Szlovákiában sem működnek jelenleg az óvodák, így a gyerekek otthon a szüleik, családjaik körében aktívodnak. Közösen sikerülni fog! Maradjunk otthon!
Az optimizmus gyakorlása
A foglalkozás elején mindenki választott magának egy párt, akivel 5-5 percben megbeszélte, hogy hogyan képzeli el a legjobb énét, mi az amin változtatni tudna és mi akadályozza meg őt a változtatásban. A beszélgetések folyamán a többség egyetértett abban, hogy egy kis elszántsággal tudna változtatni és nem is olyan nehéz a dolgok jobb oldalát nézni. Elkészítették az optimizmus tesztet és eldöntöttük, hogy a továbbiakban próbáljuk optimistábban élni életünket.
Második boldogságóra témánk az OPTIMIZMUS volt, mely fogalom megismerésével, meghatározásával, az optimizmus érzésének megfogalmazásával az óvodások Kirschner Zsuzsa és Balogh Alíz óvodapedagógusok irányítása mellett foglalkoztak a Csiribiri csoportban.
A fogalom megértését most is segítették a gyermekekkel történt beszélgetések, a közös játékok és tevékenységek, a dalok és a mesehallgatások.
Az optimizmus témában több mesével ismerkedhettek meg a gyermekek. Ezek segítségével érzékelhették, miért van szükségünk eleinte a „boldogság és szépséglátó” szemüvegünkre, amelyet minden kisgyermek el is készített magának. Kis gyakorlással később már anélkül is ráérez, meglátja a szemünk és a szívünk a szépségeket.
Mi lehetne fontosabb manapság, mint arra nevelni a jövő generációját, hogy higgyen magában, lássa minden felmerülő problémában a fejlődés lehetőségét és mindenekelőtt legyen nyitott az élet dolgaira, lássa annak szépségét?!
„Nagyon örültem: A gyerekek odahívtak megmutatni, milyen gyönyörű, ahogy átsüt a kockákon a nap. Pont ezeket a dolgokat szeretném, ha meglátnák!” – mondta az egyik fotó kapcsán a programról Zsuzsi óvó néni.
„Kutatók szerint az optimizmus azt jelenti, hogy megválasztjuk, hogyan látjuk a világot. S nem arról van szó, hogy letagadjuk vagy elkerüljük a kedvezőtlen információkat.”
KSZC Kandó Kálmán Szakgimnáziuma és Szakközépiskolája
Az optimizmus témaköre.
Szeptemberben „nyitott” az osztály egy OPTIMIZMUS „tiszta lapot”. Erre kerülnek fel az év közben az adott témával kapcsolatos képek, megjegyzések és idézetek. Jelen pillanatban itt tartanak a diákok. Minden képnek története van, amit a „felrakó” megoszt az osztállyal – osztályfőnöki órán. Nagy sikere van, szeretik a diákok. Folyamatosan bővül!
Az órát optimista és a pesszimista fogalmak tisztázásával indítottuk. Ez után felvettük az optimista és pesszimista szemüveget, majd mindenki elmesélte az elmúlt hét egy napját ezen a szemüvegen keresztül. Az óra hátralévő részében pozitív gondolatokat fogalmaztunk meg, melyeket hirdetés formátumban megszerkesztettünk. Ezeket elhelyeztük a faliújságon. Megegyeztünk, hogy ha valakinek bátorításra van szüksége letéphet magának, vagy a társának ezekből a mondatokból egyet-egyet.
Az októberi hónap témája az optimizmus gyakorlása volt. A téma feldolgozását egy relaxációs gyakorlattal kezdtük. Az „Irkafirka” relaxációs gyakorlat nagyon tetszett a gyerekeknek.
A „Pozitív gyerek vagyok” című dalt ugyan nem tanulták meg a gyerekek, szerintem ők még kicsik ehhez, de nagy örömmel hallgatták.
Beszélgetőkört indítottam a szomorúságról és boldogságról. Megkérdeztem a gyerekeket, mitől lesznek vidámak, boldogok és mitől lesznek szomorúak? Különféle vélemények alakultak ki, a legtöbb gyermek (életkorukból adódóan), olyan választ adott, ami a saját szomorúságát vagy boldogságát helyezte előtérbe. Egy-két gyermek a szomorúságát, boldogságát a családjával hozta összefüggésbe.
Készítettem két arcot, egy szomorút és egy vidámat. Két csoportra osztottam a gyerekeket. A játék célja az volt, hogy vidámságot, boldogságot kellett egymás arcára varázsolni. A vidám csapatnak mimikával, gesztikulációval kellett a szomorú csapatot felvidítani és fordítva. Nagyon élvezték a játékot.
A téma lezárásaként elmondtam nekik a Tódi törpe varázsszemüvege című mesét.
Bőcsi Általános és Szakközépiskola,AMI
Az idén első osztályos tanulókkal kezdtük újra témák feldolgozását. Nagyon ügyes, érdeklődő, nyitott kis társaság erre a programra is. Elsősorban mozgásos játékok, tevékenységközpontú technikákat, módszereket terveztem. Az osztály összetétele több szempontból sem egyszerű. Nagyobb részük hátrányos helyzetű, tanulási nehézséggel küzdő, valamint családi hátterüket tekintve, sokan nem teljes családban élnek, bizonyos szomorú esetnek következményeként. Ezért nagyon körültekintően kellett feladatokat, módszereket választanom, hogy ne váltak ki érzelmi kitöréseket, vagy olyan szituációt, melynek kezelésére nem vagyok felkészült. Az a tapasztalatom, hogy sikerült a témák feldolgozása életkoruknak és körülményeiknek megfelelően. Folytatni szeretném ezt a megkezdett utat, mert fontos dolgokat sajátíthatnak el így a gyerekek.
Marcali Noszlopy Gáspár Általános és Alapfokú Művészeti Iskola
A csoportunkban megbeszéltük mi a különbség az optimizmus és a pesszimizmus között majd két részre osztottunk egy nagy lapot. Mindegyikre mondtunk példákat, és olyan élethelyzeteket amelyek ilyenkor egy emberre jellemzőek. Ez alapján készült el a kislány rajza, aki a rosszabb dolgoktól elindul, bízva benne hogy minden jóra fordul.
Rácz István 4.b
Táncsis Mihály Gimnázium és Alapfokú Művészeti Iskola Kanizsai Dorottya Általános Iskolája
A siklósi Kanizsai Dorottya Általános Iskola diákjai a Boldogságóra program ötlettárában található (igaz kicsiknek szóló) sablonokkal játszottak, s ezekből a jópofa fejekből készítettünk online kiállítást. Mert ha valamikor szükséges az optimizmusunk, vidámságunk megtartása, most a járvány idején valóban az.
http://linoit.com/users/Honfi/canvases/Boldogiskola%20-%20%C3%A1prilis