Ebben a hónapban is látogatást tett csoportunkban Boldog Blanka és Szomorú Szilárd, a gyermekek nagy örömére. Két csapatban igyekeztek jókedvre deríteni egymást, amely nagyon jó hangulatot teremtett már a foglalkozás elején. Nagyon ügyesen kifejezték a gyermekek a felmutatott érzelmet mimikával, gesztusokkal, egyedi megoldásokkal.
Második éve tartom a csoportban a boldogságórákat, ezért megkérdeztem tőlük, hogy mit is jelent számukra az optimizmus. Jó gondolataik voltak, de igazán nem tudták megfogalmazni, hogy mit is jelent. Nagyon kíváncsiak lettek, hogy mi is az optimizmus, ezért elmeséltem nekik a „Varázsbonbon” című mesét, amelyből egyből kiderült számukra a jelentése. Majd mindenki megpróbálta feltenni a saját varázsszemüvegét a két kezével (jógagyakorlat), amit nagyon élveztek. Ha, bármikor felteszik optimistábban láthatják a világot. Közben meghallgattuk a Bagdi Bella: A világomban minden rendben van című lemezen lévő „Szeretet dalt”. Majd a kör közepére ült egy gyermek és egy-egy pozitív tulajdonságot mondtak a gyermekek egymásnak. A foglalkozás zárásaként lerajzolták saját arcukat, amilyennek tartják magukat. A rajzokat elemezve, valóban olyannak rajzolták le magukat, amilyenek a mindennapokban.
Az optimizmus gyakorlása
Hatos Ferenc Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola
Kis elsőseimmel mese megismerése után készítettük magunkról a színes, vidám tükörképeket. A legtöbb picur a keretet is vidámmá varázsolta.
Az Optimista mese bemutatása után, a Pozitív gyermek zeneszám hallgatása közben készültek el az „optimista szemüvegek”.
A gyerekek az elkészült szemüvegeket büszkén mutatták egymásnak, majd a Boldogság vár második lépcsőfokára léptünk.
Felső-mátrai Zakupszky László Általános Iskola
Az álmok valóra válnak!
Az elkészült rajzokat betettük egy borítékba, lezártuk és a gyerekek eltették egy biztonságos helyre. Kíváncsiak vagyunk, hogy évek múlva kinek merre halad az élete és kinek válik valóra az álma.
Iskolánk VI. és VII. osztálya is örömmel csatlakozott a Boldogságóra programba. A hónap témája az optimizmus gyakorlása volt, mely fontos szerepet játszik az életünkben, hisz lényeges, hogy a dolgok jó oldalát lássuk. A téma feldolgozásához felhasználtuk „A lakatlan sziget történetet”, melyet nagy figyelemmel követtek nyomon a tanulók, a felolvasást követően pedig véleményt nyilvánítottak a hallottakkal kapcsolatban. A”Mindig van választásunk!” feladat során érdeklődve, lelkesen készítette el ki-ki a maga optimista és pesszimista szemüvegét, majd probálta fel, segítségével pedig kitöltötték a „Hogyan beszél magával egy pesszimista? És egy optimista?”kérdőívet. Befejezésként a jovő vonalát készítették el, melyet úgyszintén kiváncsiséggal fogadtak a diákok. Következtetésként elmondhatjuk, hogy egy jól skerült tevékenységnek lehettünk részesei, a diákok pedig valóban pozitív élményekkel gazdagodtak.
