Optimizmus

Az optimizmus témáját két tanítási órán dolgoztuk fel, de az ott készült kártyákat azóta is folyamatosan használjuk. Ráhangolódásként „Napimádás” és a „Hervad a virágom, éled a virágom” ralaxációs gyakorlattal kezdtünk. Aztán megbeszéltük az optimista szó jelentését, és hogy miért jó, ha optimista a gondolkodásunk, szemléletünk. Összegyűjtöttünk pozitív gondolatokat, mondatokat, amit majd a kártyákon fogunk felhasználni. Ezután következett a mesehallgatás (Eric Litwin: Peti, a macska és a hófehér cipő). Megbeszéltük a mese tanulságát. Mindenki kapott egy cipőt, amit kiszínezett kedve szerint. Közben többször meghallgattuk a hónap dalát. Az első órát meditációval zártuk.
A második órán átbeszéltük ismét a témát, átolvastuk az összegyűjtött mondatokat. Mindenki kiválasztott egyet, amit ráírt a kiszínezett cipőjére, a kártyájára. Közben meghallgattuk a hónap dalát, majd táncoltak is rá. Lelamináltuk a cipőket, elkészítettük a tablót. Kitettük az osztályba, megbeszéltük, hogy a kártyákat annak adhatják majd, akiről úgy gondolják, szüksége van egy kis pozitív támogatásra. Örültem neki, hogy emlékeztek, hogy a tavalyi tanévben a bocsánatkérő kártyákat is így használtuk fel. Az óra végén megbeszéltük, hogy milyen gondolatokkal lettek gazdagabbak. Ezt az órát is meditációval zártuk.
Egy-két nap múlva kiosztottam az év eleji felméréseket. Sajnos nem mindenkinek sikerült úgy, ahogy szerette volna. A gyerekek rögtön jelentkeztek, és egymás között megbeszélték, ki-kinek ad ösztönző kártyát. Ezt azóta minden felmérő kiosztásánál használják. Még aminek nagyon örültem, hogy a Boldogságórán felmerült gondolatokat, mondatokat alkalmazzák a mindennapokban is: egy kislány anyukája számítógépére kis papírlapokon pozitív gondolatokat tett ki.

Boldogságóra – Optimizmus
Évfolyam: 2. osztály
Időtartam: 45 perc
Téma: Lássuk meg a jót – az optimizmus gyakorlása
________________________________________
1. Ráhangolódás (5 perc)
• Körben ülve beszélgetésindító kérdés:
„Mi volt ma a legjobb dolog, ami eddig történt veled?”
• Cél: a figyelmet a pozitív dolgokra irányítani.
________________________________________
2. Bevezetés az optimizmus témájába (5 perc)
• Rövid tanítói magyarázat:
o Az optimizmus azt jelenti, hogy inkább a jó dolgokra figyelünk, és reméljük, hogy minden helyzetből a legjobbat tudjuk kihozni.
o Nem azt jelenti, hogy mindig minden tökéletes, hanem hogy hiszünk abban: a nehézségeket is meg lehet oldani.
• Példák gyerekek számára érthetően:
o Ha elered az eső, lehet bosszankodni – vagy örülni, hogy ugrálhatunk a pocsolyákban.
________________________________________
3. Játékos tevékenység – „Felhőből napocska” (10 perc)
• A gyerekek kapnak papírfelhőt.
• Tanító mond helyzeteket, pl.:
o „Eltörött a ceruzád.”
o „Elmarad a szabadtéri játék, mert esik az eső.”
• A gyerekek kitalálnak egy „napos” gondolatot (mi lehet benne jó).
• A papírfelhő hátuljára leírják a pozitív gondolatot.
• Sárga kartonból napot készítünk, a nap sugarai a gyerekek tenyerei: körbe rajzolják, kivágják.
• A felhőket rákötjük a napra: „optimista gondolatok; naposabb lett a borús időből”
________________________________________

4. Kis történet / mese feldolgozása (10 perc)
• Rövid mese elmesélése egy optimista szereplőről: A kismadár és a törött szárny
• Megbeszélés kérdésekkel:
o Mit csinált volna a szereplő, ha szomorú marad?
o Mit nyert azzal, hogy derűlátó volt?
________________________________________
Eszközök
• Papírfelhők
• Kék, sárga és narancs színű lapok
• Színes ceruzák, filcek
• Rövid mese / történet az optimizmusról

Kicsi elsősöknek elég nehéz bevezetni az optimizmus fogalmát, hiszen egy ilyen pici gyerek legtöbbször optimistán áll a világhoz, vagy pedig nagyon énközpontúan reagál… mikor, hogy.
Először fontosnak éreztem az érzelmeinkről beszélni, és megismerni őket.
Mesével kezdtem, ahol egy kisgyerek félt egy hétköznapi teendőtől, és a félelme egyre csak nőtt.
Majd elbeszélgettünk arról, velük történt-e már ilyen, és ők hagyták-e a félelmüket nagyra nőni. Beszélgettünk az érzelmekről, hogy milyen érzéseket szeretünk, melyeket nem, de hogy azok is figyemeztetnek valamire, és bármit érezni nem döntés kérdése. Az érzések csak úgy jönnek.
Először le is rajzoltuk őket, megbeszéltük ha dühösek vagyunk, akkor álljunk meg, és beszéljünk róla, hogy valójában miért voltunk dühösek, hiszen a düh egy jogos érzés, de mindig elfed valamit, van mögötte egy másik érzés. Egy-egy esetpéldán keresztül megkerestük ezeket.
Így nem tűntek már olyan felelmetesnek a negatív érzések. Megbeszéltük, hogy mindig akadhat olyan, hogy nem jó nekünk, vagy felelmetesnek tartjuk, de mi most már tudjuk hogy ezeket az érzéseket picit „közel kell engedni magunkhoz”, lerajzolhatjuk, beszélgethetünk róla, felvehetünk egy „másik szemüveget”, és akkor már megoldást is kereshetünk.
Fontos volt még, hogy kiemeltük, nem kell egyedül megoldani semmit, beszéljünk az érzéseinkről, mikor, mi esett rosszul, miért szomorodtunk el stb.
Azóta ha van bármilyen kis vita köztük, aranyosan igyekeznek megfogalmazni, mi is epp a bajuk, és ha dühösek, odajonnek szólni, hogy melyik „szörnyike”is ütötte fel a fejét. 🙂
Persze ez nagyon hosszú út, nem is megy egyformán, de az már jó, hogy kezdenek magukra es az érzéseikre figyelni. Ez az első lépés ahhoz, hogy tudják a helyzeteket később optimistán kezelni.