Az optimizmus gyakorlását ebben a hónapban játékos, élményszerű módon közelítettük meg a gyerekekkel. Beszélgettünk arról, hogy mit jelent pozitívan gondolkodni, és hogyan segíthet az optimista hozzáállás abban, hogy jobban érezzük magunkat, még akkor is, ha valami nem úgy sikerül, ahogy elterveztük.

Közösen megfogalmaztuk, hogy az optimizmus azt jelenti: bízunk abban, hogy a dolgok jól alakulnak, és keressük a jót minden helyzetben. A gyerekek saját példákat is hoztak – volt, aki elmesélte, hogy ha elesik, utána arra gondol, hogy legközelebb jobban fog figyelni, vagy hogy ha elromlik a játék, akkor lehet, hogy anya megjavítja, vagy újra lehet játszani mással.

A téma feldolgozásának egyik különleges eleme volt az „Optimizmus szemüveg” készítése. A gyerekek saját, színes papírból készült szemüvegeket vágtak, díszítettek és ragasztottak, amelyekre pozitív szavakat, képeket, színeket helyeztek el – olyanokat, amik számukra a vidámságot, reményt, örömöt jelentik. Amikor „felvették” ezeket a szemüvegeket, játékosan azt mondtuk, hogy most már csak a jót látják – még akkor is, ha valami bosszantó történik, próbálnak benne valami pozitívat találni.

A gyerekek nagyon élvezték a szemüveg viselését, többen egész nap magukon hagyták, és mondták: „Most épp optimistán nézem a világot!” A közös játék, alkotás és beszélgetés segített nekik abban, hogy felismerjék: a gondolataink ereje nagy, és ha megtanulunk jóra gondolni, akkor jobban is érezzük magunkat.

Ez a foglalkozás megtanította a gyerekeknek, hogy nem baj, ha valami nem tökéletes, mert a hozzáállásukon keresztül mégis szép élménnyé válhat. Az optimizmus szemüveg nemcsak kézműves alkotás volt, hanem egy szimbólum is – emlékeztető arra, hogy mindig nézhetjük a világot egy kicsit derűsebben.

Októberi témánk az optimizmus, feladatunk a pozitív gondolkodásmód megértése és elsajátítása volt. Nagyon hasznosnak bizonyultak a szakkönyvben szereplő történetek ( Tódi Törpe varázsszemüvege) Szomorú Szilárd és Boldog Blanka megszemélyesítése segítette a megértést, a játék lehetőséget adott az önkifejezésre, az arckifejezések, gesztusok gyakorlására. Közösen elkészítettük az optimista szemüvegeket, amelyeket viselve „szebb lett a világ” próbáltuk a környezetünkben lévő jó dolgokat észre venni. A ” Pozitív gyerek vagyok” című Bagdi Bella dal lehetőséget adott az élmények eltáncolására, kifejezésére mozgással tánccal.

A gyermekeket segítettük abban, hogy meglássák, nincs olyan kihívás, amelyben egy kis kitartással nem lehet helytállni. Közös tevékenykedés, avagy hogyan lesz a tökből töklámpás (pl.: közös tökfaragás ).A mindennapi óvodai lét velejárói is a problémahelyzetek, melyek váratlanul lépnek, fel, és megoldásra várnak (pl.: étkezés közben kiborul a víz, vagy leesik az evőeszköz, játék során a játékospolc alá gurul a kisautó).

Optimistának lenni sokaknak nagyon nehéz, mert a mai világ nem erre ösztönzi az életünket, hanem a panaszkodásra, a negatív érzésekre. Milyen nehéz, milyen borzasztó az élet stb…Talán ha kicsit mindenki hálát adna annak, hogy milyen jó helyen van, és a jó Isten mennyi mindentől megóvja, és védelmezi. Az optimista ember, gyermek furcsa, különc, pedig mindenünk meg van ahhoz, hogy ha nem is kaptunk annyi optimista kis géneket, akkor is válhatunk azzá, ami nem egyszerű feladat, mert optimistává válni nem mindenki képes, de ha már kicsi kortól szeretetteljes pozitív lékört alakítunk ki, akkor könnyen tanítható, beépíthető. Sokkal könnyebb pozitív energiát hasznosítani, mint negatívat. Merjünk változtatni, merjünk örülni, mindenben a jót és szépet látni, láttatni, hiszen a minta példaértékű, s talán nem soká mindenki meg tapasztalhatja eme csodát.