Az órát egy relaxációs gyakorlattal kezdtük. A gyerekek kényelmesen elhelyezkedtek, behunyták a szemüket. Elolvastam nekik Az erdei ösvény című szöveget, és közben halk, pihentető zene szólt. Volt olyan tanuló aki halkan kuncogott, és nem követte a feladatot. De összességében jólesett a kis pihenő a csapatnak. Ezután tisztáztuk az optimizmus és a pesszimizmus fogalmát az értelmező szótár segítségével.Ezt követően három csapatban dolgoztak a gyerekek. Előzőleg különféle iskolai szituációkat írtam le. A tanulók ezekből húztak, és meg kellett fogalmazniuk milyen optimista tanácsokkal látnák el a szituációk szereplőit, hogy az adott konfliktus megoldódjon. Érdekes megoldások születtek. Kreatívan oldották meg a feladatot. Olyan megoldást is ajánlottak, ami nekem eszembe sem jutott. Végül mondatokat kellett befejezni úgy, hogy az első mondatnál egy pesszimista, a második verziónál pedig egy optimista nézőpontját veszik fel. A nézőpontokat egy-egy szemüveg szemléltette. A gyakorlat rávilágított arra,hogy hogy miért nagyon fontos, hogy az optimista nézőpontból figyeljük a világot, és értelmezzük azokat a dolgokat, amelyek történnek velünk. Az óra végén megbeszéltük ki hogyan fogja hasznosítani a tanultakat, és meghallgattuk a hónap dalát.
Mikor nagyok leszünk:
doktornénik, mentősök, állatvédők, játék meg biciklijavítók, fodrászok, énekesek, harcosok, a mezőn dolgozó munkások leszünk, … megyünk dolgozni, …. hogy mindenkinek jó legyen☺❤
Kisvárdai Egyesített Óvoda Nyitnikék Tagintézménye
A gyerekek számára az optimizmus szó azt jelenti hogy ők boldogok, jókedvűek, vidámak, szépeket tudnak építeni, rajzolni, tudnak segíteni a szüleiknek és egymásnak is.
Ebben a hónapban különösen nagy szükségünk volt a optimizmusra , hiszen nagycsoportos gyermekeink közül néhányan egy megmérettetésen vehettek részt amely nem biztos hogy úgy végződhet ahogy mi azt gondoljuk .
Nagy bátorság szükséges ahhoz hogy merjünk kockáztatni , lépni , bízni , pozitívan gondolkodni !
Iskola által megrendezett rajzversenyen vettünk részt ahol nem csak azok a gyerekek akik rajzot készítettek , de azok a gyerekek is akik csak szurkoltak a „barátnőnek , barátnak „ egymást erősítették „bárcsak megnyerné”.
Óvó néni de.. ő is szép rajzot készített !
Együtt , egymásért, küzdeni a cél érdekében!
A kitartás a pozitív hozzáállás a bűvös szó , ami meghozta az eredményt !
Szép eredményeket értünk el !
Megéri optimistának lenni. Aki optimista, boldogabb, kiegyensúlyozottabb, és egészségesebb.
Boldogok az optimisták, akik alapvetően a jót feltételezik a világról, akik nem adják fel a reményt, akik abban bíznak, hogy a végén jóra fordul minden.
Biharkeresztesi Szivárvány Óvoda és Bölcsőde
Október az optimizmus hónapja volt.
Az érzelmek elkülönítésében, felismerésében sokat segített „Szomorú Szilárd és Boldog Blanka”. Közben nagyokat nevettek a gyerekek, nagyon tetszett nekik ez a játék. Figyelmesen hallgatták a Tódi törpe varázsszemüvegéről szóló mesét is. A történetet követő beszélgetésekkel a jó és a kevésbé jó dolgok is felszínre kerültek. Azt is megvitattuk, hogy vannak rosszabb pillanataink is. Tódi törpe Szebben látó mondókáját a nagyobbak hamar megtanulták. Szerették volna, ha nekik is lenne ilyen varázsszemüvegük. Az elkészült csodákkal egyből szebben látták a világot. Tükör segítségével mindenki mondott magáról valami szépet, utána társaikról is. Arra biztattuk őket, hogy ne csak a látható, hanem a szemmel nem észrevehető jó tulajdonságokat is sorolják fel. Személyes példaadásunk után a nagyobbak számára már nem volt nehéz megfogalmazni, hogy „vicces, kedves, jó vele játszani,” stb.
Úgy gondoljuk, hogy a boldogság órák segítenek tudatosítani a gyerekekben azt, hogy a világ szép és idővel képessé válnak arra, hogy a jó dolgokra fókuszáljanak.