Az októberi hónap témája- az optimizmus gyakorlása a csoport egy részének már nagyon ismerős volt, hiszen ők már negyedik éve vesznek részt a boldogság órákon, azonban a csoport nagyobb része csak most találkozott életében először ezzel a kifejezéssel: optimizmus. Minden hónapban szoktam készíteni az osztályomnak egy PowerPoint diasort, melyen az ő nyelvükön próbálom megismertetni velük az adott témát. Ez ebben a hónapban sem volt másképp, és miután végigmentünk a diákon megbeszéltük mit is jelent ez a kifejezés. Nagyon tetszett számukra ez a látásmód, hogy optimistán szemlélni a világot. Azt láttam rajtuk, hogy a jelennel és a jövővel kapcsolatban vannak bennük kételyek, de mégis nagyon reménytelinek látják azt. Ennek nagyon örültem. A tabló készítése vidáman telt és közben jókat beszélgettek egymással. A tablóra egy számukra elképzelt családi ház készült kerttel, virágokkal, családtagokkal… számukra ezt jelentik a valóra vált álmok.
Az optimizmus gyakorlása
Gennaro Verolino Általános Iskola Szakiskola és Kollégium
Osztályommal októberben az optimizmus-pesszimizmus témáját dolgoztuk fel. Először is lefordítottuk a fogalmakat derü- és borulátóra, utána példákat siroltunk fel. Elolvastuk a Szomorú királylány történetét, megfejtettük a keresztrejtvényt, színeztünk és az optimista stemüveget is „felvettük”.
Beszámoló az októberi Boldogságóra foglalkozásról – Az optimizmus gyakorlása
Most is több alkalommal foglalkoztunk a témával. A gyerekek kíváncsian várták a foglalkozásokat, hiszen az előző boldogságóra foglalkozásokon is szemmel láthatóan jól érezték magukat, és boldogan mesélték szüleiknek is, hogy mi mindent csináltunk.
A fő foglalkozás bevezetéseként nagyon jól segítették a ráhangolódást a Prof. Dr. Bagdy Emőke által kidolgozott relaxációk közül kiválasztott gyakorlatok, aminek segítségével kifújtuk magunkból az összes haragot, és Bagdi Bella Pozitív gyerek vagyok című dala, amit kifejező mozdulatokkal kísértünk. A csoportom mindig élvezi a mozgásos, énekes játékokat, feladatokat, így örömmel alkalmaztam a kézikönyv ajánlását.
A téma feldolgozását Tódi törpe varázsszemüvege című mesével kezdtem, aztán beszélgettünk a történetről. A gyerekek hozzászólásaiból, kérdéseiből kiderült, hogy megragadta őket a mese történése.
Az ajánlott kérdések segítségével a gyerekek személyes élményeire, érzéseire, gondolataira, vágyaira építve kíváncsi voltam, hogy mennyire értették meg a mese mondanivalóját, és ők milyennek látják, vagy szeretnék látni a világot, és magukat. A nagyok meglepően jól, lényegre törően fogalmazták meg gondolataikat: ahol nem veszekednek, nem bántják egymást az emberek, hanem szeretik, segítik egymást, mindenki jó és mindenki boldog, ahol mindenki megdicsér, mert ügyes vagyok. A legtöbb példát a családjukra és az óvodai kapcsolataikra vonatkoztatták. Pl. „Ott anyának több ideje lenne játszani velem”, „M. kisfiú mindig jól viselkedne és mindenki szeretne vele játszani”.
Amikor elővettem az előre elkészített „varázs szemüvegeket”, mindenki nagyon izgatott lett. Elmondtuk kétszer is a „Varázs mondókát”, aztán feltettük a szemüveget. Csendben vártuk a hatást, közben emlékeztettem őket Tódi törpe tanításaira:
– Akkor varázsol, ha hiszünk benne: ügyesek, okosak vagyunk, ha nem is a legügyesebbek, és legokosabbak, de attól még szerethetőek.
– Szebben látjuk a világot, ha odafigyelünk egymásra és jó szóval szólunk a másikhoz.
