A 4. osztállyal először megbeszéltük az optimizmus szó jelentését és jellemeztünk egy optimista embert, majd készítettünk egy szemüveget, amin keresztül bizakodva látjuk a környezetünket. Majd felkerekedtünk és gyalog átsétáltunk Tarcsapusztára és élményeket gyűjtöttünk, amit minden tanulóval a séta végén megbeszéltünk.
Az optimizmus gyakorlása
2. Boldogságóra Foglalkozás Optimista Október
Bevezetés: Idézet a táblán, ki mit ért ez alatt? Beszélgetésindító kör.
„Lehet valamit akargatni, akarni, és lehet AKARNI. Vannak holtpontok az életünkben, amikor padlóra kerülünk. Úgy érzed, hogy nem megy tovább. »Túl nehéz. Nem bírom« – ezek a gondolatok kavarognak a fejedben. Jó szó a »holtpont«, mert ilyenkor valami tényleg meghal bennünk: a hit vagy a hitetlenség. Akiben a hit hal meg: föladja. Akiben a hitetlenség: folytatja tovább és megnyeri a csatát.” Müller Péter
Most hallgassátok meg ezt a történetet!
Próbatételek
Egy leány panaszkodott az édesapjának, hogy rosszul mennek a dolgai. Belefáradt az állandó eredménytelen harcba. Nem tudta, hogyan menjen tovább az életében, mert kimerültnek érezte magát. Úgy tűnt számára, hogy valahányszor megold egy problémát, mindig új probléma jelenik meg életében.
Édesapja szakács volt. Kézen fogta őt és elvitte a munkahelyére. Fogott három fazekat és vizet forralt bennük. Amikor forrni kezdett a víz, az egyikbe sárgarépát, a másikba tojást és a harmadikba kávészemeket rakott.
Főzés közben egyetlen szót sem szólt, csupán rámosolygott a leányára. 20 perc elteltével apja eloltotta a tüzet, majd egy tálba rakta a tojásokat, egy tányérba a sárgarépát és kitöltötte a kávét egy csészébe. Ezután megkérdezte lányától:
‒ Kedvesem, mit látsz itt?
‒ Tojást, sárgarépát és kávét ‒ válaszolta.
Ekkor arra biztatta, hogy tapintsa meg a sárgarépát. A lány megtapintotta és érezte, hogy puha. Ekkor arra kérte, hogy hántsa le a tojás héját és a lány, érezte, hogy a tojás nagyon kemény. Ekkor arra kérte őt, hogy kóstolja meg a kávét. A lány nevetve kortyintott az illatos nedűből, majd megkérdezte:
‒ Mit jelentenek mindezek, apám?
Az édesapja elmagyarázta ekkor neki, hogy mind a három elemet ugyanolyan körülmények közé helyezték: forró vízbe.
Csakhogy mindhárom elem különbözőképpen reagált erre:
A sárgarépa megpuhult és törékennyé vált.
A tojások erősen megkeményedtek.
Ellenben a kávé, megváltoztatta a vizet.
‒ Mit gondolsz, te melyikhez hasonlítasz ezek közül? ‒ kérdezte lányától az apa.
Amikor a mostoha körülmények kopognak ajtódon, te hogyan válaszolsz erre?
Egy látszólag kemény sárgarépa vagy-e, akit megérint a fájdalom és elveszíti keménységét?
A tojáshoz hasonlítasz, aki képlékeny szívvel és folyékony szellemmel indul, azonban egy kegyetlen esemény után, keménnyé és rugalmatlanná válik? Te kívül ugyanolyan maradtál, azonban belül megkeseredett a szíved?
Vagy, egy kávészem vagy? A kávé megváltoztatja a forró vizet, a neki fájdalmat okozó elemet. Amikor a víz eljut a maximális forráspontra, a kávé kiengedi legjobb aromáját és zamatát.
Ne hagyd magadat legyőzni! Emelkedj a nehézségek fölé és az élet akadályai csupán megfelelő alkalmat jelentsenek ahhoz, hogy kiengedd az ”édes kávé zamatát”! A döntés a Te kezedben van!
