A gyaloglás egyszerű dolog, de úgy gondoljuk, hogy mégis erőt ad. A gyalogló világnap arra emlékeztet bennünket, hogy a haladás nem mindig gyors, de mindig lehetséges. Az optimizmus pedig az a belső lendület, ami segít továbbmenni akkor is, amikor fárasztó az út. Minden egyes lépés egy döntés a mozgás, az egészség és a pozitív jövő felé. És amikor együtt gyalogolunk, nemcsak a lábainkat, hanem a reményt is mozgásba hozzuk.
Az optimizmus gyakorlása
Októberben is 4 alkalommal találkoztam a „Csoda-csapatommal”, az optimizmus tèmakörèt dolgoztuk fel. Megbeszèltük milyen az optimista, illetve pesszimista ember, szituációs pèldákon keresztül ismerkedtek meg a fogalmakkal.
A lelki egèszsèg világnapja alkalmából pszichológus kollegámmal kiegèszülve beszèlgettünk a gyerekekkel stresszről, ès annak lehetsèges csökkentèsèről az optimista szemlèlet alkalmazásával. Az osztályfőnöki óra keretèben minden osztályban megbeszèltèk ki-kit ès mièrt szeret, milyennek látják társaikat. Vizuális kultúra, rajz tanórán pedig elkèszítettèk osztályuk címerèt, mely az erőssègeikből kellett megrajzolniuk. A gyerekek az általam vezetett dèlutáni BTMN ès SNI fejlesztő foglalkozáson stresszlabdákat kèszítettek lufiból ès lencsèből, ezzel csökkentve a stresszt ès növelve pesszimista hozzáállást.
Az ölelès világnapja alkalmából társaiknak elmondták, hogy mit szeretnek egymásban, egy-egy ölelès kísèretèben. Ezek után elkèszítettèk saját optimista szemüvegeiket, melyre olyan álmokat rajzoltak, amihez optimistán állnak ès szeretnènek megvalósítani. Az utolsó alkalommal 4-5 fős csapatokban közösen festettèk meg aktuális, pozitív gondolataikat.
A Boldogságóra foglalkozások nagyon jó hangulatban teltek, ebben a hónapban lehetősègeimhez kèpest próbáltam az iskola többi osztályát alsó ès felső tagozaton egyaránt bevonni az Optimista szemlèletbe.
Az októberi napfényben lépdelve emlékeztettük magunkat arra, hogy minden egyes lépés előre visz minket . A gyalogló világnap nemcsak a test egészségéről, hanem a lélek könnyedségéről is szól. Az optimizmus pedig épp egy ilyen belső döntés, hogy meglátjuk a jót, még a hosszú úton is. Amikor együtt sétálunk, nemcsak kilométereket gyűjtünk, hanem reményt is. Mert minden út, amit jókedvvel járunk végig, közelebb visz egy jobb világhoz.
Meixner Ildikó EGYMI Mohács Oldi Tagintézmény
A foglalkozás célja az optimizmus és az örömteli élmények megélése volt a természetben, közös alkotó tevékenységen keresztül. A gyerekekkel gesztenyegyűjtő sétára indultunk, ahol lehetőségük nyílt megtapasztalni az őszi hangulat szépségeit és a mozgás örömét. A séta nemcsak testmozgás volt, hanem fejlesztette a megfigyelőképességet, az együttműködést és a türelmet is. A sétát követően a gyerekek az összegyűjtött gesztenyékből különféle figurákat készítettek – így született meg Gesztenye úrfi -akiről énekeltünk is- és sok más kedves alkotás. Az alkotás során minden tanuló a saját ötleteit valósíthatta meg, miközben egymást is segítették az eszközök használatában és az ötletelésben. A foglalkozás végén közösen formákat és mintákat raktunk ki gesztenyékből, ami a kreativitást, a térbeli tájékozódást és a közös munka örömét erősítette. Értelmileg akadályozott 2-3-4. évfolyamos, értelmileg akadályozott tanulóim kommunikációja igen nehezített, így a nyelvi kifejezőeszközöket az érzelmek kifejezésével pótolják. A tevékenység hozzájárult a pozitív gondolkodás, a sikerélmény és a boldogság érzésének megtapasztalásához. A gyerekek mosolyogva, büszkén mutatták meg egymásnak alkotásaikat.
Szorgalmatos Mesekert Óvoda,Bölcsőde és Konyha
Az optimizmus gyakorlását a A Tódi törpe varázsszemüvege című mese meghallgatásával kezdtük.Minden alkalommal átbeszéljük a mese mondanivalóját és a kérdésekre is válaszolnak. Nagyon szeretem ezeket a beszélgetéseket és a gyerekeknek is nagy szükségük van rá!
Elkészítette mindenki a saját varázsszemüvegét. Játszottunk Tükörjátékot és tanulgattuk a Bagdi bella: Pozitív gyerek vagyok című dalát! Nagyon jó hangulatban teltek az e havi foglalkozások is!
