A Maroslelei Zengő Óvoda októberi Boldogságóra foglalkozásai az optimizmus jegyében.

Boldog Dóra 2.látogatása alkalmával az optimizmusról mesélt nekünk, ami már nem ismeretlen szó számunkra. Ennek kapcsán az egyik kisfiú megjegyezte : „akkor én pesszimista vagyok.” Megörültem ennek a megjegyzések és mondtam neki, hogy akkor ő jól el tudja mondani a többieknek mire gondol, mit mond és érez az, aki pesszimista. Rövid gondolkodás után megszólalt – „na jó, akkor inkább pozitív gyerek vagyok”. A meséből kiindulva tavaly varázsszemüvegeket, most pedig, varázstávcsöveket készítettünk. Amikor belenézünk, a következő versikét mondogatjuk. Hipphopp,hopp itt vagyok, varázslatot mutatok. Távcsövemmel messze nézek, meglátom a csoda szépet. Hipp, hopp, hopp, itt vagyok, varázslatot mutatok. Nagyon szeretünk Bagdy Bella Pozitív gyerek vagyok c. dalára táncolni és énekelni.

A „Napocska csoport” nagycsoportos óvodásai az októberi hónapban az optimista életszemlélet gyakorlására tették a hangsúlyt. Meghallgatták Tódi törpe varázsszemüvege című meséjét, kiszínezték Tódi törpe házikóját, elkészítették Tódi törpe varázsszemüvegét, megtanulták Tódi törpe Szebben látó mondókáját, volt olyan gyermek, aki az Optimista tükörképbe lerajzolta a mosolygós önmagát, vagy éppen a mosolygós édesanyját, megjegyezve, hogy ő mindig így szeretné látni az édesanyját, illetve a Varázsgömbbe többen lerajzolták azt amire vágynak. Nagyon érdekes és sokatmondó feleleteket adtak a gyerekek arra a kérdésre, hogy mi az, amit nagyon szeretnének elérni: „Nagyon szeretném, hogy együtt legyen a család, de már nem lehet teljes, mert tata meghalt!”, „Arra vágyom, hogy egész nap kint sétáljunk a virágos réten az egész családdal!”, „Arra vágyom, hogy az emberek ne szemeteljenek!”, „Azt szeretném, ha mindenki aki él és mozog, az szépen bánjon egymással!”, „Arra vágyom, hogy szép világ és jó emberek legyenek a Földön!”.
Minden egyes foglalkozás végén a gyerekek feltették az elkészített varázsszemüveget, elmondták Tódi törpe Szebben látó mondókáját: „Van nekem egy szemüvegem, ha felteszem azt, / Szebbé válik minden benne, amit megmutat!”, megfogalmaztak egy-egy jó vagy szép dolgot, amit aznap tapasztaltak, majd zárás képen elénekeltük a következő dalt: „Kicsi vagyok én, majd megnövök én, / Én leszek a legboldogabb a Föld kerekén!”

Óvodánkba kizárólag sajátos nevelési igényű gyermekek járnak, így az optimizmust is sajátosan gyakoroljuk.
A Katica csoportban, amely a súlyosan, halmozottan sérült, illetve autizmussal élő gyermekek csoportja, októberben az időjárás megfigyelésével, az időjáráshoz kapcsolódó dalokkal, dalos játékokkal igyekeztünk arra fókuszálni, hogy a szürke, esős idő után újra kisüt majd a nap. Készítettünk egy-egy napsütést illetve esőt ábrázoló táblát, megtanultuk az eső és a napsütés képét, a hozzájuk tartozó dalokat és a dalokhoz kötődő kézmozdulatokat. A hónap végére a gyerekek már önállóan tették a táblára a képeket a dalok vagy a hívókép alapján.