Az osztállyal sétát tettünk az őszi természetben. Megfigyeltük, hogyan hat ránk a kék ég, színpompás levelek, kellemes időjárás. A sétát követően párban elmondták egymásnak azt a három jó, pozitív dolgot, amit éreztek. Később – osztályszinten – egymással is megosztottuk.
Az optimizmus gyakorlása
Az optimizmus gyakorlását minden reggel már a köszönésünkbe belefoglaltuk. Szép napunk lesz, mert nem fog esni az eső. Ma izgalmas napunk lesz, mert sokat fogunk bábozni.Jó nap lesz mert itt lesznek a barátaim. stb
Szeretetkörben köszöntöttük egymást és egy varázskorona segítségével igyekeztünk a problémákra megoldást találni. Aki kitalálta a megoldást arra került a korona, hogy elmondhassa a többieknek. Pl: Elromlott az autónk… Nem baj akkor gyalog mehetek óvodában és gyűjtök őszi faleveleket. 2. A múlt héten beteg voltam… Olyan jó volt anyával több időt tölteni..
Megtanultuk a Tódi törpe szebben látó mondókáját. Készítettünk tököcskéket, sünit ami mindenkinek jól sikerült.
Elmeséltem Tódi törpe varázsszemüvegje című mesét. A gyermekek megértették a mese üzenetét.
Végezetül egy nagy dobolással zártuk a hónapot, mert dobolni, zenélni is mindenki megtanul, aki sokat gyakorol.
A napközis csoportban az új témát (Az optimizmus gyakorlása) kis beszélgetéssel kezdtük, majd az alsósoknak szóló dalt hallgattuk meg, amelyet szívesen énekeltek később is. Nagy örömmel készítették a varázs szemüvegeket, melyet felvéve a rossz dolgokat jónak látták. Tettünk benne egy rövid optimista sétát, mely során mindenki megjegyezte, hogy milyen szép színekben pompázik a játszótér melletti facsoport. Optimista köszönési módok közül az ölelést választották. Nagyon lelkesen ölelték egymást.
Ráhangoló kezdő relaxációs gyakorlatnak a „Napimádás” gyakorlatot választottam. A légző gyakorlat segítségével kifújtuk magunkból a feszültséget, a rosszkedvet, a szomorúságot. Ezt követően az „Add tovább a mosolyt” kapcsolatteremtő játékkal folytattuk. Itt fontos volt az egymásra való odafigyelés, a kapcsolódás és a pozitív érzések átadása-jelen esetben mosoly formájában. A játék után kíváncsi voltam a gyermekek érzéseire-melyet örömmel osztottak meg 🙂 . A közös játékot egy derűlátó mese követett, melynek alapját Lukács Elvira : A varázsbonbon című meséje adta. A mi történetünkben az optimista Boldog Blanka próbált Szomorú Szilárd borúlátásán segíteni, amely végülis egy varázsbonbon segítségével sikerült. A gyerekek megértették a mese üzenetét. Meg tudták nevezni a mese optimista és pesszimista (borúlátó) szereplőjét. Megértették, hogy bizony jó dolog az, ha valaki segít leküzdenünk az akadályokat, bátorít, és mellettünk van. A Szupererő kártya segítségével beszélgettünk az Optimizmusról, a Reményről , mint Szuperképességről, pl: hogy gondolkodik az optimista/pesszimista ha pl esik az eső, vagy újból reggel van és föl kell ébredni. Majd a Derűs Dóra és Borús Dani bábok segítségével hangulatváltós játékot játszottunk. A játék végén megtanultuk az optimista jógaszemüveg összeillesztését, mely nagyon tetszett a gyermekeknek.
„Mutató és hüvelykujjam összeillesztem, az így kapott karikát az orromra biggyesztem. Ujjaim felfelé állnak, nyoma sincs a búbánatnak.
Tevékenység zárásaként a gyermekek tetszés szerint készítették el színezéssel az optimista szemüveget, vagy a varázsbonbont. A foglalkozás során a gyermekek kérésére, több alkalommal hallgattuk meg a hónap dalát Bagdi Bella : Pozitív gyerek vagyok című zene számát.
Októberben ismét sor került a Boldogságnapra, melynek témája ezúttal az optimuzmus volt.
