Rajzok a jövőről.
Az optimizmus gyakorlása
Októberben megismerkedtünk az optimista gyakorlásával. Relaxációs gyakorlattal kezdtük ” Rongybabává válok, csak pihenni vágyom” – nagyon tetszett a gyerekeknek. Bemutattam, hogy van egy „Boldogság várunk” amelybe csak lépcsőfokonként juthatunk beljebb és most a második lépcsőfokhoz értünk, ami az opttimistáké.Megbeszéltük mit is jelent az optimista fogalom. Eljátszottuk a „Szomorú Szilárd és a Boldog Blanka” játékot, mely boldogságot és vidámságot váltott ki a gyermekekből. Leültünk a szőnyegre és bekapcsoltam Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok c. számát. Többször kellett elénekelni a dalt, mivel nagyon tetszett a gyerekeknek. Segítségül hivtam Boldog Pannát, ami meseországba hívta a gyerekeket. Elmeséltem „Tódi törpe varázsszemüvege” c. történetét, mely által ösztönöztem őket a varázsszemüvel elkészítésére. A gyerekek izgatottan várták, hogy elkészíthessék a szemüveget. Az elkészült szemüvegeket haza is vitték, hogy szüleiknek is bemutassák, mennyivel jobb hordani mindig az optimista szemüveget, mert abban, de anélkül is sokkal szebbnek látják a világot. Időnk engedte, hogy „Tódi törpe” házát is kiszínezzék. Az egyik kisfiú azt mondta nekem, hogy ő nagyon boldog, hogy most már optimisták lettek, és hálás nekem ezért. Nagyon jó volt ezt hallani. Örülök, hogy a ” Boldogságórák” hatása egyre eredményesek, s pozitív visszajelzést hoznak a csoportban.
Gyönyörű őszi napokon vétek az iskolában maradni. Nekivágtunk, meghódítottuk a természetet. Városunk közelében van egy tó, melynek környékén nemrég adtak át egy játszóteret. Elhatároztuk, hogy megnézzük. Megérte! Hatalmas élmény volt. A gyerekek saját félelmeiket legyőzve másztak fel a hatalmas csúszda tetejére. A friss levegőn való mozgás test és lélek gyógyítója. A gyaloglás hazafelé pedig a kitartás, türelem, állóképesség fejlesztője. 15 km-t gyalogoltunk úgy, hogy van köztünk mozgássérült, balesetet szenvedett gyermek is. Mindenki hazaért, egymást biztatták. Jó volt megtapasztalni a közösség erejét, látni, milyen jó kis osztályközösség lett ebből a most éppen 11 nehezen kezelhető gyermekből. Máskor is jövünk, optimistán tekintünk a jövőbe.
Speciális Alapiskola Hurbanovo
Boldogságóra októberi témájához kapcsolódva egy jó hangulatú,élményekben gazdag órát töltöttünk el a csoportommal.A héten foglalkoztunk a szelektív hulladékgyűjtéssel és az újrahasznosítással.Annyira kreatívak voltak a tanulók,hogy úgy döntöttem, rákapcsolódunk az Optimizmus témára is. A gyerekeknek az óra elején relaxáció céljából egy rövid történetet meséltem egy napraforgóról,mely a réten addig volt pesszimista a többi napraforgóval együtt, míg ki nem sütött a Napocska. Ezt szerepjáték formájában el is játszottunk. A ráhangolódás után felcsendült Bagdi Bella: „Repülj velem”című dala. A vidám zenéhez kis táncos koreográfia is tartozott, a gyerekek nevetve, jókedvűen mozogtak együtt. Ezt követően rátértünk a havi feladat kivitelezéséhez.
Kitaláltunk egy történetet egy postaládáról, amely a szemétdombra került, mivel a tulajdonosa elköltözött és kidobta,mert nem volt rá szüksége, majd egy kisgyerek rátalált,hazavitte, átfestette és újrahasznosította, megint lett funkciója a ládának. Újrahasznosítva lett OPTIMISTA,és bízott benne,hogy 30 év múlva is hasznos lesz.
Az óra utolsó szakaszában a „ mindenre képes vagyok“ mottót követve a gyerekek készítettek egy képet, melyen egy optimista kislány szerepelt.Végül elkészítettük az OPTIMISTA tablónkat.
