Az októberi hónapban az optimizmussal foglalkoztunk. A reggeli beszélgetőkör keretén belül a gyermekek elmondták egymásnak, hogy mi miatt szokták vidámnak és szomorúnak érezni magukat. Azt is megbeszéltük, hogy amikor szomorúnak érzik magukat, hogyan tudnánk jobbá varázsolni a kedvüket. Ezután napraforgókká változtunk, és a napocska irányába fordítottuk az arcunkat, közben légzőgyakorlatokat végeztünk.
Mindenki elkészítette saját napraforgóját, melyre mosolygós arcot rajzoltak. Színezés közben Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok c. dalát hallgattuk. Az elkészült munkák óvodánk folyosóján díszelegnek.
A gyermekek nagyon megörültek, mikor megmutattam nekik a Boldogvárat, melynek első két lépcsőfokát már sikerült teljesíteniük. Felragasztottuk a hála és az optimizmus jelét az alsó két lépcsőfokra.
Kis katicáink hónapról hónapra, immár pozitív gyerekek módjára haladnak előre a „boldogság” felé vezető úton, hogy a végén megérkezzenek a „Boldogvárba”.
Az optimizmus gyakorlása
,,Szeress többet, és minden jó dolog a tied lehet!”
A Szilágypéri Általános Iskolában A boldogság hírnökei csapat optimistán vagyis a ,,legjobb”-an próbálta kimesézni a hónap témáját. Az óra keretén belül a hónap dalát meghallgattuk, majd közösen énekeltünk, megismerkedtünk számos pozitív gondolattal, melyeket közösen megbeszéltünk a gyerekekkel. Továbbá különböző történetek kapcsán a gyerekek kifejtették véleményünket, két szempont szerint: optimizmus és pesszimizmus. Feladatainkat csoportosan és egyénileg oldottuk meg.
Az óra utolsó részében a csodálatos őszi természetben, optimista szemüvegeinkkel szemléltük a körülöttünk lévő napsütéses tájat.
Összefoglalásként elmondhatom, hogy egy újabb csodás emlékkel lettünk gazdagabbak a Boldogságóra programjának köszönhetően.
A hónap során továbbra is minden nap az érzelemtáblán jelölték a gyerekek, hogy hogyan érzik magukat. Egyre jobban meg tudták fogalmazni aktuális érzelmi állapotukat és a kiváltó okokat is, a reggeli beszélgetőkörök során. A hónap feladatának a megvalósítását ezekből a beszélgetésekből kezdeményeztük. Megkértünk minden gyermeket, hogy hozza a szőnyegre azt a tevékenységi- illetve játékeszközt, amellyel, ha foglalatoskodik, akkor közben úgy érzi, hogy ő
ügyes, minden rendben van, minden jól sikerül. Életkorukból adódóan a játékok pillanatképének lerajzolására még nem képesek, így a legtöbbjük által választott játékeszközöket egy táblára ragasztottuk. Ezek mellé mindenki örömmel tette fel a saját jelét. Ez lett a mi „Vidám vagyok, amikor… ” táblánk. A vidámság perceinek jelölésére közös színezőt is készítettünk nekik.
Az órát egy kis ráhangolódással kezdtük. Minden diák olyan pozícióba relaxált, amelyik neki a legkényelmesebb volt. A feladat az volt, hogy próbáljanak meg olyan dolgokra, eseményekre gondolni, ami aznap nekik örömet okozott, ami miatt érdemes volt a napot elkezdeni. Egy pár perc múlva megbeszéltük, hogy kinek-mi jutott eszébe. Mindenki tudott olyan dolgot mondani, aminek örült, illetve a vidámabb gyerekek segítettek azoknak a társuknak is találni valami jót, akiknek nem indult jól a napjuk. Hisz azért minden rosszban van valami jó.
Majd arcjátékkal kellett kifejezniük, hogy kinek-milyen volt az aznapi hangulata. Olyan vicces arcokat is vágtak a gyerekek, hogy akinek rossz kedve volt, ő is elnevette magát.
Ezután mesét néztünk és megbeszéltük a mese alapján, hogy miért jó vidámnak lenni, pozitívan látni a dolgokat, nem szomorkodni.
Majd az osztályt két csoportra osztottuk és az volt a feladatuk, hogy egy egymást meg kellett nevettetniük viccekkel, történetekkel.
