Októberi boldogóra témánk az optimizmus gyakorlása volt. Tevékenységünket Bagdy Emőke: Napimádás relaxációs gyakorlatával kezdtük, majd megbeszéltük, mit is jelent ez a szó, mi rejlik mögötte, és mi hogyan lehetünk optimisták. Konkrét példákon keresztül gyakoroltuk a „citromból limonádé készítés” technikáját. Utána rögtön két részre osztottam a csoportot, és a Szomorú Szilárdokat fel kellett vidámítania a Vidám Violáknak. Segítségnek két kis pálcika bábot hívtam, amiket váltogatva mutattam nekik, mikor ki legyen vidám vagy szomorú. Ez a játék nagyon jókedvűvé tette őket. Aztán elmeséltem a gyerekeknek a Tódi törpe varázsszemüvege c. mesét. Megkérdeztem, miket látnak szépnek a világban, és ez milyen érzéseket kelt bennük. Sok jó gondolatot meg tudtak fogalmazni. Elő is vettem egy hatalmas napszemüveget, amit egyenként felpróbálva mindenki mondhatott egy szép, vagy vidám dolgot, amit ezen keresztül látott. Végül mindenki elkészíthette saját optimista varázsszemüvegét az asztaloknál. Mindegyik egyedi díszítést kapott, és volt, aki azt mondta, az ő szemüvege még jövőbe látó is.
Az optimizmus gyakorlása
Visontai Szent-Györgyi Albert Általános Iskola
A Világ Gyalogló nap keretében túráztunk az iskola többi tanulójával, amit hozzá tudtunk kapcsolni az optimista út témájához. Előzetesen elolvastam a gyerekeknek a mesét Úgysemegy és Debizonyról. Nem mindenkinek volt kedve sétálni, de a mese felkeltette a motivációt, hogy tényleg, láthatunk bogarakat, őszi terméseket gyűjthetünk, rúgdoshatjuk a faleveleket, egészséges innivalót és gyümölcsöt viszünk magunkkal. Nagyon szép őszi időben gyalogolhattunk, gyönyörűek voltak a színes levelek a fákon, az út akadályokkal teli, csipkebokor, egy-két gödör, keskeny út, olykor kerítés állt az utunkban. A kitartás segítette a gyerekeket, sokat nevettek, beszélgettek útközben a diákok, szinte észre sem vették, hogy 5 km-t tettünk meg a falu széléig és vissza. Közben madarak és a majmok mozgását is utánozták a diákok. Kellemesen elfáradva, kipirult arccal érkeztünk meg az iskolába.
Az októberi Boldogságóránk középpontjában az optimizmus állt. Az Úgysemmegy és Debizony című mese segítségével ismerkedtünk meg a fogalommal, majd megnéztük „A remény, optimizmus virága az erősségek kertjében című kisfilmet, és táncra perdültünk a hozzá kapcsolódó erősségdalra és az Örömtáncra is. Egész hónapban igyekeztünk optimistán tekinteni a világra: a pályaorientációs napon vidáman terveztük a jövőnket. Állatvédelmi témahéten állatoknak gyűjtöttünk élelmet és takarókat, hogy nekik is reményt adjunk, végül pedig egy vidám szüreti mulatsággal zártuk a hónapot. A gyerekek saját illusztrációkat is készítettek a meséhez, és puzzle-darabkákra rajzolták, mit jelent számukra az optimizmus – így raktuk össze közösen az örömteli, optimista októbert.
Először részben a Segédanyagban feltüntetett kártyák némelyike alapján kezdtünk arról beszélgetni, hogy mi is az optimizmus. Tisztáztuk, hogy az optimizmus nem jelenti a mindenáron mindent pozitívan látást, nem nélkülözi a realitást. (Ezzel ugyanis többen nem voltak tisztában.) Majd egy szintén a Segédanyagban található Winston Churchill és egy Martin Seligman idézetet értelmeztük, és megbeszéltük azt is, hogy az, hogy hogyan látjuk a helyzetünket az a fejünkben dől el, és a hozzáállásunktól függ.
