Októberi napjainkat az optimizmus gyakorlása alapozta meg. Boldog Dóra a „Tódi Törpe szemüvege” c. mesét hozta el a gyerekeknek. Ezt követően több alkalommal beszélgettünk az optimizmusról, az optimista hozzáállásról. Szívesen tanulták meg Bagdi Bella: Pozitív mondókáját. A boldog érzéseket, a pozitív gondolkodást közös élményekkel erősítettük:
– lehullott levelek gyűjtése az udvaron, játék az avarban
-„Kresz-ovi”
– Töklámpás készítése
Az optimizmus gyakorlása
Lepke csoport
Bevezetés: Lukács Elvíra: A varázsbonbon. Mese meghallgatása, beszélgetés a meséről. Ki mikor a legboldogabb az oviban, mit szeret a legjobban. Rajzkészítés. Levezetés: mit lehet csinálni, ha valaki szomorú, rosszkedvű? Elhívni játszani, megszeretni, beszélgetni vele, rajzolni neki…
Az optimizmus témakörében a boldogságóra tematikáját követve relaxációs játékokkal kezdtük a gyermekekkel a tevékenységet. A csoporttal együtt tanulom e feladatokat, gyakorlatokat és jó látni, hogy milyen könnyedén együttműködnek. A mozgás, a zene, mind-mind jó hatással van rájuk, és a figyelmet igénylő feladatokat is jobban „veszik”. Szomorú Szilárd és Boldog Blanka játéka, egymás megnevettetése, megmosolyogtatása nem is volt olyan könnyű feladat számukra. A mese utáni rövid csend is arra engedett következtetni, hogy figyeltek a történetre. Utána még beszélgettünk arról, hogy mikor voltak ők szomorúak, hogyan vigasztalódtak meg, illetve ki segített nekik ebben. Jó hangulatban telt ez a tevékenységünk, jó volt látni együttműködésüket.
Az optimizmus témakörének feldolgozása után, az osztállyal a közeli erdőbe kirándultunk.
Feladatuk az volt, hogy csoportalakítás után készítsenek az erdőben található gallyakból, ágakból, mohából bunkert maguknak. Ezúton szimbolizáltuk, hogy minden nehézséget leleményességgel, optimista hozzáállással le lehet küzdeni. A gyerekek maguknak is bebizonyították, hogy az elsőre nehéznek tűnő küldetést együttes erővel meg tudják oldani, és nehezebb időben is lesz védelem a fejük felett!
A Boldogságóra program 2.havi témája : ” Az optimizmus gyakorlása” volt. Sokat beszélgettünk erről a látásmódról a gyerekekkel, hogy mindenben találjuk meg mindig a cseppnyi jót.
Elkészítettük Szomorú Szilárdot és Boldog Blankát .Bemutattuk mindkettőt mimikával,testtartással,gesztusokkal. Majd megpróbáltuk egymást felvidítani szavak nélkül. Ez egészen jól sikerült. 🙂
Feldolgoztuk a témát Bezzeg Andrea: Tódi törpe varázsszemüvege című meséjével. Megbeszéltük ki miért volt már szomorú,mi segítette a megnyugvását, mit láthatunk szépnek a világban,mit szeretnénk másképpen,min változtatnánk,…?A mese nyomán elkészítettük a varázsszemüveget,amit alkalmazunk negatív helyzetekben.
Feltettük a Boldogság Várunk második lépcsőfokára az optimizmus jelét,a mosolygó fejet.
Próbáljuk tudatosítani,hogy ezzel a gondolkodással valóban: „Jobb veled a világ!!!”
Ölelj szivből,szeress jobban,nevess többet,örülj mindennek,mosolyogj gyakrabban és ÉLJ BOLDOGABBAN!
A hónap témája az optimizmus gyakorlása volt. Mivel én elsős osztályban tartom az órákat, először is tisztáztuk, hogy mit is jelent ez a fogalom. Nevető versennyel ráhangolódtunk a témára, majd rajzokat készítettek. Kétféle témában gondolkoztunk: megadott negatív esemény folytatását rajzolták le optimista szemlélettel, illetve aki akarta, az pedig azt rajzolta le, hogyan képzeli el a jövőjét 20 év múlva. Az egyik tanuló nagyon aranyos volt, ő lerajzolta, hogy a jövőben boldog lesz, így mosolygó smile-k kerültek a lapra.
Ezen az órán arról beszélgettünk, hogyan lehet egy nem túl jó dolgot úgy megélni, hogy meglássuk benne a pozitív lehetőségeket. Egyéni élmények meghallgatását követően arról „ábrándoztunk”, azt tervezgettük a gyerekekkel, hogy mi lesz 20-30 év múlva; hogyan képzelik el a jövőjüket, ha minden jól alakul. Nagyon meglepődtem, mert reális és a valós élethez jól igazodó elképzeléseik vannak. Csak egy-két gyerek szeretett volna „celeb” lenni, de őket lebeszélték a többiek, ajánlva nekik valamilyen jó szakmát. Az elképzeléseinket le is rajzoltuk és egy tablón elhelyeztük. Jó hangulatú, vidám órán vettünk részt. Nagyon nagy örömmel hallgatták és rövid időn belül énekelték is a gyerekek a ” Pozitív gyerek vagyok „című dalt.
