Az órát egy beszélgetőkörrel indítottuk, melyet úgy módosítottam, hogy az azon a napon velük történt események közül csak egyet idézzenek fel, de kizárólag olyat amelyik pozitívan hatott rájuk. A gyerekek szavai közül azoknak örültem igazán, amelyek először nem éppen örömteliek voltak, de sikerült nekik más szemszögből is látni azt, felfedezni bennük a jót.
Ezek után az optimizmus és a pesszimizmus fogalmait tisztáztuk, és felfedezték egymásban ezt is, azt is. A munkafüzet feladatai közül szóban befejeztük a mondatokat pozitív és negatív módon is.
Egy dobókockás feladattal (kék/negatív és piros/pozitív része van) kipróbáltuk hogyan is lehet ugyanarra a hírre pozitívan és negatívan reagálni. mindenki kihúzott az általam megírt hírek közül egyet, majd a dobókockával dobás után a színnek megfelelően reagált.
Az óra utolsó részében rajzoltak a vágyaikról, melyek természetesen csakis pozitívak voltak. Ezek láthatók a fotókon.

Az őszi szünet előtti utolsó órán tartottuk meg a boldogságóránkat a 6. c osztállyal. Nagyon várták már a gyerekek, szinte minden héten kérdezték mikor lesz boldogságóránk, ennek természetesen nagyon örültem, és a témát is fokozatosan készítettem elő, egész hónapban készültünk erre az egy órára, ha nem is produktumukkal, de szóban, irodalmi témákat érintve illetve nyelvtanórákon önálló feladatvégzés közben a hónap dalát hallgatva végezhették feladatukat.
Az óra jó hangulatban telt, jól érzetük magunkat, tulajdonságnapot készítettünk, ki-ki a legjobb tulajdonságait megnevezve, feladatként kapták továbbá, hogy „Álom-tablót” készítsenek magukról. Voltak olyan tanulók, akik szinte gondolkodás nélkül megjelenítették terveiket, elképzeléseiket, de voltak olyan tanulók is, akik sokat töprengtek, bizonytalanok voltak. Kívánságom remélem utoléri őket, és sikerül nekik most vázolt álmaikat valóra váltani.

A gyerekek lerajzolták a beszélgetés után,mit szeretnének elérni a jövőben.