Ezután párokban előadták, hogy mik lehetnek a pesszimista és az optimista reakciók azokban a szituációkban, amik az Optimista reakciók című feladatban voltak felsorolva. Ismét összegeztük, hogy a feladatból is nyilvánvaló, hogy rajtunk múlik, hogy miként értékeljük azt a szituációt, amiben vagyunk. S ha valakinek nehezebben áll rá az agya a pozitív gondolkodásra, ezt gyakorlással alakítani tudja.
Ezt követte a közmondások vizsgálata, láttuk, hogy ezek is alapvetően pozitív életszemléletet tükröznek. Majd bárányfelhőket vágtak ki és fehér filccel optimista üzeneteket írtak rá. Ezeket is kitettük a faliújságra.
Visszatértünk a népi hagyományokhoz a jókívánságokhoz, regölőkhöz, termékenységvarázsló mondókákhoz, s felfedeztük a bennük rejlő jövőbe vetett hitet, bizalmat. Majd ugyanezt láttuk a tavaszköszöntő hagyományokban is.
4 népmesét vizsgáltunk meg csoportmunkában, s azt találtuk, hogy ezek is optimista szemléletűek, hiszen a leghátrányosabb helyzetű szereplők (a szegények, a legkisebbek, a legalacsonyabb rangúak) lesznek sikeresek, mert nem adják fel, hisznek magukban.
A népmesékből is láttuk, hogy a karaktererősségek közül a bátorság, a kitartás és a lelkesedés a legfontosabbak a pozitív gondolkodáshoz. Ha mindezeket átfordítjuk a saját életünkre, és keressük az összefüggéseket azt mondhatjuk:
Nem az a bátor ember, aki soha nem fél, hanem az, aki a félelem ellenére is cselekszik. Például amikor valaki új városba költözik, a szüleitől távol, új, felsőbb iskolába megy, vagy egy iskolai feladatként kiáll az osztályközösség elé beszélni – mindehhez bátorság kell. Az optimizmus erőt ad ehhez, hiszen, ha hiszel abban, hogy az új vagy nehéznek érződő helyzet végül jól alakulhat, könnyebb megtenni az első lépést.
A lelkesedés az a belső tűz, ami akkor lobban fel, amikor valami iránt igazán érdeklődsz vagy fontosnak tartod. Ez az a pozitív energia, ami előrevisz, és ami miatt örömmel végzed a dolgaidat. Például: ha valaki imád rajzolni, és órákon át elmerül egy rajzban, vagy ha egy diák izgatottan készül egy iskolai projektre, mert érdekli a téma – az mind a lelkesedés jele. Az optimista hozzáállás segít ebben, mert ha hiszel abban, hogy a dolgok jól alakulnak, akkor könnyebben találsz örömet abban, amit csinálsz.
A kitartás azt jelenti, hogy akkor sem adod fel, ha valami nehéznek tűnik, vagy hosszú időbe telik elérni a célodat. A kitartó ember nem hagyja, hogy az akadályok eltántorítsák – inkább tanul belőlük, és tovább próbálkozik. Például, ha valaki megtanul egy új hangszeren játszani, és akkor is gyakorol, amikor eleinte nem sikerül, az a kitartás. Az optimizmus itt is fontos szerepet játszik, mert ha hiszed, hogy a fáradozásaidnak meglesz az eredménye, akkor sokkal könnyebb folytatni az utat.
Az optimista ember hisz abban, hogy a nehézségek ellenére is jó dolgok várnak rá, ezért mer bátor lenni, lelkesedni és kitartani. Ezek az erények együtt segítenek abban, hogy az élet kihívásaival könnyebben megküzdjünk, és boldogabbak legyünk.
