A havi boldogság foglalkozásunkat állatutánzó jógával kezdtük. Felolvastam a mesét az aranyszőrű bárányról, majd irányított beszélgetés során megbeszéltük ki szeret vidám lenni, ha bánatosak, ki hogyan szeret felvidulni. Mindenki elmesélte neki mi a vicces, mitől szokott kacagni.
Ezután párszor eljátszottunk az egyik népi játékunkat a “megy a Bogár, viszi farát” nevű játékot. Ez annyira tetszett mindenkinek hogy egymás után 3 kört is végig játszottunk. A kacagás és a vidámság garantált volt ennél a játéknál. Az foglalkozás végén elkészítette mindenki az új optimista szemüveget (mostmár semmilyen instrukciót és segítséget nem adtam) közben meghallgattuk Bagdi Bellától néhány dalt, majd feltettük az optimizmus jelét a várunkra.
Az optimizmus gyakorlása
Veszprémi Egry Úti Körzeti Óvoda
Az optimista gondolkodásmód segíthet a gyerekeknek abban, hogy a nehézségekkel szembesülve is kitartsanak, és megtanulják, hogyan találjanak megoldásokat a problémákra, illetve hogyan vegyék észre a pozitívumokat bizonyos helyzetekben.
A témát az állatok világnapjához kapcsolódóan dolgoztuk fel. Óvodánk erre a napra nagyszabású rendezvénnyel készült, melynek része volt a rajzkiállítás, és az állatmenhely terepasztalok elkészítése.
Állatvédő óvodaként az állatmenhely fogalmával már több gyermek tisztában volt, de az új óvodások most ismerkedtek vele. A terepasztalt több napon keresztül készítették, óvó nénik, dajka néni segítségével. Minden gyermek buzgón munkálkodott, rajzolt, festett vagy épp ragasztott, elkészített egy-egy részletet, hogy a végén összeálljon egy remekmű.
Lelkesek voltak, mert úgy gondolták, hogy munkájukkal felhívják a felnőttek figyelmét és segítenek a kis állatoknak örökbefogadókat keresni. Az optimizmus pillanatnyilag nem azt jelentette, hogy mindenben a jót lássuk, hanem arról szólt, hogy utat találjunk jelen esetben a menhelyen lévő állatok jobb életéhez. A kooperatív tevékenység közbeni beszélgetések, Bagdí Bella: Pozitív mondóka dalának meghallgatása, a felnőttek példamutatása tette még kitartóbbá a gyerekeket. A kiállítás utáni szerepjáték a terepasztalon (hogyan kerülnek az otthonokba az állatok) segítette őket egy optimista hozzáállás elsajátításában.
Románia,15-ös Normál Programú Óvoda,Szatmárnémeti
A reggeli beszélgetés során a gyerekek elmesélték, hogy ma ki milyen arccal érkezett az óvodába, majd meghallgattuk Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok dalát.
Ezt követően Tódi törpe érkezett a csoportszobába, aki elmesélte barátja Sün Artúr történetét.
A gyerekek elkészítetták saját Varázsszemüvegüket (amit a nap végén magukkal is vittek), s feltéve mosolygós arccal sorolták fel apró dolgaikat aminek örülnek a körülöttük lévő világban.
A nap végén néhány gyerek boldogan rajzolta le mosolygós önmagát is.
Természetesen nem múlhat el egy olyan nap se, hogy ne csendüljön fel (ahogy az ovisok mondják) A BOLDOG DAL -vagyis Bagdi Bella: Boldog vagyok című dala.
Optimista szemüveget készítettek a gyerekek, melynek készítése előtt, a megelőző beszélgetésben tisztázódott számukra az „optimista” szó fogalma, elmesélték, hogy ők mikor tudnak optimisták lenni, ismernek-e optimista személyeket, és hogy bizonyos nehéz helyzetekben hogyan lehet optimistának maradni.
A szemüveg elkészítése után az volt a feladatuk, hogy másnap reggel amint kinyitják a szemüket az ágyukban, tegyék fel az optimista szemüvegüket és azon keresztül nézzék a világot, így indítsák a napot. Sok érdekes beszámolót hallottam másnap reggel az iskolában.
Megbeszéltük, hogy nem kell feltétlenül nálunk legyen a szemüveg, képzeletben is bármikor fel lehet tenni a szemünkre, s mostantól próbáljuk meg minél többet „viselni”.
