Minden rendben lesz!
Meg tudod csinálni!
Reggelente beszélgető körrel indítjuk a napot, ezáltal a gyerekek kiadják magukból a feszültséget, és jobban indulhat a napunk. Mivel inkább a fèlelmeikről, rossz álmokról meséltek, ezért elhatároztam, hogy az optimizmus jegyében megoldjuk ezeket a problémákat. Minden beszélgetést egy általam kitalált motivációs mesével zártunk. Elsősök révén, az írás, olvasás tanulása is feszültséget keltett bennük. Volt, aki félt a sötétben, volt aki a szörnyektől riadt fel álmában, aki félt megsimogatni egy állatot. Ezért cicát simogattunk, sárkányt győztünk le, aki már közénk tartozik. A gyerekek kérése az volt a sárkány legyőzése után, hogy tegyünk neki új szívet, mert ő jó akar lenni, mert mi hiszünk benne. Jó volt ezt hallani! Rengeteget dolgoztunk csapatban, van egy biztató manónk, aki a jó hangulatról gondoskodik a csapatban. Az én iranyításommal, motivációs kártyák által megtanulták, hogy ne adják fel, ha nehéz megoldani egy feladatot, kérjenek segítséget, bíztassák egymást, és sikerülni fog. Egyre többet hallottam, hogy: Minden rendben lesz! Meg tudod csinálni! Légy optimista! Ne add fel! Lassan november végére a kis csapat reggelente már jó dolgokról, szép álmokról mesélt. Ritka volt a panasz, de ha volt is, rögtön elhangzott:
– Minden rendben lesz!
Az egyik mesèmből megtanultuk, hogy mindannyian kis csillagok vagyunk, utat mutatunk fenyünkkel a nehézséggel küzdőknek, mosolyt csalunk a szomorúak arcára. 🌟
Az optimizmus gyakorlása
Az optimizmus azt jelenti, hogy bízunk abban, hogy a dolgok jóra fordulnak.
Akkor is próbálunk mosolyogni, ha valami nehéz.
Az optimista ember észreveszi a jót, és nem adja fel könnyen.
Ha optimisták vagyunk, könnyebb tanulni, játszani és segíteni egymásnak.
Erre az alkalomra egy nagyobb lélegzetvételű feladattal készültem nekik. Volt amit a tanteremben végeztek el, és volt amit a ligetben rollerrel vagy kerékpárral.
A ligetben a diákok kerékpáros és rolleres akadálypályán próbálhatták ki ügyességüket. A pálya izgalmas feladatokkal várta őket: kanyarok, szlalom, egyensúlyozás és „megállj!” pontok tették próbára a résztvevők figyelmét és mozgáskoordinációját.
Az alsó tagozatosok a gyalogos közlekedés alapjaival ismerkedtek. Gyakorolták a zebrán való átkelést, és megfigyelték az iskola környékén található közlekedési táblákat. A tantermekben közlekedési társasjátékokkal és kártyajátékokkal is bővíthették tudásukat, valamint saját közlekedési táblákat rajzoltak, amelyekből színes kiállítás is készült az aulában. A digitális tanulás sem maradt el: a gyerekek Wordwall-feladatokon keresztül ismételhették a tanultakat.
A csoporttal először az optimizmus és pesszimizmus különbségét fedeztük fel. Megértették, hogy az optimizmus olyan életszemlélet, amelyben a világ alapvetően jó hely, ahol az emberekben is sok jót találhatunk, és a dolgok végül rendeződnek. A gyerekek saját magukat is lerajzolták: mennyire tartják magukat optimistának. Így születtek meg a vidám rajzok magukról.
Az optimizmus témáját több alkalommal is feldolgoztuk a hónap folyamán.Először különféle iskolai helyzeteket oldottak meg a gyerekek pozitívan, majd több alkalommal „örömdobozukba” gyűjtötték a velük történt jó dolgokat. Ezeket közösen felolvasták egymásnak – így nemcsak a saját élményeik, hanem társaik örömei is gazdagították őket.
Októberben az optimizmus világába érkeztünk: azt kerestük, hogyan láthatjuk meg a jót a mindennapokban, hogyan erősíthetjük magunkban azt a hozzáállást, amely segít átlendülni a nehezebb napokon is.
A hatodikosok hangulatjelekkel fejezték ki aktuális érzéseiket, majd összeállították az osztályuk optimista, pozitív gondolatait. Megfogalmazták, mitől jó a közösségük, és milyen értékek teszik a mindennapjaikat örömtelibbé.
Egy hónap, amely megtanította a gyerekeket arra, hogy a jó ott van körülöttünk – csak észre kell venni, el kell mesélni, és meg kell őrizni.❤️
A hála fal nagy sikere után a hallgatókkal is feldolgoztam a Boldogságóra alapprogram optimizmus gyakorlásának témáját. Ezt a feladatot a tanító szakos nappali tagozatos hallgatókkal készítettük el. Mivel ők tanítók lesznek így egy mesére építettem a feladatot. A mese címe: Történet a sündisznóról aki simogatásra vágyott. Megbeszéltük a történetet majd kértem, hogy készítsük el a sünit a faliújságra. Sok ötletelés után egy nagy süni készült! A süni érdekessége, hogy minden hallgató körberajzolta a kezét, kinyírták ollóvak, majd mindenki egy bátorító gondolatot írt rá a kézlenyomatra. Ezek a kézlenyomatokat alkották a süni hátán a tüskéket, így jelképezve a kéz, a simogatás és az összetartozás fontosságát.
Az óránk témája az optimista és pesszimista ember bemutatása, megismerése volt. Az elméleti anyag áttekintése után sok szituációs gyakorlatot végeztünk, majd a tanult ismeretanyag elsajátítása után mindenki elkészítette a maga optimista szemüvegét. Nagyon jó móka volt, rettentően élvezték a tanulók.
Szeptemberben mindenki elkészítette a saját hangulatjelzőjét.Azon dolgozunk, hogy a mutató mindenkinél minél többször a mosolygós arcnál legyen, illetve ha nem annál van, akkor próbáljuk megoldani a problémákat, hogy oda kerüljenek.
A foglalkozást, az „Almát szedj, ügyesedj, szőlőt szedj, ügyesedj…” relaxációs gyakorlattal indítottuk, majd Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok című dalát meghallgattuk. Körbe járva, táncoltunk. A zenére törpe és óriás járással bejártuk a csoportszobát. A mozgásos játékból kezdeményeztem a Bezzeg Andrea: „Tódi törpe: Szebben látó mondókája” című vers meghallgatását. Ennek kapcsán beszélgettünk a pozitív életszemléletről, az optimista gondolkodásmódról, majd elkészítettük a varázsszemüvegeket, melyeket azonnal kipróbáltuk. Elmondtuk, hogy hogyan tudjuk mindennek a jó oldalát észrevenni, meglátni, illetve hogyan tudjuk jóra fordítani a történetet. Elkészítettük a Szomorú Szilárd és Boldog Blanka bábokat is. A hónap során, többször elővettük a „varázsszemüveget”, amit az adott helyzetekben, többek között a gyermekek bátorítására, ösztönzésére használtunk. Végül, az optimizmus jelét felhelyeztük a lépcsőnkre.