Ebben a hónapban az optimizmusról, a pozitív gondolkodásról beszélgettünk, gondolkodtunk közösen a gyerekekkel. Az első alkalommal beszélgettünk a szó jelentéséről, ki hallott már róla? milyen helyzetben? Szerintük mit jelenthet az a kifejezés, hogy „optimistán látja a világot”? Történt-e már veled olyan, amikor nagyon lehangolt voltál, de mégis jobb kedvre derültél, mert…? Érezted-e, hogy valamiben nem vagy elég jó, de mégsem adtad fel? Milyen gondolatok jártak ekkor a fejedben? Milyen tanácsokat tudsz másoknak adni ilyen helyzetben?
Felsoroltak olyan szituációkat, saját történeteket, amikor nem olyan jól indult a napjuk, napközben történt valami, ami elrontotta a kedvüket, bosszúság érte őket. Hogyan léptek tovább ezeken? Milyen gondolatok jártak a fejükben? pl. Nem hagyom, hogy ez az apró kis galiba elrontsa a jó kedvemet és rányomja a napomra a bélyegét! Megbeszéltük, hogy sokszor valóban „fejben dől el”, hogy hogy telik a napod, milyen lesz a hangulatod, te magad alakítod. Azt is ügyesen megfogalmazták, hogy az ő saját hangulatuk, akár a többiekre is hatással lehet.
Eljátszottunk a gondolattal, hogy mi lenne, ha lenne egy láthatatlan szemüvegünk, amelyben optimistán látnánk a világot, csak a pozitív dolgokat látnánk meg benne, a sok negatív ami sajnos körülvesz minket bárhol, a szemüveg segítségével ki lenne szűrve. Nagyon élvezték a gyerekek ezt a képzeltbeli kis kirándulást. Végig sétáltunk az optimista szemüvegünkkel az iskola folyosóján, az udvaron, az utcán, megfigyeltük magunk körül a környezetünket, az embereket, az emberek viselkedését egymással, játszótéren előforduló helyzeteket. Nagyon tanulságos volt, hogy mit látunk a valóságban és a pozitív szemüvegünkön keresztül, ahol csak a jóval foglalkozunk és azzal, ami nekünk örömet okoz és jókedvre derít.
Az őszi szép természetben nagyon szívesen töltenek időt a szabadban a gyerekek, ugrálnak a színes falevelek között, gyűjtögetik a gesztenyéket, a hangulatuk is jobb, egymással is megengedőbbek, toleránsabbak és kedvesebbek.
Innen jött az ötlet, hogy meghallgatjuk a Magna Cum Laude – Színezd újra c. számát, az iskola udvarán felhőtlen játék közben színes faleveleket gyűjtünk és „kiszínezzük a világot”. Tetszett nekik a feladat, szép munkák készültek. Közben meghallgattuk a Pozitív gyerek vagyok dalt, ami nagyon tetszett nekik, valamint megtanulták pár perc alatt a Remény, optimizmus erősségmondókát. Olvastam nekik a reggeli pozitivizáló gyakorlatról, amelyet biztosan ki fognak próbálni egy páran.
Az utolsó foglalkozás végére, az utolsó „ecsetvonással” elkészültek a szép kreatív munkák, melyek az osztálytermet díszítik.
Az optimizmus gyakorlása
Ebben a hónapban az optimizmus gyakorlása témát dolgoztuk ki különböző technikákkal, figyelembe vettük a gyerekek életkorát, érdeklődési körüket. A pillangó csoport a témát úgy dolgozta ki, hogy közösen meghallgatták a hónap dalát, megbeszélték, hogy miről szólt a dal, majd a hónap meséje meghallgatása után varázs szeművegeket készítettek. A katica csoportba a téma feldolgozása úgy valósult meg, hogy először meghallgatták a hónap meséjét, megbeszélték a történetet. Tükörjátékot játszottak, mindenkinek mondania kellett egy pozitív dolgot magáról, miközben belenézett a tükörbe. Ez a játék növeli az önbizalmat. Ezután a gyerekek optimista tükörképet készítettek, mindenki megpróbálta lerajzolni a mosolygós önmagát. A téma lezásásaként meghallgattuk a Pozitív gyerek vagyok című dalt. A mókus csoport a foglalkozást a mesehallgattással kezdte meg, majd pozitív gondolatokat osztottak meg egymással, majd eljátszották a Szomorú Szilárd és Boldog Blanka játékot, majd kiszínezték a mosolygós arcot ábrázoló rajzot. A maci csoport a foglalkozást kezdő relaxációval indította. Ők is meghallgattág a mesét, a meséhez tartozó kérdéseket átbeszélték. Majd elkészítették a vidám illetve szomorú arcot ábrázoló smaillikat. A süni csoport téma feldolgozása úgy valósult meg, hogy megbeszélték közösen, hogyha bármi rosszat éreznek, vagy bármi negatív gondolatuk van nyissák ki a képzeletbeli színes kis esenyőt és ne engedjék be a rossz, szomorú érzéseket csak a jókat. A pesszimista gondolatoktól, úgy véd az esernyő, mint az esőcseppektől.
