Mit hoz a jövő? Nem tudhatjuk, de gyökerei a mában vannak.
Álmok és valóság, vágyak és realitás keverednek, de a mosolyok szívből jönnek.
Az optimizmus gyakorlása
Boldogságórák – Október – Optimizmus
Gönczy Pál Sport és Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola, Hajdúszoboszló
Tigrisek4b
Szegedi Andrea
A téma feldolgozására nagyon sok lehetőségünk nyílt.
A megvalósítás ötletei között szereplő „Nevetésverseny” a mi 31 fős csoportunk esetében a „Nevető sapka”. Nagyon szeretik a gyerekek, és pillanatok alatt megalapozza a jó hangulatot:
A gyerekeket két csoportra osztom, a csapatok egymással szemben állnak. (Ezúttal én voltam a játékvezető, de a nagyobbaknál egész nyugodtan rá lehet bízni ezt a szerepet egy tanulóra is.) A játékvezető egy baseball sapkát tart a kezében, a két csapat pedig megegyezik, melyiküké a sapka felső, ill. alsó oldala. A játékvezető feldobja a sapkát. Ha leesést követően a sapka felső oldala van felül, akkor az annak megfelelő csapat tagjai kezdenek jóízűen nevetni, grimaszolni, hogy megnevettessék a másik csapat tagjait. Aki közülük elneveti magát, átmegy a nevettető csoporthoz. Fél perc elteltével újabb sapkafeldobás következik. Az a csapat győz, amelyiknek a játék végén több tagja van.
Mesefeldolgozás
A szomorú királykisasszony meséjének olvasása és feldolgozása során a gyerekek a legváltozatosabb indokokat sorolták fel a királylány szomorúságának okaként, és az okokhoz kapcsolódva logikus érveket sorakoztattak fel, mi mindennel lehetne megvigasztalni, jobb kedvre deríteni. Sok gyerek esetében érezhető volt, hogy személyes problémákat, gondokat közvetítettek, és szívmelengető érzés volt, ahogy a meséből kiindulva egymás vélt vagy valós sérelmeire, nehézségeire igyekeztek jó megoldást találni, egymást hasznos, jó tanácsokkal ellátni.
A mesefeldolgozás kapcsán megnéztük Az aranyszőrű bárány című mesét is. Hasonlóságokat kerestünk, véleményt mondtak, ötleteltek párban és csoportban is.
Állatkombinációk – játék
Lazító, pihentető feladat. A gyerekek feladata, hogy jól ismert állatnevekből összevonással vicces, új neveket alkossanak: kecskenguru, cinegér, medveréb, macsakanári, elefácán… Az így kitalált kettős állatokat a párok le is rajzolják, a többieknek bemutatják.
A hónap dala
Nagy sikert aratott a dal, a gyerekek gyakran éneklik szünetekben, szabadidős foglalkozásokon is. A lányok egy csoportja a dal mellé egy tánckoreográfiát is készített. (lásd: fotó)
Optimista-pesszimista
Csoportmunkában oldották meg a feladatot. A kiosztott lapokon együtt értékelték a megadott szituációkat, ötleteltek, hogyan vélekedik egy optimista, és hogyan egy pesszimista szemléletű ember. Közös beszélgetésre került sor a feladat zárásaként: melyik vagy, melyik lennél, miért?
Fogalmazás képsorról
A csoportoknak különböző képsorokat adtam, a feladatuk pedig az volt, hogy alkossanak egy olyan történetet a képek segítségével, amelyben érvényesül a szereplő(k) optimista felfogása, reakciója, viselkedése.
A téma továbbgondolása: Lapozgató
Arra kértem a gyerekeket, mondjanak, ill. gyűjtsenek számukra kedves, frappáns, de ízléses vicceket. A gyűjtéshez be lehetett vonni a szülőket, nagyszülőket is. Egy osztálybulival egybekötött délutánon kerítettünk sort a viccdömpingre. Az összegyűjtött viccekből egy mini lapbookot készítettünk.
