Az optimizmus téma feldolgozását igyekeztem úgy megtervezni, hogy az minden gyermek számára érthető legyen. Meggyőződésem, hogy változatos tevékenységek, a korosztálynak megfelelő játékos feladatokon keresztül formálhatjuk optimista szemléletük alakulását.
A foglalkozást mozgásalapú relaxációs gyakorlattal kezdtük. A ráhangolódás elősegítése érdekében meghallgattuk Bagdi Bella: „Pozitív gyerek vagyok” című dalát. Beszélgetésünk során megérkezett hozzánk Opti Lotti, aki segített nekünk a téma feldolgozásában, az optimista/pesszimista szavak értelmezésében. Megtanított bennünket arra, hogy nincs lehetetlen, nincs megoldhatatlan probléma.
Az elmúlt hónapot minden reggel a gyerekek által választott köszönési móddal indítottuk Közösen megalkottuk a csoport „Optimista köszönés” sorozatát (tenyérpacsi, ölelés, ökölpacsi, szívecske és a győztesek jele), hogy vidáman, felhőtlenül induljon a reggel.
Ezt követően „vigaszcsörgőnket”, annak a gyereknek adtuk a kezébe, akinek valami oknál fogva rossz napja volt, illetve szomorú volt. Elmondhatta mi bántja, társai pedig vigasztalásként különböző, jobbnál jobb tanácsokkal láthatták el. Öröm volt látni,
hogy a gyerekek milyen lelkesen, nagy odaadással törekedtek arra, hogy társukat felvidítsák, boldoggá tegyék.
Sor került „Tódi törpe varázsszemüvege” című mese meghallgatására is. A mese után minden gyerek elkészítette saját varázsszemüvegét, melynek lencséjében megörökítette, mi az,
amire vágyik, amit szebbnek, jobbnak szeretne látni.
A Mosoly világnapja alkalmából egymás arckifejezésének másolásával körbe adtunk
egy szelíd mosolyt, hogy a sor végére érve az sugárzó-nagy mosollyá váljon. Jó kis kacagó verseny kerekedett a végére.
Az optimizmus gyakorlása
Győri Kölcsey Ferenc Általános Iskola
A Győri Kölcsey Ferenc Általános Iskola 3.a osztályos tanulóival heti egy alkalommal dolgoztuk fel az optimizmus témakörét.
Az első alkalommal felelevenítettük az első és második osztályban ebben a témakörben megszerzett tudásukat, beszélgettünk saját élményekről, minden tanuló megfogalmazta saját célkitűzését, amit egy dobozban rejtettünk el ünnepélyes keretek között. Ezt a dobozt a hónap végén kinyitottuk, és önkéntesség alapon beszámolhattak a tanulók az elért vagy el nem ért célok megvalósulásáról. Mindezt a tanulók pedagógus által irányított kérdések segítségével tették.
Kiválasztottam a hónap elején hat tanulót az osztályban, akik egy fejlődési vándornapló alanyai, megvalósítói lettek.
Leírhatták vagy lerajzolhatták, hogy a hónap elején kitűzött célok eléréséhez milyen út vezetett.
Miben fejlődtek, miben értek el sikereket az erőfeszítések által, milyen nehézségeik adódtak, amivel sikerült megbirkózniuk.
Nagyon mély és őszinte gondolatokat fogalmaztak meg tanítványaim. Úgy gondolom, mindenképpen fejlődött a személyiségük, a pozitív és reflektív gondolkodásuk.
Az októberi boldogságórán a 3.osztályban varázsszemüvegen keresztül indítottuk a napot optimistán. Felidéztünk kellemetlen emlékeket, és utólag- a varázsszemüveg segítségével- szebbé váltak a dolgok. A hónap dalára néhányan táncra is perdültek.
Nem lehet elég idő szánni az optimista látásmód kialakítására. Az osztály többségéről elmondható, hogy próbál pozitívan állni a dolgokhoz, de azért jelen van a pesszimizmus is. Első lépésként az apró jó dolgokra figyelünk, és próbáljuk minden reggel ezzel indítani a napot: “Miért is lesz jó ez a nap…”:)
Alapvetően egy vidám kis társaság vagyunk, nem nagyon szoktunk csüggedni. A foglalkozás keretén belül pedig nagyon élveztük, hogy az optimizmus szemüvegének segítségével még ügyesebben megtalálhatjuk a dolgokban a jót. Nagyon élveztük a feladatot.