– Ha vágyainkat, álmainkat nagyon el akarjuk érni, és kitartóak vagyunk, akkor valóra válnak.
– Aki már teljesen elvarázsolódott, ha leveszi a szemüveget, akkor is ugyanúgy látja a világot, mint szemüvegben.
A gyerekek teljes átéléssel próbálgatták a szemüveget. Közben megbeszéltük, hogy ezt a szemüveget optimista
szemüvegnek nevezik, és miért adták ezt a nevet neki. Valamint azt is, hogy kik az optimista, pozitív emberek, gyerekek.
A Világomban minden rendben van című dal meghallgatásával, éneklésével zártuk a foglalkozást.
A fő foglalkozást követő napokban többször is próbálgattuk a szemüveget, megbeszéltük kire hogyan hat, aztán hazavihették a családnak is hogy kipróbálják. A szülők visszajelzése pozitív volt.
Egy másik foglalkozás alkalmával elkészítettük a csoport „Vidámság percei” tablóját, amire mindenki rárajzolhatta mit szeret csinálni az óvodában, vagy miben érzi magát a legügyesebbnek.
Minden alkalmat megragadok, hogy elmondjam, minek örülök, mit látok szépnek, ki miben ügyes. A gyerekek többsége is átvette ezt tőlem. Folyamatosan hallgatjuk, énekeljük Bagdi Bella dalait.
Csokvaomány, 2019. október 26.
Tuza Gáborné
óvodapedagógus
Az optimizmus keretén belül megbeszéltük a gyerekekkel, hogy mit is jelent maga a kifejezés. Megnéztük a boldogságnaptár mit ír róla, illetve meghallgattuk az ehhez kapcsolódó dalt is. Ezt követően közösen kitaláltunk egy olyan történetet, amely a témához illik. A beszélgetés után a gyerekekkel „varázsszemüvegeket” készítettünk, amelyet ha felvesznek, csak a jót láthatják. Ehhez sablonokat használtunk, kiszíneztük, majd egy kartonra ragasztottuk, így vágtuk ki és ragasztottuk össze. Az elkészült műveket felpróbáltuk és elkészítettük a csoportképünket. Minden gyermek számára izgalmas volt, hogy az általa készített szemüveget viselheti. 🙂
A boldogságórán résztvevő gyermekeknek határozott elképzeléseik vannak a jövőt illetően. A sorokat olvasva láthatjuk, hogy mindenki szeretne a felnőtt társadalom aktív és segítőkész tagja lenni! A teljesség igénye nélkül megosztunk a bejegyzésünk alkalmával néhányat.
Nekem akkor lenne boldog az életem, ha felnőttként fogorvos lehetnék! Szeretnék segíteni az embereknek, hogy meggyógyuljon a foguk. Biztos sok pénzt is keresnék, amivel tudnék segíteni a szegény embereken, hogy legyen ennivalójuk. A beteg gyerekeknek pedig csokikat vennék és segítenék nekik!
(Mira, 5 éves)
Szeretnék szakácsként dolgozni, hogy finom ételeket tudjak főzni a vendégeknek az étteremben. Lenne egy általam készített étlap, amiről tudnának választani a felnőttek és mindig finom ételeket ehetnének.
(Balázs, 5 éves)
Anyukám és a testvérem is ápolónőként dolgozik a kórházban, így én is ápolónő szeretnék lenni, ha nagy leszek. Mindig elmondják, hogy mit dolgoznak – Adagolják a gyógyszert, vigyáznak a betegekre, leveszik a vért, segítenek meggyógyulni, hogy egészségesek legyenek az emberek. Én is szeretnék nekik ebben segíteni és egy helyen dolgoznánk hárman.
(Hanna, 5 éves)
Ha felnövök, rendőr szeretnék lenni. Szép egyenruhájuk van, segítenek az embereknek, hogy békében éljenek. Elkapják a veszélyes bűnözőket, a tolvajokat, megbüntetik azokat, akik rosszul viselkednek.
