A tanulókkal a pozitív hozzáállásról, az optimista életfelfogásról beszélgettünk. A boldogságóra megtartása előtt is rendszeres téma volt ez már nálunk, osztályfőnöki órákon, szünetekben és amikor lehetőség nyílt hosszabb beszélgetésekre. Az osztályomban ugyanis több olyan gyermek jár, akikből nap mint nap ömlik a negativitás, a panaszkodás, a pesszimizmus, a „semmi nem jó/semmi sem tetszik” felfogás. Ezen az irányultságon rendkívül nehéz változtatni. A rendszeres beszélgetés a témáról, a megfelelő minta közvetítése, figyelem felhívása az apróbb örömökre, gyakori dicséret, pozitív megerősítés ellenére is szomorúan látom, hogy 2-3 tanulómban rendszeresen és erősen fortyognak a pesszimista, romboló hatású gondolatok.
Az órán megbeszéltük a két életfelfogás közötti különbséget, s a gyerekek saját szavaikkal elmondták majd táblázatosan le is írták, hogy melyek a jellemzői előnyei/hátrányai az optimizmusnak és a pesszimizmusnak, ezután pedig elkészítettük a nagyítós rajzot. Talán mert a hét vége közeledett, talán mert már a 6. óra volt, vagy csak egyszerűen nem tudták most elengedni magukat a gyerekek, de igen nehezen bírtam rá őket a feladatvégzésre és a közös beszélgetésre. Végül azonban a rajzokon született a nagyító alatt kiskutya és csinos lány is :). Továbbra is következetesen beszélgetni fogunk a témáról és a gyakorlatban pedig nagy hangsúlyt fogok fektetni az optimizmus gyakorlására a pozitív változások reményében 🙂