Az októberi boldogságóránk témája az optimizmus gyakorlása volt. Egymás üdvözlése után az Érzések című dal meghallgatásával hangolódtunk az óra témájára. A tanulók már ekkor vidáman kapcsolódtak a dalhoz, melynek ritmusát ritmushangszerekkel kísérték. Ezután az optimizmusról beszélgettünk, és felidéztük az érzéseket melyek az optimizmushoz kapcsolhatók. A fázó rókafiak című mese megtekintése után megbeszéltük a mese tanulságát, és a történet bábos dramatizálása során optimista mesévé alakítottuk. Az bábos eljátszásnál a párbeszédes részek esetében a gesztusnyelv elemeit alkalmaztuk. Az ezt követő beszélgetés során szóba került a pozitív hozzáállás, az öröm és a vidámság is. A meséhez illő vidám téli dalocska meghallgatásával és eltáncolásával az optimista hozzáállás erősítése volt a cél. (Buborék együttes – Hócsata) A mese tanúságának újbóli rövid megbeszélése után Bagdi Bella: Rosszkedv elűző dalocskáját hallgattuk meg. A tanóra megérdemelten pozitív értékelése után köszöntünk el egymástól.

2024. 10. 22-én a Meixner Ildikó EGYMI Fejlesztő Nevelés-Oktatást végző borjádi telephelyén megtartottam optimizmus témakörében a Felhők felett mindig süt a nap című boldogságórát.

Bevezetésként üdvözöltük egymást, megbeszéltük, hogy kinek milyen kedve van, majd a relaxációs gyakorlatok közül a Napimádással hangolódtunk.
Ezután meghallgattuk és „eljátszottuk” közösen a „Ha jó a kedved…” kezdetű dalt.
A témánkat az időjárás jelenségein keresztül dolgoztuk fel: süt a nap, felhős lesz az ég, elered az eső, párás lesz a levegő, szivárvány alakul ki az égen. A megbeszélteket a csoport időjárásbábjaival egyeztettük és szemléltettük. Ezt követte a szivárvány kialakulásának eljátszása a bábok kiválasztásával és mozgatásával. Megbeszéltük, hogy bármilyen is az időjárás, a felhők felett mindig süt a nap, és a szivárványhoz szükség van a felhőkre, esőre is.
A feldolgozás után meghallgattuk az Egyszeregyzene Szivárvány színek című dalát, melynek ritmusára táncoltunk, mozogtunk is. Ezután a csoportlétszámmal megegyező számú napocska-részletet festették ki a gyerekek nyomda segítségével, majd a részletekből összeállítottuk a napocskát, melyet felragasztottunk és kitettünk a faliújságra.
A foglalkozás lezárásaként értékeltem az órát, mely jó hangulatban telt, a gyerekek figyelmesek, motiválhatóak voltak, a faliújságon pedig még sokáig láthatják a mindig mosolygó, jókedvet, optimizmust sugárzó napocskát.

Kovácsné Vadász Szilvia

Az október havi boldogságóra témája az optimizmus gyakorlása volt.
A foglalkozás elején meghallgattuk a hónap dalát és vidáman táncoltunk, integettünk egymásnak. A téma feldolgozását egy rövid beszélgetéssel kezdtük: bevittem a csoportba egy kancsó gyümölcslevet, aminek a gyerekek nagyon örültek, de „nem találtam” poharakat, így elszomorodtak, hogy nem lehet meginni. Természetesen Öko-iskolaként vannak a csoportunk dobozaiban újra hasznosítható kupakok, melyeket felkutattunk a teremben, és ezek „kispohárként” szolgáltak, a probléma optimista megoldásához. Megbeszéltük, megtanultuk, hogy nem szabad csüggedni, hanem optimista módon, meg kell keressük a pozitív megoldást. Az üdítő szétosztása után a félig üres, félig tele pohárral szemléltettem az optimista nézőpontot. Megbeszéltük, hogy az üres pohárnak is örülnünk lehet, mert hiába van egy egész kancsó finom gyümölcslevünk, ha nincs, amibe szétosszuk és megigyuk. Az ízletes szemléltető eszközt, a gyermekek jóízűen elfogyasztották a magyarázat végén.
A foglalkozás folytatásaként kooperatív csoportfeladatban optimista, boldog gyümölcsöket készítettünk. Újrahasznosított karton dobozból, alma, körte, szilva sziluetteket vágtunk ki és a tanulók csoportokban optimista, mosolygós gyümölcsökké varázsolták őket, tépett színes papírok segítségével.
A foglalkozás végén a tanulók kérésére többször meghallgattuk az „optimista gyerek vagyok” kezdetű dalt, amire vidáman énekeltek és táncoltatták a boldog gyümölcsöket a gyerekek, majd lelkesen felállították az ablakpárkányra vidám „barátaikat”.

Optimista Gyaloglók

Hogyan segíti a túrázása pozitív szemlélet gyakorlását, és a jelen pillanat megélését?

Nos, nagy ajándék, hogy hatalmas udvarunk van, így tudtunk kinn egy közös sétát tenni az osztállyal. Csak magunkra és a külvilágra figyeltünk, a minket körülvevő gyönyörű környezetre. Hálásak voltunk, hogy a természet csodáit fedezhettük fel. Képekbe „öntöttük” és megörökítettük azokat a pillanatokat, amik különösen jó érzéssel töltöttek el bennünket, amik a fejlődés lehetőségét mutatták és, amik humorosak volt. 
Igazán jól éreztük magunkat, az élményeket szerettük volna megosztani, erről a képek tanúskodnak. 
Sokat tanultunk a beszélgetésekből, a megélt pillanatokból, sokkal tudatosabbak lettünk, köszönjük!