A relaxációs gyakorlat gyakorlása után beszélgettem a gyerekekkel.
„Mi az aminek szoktatok örülni”- kérdésre, nem kézzelfogható dolgokat válaszoltak hanem pl:
” Annak ha anya megölel.” A Szomorú Szolárd és Boldog Blanka játék lényegét a legtöbben megértették és a boldog csapat tagjaink minden esetben sikerült felvidítani a szemben álló társukat. A mese után megmutattam a gyerekeknek a saját varázsszemüvegemet és elmeséltem nekik egy történetet az életemből amikor megláttam, hogy minden rosszban van valami jó. A Szebben látó mondóka többszöri elmondása és éljátszása után készített mindenki magának egy saját varázsszemüveget.
Előzetes tevékenység:
– Minden gyermeknek készítettem egy boldogságóra jelképet ábrázoló nyakláncot, amit mindig megkapnak a tevékenység idejére.
– Elkészítettük a Boldogság várát, felhelyeztük a csoportszoba falára. A várba létrafokokon fogunk feljutni. Minden hónapban, ha feldolgoztuk a gyermekekkel az aktuális témát, akkor felrakjuk a hozzá tartozó jelet!
A Boldogságóra optimizmus témájának feldolgozása:
A gyermekeknek kiosztottam a saját készítésű Boldogságóra nyakláncot, ezzel motiválva őket a közös tevékenységre. A foglalkozást az „Égig érő fa vagyok, megnövök, mint a nagyok…” mozgásos relaxációval kezdtük. Ráhangolódásképpen eljátszottuk a már ismert „Szomorú Szilárd és Boldog Blanka” játékot. Itt irányítónak bevontam a gyermekeket is. Sikerült elérni, hogy a szomorú csapat is vidámmá változzon. Ezt követően „Tükörjátékot” játszottunk az önbizalom növelésére. Először én néztem bele a tükörbe és mondtam el, hogy milyen szépet és jót látok benne, így adtam mintát a játékhoz. A gyermekek többségének sikerült megfogalmazniuk, hogy milyen erősségük van.(„Jól tudok rajzolni. Sokat segítek otthon anyának főzni. Kerékpárral jövök reggel óvodába, így vigyázok a környezetemre”…)
Az optimizmus fogalmát „Bezzeg Andrea: Tódi törpe varázsszemüvege” meséjével dolgoztuk fel. A történetre vonatkozó kérdésekkel, valamint saját élmények elmesélésével igyekeztem minél érthetőbben bemutatni a témát. Ha pozitívan viszonyulunk egymáshoz és mindenben meglátjuk a jót, akkor optimistábban élünk. Mindenki elkészítette a saját optimista szemüvegét, közben meghallgattuk „Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok” dalát. Megtanultuk a gyermekekkel a szemüveg viseléséhez kapcsolódó varázsigét is: „Van nekem egy szemüvegem, ha felteszem azt, Szebbé válik minden, amit megmutat!” Akinek kedve volt az elmesélhette milyen szépet és jót lát a szemüvegén keresztül. (Az egyik kisfiúnak nagyon hiányzott az anyukája, így azt mondta: „Nemsokára ebédelünk, alszunk és már siet is értem az anyukám.”) A foglalkozás zárásaként felraktuk az optimizmus jelét a Boldogság várához vezető létra második fokára.