Páros munka:
2 körben helyezkedjetek el egymás mögött állva, mindenki húz egy szituációt! (az alábbi mondatok közül húznak sorban a gyerekek, mindenki egyet, de nem látja előre, hogy „mit is dob a sors”. Minden szituáció 2 példányban lesz, de Ti nem tudjátok, hogy ki a másik, aki ugyanezt a szituációt húzta.
Ezek a szituációk szerepelnek a kihúzott cetliken:
1. Zuhog az eső és neked mindenképpen 15 percet sétálnod kell a buszmegállóhoz.
2. Otthon felejtetted a lakáskulcsod.
3. Aki tetszik neked, mással jár.
4. Lebetegszel és ezért kimaradsz az osztálykirándulásból.
5. Elromlott a telefonod, és néhány napig biztosan nélkülöznöd kell.
6. Egy napig nincs semmilyen internetszolgáltatás a településen.
7. Nem kerültél be a versenycsapatba.
8. A nagymamád olyasmit készített ebédre, amit nem szeretsz.
9. Csapatmunkában olyasvalakivel kerültél össze, akivel még sosem dolgoztál együtt, és egy kicsit félsz tőle.
10. Másképp sikerült a frizurád, mint amit elképzeltél.
Most forduljatok szembe egymással, és kezdjetek spontán beszélgetésbe, mit tennétek az adott helyzetben. A belső körben állók lesznek a pesszimista hangok, a külső körben állók pedig az optimisták. Hallgassátok meg egymást, kérem az optimista hangok próbálják meggyőzni pesszimista társaikat. 1 perc áll majd rendelkezésre. Ha sikerült meggyőzni a pesszimistákat álljatok át az optimista körbe, ha nem maradtok a helyeteken. A külső kör eggyel jobbra lép, kezdődhet egy újabb beszélgetés. Próbáld meggyőzni a pesszimista hangot. Ha sikerül, álljon át a pesszimista az optimista oldalr. Jön egy újabb kör. (párszor ismételjük meg)
Beszélgessünk a játék végén. Jobban érzed magad, hogy átálltál? Miért álltál át, esetleg miért nem álltál át az optimista oldalra?
A játék után felolvassa a pedagógus a következőt:
Gondold végig mit teszel.
„A hozzáállásod sokkal fontosabb, mint a tények!” Andrew Matthews A remény, az optimizmus, a jövőorientáció magában foglalja a jövőbe tekintő kognitív, érzelmi és motivációs hozzáállásunkat. Ez az erősség megnyilvánul abban, amikor reményekkel telten gondolunk a jövőre; elképzeljük, hogy a vágyott események megvalósulnak; amikor olyan módon cselekszünk, hogy azzal elősegítsük a dolgok megvalósulását; és megnyilvánul abban is, amikor biztosra vesszük, hogy erőfeszítéseink megtérülnek. Mindezek már a jelenben jókedvre hangolnak és célorientált cselekvésre késztetnek. Remény, optimizmus, és jövőorientáltság – ez a három fogalom reprezentálja a jövővel kapcsolatos pozitív hozzáállásunkat. Amikor a legjobbat várod a jövőtől, és ennek érdekében úgy dolgozol, hogy valóra váltsd az elképzeléseidet, akkor a remény éltető erőt jelent számodra és fontos hajtóerő. A reményteljes egyének abban hisznek, hogy a jövőbeli célok elérése érdekében tett erőfeszítéseik eredményesek lesznek. Ez az erő arra készteti az embereket, hogy a legjobbat várják el maguktól és másoktól. Az optimizmus erősíti az immunrendszert és hozzájárul az élettel való elégedettséghez. A remény és a hála a két karaktererősség, amelyek a leginkább összefüggésben állnak az élettel való megelégedéssel és a jólléttel. Az optimizmus gyakorlásával nő az energikusságunk és az önbizalmunk.
Volt már olyan helyzet az életedben, amikor erőfeszítéseket kellett tenned, hogy megtegyél valamit? Össze kellett gyűjteni minden bátorságodat? Minden erődet latba kellett vetni, hogy elvégezz egy feladatot? Idézd fel, gondolj vissza erre a helyzetre.