Papp Bertalan Ószőlői Általános Iskola
Merjünk álmodni, s azután tegyünk is meg mindent érte és higgyünk benne, hogy valóra fogjuk váltani! Ez a „mottó” foglalkoztatott minket és hatotta át a boldogságórás foglalkozásainkat októberben.
Az első alkalommal az optimista és pesszimista életszemlélet alapvető különbségéről, és azok következményeiről beszélgettünk a szakkörös gyerekeimmel. Meghallgattuk Bagdi Bella Világomban minden rendben van kezdetű dalát, majd saját példákkal, tapasztalatokkal támasztottuk alá a kutatók által is megállapított tényt, miszerint mi választjuk meg, hogy hogyan látjuk a világot, s hogy tényleg rendben van-e minden körülöttünk.
A hangolódást, beszélgetést, saját történetek felidézését követően egészen gyorsan elő is került a továbbtanulás kérdése, mivel felsős tanulók alkotják a szakkörös csoportot. Így már el is kezdhettek gondolkodni arról, hogy mit szeretnének csinálni, hogyan szeretnének élni 20-30 év múlva. A Valóra vált álmok tablójához álomszerű arcképeket is készítettek különböző telefonos alkalmazásokkal, majd gondolatbuborékokban jelenítették meg álmaikat, vágyaikat. Öröm volt számomra látni azt, hogy többen is az ügyes kezükkel, kreativitásukkal, tehetségükkel szeretnének érvényesülni.
A következő szakköri foglalkozáson kisfilmet készítettünk. Elég kevés időnk volt az olvasópróbától az utolsó jelenetig az egészre, de végig nagyon jókat nevettünk, jól éreztük magunkat, és mivel az előző filmhez képest már bátrabban vállaltak részt, ezért a szereposztás is nagyon jól sikerült. Így lett egy teljesen optimista, mosolygós, kedves fiúból „pesszimista”, mert ő maga szerette volna kipróbálni, megjeleníteni azt a hozzáállást, amit rajta sohasem látunk. S egy sziporkázó kislány pedig kifejezetten élvezte az optimista gyerek szerepét. A „tanár nénink” maradt az a nagylány, aki az előző filmben is, és most még egy szerény „igazgató bácsink” is jelentkezett. Az operatőr és a vágó személye sem változott, s most is nagyon ügyesen tették a dolgukat.
A harmadik feladat a naplóbejegyzés készítése volt, melyet ismét a tanár néni szerepét játszó nagylányunk vállalt és fogalmazott meg Tarts ki! – címmel.
A képeket visszanézve, válogatva úgy ítélem meg, hogy most is nagyon kitett magáért a lelkes kis csapatom! : )
Az optimizmus gyakorlását is több órán keresztül dolgoztuk fel.
Általában a napjainkat Hogy vagy? kérdésre felelő hangulatjelekkel indítjuk.Megbeszéljük,ha valakit bánt valami.
A témát relaxációval kezdtük:Napra forgó a napraforgó.
A Hogy érzed magad? kérdésre kellett arckifejezéssel válaszolniuk.Többségük mosolygott.
Nevetésversenyt rendeztünk. Újra feltetettem a kérdést:Hogy érzed magad?-már mindenki mosolygott,vigyorgott.
Beszélgettünk az optimizmus szó jelentéséről, a pozitív életszemléletről,hogyan tudjuk kihozni a jót a rossz dolgokból is.
Meghallgattuk a hónap dalát,amit utána minden nap kértek,hogy hallgassuk meg és énekeljük.
Elolvastam a Szomorú királykisasszony c.mesét,melyhez illusztrációt készítettek.
Az órát meditációval zártuk a szőnyegen.
Másnap készítettünk egyenként egy optimista szemüveget,amelyen keresztül pozitívan látjuk a dolgokat.Minden rosszban van valami jó volt a feladat,mi,elsősök ezt rajzoltuk,így került ki az iskola faliújságára.
