A Mogyoró csoportos gyermekekkel az optimizmus gyakorlásán belül a megoldhatatlan problémákkal szembenézést és a kitartást gyakoroltuk az Őszi zöldségek és gyümölcsök projekt keretein belül. Só-liszt gyurmával tetszőleges őszi zöldséget vagy gyümölcsöt készíthettek a gyermekek, miközben kitartóan próbálkoztak, hogy számukra minél szebb produktumokat állítsanak elő. Kíhívást jelentett számukra az alma alakja vagy például a sárgarépa zöldjének elkészítése, de nem adták fel, új módszert kerestek kis segítséggel, amit alkalmazni tudtak.

Beszélgetőkör. Pozitív gondolkodás, ölelés világnapja.
Mesére hívó mondóka.
Mese: Örömvár című könyvből.
Zene, mozgás, tánc: Bagdi Bella- Pozitív gyerek vagyok.
Megöleljük a mellettünk ülő gyermekeket.

Optimizmus 2025. október

A múlt heti állatvédelmi projekt folytatása képpen a kiskígyó, illetve világrekorder kísérletre hivatkozva, és készülve a festett gurigákat kezdtük el végig kötözgetni, hogy nagyon hosszú kígyónk legyen. Kiskutyát mozaikoztunk, mert szeretjük a kutyusokat. A Tódi törpe meséjét meséltem, ami a tankönyvünkben van, erről beszélgettünk utána, hogy mi is az az optimizmus, mit jelent, ha mindig a jót keressük, és nem a rosszat. Kriszti, és Sziszi, nem a türelmükről híresek, de a kígyó kötözgetése annyira lekötötte őket, hogy öröm volt nézni. Abba sem akarták hagyni, mert látták, milyen hosszú lett a kígyó, és élvezték csinálni. A folyosóra a kisasztalra tettem ki szeretet üzeneteket, el lehetett vinni őket. A nap folyamán töltenem kellett, mert elfogyott a reggeli osztás, tehát vittek sokan.
Elkészült a kígyónk, amit kitettem az állatvédelmi táblára, rátekeredett. A mozaikozás után verset tanultunk a Tódi törpe meséhez kapcsolódóan:
„Hogyha éppen rossz a kedvem.
felveszem a szemüvegem.
Jobbra nézek, balra nézek,
mindent sokkal szebbnek érzek.
Csillog is, és színes is
boldog lett a kedvem is.
tedd fel te is, mosolyogva,
illanjon el gondod nyomban.”

Táncoltunk is a Pozitív gyerek című dalra. Persze előtte megbeszéltük mit jelent a pozitív szó. A jókedv fokozására papírcsöveken pici labdát gurítottunk úgy, hogy egymás mellé állva kellett irányítani a csöveket. Aztán a tőlem már megszokott módon elejtettem a sok labdát, amit össze kellett szedniük, nevetve, sikongatva, mert mire összegyűlt, újra elejtettem. Kitettem a szekrényre a remény, és kitartás képet, mondtam, holnap erről fogunk beszélni.
Ma az ÖLELÉS VILÁGNAPJÁN kitettem a folyosóra plakátot több helyre is, hogy mindenki tudjon róla, egy kis vers kíséretében:
„Ha átölelsz erősebb leszek!
Minden gondom elfeledem.
A szívünk együtt dobban,
a lelkünk megnyugodhat.
Nem vagyok egyedül,
jó ezt tudni legbelül.”

Mi is egymást ölelve fogadtuk, illetve a gyerekek egymást is. Blanka behozta Bartók Erika Jelek könyvét, és a gyerekeknek meséltem belőle, a jeleik hallatán nagyon örültek, figyelmesen füleltek. Beszélgettünk a képekről, remény, kitartás, optimizmus, mikor jó ha van, és miért. A Százszorszép csoport bemutatkozó fellépését néztük meg, aranyos mesét adtak elő, A Vityillót.
Csütörtökön kenyeret sütöttünk, mert azon a napon volt a kenyér Világnapja. A folyosón a Boglárka csoporttal nyuszi formát alkottunk, amit az állatvédelmi témahét ajánlott, mint kihívás. A délelőtt folyamán, meg a díszes varázsszemüvegek készültek, hogy mindent szépnek, és jónak lássunk. Színezték, ragasztották, csillogott, villogott mindegyik. Folytattam a Jelek meséket, hogy ha lehet senkit ne hagyjak ki belőle.
Pénteken palacsinta sütés volt, palacsinta zene tánccal, vidámsággal. Bartos Erika palacsinta versét olvastam el nekik, és ma ünnep is volt, a dadus néni születésnapját is megünnepeltük, tortával, köszöntéssel.
Beszélgettünk a gyerekekkel, hogyha lenne egy titkos álmuk, kívánságuk, amitől jobban éreznék magukat, mi lenne az. Voltak nagyon okos, elgondolkodtató válaszok: modernebb világ, hozzánk költözzön a barátnőm, felhőkarcolókat szeretnék építeni, katona leszek, ha nagy leszek…Mondtam nekik, hogy gondolkodjanak még rajta, mert holnap a varázsgömbbe belerajzoljuk. Ezután kiosztottam a gyerekeknek az Állatbarát hős útlevelet, elmondtuk az állatbarát esküt, és az állatok öt jólét pontját gyakoroltuk.
A varázsgömb rajzokat lehetett közösen is készíteni nagy papírra, de volt aki egyénileg szerette volna, annak adtam kisgömb rajzot. Nagyon szép munkák születtek, egymás mellé tettük őket, és lehetett csodálni mindenkinek.

