A gyerekek számára az optimizmus szó azt jelenti hogy ők boldogok, jókedvűek, vidámak, szépeket tudnak építeni, rajzolni, tudnak segíteni a szüleiknek és egymásnak is.
Ebben a hónapban különösen nagy szükségünk volt a optimizmusra , hiszen nagycsoportos gyermekeink közül néhányan egy megmérettetésen vehettek részt amely nem biztos hogy úgy végződhet ahogy mi azt gondoljuk .
Nagy bátorság szükséges ahhoz hogy merjünk kockáztatni , lépni , bízni , pozitívan gondolkodni !
Iskola által megrendezett rajzversenyen vettünk részt ahol nem csak azok a gyerekek akik rajzot készítettek , de azok a gyerekek is akik csak szurkoltak a „barátnőnek , barátnak „ egymást erősítették „bárcsak megnyerné”.
Óvó néni de.. ő is szép rajzot készített !
Együtt , egymásért, küzdeni a cél érdekében!
A kitartás a pozitív hozzáállás a bűvös szó , ami meghozta az eredményt !
Szép eredményeket értünk el !

Megéri optimistának lenni. Aki optimista, boldogabb, kiegyensúlyozottabb, és egészségesebb.
Boldogok az optimisták, akik alapvetően a jót feltételezik a világról, akik nem adják fel a reményt, akik abban bíznak, hogy a végén jóra fordul minden.

Október az optimizmus hónapja volt.
Az érzelmek elkülönítésében, felismerésében sokat segített „Szomorú Szilárd és Boldog Blanka”. Közben nagyokat nevettek a gyerekek, nagyon tetszett nekik ez a játék. Figyelmesen hallgatták a Tódi törpe varázsszemüvegéről szóló mesét is. A történetet követő beszélgetésekkel a jó és a kevésbé jó dolgok is felszínre kerültek. Azt is megvitattuk, hogy vannak rosszabb pillanataink is. Tódi törpe Szebben látó mondókáját a nagyobbak hamar megtanulták. Szerették volna, ha nekik is lenne ilyen varázsszemüvegük. Az elkészült csodákkal egyből szebben látták a világot. Tükör segítségével mindenki mondott magáról valami szépet, utána társaikról is. Arra biztattuk őket, hogy ne csak a látható, hanem a szemmel nem észrevehető jó tulajdonságokat is sorolják fel. Személyes példaadásunk után a nagyobbak számára már nem volt nehéz megfogalmazni, hogy „vicces, kedves, jó vele játszani,” stb.
Úgy gondoljuk, hogy a boldogság órák segítenek tudatosítani a gyerekekben azt, hogy a világ szép és idővel képessé válnak arra, hogy a jó dolgokra fókuszáljanak.

Az optimzmus fogalmának megközelítéséhez a Tódi törpe meséjét vettem segítségül. A mesét először délután, alvás előtt meséltem el a gyerekeknek. Ilyenkor nyugodtak, jobban tudnak koncentrálni, a félhomályban jobban működik a fantáziájuk is. A csoportomban vannak alig 3, és lassan 4 és fél évesek. Az idősebbek már hosszabb, komolyabb mesét is végig tudnak hallgatni, a kisebbek kevésbé.
A következő nap, reggel, azzal indítottam a napot, hogy ma egy varázsszemüveget fogunk készíteni, amivel mindenhol meglátjuk a szépet és a jót. A gyerekek nagyon élvezték a munkát. Közben beszélgettünk arról, hogy milyen csodás dolgok vesznek minket körül, mennyi jó dolog történik velünk.
Amikor már mindenkinek elkészült a szemüvege, elmeséltem másodszor is a törpés mesét. Utána elmondtam nekik, hogy a mai délelőttön mennyi jó dolgot láttam a csoportban a szemüvegen keresztül, de anélkül is.
A gyerekek boldogan vitték haza az alkotásukat.
A hétvégén egy anyuka elmesélte, hogy kislánya (aki alig 3 éves), milyen ügyesen elmagyarázta a szemüveg működését és még a kistestvérére (aki 2 hónapos) is ráadta, amikor az sírdogált, hátha jobb kedvre derül. Úgy érzem, tényleg működik a varázslat!

A hónap témáját – az optimizmust, 3 foglalkozás alkalmával dolgoztuk fel a csoporttal. Szokás szerint mesehívó furulyám hangja hívta a gyerekeket mesehallgatásra – mely ezúttal Tódi Törpe varázsszemüvegéről szólt. A mesét megismerve kiszíneztük a munkafüzetben felajánlott törpeházikót. A gyerekeknek nagyon tetszett és ki-ki ízléséhez mérten, gazdag színekben pompázóvá varázsolta. Megtanultuk Tódi törpe szebben látó mondókáját, mozgással kísérve. Ez a szemüvegről szóló történet, segített az egyik kislányunknak elfogadni azt, hogy éppen azokban a napokban, ő is igazi szemüveges lett. Ha felveszi a szemüvegét, már ő is másként látja a körülötte levő világot.
2. alkalommal saját mosolygós arcocskákat alkottunk papírból. Mindenki készített egy szomorú és egy vidám verziót. Utána kezdődött a játék. Különböző szituációkat soroltam, amelyeket a gyerekek átélhetnek és mindenki azt a figurát emelte fel, amelyik kifejezte az ő érzelmét azzal kapcsolatban. Ők is soroltak szomorúságra és vidámságra adó okot. Majd a szomorú dolgokban keresni kezdtük, hogy találunk-e bennük mégis valami kicsi jót. Segítségünkre volt egy kis műanyag játék szemüveg, aki azt viselte, elmondhatta gondolatát.
Utolsó foglalkozásunkat zenével kezdtük. A gyerekeket leginkább a hónap dalának ritmusa fogta meg. Táncoltunk rá kört alakítva úgy, hogy választottunk valakit, aki középen állt. Majd pár táncos mozdulat után választott egy másik gyermeket és cseréltek. Olyan figyelmesek voltak, hogy igyekeztek mindig olyan társukat választani, aki még nem állt a kör közepén. Ha a kicsik eltévesztették volna a nagyok rögtön reagáltak és kedvesen igazgatták a társválasztást és cserét. A táncos mozgás után, képességeihez mérten, mindenki lerajzolta magát az optimista tükörbe. Ezt követően, a téma zárásaként, a boldogság várának második lépcsőfokára kitűztük a mosolygós arcocskákat, az optimizmus jelét.