Tiszalúci Önálló Napközi Otthonos Óvoda
++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++
Az pozitív életszemlélet kialakításában fontos szerepet tölt be az önbizalom, ezért annak növelésére eljátszottuk a Tükörjátékot a hónap során többször is. A gyermekek belenéztek a tükörbe és megmondták, hogy mi az, ami szép, jó bennük. Akinek ez nehezen ment, azoknak a társak segítettek megláttatni a jó tulajdonságot. Jó volt hallani a játék során, hogy a gyerekek több pozitív tulajdonságot is felfedeztek magukban és azt határozottan, bátran mesélték el. Megbeszéltük, hogy a pozitív ember boldog, mindennek tud örülni, nem panaszkodik, kitartással, akarattal eléri a célját. A Tódi törpe varázsszemüvege c. mese meghallgatása után mindenki készíthetett egy varázsszemüveget, amelyet ha felvesz, megláthatja maga körül a szépet, a jót. Eljátszottuk, hogyan tudjuk kifejezni a szomorúságot, a jókedvet és hogyan tudjuk felvidítani a szomorú társunkat. Októberben a Pozitív gyerek vagyok c. dalt élvezettel hallgatták, és a dal hatására könnyebben fogtak bele a nap többi feladatának elvégzésébe még azok a gyermekek is, akiknek nehézségei szoktak lenni.
Böbe óvónéni
++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++
Az optimizmus hónapját egy héten keresztül dolgoztuk fel vegyes életkorú csoportommal. Természetesen beszélgető körrel indult a téma feldolgozása, hogy mit jelent számukra ez a furcsa szó, mi a jelentése. Elsőként személyes történettel próbáltam rávezetni a gyerekeket a szó jelentésének a megértéséhez, később már ők is tudtak példákat mondani a családi, otthoni életükből. Majd a téma feldolgozását a mindig vidám, jó kedvű, derűlátó Optimista Olgával, és a szomorú, bús Pesszimista Petivel szemléltettem., illetve képeket nyomtattam ki hétköznapi dolgokról./ betegség, biciklizés, strand, családi tv nézés, meseolvasás, rendetlenség, dacos vagyok stb/. Ezekből a képekből kellett a gyerekeknek kiválasztani egyet és elhelyezni Optimista Olga vagy Pesszimista Peti képe alá annak megfelelően, hogy véleményük szerint hová illik, és hogyan tudjuk az ábrán szereplő cselekedeteket, dolgokat jó irányba fordítani. A rosszban is a jót, a derűt, a pozitívot, az optimizmust megtalálni. Nagyon aranyos és érdekes dolgokat mondtak a gyerekek. Én magam is jókat derültem, tanultam, a gyerekekről, a családi életükről, az optimizmusról, a gyerekek látásmódjáról, gondolkodásukról és persze még jobban a szívembe zártam őket. A következő napon csapatmunkában dolgoztunk és minden csapat közösen elkészítette az Ő „Optimista Olgáját”Majd elmesélhettek egy pozitív történetet vagy mesét. Megismerkedtünk a Pozitív gyerek c. dallal, melyre közösen táncoltunk a hét folyamán többször is. Pet palack kupakokból nyakláncot készítettünk, melyet hazavittek és elmesélték miért készültek ezek a vidám, mosolygós nyakba valók illetve mit jelképeznek. A hét zárásaként a kisujjukra is mosolygós, pozitív érzést erősítő smiley-t rajzoltam. Volt, aki minden ujjára szeretett volna, smiley-t, érzékeltetve, hogy az ő családja jó kedvű, vidám és optimista legyen. Természetesen teljesült a kívánságuk és rajzoltam, rajzoltam a vidám kis arcokat. Nagyon jó érzéssel töltött el, hogy a szülők pozitív visszajelzéssel éltek felém és a gyerekek csupa jó élménnyel tértek haza. Ez számomra is egy pozitív megerősítés volt. 🙂
2 tanló írt egy-egy általa választott sikeres emberről, majd felolvasták és közösen megbeszéltük, miért voltak sikeresek.