Az óra végén feladatlapot töltöttünk ki optimista és pesszimista szituációkkal kapcsolatosan.
Az óra nagyon jó hangulatban telt, mindenki jól érezte magát.
Az órát egy kis ráhangolódással kezdtük. Minden diák olyan pozícióba relaxált, amelyik neki a legkényelmesebb volt. A feladat az volt, hogy próbáljanak meg olyan dolgokra, eseményekre gondolni, ami aznap nekik örömet okozott, ami miatt érdemes volt a napot elkezdeni. Egy pár perc múlva megbeszéltük, hogy kinek-mi jutott eszébe. Mindenki tudott olyan dolgot mondani, aminek örült, illetve a vidámabb gyerekek segítettek azoknak a társuknak is találni valami jót, akiknek nem indult jól a napjuk. Hisz azért minden rosszban van valami jó.
Majd arcjátékkal kellett kifejezniük, hogy kinek-milyen volt az aznapi hangulata. Olyan vicces arcokat is vágtak a gyerekek, hogy akinek rossz kedve volt, ő is elnevette magát.
Ezután mesét néztünk és megbeszéltük a mese alapján, hogy miért jó vidámnak lenni, pozitívan látni a dolgokat, nem szomorkodni.
Majd az osztályt két csoportra osztottuk és az volt a feladatuk, hogy egy egymást meg kellett nevettetniük viccekkel, történetekkel.
Az óra végén feladatlapot töltöttünk ki optimista és pesszimista szituációkkal kapcsolatosan.
Az óra nagyon jó hangulatban telt, mindenki jól érezte magát.
Az órát egy kis ráhangolódással kezdtük. Minden diák olyan pozícióba relaxált, amelyik neki a legkényelmesebb volt. A feladat az volt, hogy próbáljanak meg olyan dolgokra, eseményekre gondolni, ami aznap nekik örömet okozott, ami miatt érdemes volt a napot elkezdeni. Egy pár perc múlva megbeszéltük, hogy kinek-mi jutott eszébe. Mindenki tudott olyan dolgot mondani, aminek örült, illetve a vidámabb gyerekek segítettek azoknak a társuknak is találni valami jót, akiknek nem indult jól a napjuk. Hisz azért minden rosszban van valami jó.
Majd arcjátékkal kellett kifejezniük, hogy kinek-milyen volt az aznapi hangulata. Olyan vicces arcokat is vágtak a gyerekek, hogy akinek rossz kedve volt, ő is elnevette magát.
Ezután mesét néztünk és megbeszéltük a mese alapján, hogy miért jó vidámnak lenni, pozitívan látni a dolgokat, nem szomorkodni.
Majd az osztályt két csoportra osztottuk és az volt a feladatuk, hogy egy egymást meg kellett nevettetniük viccekkel, történetekkel.
Az óra végén feladatlapot töltöttünk ki optimista és pesszimista szituációkkal kapcsolatosan.
Az óra nagyon jó hangulatban telt, mindenki jól érezte magát.
A gyerekkel elkészítettük saját varázsszemüvegünket, amit ha rossz kedvünk van, bármikor felvehetünk, és máris szebbé válik benne az egész világ. Az optimizmus megértéséhez nagy segítségünkre szolgált a mese, általa a gyermekeknek könnyebb volt megérteni a szó jelentését, az eszközkészítés pedig még jobban hozzájárult ehhez. A gyerekek nyelvén beszélgettünk arról, miért fontos, hogy az optimista szemüveget gyakran felvegyük.
Októberben megtanultuk, hogyan legyünk optimisták. A legfontosabb az volt, amikor egy nem tetsző feladatot optimista szemlélettel közelítettünk meg. Nagyon sok vidám percet éltünk meg együtt a gyerekekkel, aminek gyümölcse a gyerekek színes, sokrétű munkáiban tükröződik. Jobb velünk a világ!
Optimisták vagyunk!
A Bălcescu-Petőfi Általános Iskola másodikosai rajzokban mutatták be, hogy mit jelent számukra az optimizmus.
Tódi törpe varázsszemüvegét elképzelve mi is elkészítettük a sajátunkat. Ez segít minden helyzetben pozitívabbnak látni a nem mindig szép és boldog világot.