Beszámoló
a Mesevár Óvoda és Bölcsőde Törpike csoportjában megtartott Boldogság óráról Mendén, amelyen Az optimizmus témát dolgoztuk fel a gyerekekkel
Foglalkozásunkat Bagdy Emőke relaxációs gyakorlataival indítottuk, ezután meghallgattuk Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok c. dalát, amelyet többször is ismételtünk, mozgásokkal, mozdulatokkal kísértünk.
A friss élményekre alapoztam, amikor „bekopogtatott” hozzánk a csoportba „Boldog Blanka” és Szomorú Szilárd” .
Azt volt a célom, hogy a bábokat használjuk az élményszerzéshez.
A közös játék során, nagyon jó hangulatot teremtett, a két csapatra osztott csoport, ahol vagy vidámabbá próbáltuk tenni „Szomorú Szilárdékat”, vagy Szomorúvá szerettük volna „varázsolni” „Vidám Blankáékat”.
Sokat nevettünk, a kitalált grimaszokon, az elváltoztatott mimikákon.
A mesehallgatáshoz csengettyűvel hívtam a gyerekeket, és elmondtuk közösen a meseváró mondókánkat.
A mese feldolgozásához bábokat választottam, és „Bábszínházba” invitáltam a gyerekeket. Szerettem volna a gyerekek érdeklődését fenntartani, ezért választottam a mesélésnek ezt a formáját.
A tevékenységhez a szükséges eszközöket és a megfelelő teret úgy választottam, hogy minden gyermek kényelmesén tudjon elhelyezkedni, a játékosság érdekében még „jegyeket” is osztottunk a „színházunkban.”
Szerettem volna lehetőséget biztosítani a mese mélyebb átélésére, ezért a mesét dramatizálással is eljátszottuk.
A mese tevékenység megszervezésénél kiemelt szempontnak tartottam, hogy a kötetlen tevékenység mindenkihez szóljon, de ne legyen kötelező jellegű.
A mese bemutatását ezért úgy terveztem, hogy igyekeztem mindvégig fenntartani a tevékenységben résztvevők figyelmét, illetve bevonni a később csatlakozókat is.
Mesélés közben törekedtem arra, hogy a történet és a szereplők bemutatása érdekes, érzékletes legyen.
Nevelői szándékom szerint, a hangsúlyos, érthető beszéd, a mimika és gesztus mintaként szolgált a gyerekek számára, szókincsük bővítéséhez, kifejezőkészségük szebbé tételéhez.
A bábozás terveim szerint, nagyban segítette a gyerekek mesemegértését, képzelőerejük, fantáziájuk erősítését.
A tevékenyég sikerét a gyermekek aktív részvétele igazolta, az, hogy tetszett a meseválasztás, érdekes volt számukra a megjelenítés.
A tevékenység motivációja /a színház berendezése, a törpe báb bemutatása/ már nagy érdeklődést váltott ki a gyerekekből. A mesélés előtti játékok már ráhangolták a gyerekeket a mesehallgatásra.
Eredménynek tartom, hogy a csoportban a közösségi szellem, az együtt játszás jelen volt.
A mesét türelemmel hallgatták a gyerekek, ámulattal figyelték a bábok mozgását, egymásra is figyeltek, segítettek egymásnak a hű visszaadásra a mese dramatizálásakor.
Az egész mesélést jó hangulat szőtte át, kíváncsian és örömmel játszották a „színházast”, szorongatták jegyeiket, gyakorolták a helyes viselkedési szokásokat.
A mese után a „varázsszemüvegek” készítésekor lelkesen alkottak, színeztek és nagy örömmel használták a „varázsszemüveget.
Tódi törpe házikójának színezésekor, képalakításukban megjelent a közösen átélt élmény.
Úgy érzem, sikeresen törekedtem arra, hogy kérdéseimmel, a közös beszélgetéssel fenntartsam a gyerekek érdeklődését, inspiráljam őket a további tevékenységekre.
A tevékenység minden mozzanatában választhattak, dönthettek arról, hogy mivel játszanának a legszívesebben.
A CD lemezről hallgatott zenével, zenei érzékük, ritmusérzékük fejlesztése mellett, a zenei kultúra megalapozása is célom volt.
Úgy gondolom, hogy olyan élményközpontú tevékenységet végeztünk a gyerekekkel, amelyben nagyban elősegítette azt, hogy kialakulhasson igényük a
Pozitív gondolkodásra, a pozitív látásmódra.
A mese sokoldalú rögzítésével, az volt a célom, hogy a gyerekekben a pozitív beállítódást alakíthassam.