A negyedikes gyerekek nagy érdeklődéssel vettek részt a foglalkozáson. A tanulók többsége magát az optimizmus, az optimista kifejezéseket nem ismerte. A beszélgetőkör, az optimista szemüveg elkészítése, a zenehallgatás és videó megtekintése illetve az optimista esernyős rajz csoportmunkában való elkészítése után már mindenki megértette a kifejezések és az októberi téma lényegét. Vidám, optimista köszönéseket találtak ki a csoportok, amellyel reggelenként köszönteni fogják egymást.
Ebben a hónapban az optimizmus témájával foglalkoztunk. Célunk volt, hogy mindig pozitívan gondolkodók legyünk. Tisztáztuk a pesszimizmus és az optimizmus fogalmát. Többször beszélgettünk arról, hogy mennyivel jobb a pozitív hozzáállás az életben, mint a pesszimista látásmód. Tudatosítottuk, hogy próbáljuk meg mindenben a jót, a pozitívumot keresni. Minden kisgyerek elkészítette a saját „varázsszemüvegét”, amit ha felteszünk, meglátjuk a jót a rossz dolgokban is. Október a „Világgyaloglás” hónapja is, így hosszú sétát tettünk az iskolánk környékén. Az ölelés világnapja alkalmából pedig alaposan megölelgettük egymást. Vidáman és önfeledten táncoltunk, ugráltunk a hónap dalára. Páros munkában különböző élethelyzeteket néztek meg a gyerekek. Megpróbálták elképzelni, hogyan viselkedne az adott helyzetben egy pesszimista, és hogyan egy optimista szemléletű ember. A hónap során végzett feladatok, az elkészített alkotások a gyerekek optimista énét erősítették.
Az aktuális segédanyok közül a kitartás témát választottam a gyerekeknek. Előzetes feladatként csapatokat kellett, hogy alakítsanak. Elmondtam, hogy mi lesz a feladat, s biztattam őket, hogy a játékidő alatt gondolkozzanak el a megoldáson.
Amikor megkapták a lapokat, csak reménytelenül nézték, hogy ebből bizony nem lehet. De nem adták fel. A legtovább megoldhatatlan feladatnak gondoló csoportnak sikerült a legmagasabb tornyot felépíteni. 🙂
Nagyon tetszett a gyerekeknek a feladat. A kezdeti „feladom, lehetetlen, nem tudom megcsinálni…” óriási örömmé, sikerélménnyé változott.
Az optimizmus gyakorlása
Az optimizmus gyakorlására a „Napimádás” relaxációs gyakorlattal hangolódtunk rá, majd meghallgattuk a Világomban minden rendben van című dalt. A téma bevezetéseként Szomorú Szilárd és Boldog Blanka játékot játszottunk, ahol mindenkit sikerült megnevettetni. Megkerestük az Értelmező kéziszótárban az optimizmus és a pesszimizmus fogalmát.
A téma feldolgozását a munkafüzetben található kép elemzésével kezdtük, majd kódok segítségével megfejtettük a svéd bölcsességet. Megismerkedtünk A lakatlan sziget történetével és beszélgettünk a történet tanulságáról. Készítettünk optimista és pesszimista szemüvegeket, majd lerajzolta mindenki az optimista tükörképét. Megoldottunk néhány feladatot a munkafüzetből és beszélgettünk „A jövő vonaláról”, ahol mindenki elmondhatta a terveit.
Plakátot készítettünk az óra összefoglalására, végül zárásként közösen énekeltük a Világomban minden rendben van című dalt.
A témát a hónap dala meghallgatásával kezdtük, a „Pozitív gyerek vagyok ” dallal. Megbeszéltük, hogy mit jelent az a szó, hogy optimizmus. Megkerestük ennek a szónak az ellentétjét, majd megbeszéltük, hogy ki tartja magát optimistának. Kerestünk a hétköznapi életünkből olyan eseményeket, amikor negatív dolgok történtek velünk és megkerestük az eset optimista, pozitív oldalát.
Beszéltünk a vágyakról, célokról, hogy hogyan is kellene mindenhez hozzáállnunk, majd minden gyerek elkészítette a saját jövőbe látó optimista szemüvegét.
A 2. osztályosok nagy örömmel ismerkedtek az optimizmus témakörrel. Legjobban az „optimista tükör” feladat tetszett nekik. Ezek után ügyesen válogatták és csoportosították az optimista és pesszimista mondatokat. Ezeket a pozitív mondatokat használva készítették el az „optimista esernyő” feladatot. Nagyon jó hangulatban folyt a feladatok végzése, miközben a „Pozitív gyerek vagyok” dalt énekelgették.