Ebben a hónapban a gyermekekkel, minden helyzetben a legjobbat kerestük.Sokat beszélgettünk az optimizmusról. Varázs-szemüveget készítettünk, amit a nap folyamán bármikor feltehettünk, használhattunk, ami segített megoldani a problémákat, legyőzni az akadályokat, szebbnek, jobbnak látni a világot.
Az optimizmus gyakorlásában ” Tódi törpe varázs-szemüvege” című mese is segített.A gyermekek nagy figyelemmel hallgatták a mesét és együtt örültünk, hogy a süni is kapott egy varázs szemüveget, amin keresztül minden pici dolgot ,ha észrevesz szebbnek látja. A mese végén pillanatok alatt elsajátították a ” Tódi törpe szebben látó mondókáját „, amit a nap folyamán nagy szeretettel ismételgettek.
Bagdy Emőke optimizmus relaxációs gyakorlatával egy élményalapú belső utazáson ” vettünk részt”, megismertük a varázsgömb optimista rejtelmeit. A gyermekek képzeletbeli varázsgömbje is hamar megtelt optimista gondolatokkal.
A „Pozitív gyerek vagyok” dal mozgásos éneklése a vidám hangulat mellett fejlesztette a gyermekek önbizalmát, mozgáskészségét, társas kapcsolatait, ritmusérzékét.
Az optimizmus gyakorlása
Ceglédi Táncsics Mihály Általános Iskola
Optimizmus felső fokon
Az októberi boldogságórákat a sokszínűség jellemezte.
Egyrészt a Dalos törpök megálmodták, hogy milyen élet vár(hat) rájuk 30 év múlva, 2049-ben.
A rajzok mellé elmesélték a gyerekek, hogyan képzelik el az akkori önmagukat, a mindennapjaikat.
Szerencsére mindnyájan az „optimista szemüvegen” keresztül látták a majdani életüket.
Sokat derültünk a férjek,feleségek „kiválasztásának szempontjain”.
Októberben a másik nagy esemény a leendő elsősök vendégül látása volt egy suliváró program,az Őszköszönő keretén belül.
Mi a kolléganőmmel egy kis ízelítőt tartottunk a Boldogságórák programjából. Nagy sikerrel.
A 7-8 perces időkeretet kihasználva mi a jókedvre hangolást tűztük ki célul:
Segítségül hívtuk ehhez a boldogságórás tanfolyamon megtanult Elment a nyúl a bálba c. mondókát egyre gyorsuló iramban , majd az Előre a jobb kezedet c. dallal fokoztuk tovább a hangulatot,ezután következett Bagdi Bella Ha boldog vagy,mutasd meg mindenkinek című dala,amire önfeledten mozogtak,énekeltek a kis óvodások és az őket kísérő óvó nénik egyaránt .
Külön örömünkre szolgált,hogy a mini foglalkozásunk segítségével 15 ovis csoportnak tudtuk elvinni a Boldogságórák hírét.
Remélem, hogy a képek visszaadnak valamit a jókedvből.
Optimistának lenni? Igen, ez nagyon fontos! Optimistán élni a napot, és úgy tekinteni a jövőbe. Gyakorolnunk kell, hogy boldogan, pozitívan élhessük az életünket.
Októberi Boldogságóránkon két régi ismerőst köszöntöttünk nagy szeretettel . Boldog Blanka és Szomorú Szilárd egy kedves történetet osztott meg velünk azzal kapcsolatban , hogy mi mindenen segített Blankának a gyógyulásában , amikor fájt a torka. A történeten keresztül a gyerekek könnyen felismerték azt, hogy milyen fontos az, ahogy gondolkodunk, ahogy hiszünk a jó dolgokban. Felidéztük Tódi törpe optimista szemüvegének csoda erejét is-jól emlékeztek még most is történetre . Ezt követően a „Tükör” játék kapcsán pozitív tulajdonságokkal erősítették egymást. A tevékenység lezárásaként a gyerekek önálló ötleteik alapján készítették el a szebbnél szebb optimizmus jeleket. Természetesen most sem maradt el a hónap dala , a Pozitív gyerek vagyok 🙂
Tanítványaim hatévesek, többségében vidám, gondtalan kis lurkók. Ebben a hónapban, mikor az optimizmusról beszélgettünk, nekik az jutott eszükbe, hogy aki optimista, az nem bosszankodik azon, ha valami nem sikerül, hanem újra próbálkozik a dologgal.