(Peti, 5 éves)
Én cukrász szeretnék lenni, mert nagyon szeretem az édességeket, különösen a süteményeket. Anyukám is nagyon finom sütiket szokott sütni és olyankor mindig segítek neki a konyhában.
Kipróbálunk sok süteményes receptet együtt, de én szeretnék megtanulni majd egyedül is sütni, hogy mindenkinek tudjak adni a finomságokból.
(Jázmin, 6 éves)
Szeretnék boltos lenni, hogy az emberek nálam tudjanak bevásárolni! Pakolnám ki azt, ami eladó, ülnék a pénztárba, csipogtatnám a vonalkódokat és leszakítanám a blokkokat. Szeretnék egy nagy boltot, ahol sok mindent tudnék árulni a gyerekeknek is.
(Zselyke, 6 éves)
Tanulóink a Mi lesz velem a jövőben? Mi leszek felnőttként? kérdésekre nagyon szép optimista rajzokat készítettek. Így látják ők…..
A boldogságóra megvalósítására október 17-én került sor.
Az óra frontális munkában zajlott, teret engedve, hogy a diákok kifejezhessék véleményüket, megfogalmazhassák
meglátásaikat.
Elsőként az optimizmus-pesszimizmus témakört tárgyaltuk meg.
Majd a példaképek kerültek előtérbe. Minden tanuló elmondhatta rövid gondolkodási idő után, kit tart ő a példaképének és
milyen tulajdonságai miatt becsüli.
Mindezek után került sor a „varázseszközök” rajzok elkészítésére. A rajzok készítése egyénileg történt.
Minden tanuló saját külön rajzot készített saját meglátása, ötlete alapján.
Az óra nagyon jó hangulatban telt, a diákok nyitottak, kreatívak voltak.
Az optimizmus témakörében eltöltött délelőttünket azzal kezdtük, hogy mindenki rajzolt két rajzocskát a Boldogság füzetébe és az abban érzett lelkiállapotának megfelelő hangulatot rajzolt az első arcocskának. Aki mosolygós arcot rajzolt attól megkérdeztem, hogy miért mosolyog, mi az oka boldogságnak. Ugyanígy megbeszéltük a kevésbé mosolygós és szomorú arcocskák okait is. Ezután rátértünk a hónap témájára, vagyis, hogy megkeressük azokat a dolgokat, melyek a szomorú arcokat rajzoló gyerekeket is vidámmá tennék. Megmagyaráztam az optimizmus és a pozitivizmus szó jelentését és ezen ismeretekkel láttunk hozzá a téma feldolgozásához. Az első játékunk a „Hervad a virágom, éled a virágom…” című mozgásalapú relaxációs gyakorlat volt. Ennél a feladatnál szerencsénkre a napocska is éppen besütött a tanterem ablakain, így valódi virágokként a napfény hatására éledeztünk. Ezután meghallgattuk a hónap dalát és közben kiszíneztük a dal refrénjének kinyomtatott sorát. A színezés után lerajzoltunk legalább két dolgot, ami boldoggá tesz minket, szerencsére mindenkinél több rajzocska is került a füzetbe, mert több olyan személy, érzés veszi őket körül, ami nap , mint nap boldoggá teszi őket. Minden kis Manócska el is mesélte társainak a rajzok mögé rejtőző boldogságforrásokat. Következő feladatként felolvastam A szomorú királykisasszony történetét, amit már jól ismertek a gyerekek. Párokban keresték meg a lehetséges okokat, amiért egy királykisasszony szomorú lehet. Nagyon nagy boldogsággal hallgattam a „megoldásokat”: „azért szomorú, mert nincsenek barátai, de majd mi játszunk vele”, „biztosan azért szomorú, mert nincs testvére, de mi a testvéreinkkel mindig is szerettünk volna egy igaz királykisasszonyt testvérkének”…. és még sok hasonló kedves gondolatot. A délelőtt zárásaként egy mesével indítottam el a Valóra vált álmok… megrajzolását. Egyszer volt, hol nem volt egyszer egy másodikos gyerkőc, aki ha becsukja a szemét saját magát látja felnőtt korában , ahogy teljesült a legnagyobb álma…. A rajzokat egy tablóra raktuk fel és mindenki természetesen elmesélte az ő álmát. Lesznek köztük autószerelők, fogorvosok, tanító nénik ….