A gyerekeket minden téren, minden esetben a pozitivitásra tanítjuk, igyekszünk felkészíteni őket arra, hogy bár érhet csalódás az életben, mindig állj pozitívan a dolgokhoz. A délelőtt folyamán a kis kezek egy hatalmas pohártornyot építettek, mely időnként ledőlt, majd tovább épült. Megbeszéltük, hogy történhetnek velünk szomorú dolgok, összedőlhet a hőn áhított torony, melyen olyan szorgalmasan dolgoztunk, mégis mindig újra lehet kezdeni. Nagyon élvezték a feladatot, hihetetlenül kitartóak voltak.
Mozgásfejlesztés terén a „természetjárást” választottuk, melyet egy képzeletbeli természetben tettünk meg csoportunkban. Magasra nyújtóztunk, hogy elérjük a legmagasabb fákat, majd mélyre hajolva gombát szedtünk. Minden feladathoz tevékenységet kötöttünk, mellyel élvezetesebbé tettük a mozgást.Reméljük a következő hónap boldogságnapja is ilyen lelkesen telik majd.
AZ OPTIMIZMUS GYAKORLÁSA
A tevékenységünk címe: „Érezd jól magad”.
A foglalkozás menete:
Októberben az optimizmus gyakorlását ismertettük a gyerekekkel.
A tevékenységünket reggeli köszönéssel kezdtük. A gyerekek kis tenyerükbe varázsoltak egy puszit, ölelést vagy pacsit és mindenki átadott egy-egy köszönési formát valamelyik társának. ĺgy vidámabban kezdődhetett a napunk.
Megbeszéltük a gyerekekkel, hogy vannak rossz napok is, amikor valami szomorú dolog történik, ilyenkor jó ha megpróbálunk pozitívan (mosoly) gondolkodni.
Ezt követően elkészítettük a varázsszemüveget, hogy meglássuk a rossz dolgokban is a jót és elmondtuk a „varázsigét” is: „Van nekem egy szemüvegem, / ha felteszem azt, / Szebbé válik minden benne, / amit megmutat!”
Végezetül azt tanácsoltuk a gyerekeknek, hogy rajzoljanak egy vidám arcocskát a kézfejükre, hogy mosolygósok legyenek az egész nap folyamán.
Szeretettel,
a gyerekek és az óvó nénik: Holló Éva Andrea és Sógor Melinda Ágota
Tódi törpe szebben látó mondókájával elutaztunk egy mezőre, ahol mindenki elmondhatta magáról, hogy miben jó, ki segített neki megnyugodni szomorúságában. Tükörjáték során gyakoroltuk a testünk részeit, fejlődött önbizalmuk. Néhányan már önábrázolásra is képesek voltak. Szabad játék során mindenkinek elkészítettem az értékfáját, melyet örömmel vittek haza a mosolygós gesztenyefigurákkal együtt. Az optimizmus jelét ábrázoló kislabdát körbeadogatva-gurítva naponta ismételgettük a neveket, jeleket. Új beszoktatós gyermekeink is érezhették a feléjük irányuló szeretetünket, befogadásunkat.Vendégünk volt Sün Artúr, Szomorú Szilárd és Boldog Blanka is. Többször mozogtunk B.B.:Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek c. dalra. A szülőknek fogadóórát tartottunk, majd leírhatták egy varázsgömbbe mindazt, aminek a megvalósulásában reménykednek.
Ebben a hónapban is sokat tevékenykedtünk. Hajtogattunk, rajzoltunk, gépeltünk, beszélgettünk, stb. Tanultuk és informatika órán megszerkesztettük az „Optimizmus erősségmondókáját”. Meghajtogattuk a remény csónakját, előtte pedig elénekeltük a vidám, Evezz, evezz a csónakon… dalocskát. Megrajzoltuk a világot az optimizmus szemüvegén keresztül – mindenkit más-más dolog inspirál. A Pozitív gyerek vagyok kártya képeiről mondatokat alkottunk. Sétáltunk is, teljesítettük az „Optimista gyaloglók” próbáját, igaz, hogy több részletben. Daloltunk, énekeltünk, zenét hallgattunk.