Aki kitartóan optimista, az tudja, hogy a tanci észreveszi, ha már nem megy a tanulás, és kimegyünk a játszótérre.
Ha jön a róka, mindenki elfér a gomba alatt, és védelemre talál.
Réka pedig arról rajzolt, hogy egy kő, aki először szomorú volt, elkezdett optimistán gondolkodni, és egyből felvidult az arca, mikor rájött, hogy nincs egyedül. Tehát, fő az optimizmus!
Október hónap a Landorhegyi iskola 3.a osztályában is az optimizmus jegyében telt.
Janikovszky Éva idézetét már a hónap elején az osztály ajtajára helyeztük, hogy jól látható legyen mindannyiunk számára.
Minden tanuló elkészítette saját „optimista kártyáját”, amelyre egy optimista jelmondatot fogalmazott önmaga számára. A kis kártyát maguknál tartják a gyerekek, hogy bármikor rá tudjanak pillantani, és belőle erőt meríteni a hétköznapokban.
Jászszentlászlói Szent László Általános Iskola
Elsősök lévén, maga az „optimizmus” szó is ismeretlen volt előttünk. Hosszas beszélgetés, mesedramatizálás után láttunk a feladat megrajzolásához. Érdekes volt az is, hogy a „20-30 év” múlva sem volt még számukra érthető, de aztán ezt is helyre tettük. Egy kislány jövőképe volt a legérdekesebb, mert többnyire általános dolgokat említettek a gyerekek. Ő azt mondta, majd természetvédő szeretne lenni, egy erdei házikóban fog élni, erdei és háziállatokkal – csupa báj volt.
Rajzainkat- aktualitása lévén- tökmécsesbe szúrtuk.
Októberben megismerkedtünk az optimista gyakorlásával. Relaxációs gyakorlattal kezdtük ” Rongybabává válok, csak pihenni vágyom” – nagyon tetszett a gyerekeknek. Bemutattam, hogy van egy „Boldogság várunk” amelybe csak lépcsőfokonként juthatunk beljebb és most a második lépcsőfokhoz értünk, ami az opttimistáké.Megbeszéltük mit is jelent az optimista fogalom. Eljátszottuk a „Szomorú Szilárd és a Boldog Blanka” játékot, mely boldogságot és vidámságot váltott ki a gyermekekből. Leültünk a szőnyegre és bekapcsoltam Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok c. számát. Többször kellett elénekelni a dalt, mivel nagyon tetszett a gyerekeknek. Segítségül hivtam Boldog Pannát, ami meseországba hívta a gyerekeket. Elmeséltem „Tódi törpe varázsszemüvege” c. történetét, mely által ösztönöztem őket a varázsszemüvel elkészítésére. A gyerekek izgatottan várták, hogy elkészíthessék a szemüveget. Az elkészült szemüvegeket haza is vitték, hogy szüleiknek is bemutassák, mennyivel jobb hordani mindig az optimista szemüveget, mert abban, de anélkül is sokkal szebbnek látják a világot. Időnk engedte, hogy „Tódi törpe” házát is kiszínezzék. Az egyik kisfiú azt mondta nekem, hogy ő nagyon boldog, hogy most már optimisták lettek, és hálás nekem ezért. Nagyon jó volt ezt hallani. Örülök, hogy a ” Boldogságórák” hatása egyre eredményesek, s pozitív visszajelzést hoznak a csoportban.
Gyönyörű őszi napokon vétek az iskolában maradni. Nekivágtunk, meghódítottuk a természetet. Városunk közelében van egy tó, melynek környékén nemrég adtak át egy játszóteret. Elhatároztuk, hogy megnézzük. Megérte! Hatalmas élmény volt. A gyerekek saját félelmeiket legyőzve másztak fel a hatalmas csúszda tetejére. A friss levegőn való mozgás test és lélek gyógyítója. A gyaloglás hazafelé pedig a kitartás, türelem, állóképesség fejlesztője. 15 km-t gyalogoltunk úgy, hogy van köztünk mozgássérült, balesetet szenvedett gyermek is. Mindenki hazaért, egymást biztatták. Jó volt megtapasztalni a közösség erejét, látni, milyen jó kis osztályközösség lett ebből a most éppen 11 nehezen kezelhető gyermekből. Máskor is jövünk, optimistán tekintünk a jövőbe.