A gyerekek nevetőversenyt rendeztek, így gyakorolták az optimizmust.
Az optimizmus gyakorlása
Kecskemét Belvárosi Zrínyi Ilona Általános Iskola Városföldi Általános Iskolája
Ki, miben találja meg a boldogságot, kinek mi okoz örömöt? Mindenben a jót keressük! Pozitívak vagyunk, mosolygósak, figyelünk egymásra, és mindenhez optimistán állunk!
Megtartottuk a boldogságóra program második hónapjának témáját, az optimizmus gyakorlását. Az órára való ráhangolódásra egy mozgásalapú relaxációs gyakorlatot választottam „Napimádás”, majd meghallgattuk a hónap dalát, Bagdi Bella Pozitív gyerek vagyok című dalt. A téma bevezetéseként kiszíneztük a munkafüzetben található rajzot, majd arcjátékkal mindenki kifejezte, hogy milyen napja van ma. Rendeztünk nevetésversenyt is, ahol mindenkit sikerült megnevettetni.
A téma feldolgozásaként A szomorú királylány meséjének egy változatát néztük meg Benedek Elek feldolgozásában Az aranyszőrű bárány címmel, majd kérdéssor segítségével beszélgettünk a meséről. Próbáltuk kitalálni, hogy miért búslakodhatott a királylány, beszélgettünk róla, hogy tudnánk megvigasztalni.
Mi is kipróbáltuk, hogy az összeragadt szereplők látványa felvidítana- e minket. Ez nagyon tetszett a tanulóimnak.
Az óra végén elkészítettük az „örök mosolyunkat” lerajzolták a gyerekek saját „tükörképüket”, melyen sugárzik róluk az optimizmus.
Tanulóim kíváncsian várták ezt az órát. Sikerült mindenkit felvidítani, jó kedvre deríteni.
Sári Gusztáv Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola Raffay Lajos Tagiskolája
Ez az óra is izgalmasan kezdődött. A lakatlan sziget című olvasmány elolvasása után, a tanulságról beszélgettünk. A gyerekek megfogalmazták véleményüket, majd az egyik kisfiú szájából elhangzott az óra tételmondata: Minden rosszban van valami jó. Nagyon találó volt. Megbeszéltük az optimista és a pesszimista szavak jelentését, és helyzeteket soroltunk a mindennapi életből. Először nehezen nyíltak meg a gyerekek, de aztán záporoztak az élmények. Negatív gondolatokat formáltunk át pozitívvá. A következő feladatban pesszimista mondatokat húztak a gyereke, és meg kellett keresniük az optimista alternatívákat ezekre a helyzetekre. Kerestük a rosszban a jót. Majd megvizsgáltuk, hogy beszél egy optimista és egy pesszimista ember.: optimista, pesszimista mondatbefejezések volt a feladat. Aztán jött a problémamegoldás.: a kérdésekhez pozitív válaszokat írtak. A jövő képe következett, melynek során elkészítettük a jövőbeli álmok tablóját. A hónap dalával zártuk az órát.
Az előkészítő osztályban megpróbáltuk körüljárni az optimizmus témakört.
A téma feldolgozásához az óvodásoknak szánt segédanyagra támaszkodtunk, mivel az előkészítő osztályban még nem tanulunk írni és olvasni.
Reméljük, hogy a „varázsszemüveg” segítségünkre lesz abban, hogy pozitívan álljunk a dolgokhoz, s majd az élet kihívásaihoz.
