
Szandaszőlősi Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola
A hónap témáját az Úgysemegy és Debizony mese segítségével dolgoztuk fel, a manónak új nevet adtunk: Úgyismegy.
Az egyik októberi napon az iskolában borongós, esős reggelre ébredtünk. Az ablakon végigfolyó esőcseppek, a szürke égbolt és a hűvös idő mindenki hangulatát kicsit elkomorította. Már a nap elején érezhető volt, hogy a gyerekek csendesebbek, fáradtabbak, mint máskor. Úgy döntöttem, hogy a Boldogságóra keretében ma valami olyat csinálunk, ami nemcsak felvidít bennünket, hanem segít megtapasztalni, mit is jelent az optimizmus a mindennapokban.
A beszélgetést azzal kezdtük, hogy kinek mit jelent az eső: van, akit elszomorít, másokat megnyugtat. Innen indultunk tovább, és arról beszélgettünk, hogyan tudjuk a nehéz vagy szomorkás helyzeteket is pozitív szemmel nézni. A gyerekek ötletei nagyon kreatívak voltak – például, hogy az esőnek köszönhetjük a virágokat, vagy hogy a pocsolyákban is lehet ugrálni és nevetni.
Ezután kitaláltuk, hogy az esernyőinket nemcsak a védekezésre, hanem örömszerzésre is használhatjuk. Összegyűjtöttük az esernyőket, és elhatároztuk, hogy megtanulunk egy rövid, vidám táncot a Mary Poppins „Mosolyogni kell” című dalára. Amint megszólalt a zene, a gyerekek szeme felcsillant. A színes esernyők alatt forgások, ugrások és rengeteg nevetés követte egymást. A tánc közben egyre felszabadultabbak lettek, és a korábbi komor hangulatnak nyoma sem maradt.
A foglalkozás végén közösen megbeszéltük, hogy mit tanultunk ebből a napból. A gyerekek egyhangúan azt mondták: „Nem baj, ha esik, akkor is lehet jókedvünk!” – ami tökéletesen összefoglalja az optimizmus lényegét.
A tevékenység során a tanulók megtapasztalták, hogy a pozitív gondolkodás, a közös élmények és a mozgás segítenek átlendülni a nehezebb napokon. Fejlődött érzelmi tudatosságuk, együttműködési készségük, valamint az a képességük, hogy tudatosan válasszák a derűlátást a rosszkedv helyett.
A nap végére az osztályban újra jókedv és derű uralkodott – bebizonyítottuk, hogy egy kis optimizmussal, zenével és mosollyal még az esős nap is ragyogóvá válhat.
Furtai ÁMK Bakonszegi Zöldliget Óvoda
A gyerekeket a pozitív gyerek vagyok c. dallal hívtam a játékba. Erre már érkeztek is a meseszőnyegre, ahol várták őket a mese szereplői. Be is mutatkoztunk egymásnak, elmeséltük kinek milyen feladata van a mesében. A mese eljátszását követően a doktor bácsi mindenkit megvizsgált, megállapította, hogy ide egészséges gyerekek járnak. Majd a gyerekek kérésére a mese szereplőivel improvizáltunk táncot a dal újbóli meghallgatása során.
Relaxációs játékokkal folytattuk, mely segítette mégjobban a ráhangolódást a figyelem fenntartását. Előkerült a kosárból a szomorú és mosolygós smile, ezzel jót játszottunk, mindenki vidám lett, sikerült a gyerekeknek egymást megnevettetni, a szomorúakat felvidítani. A tükörrel is beszélgettünk, elmondtuk, hogy „tükröm, tükröm mond meg nékem mi az ami szép bennem?”. Itt próbáltunk egymásnak segíteni, akinek nem jutott eszébe magáról tulajdonság, annak adtunk ötleteket. A kedvencük a varázs fényképezőgép használata volt, amellyel sikerült lefotózniuk olyan pillanatokat, amelyek csak jók és szépek, hiszen ha belenéztek csak jót láthattak. A gyerekekkel zárásként párt alkotva a remény, optimizmus, erősség dalát hallgattuk meg, melyre táncoltunk és közben eljutottunk oda ahol varázsszemüveget is lehetett díszíteni. Akinek volt kedve alkotni az jött, aki táncolni szeretett volna az még táncolhatott.
Az októberi téma az optimizmus gyakorlása során készített képek.
Lelkes jelentkezők fotózkodtak „mosolymanókkal”.:)
A hónap témája az optimizmus volt, amelyet az Ölelés világnapján megvalósított foglalkozással kapcsoltunk össze. Bár a betegségek miatt a csoportlétszám ezúttal kisebb volt, a gyerekek nagyon aktívan és nyitottan vettek részt a tevékenységekben.