Egy másik csoport rajzot készített az optimizmusról. A tanulókkal együtt beszéltük meg, mit jelent számukra az optimizmus a kép segítségével. Alább olvasható a 2 sikertörténet.
Elon Musk
Nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy a 21. század egyik, ha nem a legnagyobb sikersztorija Elon Muské. Olyan cégek fűződnek a nevéhez, mint például a Paypal, SpaceX, SolarCity és a sokak által ismert Tesla Inc. Elon Musk nem csupán egy vállalkozó, aki jókor van jó helyen a szerény kicsit több mint 20 milliárd dolláros vagyonával, hanem egy újító.
Elon híres a munkamániájáról, átlagosan 12 órát dolgozik egy nap, és legtöbb idejét a Teslánál és a SpaceX-ben tölti. Jellemző Musk-ra még a maximalizmus, ezért van az, hogy ha kitalál valamit és nem úgy alakul ahogy tervezte akkor képes éjt nappalá téve dolgozni. Persze ezt elvárja munkásaitól is, de egy nehéz műszak után közösen lő párat Elon a melósaival Counter Strike-ban, és természetesen porig alázza őket.
A mindennapjaiból kifér az is, hogy a SpaceX-hez jelentkezőket Ő maga interjúztatja a mai napig. Más cégvezetőkhöz képest neki fontos a tehetség mintsem egy papír a végzettségükről. Ez valószínű azért van így mert ott hagyott Ő is egy egyetemet mert rájött, nem is olyan fontos. Ezen felül nagy reményt fektet a fialatokba.
Sokszor megesett vele, hogy valamelyik vállalkozása csődbe szélére került, de akkor sem adta fel, keresett új befektetőket és addig dolgozott (és dolgoztatta munkásait) még fel nem állt a cég. Így volt ez a Teslával is 10 éve, mikor az első autójuk kudarcot vallott, de 2-3 év fejlesztés után betörtek a piacra és megreformálták a tisztán elektromos autózást.
Elon Musk számomra egy példakép mert megmutatja, hogy kemény munkával és áldozatokkal mennyi mindent el tudunk érni. Szerintem Elon egyike azoknak a’’felső tízezres’’ embereknek, aki pénzével nem a saját javát akarja, hanem hogy fejlődjön az emberiség.
Barócsi Dávid 10.d
J.K Rowling – Sikertörténet
Ezt a csodálatos írónőt választottam személy szerint ennek a feladatnak megoldásához, hisz borzalmasan sok mindenen kellett keresztül mennie ahhoz, hogy elérje az álmait és sikeres író válhasson belőle. Voltak könnyebb, de ugyanúgy pokoli szakaszok is az életében, amikkel megkellett küzdenie.
J.K Rowling, születési nevén Joanne Rowling 1965-ben látta meg a napvilágot egy Yale nevű angol kisvároskában. Gyerekkora nagyon kellemesen telt. Egy szerető családba született, akik mániákusan vonzódtak a könyvekhez. Kiskorában minden lefekvés előtt mesével bújtatták ágyba a szülei, mivel úgy gondolták, hogy a mesélés egy nagyon fontos szerepet játszik a gyereknevelésben. Szabad idejében szívesen játszott testvérével és a szomszédban élő Potter gyerekekkel. Közös játékaikat állandóan egy kis mágiával fűszerezve játszották, varázslók és boszorkányok bőrébe bújva, így nem is olyan meglepő, hogy később a „Potter” nevet adta híres karakterének is.
Hatéves volt, amikor megszületett fejében élete első kis története, ami egy Nyúl nevű nyúlról szólt, akinek kanyaró miatt mindig otthon kellett maradnia. Majd 11 évesen meg is írta első regényét, aminek a „Hét elátkozott gyémánt” címet adta.
