A tiszabögi általános iskolánkban az októberi boldogságórát a negyedik osztály részére az előző hónaphoz hasonlóan a technika és tervezés órával fésültem össze. A gyerekek már érdeklődve várták az újabb különleges órát.
Az óra iránti érdeklődést a „Hervad a virágom, éled a virágom” mozgásalapú relaxációs gyakorlattal, illetve a „Pozitív gyerek vagyok” optimizmusdal segítségével keltettem fel. A téma bevezetéséhez a „Szeretek mosolyogni” munkafüzeti feladat ötletét használtam fel. Beszélgettünk az optimizmus szó jelentéséről, fontosságáról, környezetünkre, saját egészségünkre gyakorolt hatásáról. Belebújtunk optimista-pesszimista gyerekbőrbe az általuk készített szemüvegekkel. Élvezték a játékos, de mégis komoly gondolatokat rejtő feladatokat.
A téma feldolgozását a technikaóra vármakett témájával kötöttem össze. Megépítettük az optimizmus várát. Az egyik vártoronyban rejlő varázstükör segítségével a 15 évvel későbbi életükbe is bepillantást tettünk.
Az óra végén megcsodáltuk a csoport által készített vármakettet és varázstükröket. „ A napos oldalon járok” meditációval zártuk, majd összegeztük az óra tanulságait.
A téma továbbgondolásához a mókás viccek gyűjtését választottam. A következő óra elején a gyerekek előadták egymásnak, így rendkívül jó hangulatban fogtunk neki az új feladatnak.
Az optimizmus gyakorlása
Minden ember, akár kicsi, akár nagy érez – valahogy, érez valamit egy helyzettel kapcsolatban. Ezek az érzelmek megjelennek az arcon, a testen – tudatalattink irányítása mellett.
Az optimizmus témakört nem könnyű óvodás korú gyermekekkel feldolgozni – de nem lehetetlen … hogy mikor érik be a munkánk gyümölcse, azt csak később tudhatjuk meg.
Célként tűztem ki, hogy fejlesszem a gyerekek érzelmi intelligenciáját, már kiscsoportos koruktól és az idő előrehaladtával ismerjék fel és fogadják el a társuk érzelmeit.
Többször vesszük elő az érzelemjátékokat – pl.: „Hogy vagy?” kártyát, vagy arcokat figyelünk meg fényképről és utánozzuk.
Legutóbbi játékunkat megelőzte egy beszélgetőkörös beszélgetés az érzelmekről (milyen érzelmek vannak, az jó érzés, vagy kellemetlen …) és csoportos „arcjáték”.
Majd választhattak egy érzelmet a gyerekek a képről és azt jelenítették meg – utána ezt azzal folytattuk, hogy a kiválasztott gyermek nem mondhatta meg mit fog megjeleníteni és a csoportnak kellett kitalálni, illetve a kitalálónak elmondani, hogy ez kellemes vagy kellemetlen érzés a kitalálónak.
Egy kellemetlen (fájdalom, harag …) érzéssel kapcsolatban arról is beszélgettünk hogyan lehetne pozitív irányba terelni a gondolatokat, hogyan lehet segíteni magunkon vagy a társunkon. Egyre pontosabban tudják megfogalmazni az érzéseiket, ezzel kapcsolatos gondolataikat (pl., „amikor haragos voltam, elmondtam anyukámnak miért haragszom és jó volt beszélgetni anyukámmal, utána megnyugodtam”).
Ennek a témának a feldolgozására egy olyan mesét választottam (Mese a falánk tyúkocskáról), ami nem igazán kötődik az optimizmushoz, de kíváncsi voltam arra, hogy a gyermekek meglátják-e benne az optimista szemléletet.
Elmondták a gyerekek, hogy milyen jó, hogy nem szaladt el a tyúkocska és a tyúkanyó a nehézség elől, kitalálták hova lehet elbújni, nem adták fel a reményt és egy váratlan helyzet (tüsszentés) oldotta meg a helyzetet – megmenekültek a kandúr karmai elől. Ellenben azt is elmondták, hogy legközelebb a tyúkocskának be kell tartania az ígéretét, mert az úgy helyes. 😊
A mese végén pozitív érzéseket rajzoltak az üres arcformára és felkerülhetett a második lépcsőfokra az optimizmus jelképe a smile 😊.
Októberben valósítottuk meg, több alkalommal az optimizmus gyakorlása témakört. A hónap során több alkalommal foglalkoztunk a témával. Minden alkalommal, a gyermekekkel a naplégzés, relaxációs gyakorlattal kezdtük a foglalkozást, majd leültünk körben a szőnyegre. A foglalkozások alatt szólt a relax zene.
Megvalósított játékaink:
• Optimista köszöntéssel kezdtünk, készültünk rá az erősség mondókára! Nagyon szívesen mondták velem együtt a gyermekek. A köszöntés során leültünk a szőnyegre törökülésben, majd a mellettünk lévőt megöleltük, és mondtuk: Örülünk, hogy itt vagy! Sorba átdatuk az ölelést, a végén visszaért hozzám.