Egy nagyon tartalmas és vidám délelőtt után sikerült a szomorú arcocskákat is vidámmá varázsolni. Zárásként nevetőversenyt is tartozzunk.
Boldogságóra
Dátum: 2019.10.25.
Aktivitás: Varázsszemüveg
Szervezési forma: egyéni
Eszközök: színes ceruza, papír, olló, szemüveg, labda, CD lejátszó, eszközök a mese dramatizálásához
Megvalósítás:
– A Boldogságórát egy relaxációs gyakorlattal kezdjük ,,Rongybabává válok, csak pihenni vágyok”.
– Körbeállunk a szőnyegen, majd bemutatom nekik, hogy mit fogunk csinálni.
– Előreroggyantjuk a kezünket, hogy két karunk lógjon a testünk előtt, majd lerogyunk a szőnyegre és mindenki felvesz egy pozíciót, amely kényelmes számára.
– A relaxációs gyakorlat után két csoportot alkotunk.
– Egy kiszámoló segítségével ,,Ecc pecc kimehetsz” kiszámoljuk, hogy ki lesz először a vidám csapat (a másik pedig a szomorú csapat lesz).
– A feladat, hogy a vidám csapatnak, jó kedvre kell derítenie a szomorú csapatot, majd cserélünk. (Szomorú Szilárd és Boldog Blanka)
– A játék után újra körbeülünk a szőnyegen és beszélgetünk az optimizmus szó fogalmáról, egyszerűen.
– A játék során felhasznált mosolygós és szomorú arc segítségével mindenki elmondhatja, hogy mi okoz neki boldogságot- örömöt, illetve szomorúságot- bánatot.
– Ez után megismerkedünk ,,Tódi törpe varázsszemüvege” c. mesével, amelyet eljátszunk.
– Megbeszéljük közösen Tódi törpe történetét és elkészítjük mi is a saját varázsszemüvegünket, amely segít számunka is abban, hogy meglássuk a jót egymásban.
– A varázsszemüvegek elkészítése után közösen meghallgattuk Bagdi Bella- Világomban minden rendben van c. zenét.
Október az Optimizmus gyakorlásának hónapja. Boldogság óránkat ” Almát szedj, ügyeskedj, szőlőt szedj, ügyeskedj” mozgásalapú relaxációs gyakorlattal indítottuk. Megvitattuk a gyermekekkel,hogy mit jelent számukra az optimizmus. Beszélgettünk arról, hogy különböző élethelyzetekben , hogy dönt a pesszimista, hogy dönt az optimista ember. Elolvastuk A szomorú királykisasszony című mesét. Mi úgy döntöttünk vidámak, optimisták leszünk a mindennapokban! Bagdi Bella Pozitív gyerek vagyok dala még jobban megerősített bennünket abban.hogy ha kihívásokkal találkozunk nézzünk vele bátran szembe csak pozitívan! Tanév elején minden gyermek kapott Tőlem ajándékba egy „Bízz magadban!” feliratú ceruzát , hogy ha a varázsceruzát előveszi minden akadályt legyőz. Matematika órán a 100-as számkörben tanulunk szemléltetésként, ceruza formába láthatják a gyermekek a számokat. Ez adta az ötletet kézműves tevékenységünkhöz. Mosolygós tököket színeztünk, melyet egy ugyanolyan ceruzára ragasztottunk fel. A gyermekekkel szembe a falra tettük ki, hogyha bárkinek kétsége támadna, valamire nem képes vagy picit szomorú lenne, keresse meg a mosolygó tököt amit készített és már is erőt kap! Testét-lelkét átjárja „Én egy pozitív, pozitív gyerek vagyok, bármikor bármire képes vagyok!”