Ezt követően a népművészetben a reményt, a megújulásban való hitet, a pozitív jövőképet kifejező szimbólumokat kerestük. Ezek közül a Napot alkottuk meg faliújságunkra közösen, úgy, hogy mindenki készített körmöcskével fonalhurkákat, s ebből állítottuk össze a mosolygó Napot, majd köré raktuk a korábban a felhőkre írt optimizmusra bíztató gondolatokat.
Mindezzel az iskola technikai dolgozóinál is sikert arattunk, mert a takarító nénik azt mondták, hogy jó ránézni a mosolygó napra (valójában nem olyan vastag a szája, mint a képen látszik), az egyik portás néni pedig azt, ha rossz a kedve idejön elolvas egy-két gondolatot a felhőkről, és rögtön összekapja magát.
Az önbizalom program kapcsán átbeszéltük, hogy hibázni nem hogy rossz, hanem fontos dolgokat tanulhatunk meg így, olyan készségeket, amik hasznosak az életben. Sokan ott rögtön kiválasztottak hármat a módszerek közül, tehát átgondoltak egy ilyen esetet, vagy a jövőben alkalmazni fogják, ha elkeserednek elsőre a hibázás miatt. Remélem, a Mindfulness gyakorlatot is megcsinálják, s reggel jól indítják a bíztató mondatokkal a napjukat.
📝 REFLEXIÓLAP – OPTIMIZMUS
Név (opcionális): ______________________________________ Dátum: ______________
1. Kvíz – Igaz vagy hamis? Jelöld, hogy igaz (✅) vagy hamis (❌) Válaszod indokold!
1. Az optimista ember mindig nevet, akkor is, ha fáj a lelke.
2. A bátor ember nem fél semmitől.
3. A kitartás azt jelenti, hogy akkor is folytatod, amikor nehéz.
4. A magyar népmesék gyakran boldog véget érnek.
5. A Nap a népművészet fényt, életet, megújulást kifejező motívuma.
6. A „Minden rosszban van valami jó” egy optimista közmondás.
7. A lelkesedés nem fontos, ha okos vagy.
8. A „legkisebb királyfi” gyakran feladja a küldetését.
9. A népi világ pesszimista volt, mert sok nehézséggel kellett megküzdeni.
2. Kapcsolódás a népi kultúrához Hogyan tanítanak az optimizmusra a népmesék?
Melyik három karaktererősség segíti az optimizmus kialakulását?
Milyen szimbolikus elemek fejezik ki a népművészetben a reményt és az optimizmust?
Melyik népszokások kapcsolódnak a jövőbe vetett hithez és reményhez? Mit tanulhatunk az optimizmusról a népi világból a mai életünkre vonatkozóan?
3. Saját gondolat
1. Írj egy helyzetet, ahol segített volna, ha optimistábban állsz hozzá:
________________________________________
2. Írj le egy példát, amikor valaki más optimizmusa segített neked:
________________________________________
3. Ma mit tanultál magadról az optimizmus kapcsán?
________________________________________
4. Milyen pozitív gondolatot tudsz mondani magadnak legközelebb, ha elbizonytalanodsz?
________________________________________
Gyakorlási lehetőségek a következő alkalomig: Önbizalom program- Mit tegyek, ha hibázom? Gondolj egy hibára, amit mostanában elkövettél! Válassz ki három stratégiát ebből a listából, amit szívesen kipróbálnál! Bármikor, amikor hibázol vagy elakadsz, visszatérhetsz ehhez a listához, hogy segítsen neked tervet készíteni. Mindfulness – Reggeli jó szó magadnak
Írj vagy mondj ki magadnak reggel három bátorító mondatot (pl. „Képes vagyok megoldani a mai kihívásokat.”). Figyeld meg, hogyan változik a hangulatod! A népmesék hősei is „indulás előtt” kaptak bátorító útravalót (pl. kalács, hamuban sült pogácsa, jó szó).