Októberben az ölelés világnapján nagy ölelkezést rendeztünk az udvaron és osztályon belül is. Megismerkedtünk OptiPistával, a folyton pozitív triceratopsszal. Akinek volt kedve hozzá, a pesszimista gondolkodását a kis dínó azonnal pozitív szemléletűvé varázsolta. Elkészült az osztály pozitív tükre, melybe ha belenéznek láthatják, hogy mindegyikük értékes. Készítettek egymásnak pozitív messenger üzeneteket is. Egy kalapból kihúzták, ki kinek teszi szebbé a napját egy lelkesítő üzenettel. Ebben a hónapban a szülőket is bevontam, hogy erősítsék gyermekeik mindennapjait. A tolltartójukba, vagy uzsonnás dobozukba rejtve megerősítő, lelkesítő üzeneteket kaptak, melyeket felragasztottunk nap mint nap, hogy bármikor olvasgathassák. Emellett sokat énekeltünk, táncoltunk, játszottunk a Pozitív gyerek vagyok kártyával. Szuper hónap volt!
OKTÓBER – Az Optimizmus gyakorlása
„A nehéz utak gyakran csodás helyekre vezetnek.”
Az október hónap osztály-mottója: „Tárd ki a szíved, mert a mai napnak is van a csodája!”
Értelmileg akadályozott első osztályos tanulóinak a nap során adódó pillanatokban felhívjuk az optimista gondolkodás, hozzáállás fontosságára.
Az órát a hónap dalával indítottuk, áttekintettük a hónap eseményeit a fotók segítségével és közösen összeállítottuk a kollázs képeket.
– A naptárunkon szereplő idézet magyarázata, értelmezése, az osztálymottó elemzésével indult.
– Gyalogló túra a Dányádi farmra tele voltak kihívásokkal: keskeny hídon való átkelés, traktorra való feljutás létrával, állatok közelsége, bála görgető verseny. (bizalom, hit, félelem legyőzése)
– Őszi ujjszámoló vers tanulását könnyítettük, hogy elkészítettük az ujjakra a kép-gyűrűket (tanulást könnyítő megoldás).
– Egészségnapok megrendezése – osztálypiknik – , mely megvalósulása a szülők aktív segítségével valósult meg (segítségadás, érdeklődés, figyelmesség a szülők részéről).
– 1956-os forradalom – megemlékezés. A magyar történelem, a közös múltidézés során beszélgettünk, hogy a háború sok fájdalommal, veszteséggel járt, de nekünk mennyi szabadságot, élhető életet adott.
A boldogság órát A répa mese eljátszásával zártuk. Hangot adtunk annak, hogy összefogással, összetartással megoldást tudunk találni a mindennapi problémák, akadályok legyőzésében.
Október hónap témája az optimizmus gyakorlása. A foglalkozásokat ismét mozgásalapú relaxációval kezdtük. Meghallgattuk Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok a Világomban minden rendben van CD-ről az aktuális dalt. Szőnyegen körbe ülve elmeséltem Tódi Törpe varázsszemüvege című mesét majd megbeszéltük a mondanivalóját. Az előre elkészített papírból kivágott szemüvegeket egyénileg kidíszítették filctollal. Elővettem Szomorú Szilárdot és Boldog Blankát, akiket már ismertek az előző évekből. A foglalkozás végén a könyvben található Tükörjátékot játszottuk.
Orosháza Városi Önkormányzat Napköziotthonos Óvoda Könd Utcai Telephely
Az optimizmus gyakorlása témát dolgoztuk fel a gyerekekkel. Először megbeszéltük az „optimizmus” szó jelentését. Ezt követően meghallgattuk a hónap dalát. A mese nagyon érdekes volt, értelmeztük is Tódi törpe történetét.
A gyerekek nagy lelkesedéssel készítették el saját szemüvegeiket. A szemüvegen át mindenki elmondta, hogy milyennek látja a világot, mi lett szebb-jobb általa, mit szeretne jobbá tenni.
Prügyi Mesevár Napköziotthonos Óvoda
A foglalkozás megkezdéséhez ismét relaxációs gyakorlatokat végeztünk, majd meghallgattuk a hónap dalát. Beszélgettünk arról, hogy milyen is az, ha valaki optimista. Kiszíneztük Szomorú Szilárdot és Boldog Blankát, majd utánoztuk őket. A gyerekek meghallgatták Tódi törpe meséjét, közben elkészítettük a varázsszemüveget, amin keresztül jobbnak, szebbnek láttuk a világot.
Ebben a hónapban az optimizmus volt a foglalkozás témája. A gyerekeknek kesztyűbábbal játszottam el Ferenczi Éva párbeszédes drámajátékát. Nagy örömmel nézték és hallgatták a mesét. Sokan elmondták saját élményeiket betegségeikről, gyógyulásukról. A tevékenység végén felület színezéssel mosolygós smile-kat színeztünk. A mesét többször eljátszottam nekik, így is elősegítve az optimizmus fogalmának megerősítését.