Mivel már negyedik osztályosok a tanulóim, így nagy hangsúlyt fektetek a beszélgetésekre. Legjobban így tudják kiadni az érzéseiket, ha kibeszélhetik magukból. Megnyílnak egymás előtt, elmondják a gondolataikat és egymás véleményét is meghallgatják. Készítettem egy Szerencsekereket, amikre kérdéseket írtam. Mi volt a legjobb a mai napban? Mondj 3 jó tulajdonságodat? Hol élnél legszívesebben felnőtt korodban?… Egymásnak tették fel a kérdéseket, majd a többiek is válaszolhattak rá. Nagyon szeretem, hogy nyitottak, megosztják a gondolataikat és vállalják egymás előtt a véleményüket.
Az optimizmus gyakorlása
Elkészítettük a boldoggá tevő varázstükrünket. Az egyik kislány megjegyezte az óra végén, hogy otthon ki fogja tenni a szobája falára a saját tükrét és ha szomorú lesz, akkor mindig belenéz. 😊
A foglalkozás jó hangulatban telt. A gyerekek szívesen énekelték a kiválasztott dalokat. Nevetésversenyt is rendeztünk az óra bevezető részében. A témát az adott mesével dolgoztuk fel. Fejtettünk keresztrejtvényt, és készítettünk egy csodatükröt, melybe ha belenézünk akkor mindenkire a mosolygós arcképe tekint vissza.
Októberben az Optimizmus a témánk. Mivel sok rossz dolog is történik velünk nap mint nap, ezért meg kell keresni minden rosszban a jót, vagy annak lehetőségét. Meglepő módon a gyerekek ezt könnyen meg is találják, sokszor mi, felnőttek nehezebben.
Egy páros relaxációs gyakorlat után már várják a zenét, a dalt. Ez mindig jókedvre deríti a csoportot, megalapozza a hangulatot. A tanórát az előző napok kellemetlen történéseinek megbeszélésével folytattuk, amikor közösen találtuk meg a jó dolgokat is. Közösen elolvastuk a „A lakatlan sziget” olvasmányt, ügyesen rájöttek a tanulságra. Ezután a munkafüzeti megkezdett mondatokat fejezték be pesszimista, ill. optimista módon. Megbeszéltük, hogy mit jelent az átkeretezés, majd az általuk legkevésbé kedvelt cselekvésekben kellett megkeresni a jót. Sokaknál elhangzott, hogy nem szeretnek iskolába jönni, korán felkelni, de érzik, tanulni jönnek ide, nem unatkoznak, barátokkal lehetnek, szeretjük őket.
Október hónapban csatlakoztunk a Világ Gyalogló Nap programhoz, közel 5 kilométert sétáltunk gyönyörű környezetben a faddi Holt-Duna partján. A kellemes séta során volt időnk kötetlenül beszélgetni, amire sajnos a hétköznapokon kevés lehetőség van.
Októberi boldogságóráink középpontjában az optimizmus állt. Beszélgettünk arról, mit jelent optimistának lenni, és hogyan segíthet a pozitív gondolkodás abban, hogy könnyebben átvészeljük a nehezebb időszakokat. Meghallgattuk a hónap dalát, majd ismét végigjártuk a lépcsőket, hogy elolvassuk a motiváló idézeteket, amelyek mindennap erőt adhatnak a nehézségek és kihívások leküzdéséhez. Ezután képregényeket terveztünk és rajzoltunk az optimizmusról – sokan saját tapasztalataikból indultak ki, így minden alkotás személyes és különleges lett.
A hónap jeles napjai közül kiemelt figyelmet szenteltünk az Állatok világnapjának – állatkerti foglalkozáson vettünk részt –, a Lelki egészség napjának – relaxáltunk, és közösen beszélgettünk arról, mit is jelent a lelki egészség fogalma –, valamint az Ölelés és a Fehér bot napjának is.
A „Boldogságóra” program keretében megvalósított „Optimizmus gyakorlása” című foglalkozás célja az volt, hogy a gyerekek megismerjék mennyi jó dolog veszi őket körül a mindennapokban.
