Október hónap rengeteg programot tartogatott számunkra és szerencsére az időjárás is kényeztetett bennünket!
Az Állatok Világnapja alkalmából ellátogattunk a helyi Állatmentő Alapítvány telephelyére, ahol kutyusokat fogadnak be és keresnek nekik szerető gazdit, valamint a községünk szürkemarha állományát néztük meg. Ugyanekkor erdei kiránduláson vettünk részt, ahol a növények és rovarok nézegetése közben a természet és a környezetünk megóvásáról beszélgettünk a gyerkőcökkel. A legjobb viszont az volt ebben a napban, hogy mindezt lovaskocsin döcögve tettük meg, vidám énekek kíséretében.
A Világgyalogló (hó)nap keretein belül sok-sok helyi érték megtekintése közül a kelebiai Vasutas Emlékház meglátogatása nyújtotta a legnagyobb élményt a gyerekeknek. Az emlékház és a gyűjtemény tulajdonosa egy siket-néma fiatalember, aki hatalmas szeretettel fogadott minket.

Október vége van, gyönyörűen süt a nap, ezért a foglalkozást a Napimádás relaxációs gyakorlattal kezdtük. A varázsszemüvegek készítése közben többször meghallgattuk az optimizmus hónap dalát: Bagdi Bella: Világunkban minden rendben van. Mikor meghallják ezt a dalt, odafigyelnek, már-már majdnem tudják a szövegét is. A szemüveget felvéve hallgatták meg a Tódi törpe varázsszemüvege című mesét, mely nagyon tetszett a gyerekeknek. Utána megtanultuk Tódi törpe Szebben látó mondókáját, mozgással kísérve. A „vidám arcról” beszélgettünk, kezünkkel körbe véve fotót készítettünk.

Az optimizmus gyakorlásának témáját szituációs játékokkal igyekeztem közelebb hozni a gyerekek számára. Boldog Dóri meséjéből ismerkedtek meg a résztvevők Tódi Törpével és az ő optimista varázsszemüvegével, amelyen keresztül nézve szebb a világ. Ezt követően mindenki elkészíthette a saját varázsszemüvegét és kipróbálhatta, milyenné vált tőle amit lát. Végezetül mindenki hazavihette a varázsszemüvegét, hátha jól jön majd másnak is.

A második témánk az optimizmus gyakorlása
Az optimizmus elég nehezen megmagyarázható szó a 4-éves korosztály számára. Úgy látom, hogy a szülők a tárgyakkal fejezik ki a szeretetüket és úgy gondoltam, hogy ez lesz a kiindulásunk. Mitől lehettek boldogok, hogyan fejezzük, ki ha boldogok vagyunk? Sokat mosolygunk, vidámak vagyunk és bátran meg is osztjuk egymással. Ha összeveszünk egymással, ki is békülünk. Ha a játékok eltörnek meg tudjuk javítani. Ha nem sikerül kiszínezni a rajzokat, majd legközelebb jobban fog menni. Pont ezért választottam kezdő relaxációként az: irkafirkát. Maga a firkáló mozdulatsor felszabadítólag hatott a gyerekek számára és örömmel kezdtünk hozzá a mese meghallgatásához. Tódi –törpe varázsszemüvege, amelyet síkbábbal kezdeményeztem. Nagyon tetszett a mese kétszer is elmeséltem. Mese után elkészítettük a varázsszemüvegeinket, alig várták, hogy felpróbálhassák. A foglalkozás végén meghallgattuk Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok című dalát. Táncoltak élvezték a dal szövegét és dallamát. Örömmel láttam mennyire felszabadultak és boldogok.

Az optimizmus feldolgozása ebben az életkorban játékosan a gyerekekhez közel hozott, életkoruknak, képességeiknek megfelelő eszközökkel, mesével, mozgással, énekléssel igen jól megvalósítható. Így is történt, hiszen kihasználva a változatosság és komplexitás lehetőségét sikeresen megvalósítottuk és a gyerekekhez közel hoztuk az optimizmus témáját! Annyira, hogy olyan bátrak és magabiztosak lettek a gyerekek, hogy még sokáig mesélték mire is képesek ők, mit mernek megtenni, mit szeretnének majd megtenni későbbikeben, és persze ők nem adják fel! Miért is jó ez? Hát segít a gyereknek egy megfelelő optimizmus képet kialakítani, segít önbizalmának, énképének fejlődésében, sokmás terület fejlődése mellett. A sok mozgásos énekes játék és bábozás mellett a legkedvesebb a lezáró tevékenység volt számukra, amikor is a saját jelüket lehetett felragasztani egy megrajzolt fára, amelynek minden ágán választható volt egy egy tevékenység. Nekik kellett kiválasztani melyikben a legjobbak ők! Melyiket tudják a legjobban megcsinálni! Nem volt nehéz, nem sokat gondolkodtak, míg ragasztották egyesével a jeleket a megfelelő ágra, elmesélték miért választották azt a tevékenységet. Ügyesen megfogalmazva, magukat kifejezve, megvárva társuk mondandóját.

Katica csoport

A hónapban mi a kitartást gyakoroltuk. A kezdeményezést egy relaxációval kezdtük, hogy mindenki megfelelő hangulatban érkezzen a foglalkozásra. Majd megbeszéltük, hogy mi az a kitartás, minden gyermek önszántából mondott példákat arra, hogy neki mit jelent, miben volt nehézsége, amihez a kitartására szüksége volt. Majd mozgásos játékkal folytattuk, a lehetőségeken túl, saját ötleteket is találtunk ki, amik a csoportra is nagyon jellemzőek. Végül a kitartásunkat gyakorolva mezítláb felszedegettük a tüskéket a szőnyegről.