Boldogságóra foglalkozásunk középpontjában ezúttal az optimizmus állt, ez volt a téma. Meghallgattunk és táncoltunk Bagdi Bella pozitív gyerek vagyok című zenéjére, majd elmeséltem Toldi törpe varászszemüvege című mesét, megtanultuk a Szebben látó mondókát, Beszélgettünk a szomorúságról, örömről, hogy milyen lehet az a világ amit a szemüvegen keresztül látunk. Játszottunk tükörjátékot, amikor minden gyermek a tükörbe nézve elmondhatta, hogy ő miben jó, mi szép rajta, ez nagyon nehezen ment a gyerekeknek. Bagdi Bella zenéjére relaxáltunk, amiben egy csupa szép, csupa jó világot képzeltünk el, majd mindenki elkészíthette a boldogságszemüvegét. A végén pedig felragasztottuk a következő lépcsőfokot a boldogságvárunkhoz.

Az októberi Boldogságóra témánk az optimizmus volt – már maga a szó is elég nagy falat, hát még a jelentése! Középsúlyos értelmi fogyatékossággal élő tanulóinkkal közösen próbáltuk megfejteni, mit is jelent optimistának vagy éppen pesszimistának lenni. Sokszor, nagyon sokszor elmondtuk ezeket a szavakat – talán annyiszor, hogy még a legmakacsabb borús felhő is elszégyellte magát és kisütött a nap.
Beszélgettünk, példákat kerestünk a mindennapokból, és arra is rájöttünk: nemcsak a gyerekek érezhetnek így vagy úgy, hanem a felnőttek is. Innen jött az ötlet – ha mi tudjuk, milyen jó érzés, amikor valaki kedves velünk, mi is szeretnénk adni egy kis derűt másoknak!
Így született meg az Origami Ölelés-akció. A csapat (négy lelkes tanuló!) közösen döntötte el, kik azok, akiknek most jól jönne egy kis plusz szeretet, mosoly vagy bátorítás. Volt, aki azért került a listára, mert nagyon kedvelik, más azért, mert mostanában kicsit szomorkásnak tűnik. A végeredmény: 35 név és 35 szeretettel hajtogatott „ölelés”.
Mindenki kivette a részét a munkából: volt, aki sablont vágott, más rajzolt, ragasztott, díszített, vagy feliratozott. És közben – pszt! – egyik érintett sem tudhatta, mi készül a háttérben. Titkot tartani nem könnyű, de ők bizony állták a próbát!
Ahogy az ölelések lassan gazdára találtak, megható pillanatoknak lehettünk tanúi: volt sírás, nevetés, meglepett arcok és igazi boldogság. Mi pedig csak álltunk, és büszkén figyeltük tanulóinkat, akik bebizonyították, hogy az optimizmus tényleg tanulható – sőt, ragadós!
És ha már jókedv, hát nem álltunk meg itt! A Tök-napi készülődés során megalkottuk saját szuperhősünket is: Narancs Bosszúálló – a barátság hőse! Ő nem harcol, ő nevetést vet! Szuperereje a jókedv-sugár, amivel elűzi a rosszkedvet és összehozza a legmorcosabb tököket is. Titkos fegyvere a Tökös Barátság Bomba, ami szeretetet és nevetést robbant minden irányba.
Jelmondata pedig mindannyiunk szívébe beleégett:
„Terjessz jókedvet, mentsd meg a napot – és soha ne hagyd, hogy valaki töktelennek érezze magát!”

A mai nap játékkal kezdődött: Boldog Blanka segítségével próbálta az egyik csapat felvidítani a Szomorú Szilárd csapatát, majd fordítva.
A „beszélgetőkörben” arról beszélgettünk, hogy ki miért volt szomorú mostanában. Mit látnak a gyerekek szépnek a világban, mi az, amin változtatnának, ha megtehetnék. Tanulságos beszélgetés volt. Ezután dióból kiraktuk közösen az optimizmus jelét.
Boldog Dóra most egyik kedvenc meséjük közül hozott egyet: Bogyó és Babóca Nyári meséjét a Palacsintasütést. A mese után Bagdi Bella dalát hallgatva (Pozitív gyerek vagyok…) elkészítették a gyerekek a varázsszemüvegeket, illetve a varázsgömbbe lerajzolták, amit nagyon szeretnének, hogy valóra váljon.

– Érzelmi ráhangolás: Mondókázás (heti témához kapcsolódó):
„Szervusz,pajtás, kukoricahajtás,
Aki fogja kezemet,öleljen meg engemet!”
Játék: Bekötött szemmel egyvalaki ül középen a széken, a többiek körben állnak. Valaki a
csoporttársakból odalép hozzá és megöleli. A megölelt gyermek tippelhet,hogy ki karolta át őt-csak mozdulat,illat,tapintás alapján.
Ha nem sikerül kitalálni,hogy ki volt,akkor megszólal: „Szeretettel ölellek!”
Tánc, audíció: Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok
Tapasztalatok: kíváncsiság,egymásrafigyelés, jókedv,sikerélmény