Az órát a hónap dalának meghallgatásával kezdtük, majd a „Napimádás” relaxációs gyakorlattal folytattuk. Megbeszéltük, hogy milyen, ha szomorúak vagyunk, és milyen,amikor vidámak. Alakítottunk 2 csapatot (vidám-szomorú). Nagyon jó volt látni, ahogy a vidám csapat megpróbálta felvidítani a szomorú csapatot. Ezután elolvastam a gyerekeknek a Tódi törpe varázsszemüvege c. mesét, és megbeszéltük miről szólt. Nagyon örültek a gyerekek, hogy mi is készítettünk varázsszemüveget!
Az óra befejezéseként a tükörjátékot játszottuk el. Először zavarban voltak a gyerekek, hogy magukról kell szépeket mondani, de aztán nagyon jókedvük lett tőle.
Nagyon vidáman telt ez az óra is, mint az előző Boldogságóra.
Az optimizmus gyakorlása
A hónapban az optimizmus gyakorlását próbáltuk a gyermekekben erőstése. Megbeszéltük, hogy mit is jelent az, ha valaki optimista. Beszélgettünk arról, hogy mennyi mindent meg tudtak már tanulni az eddigi életükben, mennyi mindenre képesek. Majd arról beszéltünk, hogy ki-mit szeretne még elsajátítatni, minek örülne, ha meg tudná tanulni? Végül minden gyermek a varázsgömbbe belerajzolhatta a kívánságát.
A foglalkozást a Tódi törpe varázsszemüvege című mesével készítettem elő az előző napon. A gyerekek meghallgatták a mesét, és beszélgettünk arról, hogy mi minden szép dolog van a világunkba, mi milyen módon tudjuk jobbá tenni azt, milyen emberi tulajdonságok kellenek hozzá.
A gyerekekkel az optimizmus gyakorlását a ,,Hervad a virágom, éled a világom” relaxációs gyakorlattal kezdtük. Majd körbeültük a szőnyeget és elővettük a csoport varázstükrét. Mindenki megnézte magát benne, és elmondta, hogy mi az a tulajdonsága, amire büszke, mi az a terület amiben ügyesnek érzi magát. Nagy örömömre szolgált, hogy a gyerekek szépen meg tudták fogalmazni gondolataikat. A bizonytalankodóknak segítséget nyújtottam, kiemelve azt, hogy mely dolgok az erősségei. Majd elkészítettük csoportunk ,,Értékeink virágoskertjét”. A virágok közepén piktogrammok jelöltek képességterületeket ( rajzolás, éneklés, mozgás, segítség egymásnak, verselés) Virágszirmokra rajzolták a gyerekek a jeleiket, és arra a virágra ragasztották a jelüket, amiben erősnek érezték magukat. Természetesen egy gyerek több helyre is ragaszthatott szirmokat. Aki bizonytalan volt magában, az belenézhetett a varázstükörbe megerősítésként. Nagyon szép színes lettek a virágaink. Miután mindenki a maga megítélése alapján végzett a ragasztással, újra körbeültük a szőnyeget és közösen megbeszélve felragasztottuk a Boldog várunk második lépcsőfokára az optimizmus jelét. Lezárásként meghallgattuk Bagdi Bella ,,Boldog vagyok” dalát.
Kalocsai Fényi Gyula Általános Iskola Belvárosi Általános Iskolája
Az optimista/pesszimista jelentése gondot okozott. Játékos feladatokkal megértették a jelentését.
Az óra végén mindenki úgy tartotta magáról, hogy ő optimista ember.
Mindenki húzott egy pozitív idézetet, ezeket felírtuk egy lapra, végül egy félig teli poharat rajzoltunk mellé.
Beszélgettünk arról, mi is az optimizmus, mi a különbség az optimista és a pesszimista szemlélet között. Elolvastuk, megbeszéltük a munkafüzetben és a könyvben is megtalálható történetet, majd összeszedtünk pozitív gondolatokat, és kimindattuk őket az optimista szörnyecskéinkkel.
Sombereki Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola
A hónap témája az optimizmus gyakorlása, igyekeztünk egész hónapban optimistán gondolkodni. Részt vettünk a Világ Gyalogló Hó(Nap) közösségi felhíváson, amelynek keretében a 4. osztályosokkal együtt egy őszi sétát tettünk Sombereken az őszi határban. Megcsodáltuk az ősz színeit, megfigyeltük, milyen őszi munkák folynak a határban, kincseket gyűjtöttünk. Majd egy nagy réten a friss levegőn a gyerekek jót játszottak egymással, boldog mosollyal az arcukon tértek vissza az iskolába.
Rajz órán őszi levelekből levélnyomatot készítettünk, melybe bíztató üzeneteket írtak maguknak a gyerekek. Ezzel erősítettük az optimista gondolkodásukat
Papi Kölcsey Ferenc Általános Iskola Aranyosapáti tagiskolája
A gyaloglás egyszerű dolog, de úgy gondoljuk, hogy mégis erőt ad. A gyalogló világnap arra emlékeztet bennünket, hogy a haladás nem mindig gyors, de mindig lehetséges. Az optimizmus pedig az a belső lendület, ami segít továbbmenni akkor is, amikor fárasztó az út. Minden egyes lépés egy döntés a mozgás, az egészség és a pozitív jövő felé. És amikor együtt gyalogolunk, nemcsak a lábainkat, hanem a reményt is mozgásba hozzuk.
Októberben is 4 alkalommal találkoztam a „Csoda-csapatommal”, az optimizmus tèmakörèt dolgoztuk fel. Megbeszèltük milyen az optimista, illetve pesszimista ember, szituációs pèldákon keresztül ismerkedtek meg a fogalmakkal.
A lelki egèszsèg világnapja alkalmából pszichológus kollegámmal kiegèszülve beszèlgettünk a gyerekekkel stresszről, ès annak lehetsèges csökkentèsèről az optimista szemlèlet alkalmazásával. Az osztályfőnöki óra keretèben minden osztályban megbeszèltèk ki-kit ès mièrt szeret, milyennek látják társaikat. Vizuális kultúra, rajz tanórán pedig elkèszítettèk osztályuk címerèt, mely az erőssègeikből kellett megrajzolniuk. A gyerekek az általam vezetett dèlutáni BTMN ès SNI fejlesztő foglalkozáson stresszlabdákat kèszítettek lufiból ès lencsèből, ezzel csökkentve a stresszt ès növelve pesszimista hozzáállást.
Az ölelès világnapja alkalmából társaiknak elmondták, hogy mit szeretnek egymásban, egy-egy ölelès kísèretèben. Ezek után elkèszítettèk saját optimista szemüvegeiket, melyre olyan álmokat rajzoltak, amihez optimistán állnak ès szeretnènek megvalósítani. Az utolsó alkalommal 4-5 fős csapatokban közösen festettèk meg aktuális, pozitív gondolataikat.
A Boldogságóra foglalkozások nagyon jó hangulatban teltek, ebben a hónapban lehetősègeimhez kèpest próbáltam az iskola többi osztályát alsó ès felső tagozaton egyaránt bevonni az Optimista szemlèletbe.
Az októberi napfényben lépdelve emlékeztettük magunkat arra, hogy minden egyes lépés előre visz minket . A gyalogló világnap nemcsak a test egészségéről, hanem a lélek könnyedségéről is szól. Az optimizmus pedig épp egy ilyen belső döntés, hogy meglátjuk a jót, még a hosszú úton is. Amikor együtt sétálunk, nemcsak kilométereket gyűjtünk, hanem reményt is. Mert minden út, amit jókedvvel járunk végig, közelebb visz egy jobb világhoz.