Boldogságóra vázlat
A foglalkozás helye: Csillagfürt EGYMI
A foglalkozást vezeti: Papp Gáborné
Foglalkozás témája: Optimizmus gyakorlása
A foglalkozás célja: A jó dolgok felismerése, erősítése.
A foglalkozás feladatai: Pozitív dolgok megismerése, felismerése.
1.Motiváció: Ha jó a kedved c dal éneklése, mozgásutánzással.
2.Előzmény: Séta a közeli gesztenyefához, gesztenyék gyűjtése, gesztenyedobó verseny.
3. A csoportszobában Gesztenye Gusztik készítése. Miért mosolyog Gesztenye Guszti? Te hogyan tudsz mosolyogni? Mutasd Meg! Nézd meg a tükörben! X.Y. miért sír? Vigasztaljuk meg! Nagy ölelés neki! Űzzük el a rossz kedvét!
4. Mozgásalapú zenehallgatás: Bagdi Bella: Rosszkedv elűző dalocska meghallgatása, mozgással kísérése
5.Tökfaragás, mosolygós cica készítése közösen.
6. A töklámpás meggyújtása, körül táncolása, éneklés mozgásutánzással. A töklámpás elszállítása optimizmus falvára, (a másik óvodai csoportba) ezzel örömet okozni a másik csoport gyermekeinek is. Közös tánc a világító töklámpás körül.
7. Lezárás: Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok című dalára közösen táncoltunk.
Reflexió:
A foglalkozást több napnyi előkészület, ráhangoló foglalkozás előzte meg. A hét elején elmentünk közösen a legközelebbi gesztenyefához gesztenyét szedni, a gesztenyefát megölelni, így köszönve meg a fának, hogy termésével rengeteg új játékot játszhatunk. Még kint a szabadban gesztenye dobó versenyt játszottunk. A csoportszobában gesztenye és makk gyűjtő versenyt, tárgy-kép egyeztetős játékot, és számolós játékot játszottunk a gyerekekkel. Megnéztük Bogyó és Babóca: Az elveszett mogyoró meséjét, amelyről beszélgettünk, majd mókus etető játékot játszottunk úgy, hogy a dobozokba összeszedett makkot és diót egy varázs erdőn keresztül elvittük mókusnak, hogy legyen mit ennie télen. A varázs erdőben különböző akadályokon kellett keresztül menni, kidőlt fákon átugrani, alagúton átmászni, billenő hídon átkelni a doboz élelemmel.
Ekkor beszéltük meg, hogy a mókus bízott abban, hogy nem marad éhes a télen, hiába veszett el az összegyűjtött élelme. A mókus bízott abban is, hogy valaki segíteni fog neki. Nem kezdett el sírni, hanem kérte a gyerekek segítségét, akik nagyon nagy lelkesedéssel mentek segíteni. A mókus egy nagy öleléssel meg is köszönte a gyerekeknek a segítséget. Szintén a hét elején egy szülő jelezte, hogy vett tököt a gyerekeknek, amit nagy örömmel el is fogadtunk.
A Boldogság óra foglalkozáson elején motivációként elénekeltük a gyerekek kedvelt dalát, amit mozgással kísértünk: Ha jó a kedved…..
A dal éneklése után jó kedvű Gesztenye Gusztikat készítettünk előre kifúrt gesztenyékből, amihez a mosolygós fejeket is előre megrajzoltam. Amikor elkészültek a gyerekek az emberkékkel, kiraktuk mindet egymás mellé, és megnéztük őket. Szerintetek milyenek a Gesztenye Gusztik? Boldogok vagy szomorúak? Mosolyognak? Miért mosolyognak? Ti hogyan tudtok mosolyogni? Mutassátok meg! Nézzétek meg a tükörben! Ki szokott gyakran sírni? Most is sír! Vigasztaljuk meg! Nagy ölelés neki! Űzzük el a rossz kedvét!
Hallgassunk zenét! Bagdi Bella: Rosszkedv elűző dalocska meghallgatása, mozgással kísérése.
Gyertek segítsetek kifaragni a tököt, amit G.D. anyukája hozott. Nézzétek csak nem is sír már X.Y, sikerült elűznünk a rosszkedvét, és képesek voltunk jó kedvre deríteni!