Jármi-Papos-Őr Általános Iskola
Az optimizmus gyakorlása
Az optimisták a problémákkal szembenéznek és nem adják fel.
Mit jelent az optimizmus? Milyen az optimista ember?
Mi az optimizmus ellentéte?
Optimizmus: Optimista az olyan ember, aki azt gondolja az emberekről, a világról, hogy az jó. Hisz abban, hogy a dolgok bármilyenek is legyenek, majd jóra fordulnak. Az optimizmus egy pozitív életszemlélete a világnak.
Pesszimizmus: A pesszimista ember abban hisz, hogy a dolgok alapvetően rosszak és rosszra fordulnak. A pesszimizmus negatív életszemlélete a világnak.
Meghatároztuk a fogalmakat. Szituációs játékkal dramatizáltuk A lakatlan sziget című történetet. A példázat és a saját tapasztat alapján a tanulók választottak maguknak tulajdonságot. Bemutatták az optimista és a pesszimista ember kontrasztját.
Ez egy optimista osztály!
Október hónapban a Boldogságóra témája az optimizmus, vagyis a pozitív gondolkodás és a jó dolgokra való odafigyelés volt. A célom az volt, hogy a gyerekek megtapasztalják: a nehéz helyzetekben is találhatunk valami jót, és hogy a mosoly, a kedvesség és a segítségnyújtás szebbé teheti a napunkat – és másokét is.
A foglalkozást Vadadi Adrienn: Lea ballábas napja című meséjének meghallgatásával kezdtük. A gyerekek érdeklődéssel figyelték, hogyan alakult Lea napja, és átérezték, milyen érzés, amikor valami nem sikerül. A mese után közösen beszélgettünk:
Miért volt rossz napja Leának?
→ Mert semmi sem ment jól neki, minden félresikerült, és emiatt szomorú lett.
Mitől lett jobb a napja?
→ Mert a barátai kedvesek voltak vele, segítettek neki, és ő is elkezdett nevetni, vidámabb lett.
Ha nekünk rossz napunk van, mit tehetünk?
→ Elmondhatjuk, mi bánt, kérhetünk egy ölelést, mosolyoghatunk, vagy játszhatunk valami olyat, amit szeretünk.
Ha rossz az idő, mit lehet csinálni kint vagy bent?
→ Kint esőkabátban lehet pocsolyákban ugrálni, eső után faleveleket gyűjteni, bent pedig lehet rajzolni, táncolni, építeni vagy mesét hallgatni.
A gyerekek bátran mondták a saját tapasztalataikat is, például: „Nekem is volt már ballábas napom!”, „Ha anya megölel, akkor mindig jobb lesz.”
Ez a beszélgetés segített nekik felismerni, hogy a rossz érzések is elmúlnak, és hogy a jókedv, a barátság és a segítség mindig segít túllendülni a nehézségeken.
Ezután egy érzelemfelismerő játékkal folytattuk: megmutattuk, milyen az arcunk, ha haragszunk, ha szomorúak vagyunk, és ha boldogok. A gyerekek tükörbe néztek, és megfigyelték, hogyan változik az arcuk egy-egy érzés hatására, majd egymást is ezzel szórakoztatták. A közös nevetés és utánzás oldotta a feszültséget, és megtanultuk, hogy a mosoly ragadós – ha mi mosolygunk, más is könnyebben fog.
A következő tevékenységünk a „mosolygó gesztenyék keresése” volt. A csoportszobában elrejtettünk vidám arcú gesztenyéket, és a gyerekek izgatottan keresték őket. Amikor mindenki megtalálta a saját „mosolygó gesztenyéjét”, elmondtuk, miért pont azt választottuk, mitől lett az „boldog gesztenye”. Ezután mindenki kiválasztott egy társát, akinek ajándékba adta a gesztenyéjét, ezzel is gyakorolva az önzetlenséget, az odafigyelést és az örömszerzést másoknak.