A gyerekeknek először a Tódi törpről szóló mesét olvastam el. Utána beszélgettünk róla, kérdéseket tettem fel nekik. Nem mindenki tudott a mese alatt végig figyelni, és a mese lényegét a legtöbben nem értették meg először, csak miután beszélgettünk róla. A mese kapcsán motiváltam őket, hogy készítsünk mi is magunknak saját varázs szemüveget, amivel meglátjuk minden helyzetben a jót. A munkafüzetben lévő szemüveget mindenkinek lefénymásoltuk, így mindenki úgy színezhette ki és díszíthette azt, ahogy ő szerette volna. A legtöbben szivárvány színűre csinálták, talán mert ezt kötik a jó dolgokhoz.

Az optimizmus
Fontosnak tartom, hogy ezt az életszemléletet erősítsük a gyerekekben, hiszen mind a személyiségükre, mind a világlátásukra kedvező hatással van, ha minden helyzetben a legjobbat keresik.
A hónap során igyekeztünk minél több célt kitűzni magunk elé, a kihívásokban kitartani, legyőzni az akadályokat. Többféle, sokszínű tevékenységek keretében érzékenyítettem a gyerekeket a pozitív pszichológia ezen területéhez. Úgy tűnt, hogy a célom elértem, a gyermekbarát tevékenységekben szívesen és örömmel vettek részt, nagyon motiváltak voltak.
A csoportra jellemző, hogy szívesen vesznek részt zenével kapcsolatos tevékenységekben. Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok c. dala nagy sikert aratott a csoportban. Elsajátítottunk hozzá egy könnyen tanulható koreográfiát is, mely a figyelmüket, mozgáskoordinációjukat, emlékezetüket is fejlesztette.
Új relaxációs gyakorlattal ismerkedtünk meg: a Repül a karom, ha akarom, ha nem akarom… és a Malomkörzés.Ezeket később még a torna foglalkozás előkészítő gyakorlataiként is alkalmaztuk a kezeink megmozgatásához.
A téma bevezetéséhez eljátszottuk két csoporttal a Szomorú Szilárd és Boldog Blanka játékot, ami igen eredményes volt, hiszen meg tudták nevettetni minden esetben a szomorú csapat minden tagját.
A Tódi Törpe varázszsemüvege c. mese nagyon jó lehetőségnek bizonyult a téma feldolgozásához, mely egy komplex tevékenységet biztosított a délelőtthöz. a gyerekek nagyon érdeklődőek voltak a mesehallgatás alatt, figyelmük folyamatosan fenntartott volt. A mese levezetéséhez megtanultuk a Szebben látó mondókát a kisebbeknek szóló változattal, amit el is mutogattunk. Ez hatással volt a további figyelmük fenntartására és a memóriájuk, mozgáskoordinációjuk, gondolkodásuk fejlesztésére.
Ezt követően elkészíthette mindenki a saját varázsszemüvegét, mellyel a finommotorikájuk és a kreativitásuk is fejlődött.
Az optimizmusuk erősítéseként eljátszottuk a Tükör-játékot és elkészítettük az Értékeim -fáját is. Ez előbbit önbizalmuk növelése céljából választottam. Azt tapasztaltam, hogy nem volt egyszerű megfogalmazniuk magukról jó dolgokat, ezért ehhez sok segítséget és mintát kellett nyújtanom.
Az Értékeim- fájához a munkafüzet 14. oldalán levő színezős feladat képeit használtam. Az ott levő tevékenységek képei lettel a fánk ágain az erősségeink. Ehhez, a mi pedagógiai programunk szerinti őszi témakörhöz igazodva, színes faleveleket készítettünk. Volt, aki többet is. Itt is tudtam a finommotorikájukat, kreativitásukat, egyéb képességeiket is fejleszteni a levélfestés technikájának megválasztásával. ( Fültisztító pálcikával pöttyöztük be és ollóval vágták ki a nagyok a levélformákat.)
Mikor ezek elkészültek, minden kisgyerekkel egyenként megbeszéltük és mindenki számára jól látható helyre elhelyeztük a faleveleket azokra a faágakra, amely erősségeket ő magáénak érez.
A hónapot a kórházi bábjáték előadásával zártuk, mely hétköznapi témájánál fogva közel állt a gyerekek érzésvilágához. Eljátszva a történetet, jól bele tudták élni magukat a szerepekbe. Úgy gondolom, mindenkihez eljutott a történet üzenete, hogy milyen fontos a pozitív hozzáállás a gyógyulás területén is.
Ezt követően kihelyeztük a boldogság várához vezető lépcsősor 2. fokára az optimizmus jelképét
Nem felejtve el a hála gyakorlását, az ismételten összegyűlt hálalisztből hálasütit is sütöttünk újra.