Az optimizmus hónapja volt az október. Bagdi Bella ismerős dallamait hallgatva már tudták valami rendkivüli részesei lehetünk eggyütt ismét.Most is elmondtuk a ” Mai napon a mai napon a boldogságra rátaláltam” kezdetű mondókát melynek végén vidáman és nagy örömmel öleltük meg egymást. Beszélgettünk a jó és a kevésbé jó dolgokról. Arról, kinek mi okoz boldog vidámságot otthon és itt az óvodában.Azt is megvitattuk vannak rosszabb pillanataink is. Arról egy másik alkalommal fogunk beszélgetni.Bemutattam nekik október hónap jelét☺.Szerettük volna ha mindig láthatnánk ” A vidámság perceit”. Ezért lerajzolták ezeket a gyerekek. A Boldogságórára hívó Bagdi Bella dallam másnap újra izgalomba hozta a gyerekeket. Tudták valami kellemes dologban lesz részük . Meghallgatták a mesét, melyben elkészült az a bizonyos varázsszemüveg. Hamar kívülről fújták a mondókáját is. Akkor beszélgettünk a rossz kedvről a vitákról.Természetesen emlékeztek milyen jó erre a problémára a szemüveg. Milyen jó is annak akinek van ilyen.Kérték készitsünk mi is. Nagy öröm volt látni hogy későbbi napokon a rosszkedvet a vitákat a ” gondokat” milyen egyszerűen lehetett kezelni. Csak elkezdtem a mondókát és már tették fel a szemüveget, nevettek, játszottak.Ma a szünet előtti utolsó napon hazavitték a saját maguk készített varázsszemüveget:”Otthon is kipróbálom!” felkiáltásokkal. Én pedig vidáman és boldogan várom a beszámolókat az otthoni vidám percekről!😃
A Napocska sugarai tartalmazzák a gyerekek mondatait arról, hogy miben bíznak, mit tartanak megvalósíthatónak a közeljövőben.
Az osztály motiváltan kezdett hozzá a saját optimista tükrének elkészítéséhez.Szívesen beszéltek terveikről a jövőjükről.
Októberben az optimizmus témakörét jártuk körül a gyerekekkel. A hónap első hetében beszélgettünk az optimizmusról, megfejtettük, hogy mit jelent ez a számukra furcsa szó. Személyes példákat is tudtak mondani a gyerekek. A vezető óvónővel megbeszéltük, hogy ő is be fog jönni az egyik Boldogságóránkra, így ő is részese lehetett egy jó kis órának.
Eljátszottuk a „Szomorú Szilárd és Boldog Blanka” játékot. Sokkal hamarabb megértették a játék lényegét, mint azt vártam. A játék után elmeséltem Tódi törpe varázsszemüvege c. mesét. Mindannyian figyeltek. Sokat beszélgettünk a meséről és a saját tapasztalataikról. Miközben az „optimista szemüveget” készítették a gyerekek, bekapcsoltam Bagdi Bella: Repülj velem CD-jéről a Jó emberré csak a szívemmel válhatok és a Jobb veled a világ dalokat.
Másik óránkon is játszottuk a „Szomorú Szilárd és Boldog Blanka” féle játékot, beszélgettünk, valamint megtanultuk énekelni és mutogatni, táncolni a Repülj velem c. dalt. Később minden nap (amikor délelőttös voltam) ezzel a dallal kezdtük a napot. Annyira megszerették, hogy van olyan gyermek, aki úgy alszik el, hogy ezt énekli.
Megismerkedtünk a Pozitív gyerek c. dallal is.
A gyerekeken érezni lehet már most a változást. Elfogadóbbak egymással. Az egyik kisfiúra, amikor rászólunk, bedühödik. Egy ilyen alkalommal bevonult a fürdőszobánkba, ahol leszedte a függönytartó fémrudat és azzal hadonászott. A csoportszoba szőnyegén egy másik kisfiú ezt hallva elkezdett sírni, remegett a félelemtől. Az ölembe vettem, ott is sírdogált még. A dühös társ visszaérkezett a csoportunkba, a gyerekektől távolabb leült, majd az ölemben ülő kisfiú mondta neki, hogy a viselkedése ellenére is szereti. Mindezt sírva közölte társával többször is. A szőnyegen tartózkodó többi gyermek az ölemben ülő fiút megölelte megnyugtatásképp, majd a síró kisfiú letörölte könnyeit, odament a korábban dühös társhoz, megölelte, megpuszilta. Ismét elmondta neki, hogy szereti. Végül minden gyermek felállt a szőnyegről és mindenki megölelte a haragos kisfiút. Egy közösség vagyunk. Mélyen megérintett a gyermekek viselkedése, hozzáállása.