Közösen „boldog tököt” faragtunk, ami igazi csapatmunka volt. A gyerekek közösen döntöttek arról, milyen legyen a tök arca – természetesen mosolygós lett! A közös alkotás során megtapasztalták az együttműködés örömét és azt, milyen jó érzés, ha valamit közösen hozunk létre. A „boldog tök” a csoportszoba dísze lett, és minden nap emlékeztet minket arra, hogy egy kis nevetés mindig segít.
A foglalkozás végén mindenki felpróbálhatta az „optimista szemüveget” – egy vidám, színes szemüveget, amelyben „mindenki csak mosolyoghatott”. Ez a játékos szimbólum jól összefoglalta a témát: ha az „optimista szemüvegen” keresztül nézünk a világra, akkor a nehézségek helyett észrevesszük a jó dolgokat is.
A várunkba visszaköltözött Hálás Helga mellé Optimista Ottó is, Boldog Dóra nagy boldogságára.
A hónap során a gyerekek megtanulták, hogy az optimizmus nem azt jelenti, hogy sosem történnek rossz dolgok, hanem azt, hogy mindig találhatunk valamit, aminek örülhetünk. A mosoly, a barátság és a kedvesség segít abban, hogy minden napunk egy kicsit szebb legyen.
A mini-kiscsoportos gyermekeknél az optimizmus gyakorlása nap, mint nap feladat, hogy nézzük a jót magunkban, a másikban és erősítsük e tulajdonságot a gyermekekben, hogy igenis napról napra jobban mennek a dolgok az önállóságra szoktatás mozzanataiban pl. kézmosásnál, mosdózásnál, öltözködésnél, a játékban a veszteség elviselésénél vagy ha alkotunk egyre jobbak vagyunk a figyelem terén. Ezek mind apró dolgok, apró sikerek s bár nem mindannyian tudjuk még türelemmel a meséket végighallgatni, vagy a verseket, mondókát hangosan mondani, a dalokat elénekelni, igyekszünk minden izgalmas játékban résztvenni. Így történt ez a szomorú-vidám játék során, amikor két részre osztottam a csapatot, egyik csapat szomorú volt, másik csapat vidám. A vidám csapat feladata az volt, hogy megnevettessék a szomorúakat, majd fordítva. Hangos kacagásban fakadt ki a végén mindenki 😊 Bevezettünk egy új játékot is, a tevékenység végén mindenki felteheti a jeléhez, hogyan érezte magát, egyelőre a vidám/szomorú cinkemadárkák közül lehet választani. A relaxáló gyakorlatokat pl. a nyugisóhajt nagyon szeretjük és a szabad mozgást a megszólaló zenékre is kedveljük.
A boldogságóra tevékenység során mindenki mondhatott egy mondatot, hogy mi az, amit még nem tud csinálni. A kicsik szeretik a korábban elhangzottakat ismételni, de voltak ügyeskék, akik önállóan tudtak mondani olyat, amit még gyakorolniuk kell. Pl. még nem tudok rollerezni, még nem tudok jól színezni. Ezeket még mind-mind gyakorolnunk kell.
Az óvónéni mindenkiről írt egy-vagy több jó dolgot, hogy mi miben vagyunk jók és ezt feljegyeztük egy szép színes falevélre. Ebből készül el a Cinke csoport érzelem fája hamarosan.
Varázsszemüvegbe bújt a mesénk doktorbácsija, ő pedig felkerült a Boldogságvárunkra és mi is kaptunk egy varázsszemüveget, melyet fel is próbáltunk és örömmel haza is vittünk emlékezve arra, hogy a nyugisóhaj után mire kell gondolni, ha valami „még nem sikerül”.