Önsegítő erőfeszítés montázs elkészítése:
Az asztalon képeket találtok, válasszatok egy képet, ami ezt a helyzetet, életérzést leginkább szimbolizálja.
Ha mindenki választott, ragasszátok fel egy lapra, úgy, hogy abból valamilyen kép alakuljon ki.
Nézzük meg a pesszimisták válaszait!
Pesszimisták:
Negatív érzések, mondatok, amik megakadályoznak, ledermesztenek. pl.
Post it re írjuk fel, ezeket az érzéseket negatív gondolatokat, es felragasztjuk őket egy-egy műanyag üvegre.
1. Inkább ki se mozdulok
2. Már megint milyen béna vagyok
3. Ó de szerencsétlen vagyok, nekem sose jön össze semmi.
4. Na persze, hogy velem esik ez meg.
5. Most mihez fogok kezdeni?
6. Hogy fogok most kapcsolatba lépni a haverokkal?
7. Na gondoltam.
8. Én senkinek se vagyok fontos.
9. Vajon fogok tudni vele beszélni?
10. Na úgy nézek ki, mint egy bohóc.
Most jöjjön egy kis játék!
Gyakorlat:
Üssük ki a negatív gondolatokat!
Húzzunk egy harisnyát a fejtetőnkre, aminek a szárában legyen egy nehezék. Fejünkkel himbálva üssük ki az útban lévő negatív gondolatokat, amelyek akadályoznak bennünket.
Ha minden negatív gondolatot kigolyóztatok, sikerült eljutni az optimizmus házába.
Eljutva az optimizmus házába, válasszon mindenki egy cetlit, amivel most leginkább azonosulni tud!
Milyen megoldásokat olvashattok itt? (Előre beraktam cetlikre felírva a pozitív hozzáállású megoldásokat egy hullahopp karikába, ami az optimista gondolatokat jelképezi).
A foglalkozás végén
Mindenki választ egyet az optimista gondolatok közül, amit elvihet magával, és beragszthatja a füzetébe!
A foglalkozásról készült képek:
Mit mond az adott szituációban az optimista, és a pesszimista
beszélgetős kör
A kihúzott szituáció
Önsegítő erőfeszítés montázs elkészítése a választott képekből.
Téged mi inspirál? Te miből merítesz erőt?
Pesszimista gondolatok
1. Videó: Kiütjük a negatív gondolatokat
Siófoki Széchenyi István Általános Iskola Kiliti iskolarész
Októberben közkívánatra többször is hallgattuk Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok c. dalát, sőt már egyes részeit maguktól is énekelgetik a gyerekek. Újra átbeszéltük a fogalmakat: mit jelent, ha valaki optimista, és mit jelent az ellentéte, ha valaki pesszimista. Gyönyörű, színes optimista szemüvegeket készítettünk, amihez tanultunk egy versikét is: „Van nekem egy szemüvegem, minden rosszban segít nekem. Amikor én azt felteszem, szebbé válik a világ nekem.” Megpróbáltuk a szemüvegen keresztül észrevenni a jó dolgokat. Közben ismételgettük a Pozitív mondókát is.
A fejlődési szemléletmódról is beszélgettünk. Olyan helyzetekről meséltek a gyerekek, amikor úgy érezték, soha nem fognak tudni elsajátítani valamilyen tevékenységet, ami aztán mégis sikerült nekik. Pl. egy fiú arról mesélt, hogy nagyon szeretett volna vezetni egy fűnyíró traktort, de el sem tudta képzelni, hogy tényleg sikerülhet neki. Aztán megpróbálta, és megcsinálta. Sok ehhez hasonló történetet meghallgattunk, így aztán készítettem az osztálynak egy naplót, amibe összegyűjtjük ezeket. Az elejére beragasztottam a Pozitív mondókát is. Páran már rajzoltak, írtak is bele.