Bagdi Bella Pozitív gyerek vagyok című dalának beépítése a foglalkozásba nagyon hatékony eszköznek bizonyult a hangulat formálásában és az optimista attitűd erősítésében.
Beszèlgettünk az optimizmusról, gyakoroltuk a nyugi lègzèst, majd a gyerekek lerajzolták vágyaikat egy varázsgömbre. Fő célunk, hogy a gyermekek elsajátítsák a minden helyzetben pozitív gondolkodás képességét, és megtanulják, hogyan ismerjenek fel és cseréljenek le negatív gondolatokat pozitív, reményteli nézőpontokra, valamint hogy hogyan küzdjenek meg a nehézségekkel, a dolgok jó oldalát nézve.
Törteli Szent István Király Általános Iskola
Az októberi Boldogságórák keretében tanulóink rengeteg pozitív élményt gyűjtöttek. A hónap témája: Az optimizmus gyakorlása volt.
📍 Csatlakoztunk a BÉKESÉTA kihíváshoz, melyben több osztály is részt vett iskolánkból. Az 1.a osztály tanulói pozitív üzenetekkel és szeretettel hajtogatott origami szívekkel lepték meg az iskola környékén található közintézmények, üzletek dolgozóit és a község lakóit is. A gyerekek személyesen is átadták ezeket a kedvességeket, de postaládákba is helyeztek ajándékokat, így terjesztve a békét és a szeretet üzenetét.
🐾 Az Állatok Világnapja alkalmából az iskola udvarán közösen egy óriási “mancs” alakzatot formáltunk meg, ezzel is jelezve összefogásunkat és elköteleződésünket az állatok iránti felelősségteljes gondolkodás mellett.
🌂 Boldogságóráinkon optimista esernyőket és optimista szemüvegeket készítettünk, ezek segítségével tanulóink megtapasztalhatták, milyen sokat számít a pozitív látásmód.
🚶♀️🚶♂️ Csatlakoztunk a GYALOGLÓ (HÓ)NAP programhoz, melynek keretén belül az 1. évfolyam ellátogatott a Bekő Farmra, ahol élményekkel teli, vidám napot töltöttünk együtt.
🦯 Megemlékeztünk a Fehér Bot Napjáról is, így a gyermekek betekintést nyertek a vakok és gyengénlátók világába.
🤗 Az Ölelés Világnapját is október hónapban ünnepeltük, mely vilgánapot mi is beépítettünk a havi programjaink közé, hiszen az ölelés és a kedves gesztusok erejét nem lehet eléggé hangsúlyozni.
🌞 Végül, de nem utolsó sorban reggelente napindító, bátorító üzenetek fogadták a szülőket az iskolakapuban. Reméljük, hogy ezek egy kis mosolyt csaltak az arcukra, és segítettek optimistábban kezdeni a napot.
Szeretettel,
Vörös Bernadett
Középsúlyos értelmileg sérült gyermekek részvételével a hónap témáját egy mese megtekintését követően a főszereplő megalkotásával dolgoztuk fel.
Sün Balázs története által azonosulhattak a gyermekek a legkisebb testvér szerepkörével, ami minden gyermeknél életszerű. A mese tanulsága: a számunkra nem megfelelő helyzetekben lehet bizakodó hozzáállással változtatni.
Sün Balázst különböző technikával elkészítettük egyénre szabott segítségnyújtással, közben meghallgattuk a hónap dalát.
2025. 10. 15-én a Meixner Ildikó EGYMI Fejlesztő Nevelés-Oktatást Végző Iskola borjádi telephelyén megtartottam Optimizmus témakörében a „Mindenki elégedett volt” című boldogságórát.
Bevezetésként üdvözöltük egymást, megbeszéltük, hogy kinek milyen kedve van, majd a relaxációs gyakorlatok közül a Napimádással hangolódtunk. Ezt követően meghallgattuk, „eljátszottuk”, ritmushangszerekkel közösen kísértük a „Ha jó a kedved…” kezdetű dalt.