A foglalkozást egy közös beszélgetéssel kezdtük, amely során a „összecsaptak a fejünk felett a hullámok” kifejezést jártuk körül. Ennek kapcsán az érzelmek világába vezettük be a gyerekeket: mit érzünk, ha gondterheltek, szomorúak vagyunk, vagy éppen örömünkben sírunk? Megbeszéltük, hogy az öröm és a boldogság nem ugyanaz – egy édesanya például, amikor először veszi kezébe gyermekét, óriási örömöt érez, és ennek hatására akár örömkönnyeket is hullathat.
Ezután egy mesét mondtam el a vihartól félő Kishullámról és az őt vigasztaló Nagyhullámról, aki ölelésével segített testvérének megnyugodni, és együtt várták, hogy újra kisüssön a Nap. A mese után egymás átölelésével is kifejeztük a szeretetet és a megnyugvást. Megfigyeltük, milyen érzelmek tükröződnek egymás arcán — mindenki mosolygott. 🙂
A gyerekekkel közösen megállapítottuk, hogy az ölelés jókedvre derít, feltölt és megnyugtat.
Ezt követően kooperációs ernyő segítségével mozgásos játékot játszottunk: az ernyő mozgásával jelenítettük meg a víz különböző állapotait — a hullámzást, vihart, nyugalmat. A szavak („vihar”, „napsütés”, „mennydörgés”) hatására változtattuk a mozgás intenzitását, így a gyerekek testükön keresztül élhették meg az érzelmek változását.
A foglalkozás végén Bagdi Bella „Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek” című dalára táncoltunk, tapsoltunk, dobbantottunk és énekeltünk. Zárásként egy közös „nagyölelés” és a „Szeretlek!” szó kimondása tette igazán meghitté és derűssé a pillanatot.
A gyerekek örömmel és felszabadultan vettek részt a foglalkozásban. A kisebb létszám lehetővé tette az intimebb, személyesebb kapcsolódást, ami különösen jól illett a téma hangulatához. A mesén és a mozgásos feladatokon keresztül sikerült érzelmi tudatosságukat fejleszteni, miközben megtapasztalták, hogy a negatív érzések is enyhülhetnek, ha odafigyelünk egymásra, és szeretettel fordulunk a másik felé.
Számomra ez a foglalkozás különösen megható volt. Jó érzés volt látni, ahogy a gyerekek megnyíltak, és bátran fejezték ki érzéseiket — akár szavakkal, akár mozdulatokkal. Megerősített abban, hogy a pozitív élmények, a közös mozgás és az érintés (például egy ölelés) milyen fontos szerepet játszik a lelki egészségben.
Úgy érzem, sikerült egy bensőséges, szeretetteljes légkört teremtenem, amelyben minden gyermek biztonságban érezhette magát. A jövőben szeretném tovább erősíteni ezt az irányt, és még több olyan tevékenységet beépíteni, amely segíti az érzelmek megélését és kifejezését.
Az októberi boldogságóra keretein belül az optimizmus fogalmát jártuk körbe. A gyerekekkel közösen alkottuk meg – saját szavakkal megfogalmazva – az optimizmus definícióját, megbeszéltük, milyen az az ember, aki optimista. Kézműves tevékenységünk is volt az órán, amivel a téma lényegét szerettem volna elmélyíteni: fekete alapon satíroztuk sárga színű krétával papírból kivágott denevér körvonalát, így olyan hatást keltve mintha világítana a sötétben. Ennek azt a jelentést szántuk, hogy amikor a legnagyobbnak is érezzük a sötétséget, és nem látjuk a kiutat, akkor is mindig van remény, amelyben bíznunk kell, és hinni a legjobbakat.
Schneider Anita
A téma bevezetésként felidéztük mindazt, amit az elmúlt évek során az optimizmusról tanultunk. Idén is két jóbarátunk, “Optimista Pista és Pesszimista Pál” segített nekünk abban, hogy összegyűjtsük azokat a tulajdonságokat, amelyeket érdemes magunkban erősíteni, mert segítenek átlendülni a nehezebb időszakokon, illetve kerülendő, mert csak akadályoz bennünket a boldogság elérésében. A gyerekek képregényeket terveztek és rajzoltak, amelyek központi üzenete az optimizmus fontossága volt. A csoportok felé az a kérés fogalmazódott meg, hogy a történetek megalkotásakor lehetőség szerint saját élményeikből merítsenek ihletet. A kész alkotásokat minden páros / csoport bemutathatta az osztály előtt, így megoszthatták egymással gondolataikat és tapasztalataikat is.
Ezen a Boldogságórán az optimizmus kérdéskörét boncolgattuk. A finommotorika fejlesztéssel összekötve őszi falevelet készítettünk páros munkaformában.