Végül az erősségek közül a remény, optimizmus erősségét jártuk körül. Kis magyarázat után eljátszottunk egy osztálytalálkozót, ahol mindenki 10 évvel idősebb. Nyilván másodikas gyerekeknek ez annyit jelentett, hogy akkor már felnőttek lesznek. Először kicsit bátortalanok voltak, de aztán az egyik gyerek komolyan vette, hogy el kell játszani az akkori énjét, és elkezdett színészkedni. Nagyon vicces volt, ahogy köszöntötte rég nem látott osztálytársait, majd elmesélte, hogy ő most egy kertészetben dolgozik, ápolgatja a növényeket és traktorral nyírja a füvet. Ezután már mindenki eleresztette a fantáziáját. Volt rendőr, tankot vezető katona, műszerész, állatorvos, helikopterpilóta, stb. Ezután próbáltak az apró bosszúságokra pozitívan reagálni az „Ez fantasztikus, mert…” kezdetű mondatokkal. Ez az óra igazán vidám hangulatban telt.
Mottó: ” Vedd észre mindenben a jót, hiszen minden nap vár Rád valami jó…”😊 Relaxációval kezdtük a foglalkozást:- napimádás (kitárt karokkal nyújtózkodtunk magasra, nyugodt levegővétel) Beszélgetőkörrel folytattuk: „Mi az a optimizmus? Ki az optimista gyerek? Mikor, mitől vagyunk mosolygósak, vidámak?” Kiszíneztük az optimizmus jelét😊 a Boldogság várának lépcsőfokára és a varázstükörbe. Mese következett.: ” Tódi törpe varázsszemüvegéről…”, majd kielemeztük közösen a mese mondanivalóját, tartalmát. Tevékenységünk a varázsszemüvegek elkészítése volt egyéni mintákkal díszítve, amiben majd szépnek, színesnek, vidámnak látjuk a világot.😎 „Van nekem egy szemüvegem, szebbé válik minden benne…” Tükörbenéztünk (optimista tükörkép) -mit látsz benne? Mosolyogj!😀 A foglalkozás végén meghallgattuk a ” Pozitív gyerek vagyok…” c. dalt és ettől még vidámabbak lettünk.😊😍
Atkári Petőfi Sándor Általános Iskola
A relaxációs gyakorlat után megbeszéltük az „optimista” és a „pesszimista” szavak jelentését. Példákat kerestünk a pozitív szemléletmódra. Jancsi meséjének felolvasása után megbeszéltük, hogy mi volt jellemző a szereplőkre: az optimizmus, vagy az ellenkezője, és miért. Próbáltuk közösen úgy befejezni a mesét, hogy pozitív kicsengése legyen a végén. Majd énekeltük, hogy igen, igen, igen, pozitív gyerek vagyok! Közben választottak színezőket, melyeken pozitív megerősítést kaptak. 🙂
Színes és eseménydús volt az október nemcsak a csoportomnak, hanem minden napközis tanulónak. Bekapcsolódtunk a gyalogló programba. Gyönyörű környezetben a Tisza-partján teljesítettük a 4 km-es távot 140 gyermekkel, 8 pedagógussal és 12 szülővel.
A mosoly és az ölelés világnapján is bevontuk a többi napközis csoportot a játékunkba. Együtt készítettünk mosolygó arcokat, mellyel megajándékozták egymást és az iskola technikai dolgozóit is.
Megint készítettünk szemüveget és tettünk benne sétát optimista gyaloglóként a környéken.
Játszottuk a „ki bírja tovább” játékot és építettünk papírlapokból tornyot.
A felsőtagozatos óráimon szituációkat mutattak be a csoportok optimista és pesszimista szemlélettel. Jó hangulatú órák kerekedtek.
Optimista tököt készítettünk, melyre pozitív megerősítések kerültek.
Élményekben gazdag hónapot zártunk.
Osztályunk örömmel fogadta a tíz hónapos személyiségfejlesztés októberi témáját, ami az optimizmus, remény, kitartás téma köré épül.
Ráhangolódásként meghallgattuk Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok című dalát, amit minden gyermek azonnal énekelt és mozgással kísért.
Első lépésként elkészítette minden tanuló a saját optimista szemüvegét, amiben szebbnek, derűsebbnek látja / láthatja a világot. Miután a szemüveget föltettük , varázsigét kántáltunk közösen: „Van nekem egy szemüvegem, ha felveszem azt, szebbé válik minden benne, amit megmutat.”
Mivel az ENSZ világnapja éppen október 24-e, a béke fogalma, jelentősége köré csoportosítottuk óráink további tevékenységét.