Havi boldogságóránkat október 15-én az Ölelés világnapján tartottuk meg. Közös tornával indítottunk, majd beszélgettünk az optimizmusról, az ölelés jótékony hatásáról, megtanultuk a pozitív és a kitartás mondókát. A pozitív gyerek vagyok dal meghallgatásakor a gyerekek táncra perdültek, ölelkeztek. Mindannyian megtapasztaltuk milyen jó érzés, amikor a ráirányítjuk a figyelmünket egymásra és felszabadultak tudunk lenni. Ezután elkészítettük optimista szemüvegünket, amit felvéve majd mindig pozitívan tudunk szemlélődni és meglátjuk a ,,rosszban is a jót” . A szemüvegek jól sikerültek, sokat nevettek egymáson.
A varázsige memorizálásával zárult az óránk.
Van nekem egy szemüvegem, ha felteszem azt,
Szebbé válik minden benne, amit megmutat.
Az osztállyal sétát tettünk az őszi természetben. Megfigyeltük, hogyan hat ránk a kék ég, színpompás levelek, kellemes időjárás. A sétát követően párban elmondták egymásnak azt a három jó, pozitív dolgot, amit éreztek. Később – osztályszinten – egymással is megosztottuk.
Az optimizmus gyakorlását minden reggel már a köszönésünkbe belefoglaltuk. Szép napunk lesz, mert nem fog esni az eső. Ma izgalmas napunk lesz, mert sokat fogunk bábozni.Jó nap lesz mert itt lesznek a barátaim. stb
Szeretetkörben köszöntöttük egymást és egy varázskorona segítségével igyekeztünk a problémákra megoldást találni. Aki kitalálta a megoldást arra került a korona, hogy elmondhassa a többieknek. Pl: Elromlott az autónk… Nem baj akkor gyalog mehetek óvodában és gyűjtök őszi faleveleket. 2. A múlt héten beteg voltam… Olyan jó volt anyával több időt tölteni..
Megtanultuk a Tódi törpe szebben látó mondókáját. Készítettünk tököcskéket, sünit ami mindenkinek jól sikerült.
Elmeséltem Tódi törpe varázsszemüvegje című mesét. A gyermekek megértették a mese üzenetét.
Végezetül egy nagy dobolással zártuk a hónapot, mert dobolni, zenélni is mindenki megtanul, aki sokat gyakorol.
A napközis csoportban az új témát (Az optimizmus gyakorlása) kis beszélgetéssel kezdtük, majd az alsósoknak szóló dalt hallgattuk meg, amelyet szívesen énekeltek később is. Nagy örömmel készítették a varázs szemüvegeket, melyet felvéve a rossz dolgokat jónak látták. Tettünk benne egy rövid optimista sétát, mely során mindenki megjegyezte, hogy milyen szép színekben pompázik a játszótér melletti facsoport. Optimista köszönési módok közül az ölelést választották. Nagyon lelkesen ölelték egymást.
Ráhangoló kezdő relaxációs gyakorlatnak a „Napimádás” gyakorlatot választottam. A légző gyakorlat segítségével kifújtuk magunkból a feszültséget, a rosszkedvet, a szomorúságot. Ezt követően az „Add tovább a mosolyt” kapcsolatteremtő játékkal folytattuk. Itt fontos volt az egymásra való odafigyelés, a kapcsolódás és a pozitív érzések átadása-jelen esetben mosoly formájában. A játék után kíváncsi voltam a gyermekek érzéseire-melyet örömmel osztottak meg 🙂 . A közös játékot egy derűlátó mese követett, melynek alapját Lukács Elvira : A varázsbonbon című meséje adta. A mi történetünkben az optimista Boldog Blanka próbált Szomorú Szilárd borúlátásán segíteni, amely végülis egy varázsbonbon segítségével sikerült. A gyerekek megértették a mese üzenetét. Meg tudták nevezni a mese optimista és pesszimista (borúlátó) szereplőjét. Megértették, hogy bizony jó dolog az, ha valaki segít leküzdenünk az akadályokat, bátorít, és mellettünk van. A Szupererő kártya segítségével beszélgettünk az Optimizmusról, a Reményről , mint Szuperképességről, pl: hogy gondolkodik az optimista/pesszimista ha pl esik az eső, vagy újból reggel van és föl kell ébredni. Majd a Derűs Dóra és Borús Dani bábok segítségével hangulatváltós játékot játszottunk. A játék végén megtanultuk az optimista jógaszemüveg összeillesztését, mely nagyon tetszett a gyermekeknek.
„Mutató és hüvelykujjam összeillesztem, az így kapott karikát az orromra biggyesztem. Ujjaim felfelé állnak, nyoma sincs a búbánatnak.
Tevékenység zárásaként a gyermekek tetszés szerint készítették el színezéssel az optimista szemüveget, vagy a varázsbonbont. A foglalkozás során a gyermekek kérésére, több alkalommal hallgattuk meg a hónap dalát Bagdi Bella : Pozitív gyerek vagyok című zene számát.