A témát a következőképpen dolgoztuk fel: amikor nehézséggel, problémával találkozunk, akkor is van megoldás, amitől elégedetté válhatunk. Ha nem találjuk meg önállóan a megoldást, akkor segítséget kérünk, kapunk. Úgy gondoltam, hogy ezt a megközelítést Szutyejev: Az alma című meséje jól szemlélteti. Ezt a kis történetet megismertük, beszélgettünk a szereplőkről, azonosítottuk őket, és a problémahelyzetet, majd a szerepek kiválasztásával eljátszottuk a mesét. Használtuk a mese képeit, valós állatok képeit, kéz-, fejbábot és almát. Így érzékletesebbé vált a probléma és annak megoldása is.
Ezt követően a gyerekek elfogyasztották a részekre osztott almát, és ahogy a mesében is elhangzott: „mindenki elégedett volt”.
A foglalkozás lezárásaként értékeltem az órát, mely jó hangulatban telt, a gyerekek figyelmesek, motiválhatóak voltak.
Kovácsné Vadász Szilvia
Csécsei Gézengúz Óvoda és Bölcsőde
Bagoly Benőke megkérdezte a gyerekektől, hogy mit jelent az, hogy optimista? A gyerekkel közösen elmagyaráztuk neki, hogy minden rosszban meglátni a jót. Mondtunk neki példákat is: „Ha hibázunk a feladatban, nem keseredek el, mert ügyes vagyok és legközelebb jobban megoldom és figyelek.” „Nem fogom tudni kiszínezni a képet. ” „Ne add fel, mert ügyes fiú vagy és ha kitartóan dolgozol, akkor neked is szép lesz. „Ez által ügyesen megértette Benőke is az optimizmus fogalmát. Elolvastuk Tódi Törpe varázsszemüvege című mesét, amit ügyesen meg is beszéltünk, hogy miről szólt. Azt is megbeszéltük, hogy való életben nem a szemüveg teszi széppé a világot, hanem a lelkünk, amikor egészséges. A szemüveg bátorságot ad a viselőjének. Hoztam a gyerekeknek egy ” varázsszemüveget”, amit felvéve megosztották a gyerekkel egymással az álmaikat, vágyaikat: „Fodrász szeretnék lenni, hogy szépek legyenek a lányok.” „Óvó bácsi szeretnék lenni, hogy megtanulják a gyerekek, hogy mindenki szereti egymást.” „Pszichológus szeretnék lenni, hogy fejlesszem a gyerekeket.” A mondókát is megtanultuk és a kezünkkel el is mutogattuk azt. Az ölelés és a vakok világnapjáról se feledkeztünk meg. A gyerekekkel megbeszéltük, milyen a vakok élete, hogyan tudnak tájékozódni, miben tudunk nekik segíteni. Nagyon nagyon okos ötleteket mondtak a gyerekek. Szerepjátékot is játszottunk. Egy gyermek szemét bekötöttük, ő volt a vak és a többi gyerek pedig feladatokat oldott meg: kísérd el a székhez, vigyél neki innivalót, kísérd ki a mosdóba. A vak gyermeket játszónak pedig ki kellett találnia, melyik pajtása guggolt elé. Nagyon tetszett a gyerekeknek ez a feladat és utána meg is beszéltük, ki hogyan érezte magát a feladat közben. Készítettünk ölelős kártyát is, amit odaadtak a szeretteiknek és az óvó néniknek. Színeztünk is a munkafüzetből, amit örömmel végeztek és én is csatlakoztam hozzájuk, közben beszélgettünk, zenét hallgattunk.
Minden reggel relaxációs tornát végeztünk a gyerekekkel, ami szintén tetszett nekik és jól érezték magukat benne. Sokat került előtérbe a légző gyakorlat is. A pozitív dal sem maradhatott ki, amivel hatalmas önbizalmat és lendületet gyűjtöttünk össze.