Az optimizmus gyakorlása

A Váci Csányi krt-i tagóvodában már mind a négy csoportunkban bevezetjük a Boldogság órákat.
Tavaly két csoportban tartottam, de az idei tanévben már a szintén Boldogság képzést végzett kolléganőmmel visszük el a csoportokba a meséket és az ehhez tartozó feladatokat.
A Boldogság órát a Kerekerdő kalandra hív téged,
hallgasd, mit súgnak a tündérek.
Hipp-hopp tárd ki szíved kapuját,
a mesevilág ajtaja előtted is nyitva áll. c. versikével kezdtük, amire már emlékeztek a Hálafa mese elmesélésekor.

A foglalkozás címe: Az optimizmus gyakorlása
Csoport: nagycsoport
Fő didaktikai feladatok: A mese által megérteni az optimizmus fogalmát, szépnek látást.
Felhasznált források: Boldogságóra kézikönyv 3-6 éveseknek

– Tódi törpe történetének elmesélése kesztyű bábbal.
– Szemüveg felpróbálása, amíg elmondjuk a versikét. Te mit látsz benne? Elmondom én mit látok.
– Szomorú Szilárd, Vidám Blanka játék. Két csapat mimikával, testtartással jelzi a szomorúságot, vidámságot.
– Mondóka elmondása, mozgással kísérve.
– Szépet látó szemüveg készítése

A Boldogságórára a jól bevált napszemüveggel keltettem fel az érdeklődésüket.
A napszemüveg felvétele mindenkinek mosolyt csalt az arcára, és vidáman, nevetve a rózsaszín napszemüveget, csodálkozva kérdezték, miért tettem fel ezt itt a csoportszobában?
– Gyertek ide a szőnyegre, elmesélem nektek, mit látok a szemüvegemen át.
Elmondtam, hogy egy nagyon jó, Micimackó, Napocska csoportot látok, akik mindig sokat játszanak egymással, meg tudnak egyezni a játékokon, vigyáznak is rá, és nagyon szeretem őket akkor is, ha huncutkodnak.
Nevetve mondták, hogy ők is szeretnének belenézni.
Persze, tapasztalatból és ismerve őket, annak adtam először, aki tudtam, hogy valami hasonlót fog mondani.
A kislány, aki megkapta, a mellette ülő barátnőjét dicsérte meg, hogy milyen szépen tud rajzolni és tegnap is kapott Tőle egy szép unikornis rajzot.
Mindenkinek megígértem, hogy megkapja felpróbálásra, de először hallgassák meg a kismanó történetét.
Egy manó bábbal játszottam el Tódit.
Tódi törpe varázsszemüvege…
Amikor meghallgatták, már nagyon várták, hogy felvehessék a szemüveget. Mindenkin annyi ideig lehetett, amíg elmondtuk a versike két sorát.
Van nekem egy szemüvegem, ha felveszem azt,
szépnek látok mindent benne, amit megmutat.
A szemüvegről, mint szépnek látó szemüvegről beszélgettünk. Megemlítettem, hogy optimista szemüveg, de ezt a szót később nem használtam, de annyit elmondtam, hogy azért optimista, mert a szépet látja meg. Ezután, már csak, mint szépet látó szemüvegről beszéltünk.
Nagyon motiválta, őket, hogy felpróbálhassák. Tavaly két kisfiú kijelentette, hogy ez csak egy napszemüveg, ugyanúgy lát benne mindent, most ebben a két csoportban sikerült elvarázsolni mindenkit, mert a szépet és a jót látták, a csoportszobát, az udvart, vagy a társukat dicsérték meg. Az is megmutatkozik, hogy a csoportunkban, reggelente, mindig körbe ülünk és mondanak jóhíreket. 2 jóhírt, vagy 1 jóhírt és egy rosszhírt is lehet mondani.
Először, amikor ezt elkezdtük, még nem tudták megfogalmazni, mi az a jó hír, de elmondtam, az is jó, ha reggel süt a nap, vagy várja, hogy jöhessen az óvodába, és itt tud játszani a barátjával.
Most már, hogy többször van ilyen beszélgetés, igénylik is és szeretnek olyat mondani, hogy örülnek, hogy velem tornázhatnak, mert látják azt, hogy én ennek mennyire örülök, és ilyenkor elmondom, hogy én is nagyon nagyon szeretek velük lenni. Érzik azt, hogy örömet szereznek vele nekem. Már ezt is nagy eredménynek tartom, hogy érzik és megfogalmazzák ezt az érzést.
A rosszhírt is fontosnak tartom, hogy megosszák, mert az is van, de 2 rossz hír nincs, akkor mindig keresünk valamit, ami jó lehet, mert van, hogy azt mondják, nincs jó hírük.
Ilyenkor felhívom a figyelmüket, hogy gondolkozzanak, kivel játszottak, mit játszottak, milyen érzés volt. Akkor szoktak rácsodálkozni, hogy tényleg ez egy jó hír.
A Szomorú Szilárd és Vidám Blanka játékot örömmel játszották, majd a mondókát is 3x elismételtük mozgással kísérve.
A szemüveget papírból kiszínezték, kivágták és örömmel használták. Minden megnéztek benne és inkább vidám, huncut dolgokat mondtak, amit láttak.
A szépre, jóra felhívás, egy folyamatos tanítás.
A nyomtatott szemüveget, otthonra is adtam, hogy együtt színezzék ki a szülőkkel, nekik is készítsenek szemüveget, hogy együtt keressék meg a szép világot.