Az óra elején beszélgettünk arról hogy mit jelent az a szó hogy optimizmus. Gyűjtöttük optimista ( pozitív) és pesszimista ( negatív) szavakat. Az idegen szavak jelentését megbeszéltük, egy-egy helyzetet eljátszottunk. Például a társad szomorú mert órán nem sikerült szép fecskevonalat írnia, hogyan vigasztalod meg, mit mondasz neki?
Ezt követően Bagdi Bella pozitív mondókáját hallgattuk meg és ismételgettük.
Aztán Tódi a kis törpe meséjével ismerkedtünk meg. Elképzeltük hogy nekünk is van ilyen szemüvegünk, felraktuk, és megbeszéltük milyen jó dolgokat látunk azon keresztül. Ezt követően rajzoltunk is pozitív, jó dolgokat.
Téma: Boldogságóra Az optimizmus gyakorlása, Kitartás és szorgalom.
Ez a Boldogságóra jól sikerült, a hetedikes diákok aktívan és elmélyülten vettek részt a foglalkozáson, amelynek fókuszában az optimizmus gyakorlása és a kitartás téma állt.
A bevezető részben megbeszéltük, hogy az optimizmus kulcsfontosságú az életben a boldogsághoz.
1. Az optimista hozzáállás gyakorlata
A foglalkozás egyik fontos része az „Optimista reakciók” gyakorlat volt. A diákoknak meg kellett találniuk a lehetséges optimista szemléletet nehéz helyzetekben, mint például:
• Nem kerültek be a versenycsapatba.
• Nem sikerült jól a témazárójuk.
• Elromlott a telefonjuk, és néhány napig nélkülözniük kell.
• Zuhog az eső, és nem mehetnek ki az udvarra szünetben.
Ez a gyakorlat nagyfokú kreativitást és mély gondolkodást igényelt, mivel rá kellett ébredniük, hogy egy optimista minden nehézségben meglátja a lehetőséget. A vita során jól kirajzolódott, hogy az optimizmus reakciókban, elvárásokban és megküzdési módokban különbözik a pesszimizmustól. Sikerült a problémák helyett a fejlődési lehetőségekre fókuszálniuk.
2. Elmélyítés Kérdéskártyákkal
A témák elmélyítésére a Kérdéskártyákat alkalmaztuk, ahol a diákok párban vagy 3 fős csoportban húztak, és megvitatták a gondolataikat.
• Remény, optimizmus: A kártyák a jövővel kapcsolatos pozitív hozzáállásról szóltak, arra fókuszálva, hogy mit érdemes tenni a célok elérése érdekében. A beszélgetés segített megerősíteni a hitüket abban, hogy az erőfeszítéseik eredményesek lesznek.
• Kitartás, szorgalom: A feladat során megvitatták, hogyan fejezik be, amibe belekezdtek, és hogyan lehetnek realisták, nem maximalisták.
Összességében a foglalkozás elérte a célját. A diákok aktívak, nyitottak és reflektívek voltak, a gyakorlatok segítettek játékosan fejleszteni az érzelmi intelligenciájukat és a pozitív megküzdési módjaikat.
Az optimizmus és a pesszimizmus fogalmával való ismerkedés.
Megnevezték a gyerekek, hogy melyik osztálytársuk, melyik csoportba tartozik szerintük. Érveltek, hogy miért gondolják társukat optimistának, illetve pesszimistának. Nagyon jól felismerték a tulajdonságokat.
Gondot inkább az okozott, hogy hogyan tudnánk optimistábbá válni. Nem tudták az elején megfogalmazni, hogyan lehetne pozitívabb a hozzáállásuk. Ehhez kellett egy kis rávezetés, de aztán nagyon ügyesen ötleteltek, hogy kinek, hogyan kellene változtatni a gondolatain, hogy pozitívabb személyiséggé váljon.
A zárófeladat az volt, hogy a táblára felírtam, hogy optimista gondolatok, és a gyermekek egy-egy mondatot írtak a táblára, amelynek pozitív jelentőséggel kellett bírnia.
A kör egy egyszerű forma, de a gyerekek bebizonyították, hogy bármiből lehet valami értékeset, vidámat vagy érdekeset alkotni. Ez az optimizmus lényege: meglátni a lehetőséget ott is, ahol elsőre csak egy „üres forma” van.
A tanórát relaxációval,dallal kezdtük.Utána arcjátékunkkal kifejeztük érzéseinket.Nevetésversenyt rendeztünk.Akik eddig szomorúak voltak felvidultak.Interjúban felidéztek a gyerekek egy olyan eseményt az életükből,amikor a legrosszabbra számítottak és aggodalmuk felesleges volt.Megértették:Mindenre van megoldás!Feldolgoztuk, A szomorú királykisasszony című mesét
Összefoglaltuk a gyerekekkel,miért érdemes az optimista szemléletet kialakítani,megerősíteni magukban.
Pozitív gyerek vagyok című dalhoz készítettünk koreográfiát.Meditációval zártuk le a foglalkozást.