• Eljátszottuk a Kitartás játékokjat. Sokminden kiderült a gyerekekről a játékok közben:
– Gyerekek szerint mindenki szorgalmas
– Mindenki szeretne jó táncos lenni
– Rajzolni nem mindenki szeret, főleg a fiúk nem.
– Biciklizni csak 2 gyerek nem tud a csoportból, bátran fel is vállalták.
– Minden gyerek elpakolja a játékait maga után
– Minden gyerek segít az otthoni munkában.
• A mese után beszélgettünk a szomorúságról, ki miért szokott szomorú lenni, majd elmesélhették a gyermekek, hogy kit, ki vagy mi segített megnyugodni.
• A mezítlábas pakolást nagyon élvezték, együtt, közösen szedték fel a játékokat a kosárba. Volt, akinek nehezen ment az elején, de egymást tanították.
• Alvás előtt mesélni szoktunka gyerekeknek, majd bábbal simogatjuk meg őket, ezzel kívánva jó pihenést, de most varázsport is szórtunk rájuk. Nagyon szerették.
• Megvalósítottuk, eljátszottuk a Fejlődési szemléletmódú nyújtást.
• Részt vettünk a gyaloglás világnapján egy hosszú sétán, szerencsére nagyon szép idő volt, és gyönyörködtünk a fák színes leveleiben.
• A zene világnapján hangszereket ismerhettek meg a gyerekek, majd ritmushangszerekkel kísérték az őszi dalainkat.
• Az Állatok világnapján megépítettünk egy nagy állatkertet, ahol békességben éltek az állatok egymás mellett, és sorversenyt is szerveztünk nekik, majd megetettük a kis tóban lévő aranyhalakat. Nagy figyelmet fordítunk az Óvodánkba az állatok szeretetére, róluk való gondoskodásra.
• Az ölelés világnapján, kint a szép napsütéses időben csoportos öleléssel fejeztük ki a szeretetünket egymás iránt!
Nagyon jól éreztük magunkat a játékok során, a gyermekek szívesen vettek részt a játékokban, bátran válaszoltak kérdéseimre. Nagyon tetszett nekik a hangszeres játék, a mezítlábas játék, és a varázspor is. Nagyon örültek a csoportos ölelésnek is. Szerencsére a csoportba járó gyermekek tényleg szeretik egymást, azóta is szivecskéket mutatnak az ujjaikkal egymásnak, és nekünk is!
Biharkeresztesi Szivárvány Óvoda és Bölcsőde
A boldogságóra könyvből meséltem el a Tódi törpe varázsszemüvege című mesét.
A gyerekeknek nagyon tetszett, újra és újra kérték, hogy mondjam el a mondókát addig, amíg meg nem tanulták és együtt nem mondogattuk. A gyerekek a kezükből formázták meg a szemüveget és úgy néztek szét a csoportba, majd kint az udvaron. Rácsodálkoztak a csoport díszeinek egy-egy részletére az udvaron pedig a természet és a színes levelek rejtették őket rabul. Gyönyörködtek mindenben.
Kitaláltunk közösen egy vidám köszönést, amin mindenki nevetett, ez tapsból, forgásból és egy pacsiból áll
Mindenki mondott valami jót és kedveset a társairól. Ezeken a szemüvegeken keresztül mi mindent pozitívan láttunk.
Nehéz elsajátítani, hogy mindenben a jót fedezzük fel, a nehézségekre pedig próbáljunk megoldást találni. De nem torpanunk meg egy-egy kihívás előtt, hiszen „pozitív gyerekek vagyunk”.
A havi boldogság foglalkozásunkat állatutánzó jógával kezdtük. Felolvastam a mesét az aranyszőrű bárányról, majd irányított beszélgetés során megbeszéltük ki szeret vidám lenni, ha bánatosak, ki hogyan szeret felvidulni. Mindenki elmesélte neki mi a vicces, mitől szokott kacagni.
Ezután párszor eljátszottunk az egyik népi játékunkat a “megy a Bogár, viszi farát” nevű játékot. Ez annyira tetszett mindenkinek hogy egymás után 3 kört is végig játszottunk. A kacagás és a vidámság garantált volt ennél a játéknál. Az foglalkozás végén elkészítette mindenki az új optimista szemüveget (mostmár semmilyen instrukciót és segítséget nem adtam) közben meghallgattuk Bagdi Bellától néhány dalt, majd feltettük az optimizmus jelét a várunkra.
Veszprémi Egry Úti Körzeti Óvoda
Az optimista gondolkodásmód segíthet a gyerekeknek abban, hogy a nehézségekkel szembesülve is kitartsanak, és megtanulják, hogyan találjanak megoldásokat a problémákra, illetve hogyan vegyék észre a pozitívumokat bizonyos helyzetekben.