Állatbarátok csoportja
A témakör feldolgozása során sokat beszélgettünk arról, mit jelent a szó: optimizmus. A gyerekek ösztönösen jó válaszokat adtak: jókedv, vidámság, jó dolgok történnek. Megbeszéltük azt is, mi az ellentéte, milyen érzés lehet pesszimistának lenni. Szerintük: rosszkedvű, nem akar élni, bánatos, sírós. Tanácsot adtak egymásnak, mit tehetnek, ha rossz a kedvük, mit tehetnek azért, hogy optimisták legyenek. El is játszottunk bizonyos helyzeteket. Majd mindenki felpróbálhatta az osztály optimista szemüvegét, amiről azt kell tudni, hogy a rossz dolgokat megváltoztatja, jó dolgokká alakítja. Nálunk mindenki optimista, még a süni és a tökök is.
„Mitől jó egy nap?
Attól, hogy képesek vagyunk meglátni a jót.
Hogy örülni tudunk.
És attól, hogy holnap is lesz egy nap.
Lehet, hogy még jobb, mint a mai.”
Janikovszky Éva idézetét tanítványaim minden nap olvashatják osztálytermünk ajtaján. Az optimista fogalmának megértéséhez nagy segítségünkre volt ez az idézet.
Valóra vált álmok… 20 év múlva címmel tablót is készítettünk. A gyerekek nagy örömmel rajzolták le, hogyan képzelik el magukat 20 év múlva.
A boldogság terjed, átlép falakon, üvegen át, mint a gondolat. Készült egy faliújság a tanáriban is, ahol folyamatosan tájékozódhatnak a kollégák az aktuális hírekről, témákról, eseményekről.
Ebben a hónapban nagyon sok dolog történt velünk. Csak kettőt emelnék ki:
1. A Boldogságórát ötvöztük a rendhagyó matematika órával. A mértékegységeket közelebb szerettem volna hozni a tanulóimhoz. Minek mennyi a tömege? Mennyi egy darab almáé? Mennyi 10 dkg cukor?…
Ezért az jutott eszembe, hogy gofrit fogunk készíteni közösen. A szülőket is bevontam a rendhagyó matematika órába, ahol csoportokban dolgoztunk a gyerekekkel. Minden csoport csapat nevet választott magának. A receptben szereplő mennyiségeket a 3. céseknek kellet kiszámolniuk vicces feladványokon keresztül. A tésztához szükséges volt citromhéj is, így kézenfekvőnek tűnt, hogy készítsünk az édességhez OPTIMISTA LIMONÁDÉt. Imádták, hogy nem hétköznapi, hanem optimista limonádét isznak. A délután remekül sikerült.
2. Megismertettem a gyerekekkel az OPTIMISTA CSIGÁt a második héten. Ahogy elindítottam a videót bekapcsolta a Pozitív gyerek vagyok című dalt, s így, mint egy videoklip működött a csiguszról készített felvétel. Megbeszéltük, hogy az Optimista Csiga milyen kihívás és nehézség előtt állt, hogyan kezelte ezt a lehetetlennek tűnő helyzetet… S azóta sok esetben elég csak annyit mondanom, hogy emlékezz az Optimista Csigára! 😉
www.facebook.com/si.jnni/videos/2322984001125148/ címen megtalálhatjátok.
Októberben az optimizmus volt a témánk. Ennek jegyében elkészítettük az optimista, boldog másodikosok jövő fáját, 30 év múlva címmel.Nagy örömmel dolgoztak a gyerekek ezen a témán. Mi leszek, ha nagy leszek? Izgalommal várjuk, hogy 30 év múlva találkozhassunk, és mindenki elmesélhesse, hogy valóra váltak-e az álmai, tervei.
Mivel az első osztályosok még nem tudnak írni, a rajzos feladatot választottuk.Az egész napunk a boldogság jegyében zajlott, már reggel relaxációval és daltanulással,énekléssel kezdtünk.Felolvastam a Szomorú királykisasszony című mesét, amit meg is beszéltünk az optimizmus szempontjából.Ezután rózsaszínű szemüveget készítettünk,hogy azon keresztül a világot is rózsaszínben lássuk .A tükrös feladattal önmagunk vidám arcképének megrajzolásával folytattuk a munkát.Közben minden szünet után elénekeltük az új dalunkat.Délután arról beszélgettünk, hogyan tervezik a gyerekek a jövőjüket 10-20-30-50…év múlva. A rajzokból tablót is készítettünk.Nagyon jó hangulatban zártuk az optimizmus napját.