Az egyetemen angolt szeretett volna tanulni, viszont a környezetében élő emberek próbálták erről lebeszélni, hisz értelmetlennek találták azt. Szülei ajánlására az Exeteri Egyetem francia szakára iratkozott be, mégsem hagyta abba az írást. Az egyetemi évei után egy emberi jogok megsértésével foglalkozó kutatómunkában segédkezett, de ebédidejében étkezés helyett elvonult egy csöndes helyre, és írt.
1990-ben éppen lakást keresett magának mikor kipattant a Harry Potter ötlete a fejéből. Nem tudja, hogy történt, de szinte lelkiszemei előtt látta Harryt, a 11 éves fiút, aki nem tudja magáról, hogy kicsoda, gőze sincs arról, hogy varázsló addig, míg meg nem kapja meghívóját a varázsló iskolába. Még sosem érezte magát ennyire izgatottnak írói pályafutása során. Toll és papír nélkül a fejében kezdte el szövögetni a történetet és mire a King’s Cross pályaudvarra ért, már több jelentős karakter megszületett a fejében. Olyan mint Ron Weasley, Hermione vagy Hagrid.
Ezután nehéz évek vártak Joannera. Miután elvesztette édesanyját, úgy döntött otthonától távol marad, és új életet kezd Portugáliában, ahol angol tanári állásra jelentkezett. Amikor csak lehetett a kis varázsló történetén dolgozott. Itt ismerte meg későbbi férjét Jorge Arantest, akivel első látásra egymásba szerettek. Később egyre gyakoribbak lettek köztük a veszekedések. Hamarosan megszületett lányuk Jessica. Ez nem segített a helyzeten Jorge többször is kezet emelt rá. Joanne az utcára került, viszont rendőri kísérettel elment kislányáért és elmenekültek Edingbruhbe. Borzalmas idők voltak ezek a számára, mély depresszióban szenvedett. Mindössze 69 font segélyből kellett megélniük, hisz Jessica mellett nem dolgozhatott. Mindennap elment kislányával egy közeli kávézóba, és amíg dolgozott művén egy csésze kávé kíséretében, Jessica nyugodtan aludt a babakocsijában. 1994-ben titkárnői munkát vállalt, amivel mindössze 15 fontot keresett hetente. A könyvet 12 kiadóhoz adta be, melyek egymás után utasították el, végül a Bloomsbury irodájába került, ahol sikeresen megvásárolták tőle 1500 fontért. Élete egyik legnagyobb öröme volt ez, hogy a könyves boltok polcán láthatja majd végre könyvét. Az összeg nagyobb volt, mint amire számított, mégsem volt elég ahhoz, hogy az életét tökéletesen tudja élni. Még észbe se tudott kapni, de már árverés folyt a könyv amerikai jogaiért. Végül százezer dollárért kelt el, a Harry Potter pedig a bestsellerlisták élére került. A megjelenés utáni első évben már hetvenezer példányt adtak el csak az Egyesült Államokban.
1999-re már Joanne milliomos lett, rá két évre pedig már filmvászonra is került a kis varázsló története. Azok után sem hagyott fel az írással, hogy a világ egyik leggazdagabb emberévé vált, megírta az „Átmeneti üresedés” című könyvét, amiből később egy sikeres sorozatot is forgattak. Robert Galbraith írói álnéven pedig krimisorozatba kezdett. 2016-ban már színpadra vitték a nyolcadik Harry Potter-történetet is, ami a „Harry Potter és az elátkozott gyermek” címet kapta. A darabot a West End, a Broadway és Ausztrália színpadjain mai napig játszák. Ugyanebben az évben, sikeres forgatókönyvet írt, ami a „Legendás Állatok” címen futott be. Ma férjével, dr. Neil Murrayel, fiával, Daviddel és lányával, Mackenzievel él Edingburhben. Vass Lívia 10.d
Kezdődött az október, és indult az optimizmus hónapja!
Már a hónap elején megtanultuk a hónap dalát, s elhatároztuk, hogy minden nap egy “Optimista történetet” mesélünk/olvasunk fel egymásnak. Ezek a felolvasott történetek: