Az októberi foglalkozások is nagyon vidám hangulatban teltek. Örömmel mutatták be a kis elsőseim, milyen terveik, álmaik vannak, hogyan szeretnének élni 20 év múlva.
Az optimizmus gyakorlása
Egri Szalaparti EGYMI és Kollégium
Egri Szalaparti EGYMI és Kollégium
Készségfejlesztő Iskola
Hegyipatak csoport
Az órát egy bizalomjátékkal vezettük be. Bekötött szemmel, egyedül nem tudtak volna a pályán végigmenni, ezért párt kellett választaniuk, olyat akiben „vakon” is megbíznak. A társaik erősségével tisztában voltak, így segítségül az ügyesebb társaikat választották.
Képelemzéssel vezettük be a naplóbejegyzés elkészítését. Íráskészségük akadályoztatott, így a naplóbejegyzést gondolataikat elmondva, közösen fogalmaztuk meg:
„Kedves naplóm!
Nagyon kimerült vagyok. Kifáradtam, mert a fiúkkal versenyeztem. Egy gyenge lány vagyok, nem kellett volna ezt csinálnom és azt gondolni, hogy a fiúkkal felvehetem a versenyt.
Bátor voltam, mert jelentkeztem a versenyre, azt hittem vagyok olyan erős mint a fiúk. Sokat gyakoroltam és győzni akartam. Minden fiút ott akartam hagyni a pályán, de nem sikerült. Meg akartam mutatni, hogy a lányok ügyesebbek mint ők, én meg a legügyesebb vagyok. Arra nem is gondoltam, hogy elakadok.
Be kell ismerni, hogy a fiúk nélkül nem tudtam volna felmászni a falon. Már egyszer visszacsúsztam, de először az egyik, majd a másik is visszajött a segítségemre. Ők nem adták fel, biztattak és kiabáltak, húztak, míg végül én is feljutottam a fal tetejére.
Már majdnem sírtam, hogy nem sikerül, de utána meg az örömtől, hogy milyen kedvesek.
Nem kellett volna már előre elbízni magam és közben feladni, mikor visszacsúsztam. Szégyenlem is magam, mert a fiúkról is mindig a rosszat gondolom, de milyen szép meglepetés volt ez nap! Meg kellett köszönnöm, hogy segítettek.
Leírom, hogy legközelebb nem bízom el magam és nem gondolok rosszat előre.”
Zöld Gólya Óvoda és Bölcsőde ÁMK
Egy októberi délelőtt, kihasználva az ősz adta szikrázó napsütést, túracipőt húztunk és elindultunk a csoporttal a településünk határába. A szabadság szele megszédített minket. Örömünkben énekeltünk, futóversenyt rendeztünk. A közelben éppen őszi munkálatok folytak a földeken, ahol különböző mezőgazdasági munkagépek dolgoztak, köztük egy kombájn is, aki éppen kukoricát aratott. Ámultan néztük nagyságát, és erejét. Ekkor szólalt meg Rajmi, hogy ő traktoros szeretne lenni. Innen indult a beszélgetésünk, ha megnövök, mi leszek…
Noel: Rendőr leszek. Azt még nem tudom hol fogok lakni…
Amira: Józsihoz fogok járni dolgozni. Mosni fogok ruhákat.
Rajmi: Traktorvezető meg kombi (kombájn) vezető. Az apukám dolgozójába fogok járni. Sármelléken fogok lakni…
Pepe: Tűzoltó leszek…
Lili: Nagy óvodás leszek…
Szebi: Etetem a kiscsirkéket, és kiengedem a kakasokat. Hosszú és nagy munkahelyem lesz. Számítógépezek, vezetek, nézem a gyerekeket (testvéreimet).
Bence: Még nem tudom mit fogok dolgozni. Anyával szeretnék együtt élni.
Léna: Pakolni fogok…
Bence: Tűzoltó leszek. Otthon, Sármelléken apával fogok lakni.
Mira: Mókázni fogok a játszótéren.
Lilla: Repülővezető leszek. Zalaegerszegen fogok lakni, és csinálom a dolgomat.
Bogi: Dínó kereső leszek. Állatok között fogok élni. Apa lesz a férjem, és anya a gyerekem.
Ádám: Sztárfocista leszek, hogy többet tudjak focizni, mint most. Más országban fogok lakni (Németországban). Lesz feleségem, gyerekem. Ádám neve lesz, kislányom nevét nem tudom. Lesz kutyám.
Bella: Szeretnék állatorvos lenni és szalagtáncos, szalag van a kezében, és úgy táncolni. Szeretnék, nem kettő-három, egy gyereket, mindkettő jó, de remélem fiú lesz és Bencének fogom nevezni.
Jázmin: Fogtündér és krokodil. Óvó néni akarok lenni.
Máté: Szerelni fogok, mint apa és együtt dolgozunk.
A kirándulásunkat boldog, felhőtlen pillanatok jellemezték, optimista gondolatokkal tarkítva a jelent, és a jövőt, tértünk vissza óvodánkba.
Gödöllői Petőfi Sándor Általános Iskola
A feladathoz felhasználtuk a hónapban megrendezett pályaorientációs napunkat. A foglalkozások megismerése jó alkalom volt arra, hogy elbeszélgessünk a gyerekekkel a kitűzött céljaikról, álmaikról, és arról, hogy azokat hogyan tudják majd elérni. A pályaorientációs napunkhoz csatlakozott az egyik kisfiú édesanyja is, mint masszőr. A munkája megismertetése során rengeteg pozitív gondolatot osztott meg a gyerekekkel.
A hónap témájával az optimizmus gyakorlásával egész hónapon keresztül foglalkoztunk. Sajnos a mai gyerekek már az óvodában is gondokkal küzdenek, önbizalom hiányban szenvednek. Sok bátorításra, biztatásra, és igen pozitív gondolkodásra van szükségük, amelyre a „Boldogságprogram” sok lehetőséget nyújt. A foglalkozások keretén belül igyekeztem a gyerekek előtt megvilágítani magának az optimizmus szónak a jelentését, amely nemcsak arról szól, hogy örülünk a jelennek és a múltnak, hanem arról is, hogy milyen jövőt vetítünk magunk elé. A hónap témájával kapcsolatban foglalkoztunk az önbecsüléssel, önértékeléssel. Mesével, beszélgetéssel, dicsérettel fejlesztem a gyermekek önbecsülését, önbizalmát. Meseválasztásom ezúttal Beck Andrea Carola, az undok tündér meséje lett, amely az önbizalomról, önbecsülésről szól. Minden foglalkozás alkalmával erősítem a pozitív gondolkodásra való hajlamot, vagyis az optimista szemléletmódot. Aminek nagyon örültem, hogy a hónap vége felé a gyerekek pozitívan látták a jövőjüket, ami rajzaikon is tükröződött. Szerencsés embernek tartom magam, szeretem azt amit csinálok, és ezt az érzést próbálom a gyereknek is átadni.
Fekete István-Vörösmarty Mihály Általános Iskola és Gimnázium
Igen távoli a 20-30 évnyi előretekintés egy csöpp elsős fejecskének. De lelkesen, már-már céltudatosan tervezték meg életük egyes momentumait a gyerekek.
Báthory István Általános Iskola
A gyerekek örömmel képzelték el, hogy milyen álmuk valósulhat meg a jövőben, és jókedvvel rajzolták le jövőbeli énjüket. Felnőtt korukra lesz köztük balerina, rendőr, farmer, mezőgazdász, fogorvos, óvónő, tanítónő, fodrász, állatorvos, futballista, úszó, autószerelő, sofőr.
Bélapátfalvai Petőfi Sándor Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola
Minden gyerek elmesélte, hogy mi szeretne lenni 20 év múlva. Volt olyan tanuló aki többféle dolgot szeretne majd csinálni. A beszélgetés után rajzzal is kifejezték céljaikat. A foglalkozás nagyon jó hangulatban telt, mindenki jól érezte magát.
Debreceni SZC Könnyűipari Szakgimnáziuma, Szakközépiskolája és Szakiskolája
Kamasz fejjel ez a téma kissé nehezebbnek bizonyult. Az átkeretezést még gyakoroljuk, pedig a szemüvegünk is meg volt hozzá 🙂
Megerősítő kártyákat is készítettünk, melyeket kinyomtatva, laminálva emlékeztetheti magát mindenki arra, amit még most nehezen hisz el. Minden kártya hátoldalára a „Jobb veled a világ” szöveg került.
Ebben a hónapban a legnagyobb hangsúlyt arra fektettünk, hogy a gyermekek észre vegyék mennyivel jobb vidámnak lenni, mint szomorúnak. Minden reggel a beszélgető körben megbeszéltük az adott témát és a beszélgetés végén mindig meghallgattuk a Szép nap, ölelj most át engem dalt. Ehhez a témához több eszközt készítettem. Első héten egy mosolygós és egy sírós fejet, amit lamináltam. Két csapatra osztottam a csoportot, egyik a vidám, másik a szomorú. A vidám csapatnak az volt a dolga, hogy különböző mimikákkal mosolyra derítsék a szomorú csapatot, majd cseréltek. Ezek után mindig figyeltek azokra a gyerekekre akik napközben sírtak, szomorkodtak, igyekeztek vidámmá tenni őket.Ezeket a fejeket felhelyeztem a mágneses táblára és a reggeli megérkezésekkor mindenki a jelét az alá a fej alá tette, amilyen szeretett volna lenni azon a napon. Következő alkalommal dekorgumiból mindenkinek készült egy mosolygós fej, amit minden reggel eldönthettek, hogy felteszik e a ruhájukra vagy sem, büszkén mutatták, hogy ők mindig ilyen mosolygósak szeretnének lenni. Az optimista szemüveg is elkészült, amit kedvükre díszítettek, és bármikor felvehettek.