Nagy boldogságot jelent a szívünknek amikor jönnek a piCinkék, ha valaki sír, kérdezik mi a baj, hoznak a síró gyermeknek zsebkendőt, megölelik, megsimogatják egymás. Sok-sok ölelést adtak a gyermekek, és sok boldog mosolyt nekünk felnőtteknek is ebben a hónapban, aminek mindig örülünk.
Készítette: Mészárosné Ádám Andrea óvodapedagógus, óvodaigazgató-helyettes
Az optimizmus hónapjában gyermekeinkben a remény magjait igyekeztünk „elültetni” A mese hallatán , a relaxációk során sikerült rávezetni a gyermekeket arra, hogy minden szép és jó, mindenből lehet tanulni, ha az optimista szemüvegünket használjuk. Volt akinek sosem sikerült a 100 db-os puzzle-t kirakni és most bátorítással, pozitív hozzáállással sikerült.
Ebben a hónapban tűzoltók látogatták meg óvodánkat. A tapasztalatok átadása után sokat beszélgettünk a gyermekekkel a tűzoltók optimizmusáról, bátorságáról, kitartásáról.
Edzőparkban kirándultunk, ahol a gyermekek kitartó erő próbálkozásairól tettek tanúságot.
Osztályunk örömmel fogadta a tízhónapos személyiségfejlesztés újabb témáját, ami az optimizmus gyakorlása téma köré épül.
Témánk mottója: „A hiba az élet része. Ha nem hibázol, nem tanulsz és ha nem tanulsz, soha nem változol” Így indultunk neki ennek a fontos témakörnek.
Ráhangolódásként meghallgattuk Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok című dalát, ami megadta az első lépést a téma felé.
A napunk boldogságóráit kérdéskártyákkal kezdtük, ahol körüljártuk az optimizmus fogalmát, kérdéskörét. Sok jó gondolat, meglátás, kérdés-válasz hangzott el.
Ezután a tanulók nagy érdeklődéssel fogadták előadásomban Fűz Nóra: Úgysemegy és Debizony című meséjét. Miután feldolgoztuk a szöveget, páros munkában, rajzos feladatokon keresztül elkészítették alkotásaikat a tanulók, mese különböző részeiről. Szebbnél szebb manós színezők kerültek ki a gyerekek szorgos kezei alól.
A boldogságórák értékelése is megtörtént a gyerekek által, a feladat ugyanis így szólt: Rajzolj egy arcocskát, mely kifejezi, hogyan érezted magad a délelőtt folyamán!? Óráink lezárásaként sok-sok vidám, optimista arcocska került a gesztenyékre.
Mivel az október a gyaloglás hónapja, csatlakoztunk ehhez a programhoz mi is. A mezőberényi Hosszú – tóhoz kirándult az osztály, ahol körbesétáltuk a tavat, gesztenyét gyűjtöttünk, megfigyeltük a tó környéki növény- és állatvilágot és az új játszóteret is kipróbáltuk. A túra végén kellemesen elfáradva érkeztünk vissza az iskolába.
Köszönjük a remek ötleteket, tartalmas, kreatív óráink voltak.
1. Tevékenységet kezdő relaxáció: „A haragom kifújom, mint a cica nyújtózom..”
2. Zene, tánc: Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok c. dalára vonatozás a teremben.
3. Beszélőkör indítása: Milyen a boldog gyerek, a boldog ember? Ki miért boldog? Kinek mit jelent a boldogság? Ha épp nem vagyunk boldogok, mit tehetünk, hogy azzá váljunk? Optimista megoldást keresünk! Pl.Ha valami nem sikerül elsőre, megpróbálom újra.
4. Mesehallgatás: Bezzeg Andrea: Tódi törpe varázsszemüvege. Majd beszélgetés a meséről.
5. Varázsszemüveg készítés: Hogy szebben lássuk a világot!
6. Az optimizmus jelének felragasztása a Boldogvárunk októberi lépcsőfokára.
7. A tevékenységet záró dal: Bagdi Bella: Világomban minden rendben van.