Egy hatalmas hungarocell szívre kis szívecskék készültek a gyerekek által. Nagyon beszédes alkotások születtek és óra végén mindenki elmondhatta – ha akarta – miért éppen azt rajzolta, mit jelent neki a béke.
Végül elkészítettük az osztály vándornaplóját, amiben mindenki lerajzolhatja, hogy szerinte miben fejlődött és mi volt az a nehézség, amivel sikeresen megbirkózott. Ennek mottójaként ezt az idézetet választottuk: „Ha nap nap után ügyelünk rá, hogy pozitívan fogalmazzunk és derűs, jóindulatú hangulatban legyünk, nemcsak a bensőnket alakíthatjuk át, de a körülöttünk lévők életét is.”
Köszönjük a remek ötleteket, tartalmas, kreatív óráink voltak.
Ismét várakozással telve tekintünk a novemberi téma felé!
Októberben „Az optimizmus gyakorlása” témakört dolgoztuk fel német órán a 11. A-s csoportommal.
Az órát ismét játékosan kezdtük, egy betűrejtvény segítségével kellett kitalálniuk a hónap témáját (Optimismus), majd a témához kapcsolódó egyik legfontosabb kifejezést (pozitívan gondolkodni – positiv denken). Ezután ráhangolódásként közösen felolvastunk, és lefordítottunk két idézetet a pozitív gondolkodásról.
Az óra további részében a tanulók páros munkában dolgoztak. Először pozitív illetve optimista szavakat gyűjtöttek, majd három mondatot kellett pozitívan befejezniük (Pl.: Egész nap esik az eső, ezért…). Nagyon ötletes megoldások születtek.
Az órát egy kreatív feladattal zártuk, optimista pólót kellett tervezniük, amelyre természetesen egy jótanács is felkerült. Az elkészült pólókat kis csipeszek segítségével felakasztották a táblára rögzített „ruhaszárító kötélre”.
Az óra ismét jó hangulatban telt, a diákoknak a kreatív feladat tetszett a legjobban.
Boldog Dórával érkeztem a nagycsoportosainkhoz. A gyerekek izgatottan köszöntötték Dórát. Nagyon megszerették a kis barátjukat. Kis bevezető beszélgetést kezdeményezett, az önbizalomról és bizalomról beszélgettünk.
Alkalmunkat ezúttal is zenés relaxációval kezdtük. Napimádással és a Napraforgó gyakorlattal kezdtük. Majd ezt követően Szomorú Szilárd és Boldog Blanka játékával folytattuk. A gyerekek két csoportba egymással szembe álltak és lehunyt szemmel kigondolták, mit súgjanak a kiválasztott gyerek fülébe, miért szeretik? Nagy örömöt szereztek így egymásnak a gyerekek. Felfedezték a szavak erejét.
A folytatásban elutaztunk a mi léghajónkkal Optimista földre, a gyerekek meghallgatták Tódi törpe meséjét. Elbeszélgettünk róla, ki érezte már szomorúnak magát, ki az, aki segített nekik ebben a helyzetben.
A végére hagytam a varázsdobozunkat. Már a foglalkozás elején bemutattam a még csukott dobozt, mint azt, ami a legnagyobb erőt hordozza magában. Még a mese előtt is visszatértem a doboz jelenlétére. Míg végül eljött a perc, hogy belenézhessünk. A gyerekek ezúttal székeken ültek, és egyenként nézhettek bele a varázsdobozba, hogy nehogy elsúgják egymásnak a doboz tartalmát. A gyerekek szépen be is tartották a kérésemet. A dobozban természetesen egy tükör volt. Amikor a gyerekek, mindannyian belenéztek. Beszélgettünk róla, hogy mit láttunk a dobozban. Miért is mi vagyunk a legnagyobb erő, miért fontos az önbizalom. Az alkalom végére úgy gondolom, egy kicsivel jobban megértették az önbizalom fontosságát.
Lezáró akkordként zenés relaxációt végeztünk. Majd a gyerekek kérésére, csakúgy, mint az előző alkalommal végigölelték Boldog Dórát szép türelmesen, egyenként.