A témát az állatok világnapjához kapcsolódóan dolgoztuk fel. Óvodánk erre a napra nagyszabású rendezvénnyel készült, melynek része volt a rajzkiállítás, és az állatmenhely terepasztalok elkészítése.
Állatvédő óvodaként az állatmenhely fogalmával már több gyermek tisztában volt, de az új óvodások most ismerkedtek vele. A terepasztalt több napon keresztül készítették, óvó nénik, dajka néni segítségével. Minden gyermek buzgón munkálkodott, rajzolt, festett vagy épp ragasztott, elkészített egy-egy részletet, hogy a végén összeálljon egy remekmű.
Lelkesek voltak, mert úgy gondolták, hogy munkájukkal felhívják a felnőttek figyelmét és segítenek a kis állatoknak örökbefogadókat keresni. Az optimizmus pillanatnyilag nem azt jelentette, hogy mindenben a jót lássuk, hanem arról szólt, hogy utat találjunk jelen esetben a menhelyen lévő állatok jobb életéhez. A kooperatív tevékenység közbeni beszélgetések, Bagdí Bella: Pozitív mondóka dalának meghallgatása, a felnőttek példamutatása tette még kitartóbbá a gyerekeket. A kiállítás utáni szerepjáték a terepasztalon (hogyan kerülnek az otthonokba az állatok) segítette őket egy optimista hozzáállás elsajátításában.
Románia,15-ös Normál Programú Óvoda,Szatmárnémeti
A reggeli beszélgetés során a gyerekek elmesélték, hogy ma ki milyen arccal érkezett az óvodába, majd meghallgattuk Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok dalát.
Ezt követően Tódi törpe érkezett a csoportszobába, aki elmesélte barátja Sün Artúr történetét.
A gyerekek elkészítetták saját Varázsszemüvegüket (amit a nap végén magukkal is vittek), s feltéve mosolygós arccal sorolták fel apró dolgaikat aminek örülnek a körülöttük lévő világban.
A nap végén néhány gyerek boldogan rajzolta le mosolygós önmagát is.
Természetesen nem múlhat el egy olyan nap se, hogy ne csendüljön fel (ahogy az ovisok mondják) A BOLDOG DAL -vagyis Bagdi Bella: Boldog vagyok című dala.
Optimista szemüveget készítettek a gyerekek, melynek készítése előtt, a megelőző beszélgetésben tisztázódott számukra az „optimista” szó fogalma, elmesélték, hogy ők mikor tudnak optimisták lenni, ismernek-e optimista személyeket, és hogy bizonyos nehéz helyzetekben hogyan lehet optimistának maradni.
A szemüveg elkészítése után az volt a feladatuk, hogy másnap reggel amint kinyitják a szemüket az ágyukban, tegyék fel az optimista szemüvegüket és azon keresztül nézzék a világot, így indítsák a napot. Sok érdekes beszámolót hallottam másnap reggel az iskolában.
Megbeszéltük, hogy nem kell feltétlenül nálunk legyen a szemüveg, képzeletben is bármikor fel lehet tenni a szemünkre, s mostantól próbáljuk meg minél többet „viselni”.
A negyedikes gyerekek nagy érdeklődéssel vettek részt a foglalkozáson. A tanulók többsége magát az optimizmus, az optimista kifejezéseket nem ismerte. A beszélgetőkör, az optimista szemüveg elkészítése, a zenehallgatás és videó megtekintése illetve az optimista esernyős rajz csoportmunkában való elkészítése után már mindenki megértette a kifejezések és az októberi téma lényegét. Vidám, optimista köszönéseket találtak ki a csoportok, amellyel reggelenként köszönteni fogják egymást.
Ebben a hónapban az optimizmus témájával foglalkoztunk. Célunk volt, hogy mindig pozitívan gondolkodók legyünk. Tisztáztuk a pesszimizmus és az optimizmus fogalmát. Többször beszélgettünk arról, hogy mennyivel jobb a pozitív hozzáállás az életben, mint a pesszimista látásmód. Tudatosítottuk, hogy próbáljuk meg mindenben a jót, a pozitívumot keresni. Minden kisgyerek elkészítette a saját „varázsszemüvegét”, amit ha felteszünk, meglátjuk a jót a rossz dolgokban is. Október a „Világgyaloglás” hónapja is, így hosszú sétát tettünk az iskolánk környékén. Az ölelés világnapja alkalmából pedig alaposan megölelgettük egymást. Vidáman és önfeledten táncoltunk, ugráltunk a hónap dalára. Páros munkában különböző élethelyzeteket néztek meg a gyerekek. Megpróbálták elképzelni, hogyan viselkedne az adott helyzetben egy pesszimista, és hogyan egy optimista szemléletű ember. A hónap során végzett feladatok, az elkészített alkotások a gyerekek optimista énét erősítették.