A tökfaragásban minden gyerek nagy örömmel vett részt. A kifaragott tököt ki is világítottuk a besötétített csoportszobában, ami még nagyobb örömöt okozott a gyerekeknek. Körbe táncoltuk, el is fújtuk a gyertyát többször is, majd egy nagy traktoron átvittük optimizmus falvára ( a másik csoportba) ahol szintén meggyújtottuk a gyerekek nagy örömére. Lezárás képen Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok című dalára közösen táncoltunk.
Az október hónap során elvégzett feladatok:
Októberben mindig a „félig tele a pohár” jelmondattal kezdjük az optimizmus fogalmának tisztázását, megértését. A foglalkozásra bevittem egy poharat, amit félig töltöttem vízzel. Utána azt kértem a résztvevőktől, hogy a folyadék helyébe képzeljék el csukott szemmel a kedvenc innivalójukat. A következő kérdés: Mi a jobb? Ha azt gondolom a pohár tartalmáról, hogy szomorú vagyok, mert félig üres, vagy, hogy örülök, mert félig tele van. Sok-sok megbeszélés után most is, mint általában mindig az a következés, hogy a „félig tele” a győztes. Ez az optimista gondolkodás lényege, hogy mindig keressük a jót a legrosszabb esetekben is! Feladataink ebben a meggyőződésben valósultak meg.
Beszélgettünk a reggeli ébredésről is, mindenki elmesélhette, hogy jobb, vagy bal lábbal kelt-e fel aznap. A következő jó tanácsokat fogalmaztuk meg közösen: Ébredés után gondolj olyan dolgokra, amikért hálás lehetsz! Kelj fel „jobb” lábbal! Örülj mindennek, ami körülvesz! A rosszban is találd meg a jót! Vedd észre az apró örömökre utaló jeleket!
A kicsikkel optimista szemüveget készítettünk, amit sablon segítségével ugyan, de mindenki kedve szerint díszíthetett és megbeszéltük, hogy ez egy varázslatos szemüveg, mert viselése által csak a legjobb dolgokat vesszük észre életünkben. Utána a szemüvegben sétálni kezdtünk néma csendben, közben tudatosan pozitív érzésekre figyeltünk. A sétát követően megpihentünk a tanteremben, majd az általam elkészített rózsaszínű képkeret mögül mindenki (aki szeretett volna) beszámolhatott egyénileg/csoportosan/párosan a séta közben tapasztalt „jó” élményeiről. Aki nem akart szerepelni a feladatban nyilvánosan, az diszkrétebben, az „Optimista tükörkép” című feladat segítségével érvényesülhetett, hiszen az általam adott fénymásolt képkeretbe belerajzolhatta azt az arcképet, amit „boldog és elégedett” önmagáról képzelt. Természetesen mosolygós, önelégült képek készültek mindenki részéről.
A Nagyok csapata „ráérős” délutáni, napközis/esős tevékenysége során „kicsi” mosolygós smileyi figurákat nyírt ki fénymásolt sablon alapján, amikből egy közös „nagy” mosolygós fej /napocska alakult ki végül. A foglalkozás bevezetőjeként körbeálltunk, majd sorban egymásra mosolyogva adtuk tovább szemkontaktussal kísérve kedves mosolyunkat társunknak, hogy örvendezhessünk. A mosolygó napocskát/arcot a gyerekek által gyűjtött vadgesztenyékből és őszi falevelekből is kirakták a gyerekek az iskola udvarán, ami kellemes időtöltést biztosított a számukra. Mi így ünnepeltük a Mosoly világnapját október 3-án.
A Varázsgömb című feladat során egy óriási varázsgömböt rajzoltam a táblára, aminek kapcsán az optimista jövőképről beszélgettünk. Erre vonatkozóan kis cetlire mindenki ráírhatta/rárajzolhatta vágyait, álmait, amit felhelyeztünk a táblára és egész hónapban adott volt a lehetőség, hogy újabbak is kerülhessenek rá. Az egyik legmeghatóbb kívánság egy kisfiúé volt, aki mozgássérült édesapját tolókocsi nélkül, álló helyzetben rajzolta le.
Eljátszottuk az „Optimista válaszok” című feladatot is, melynek során egy-egy tanuló valamilyen rossz, negatív dolgot mesélt, amit a többiek megpróbáltak pozitívra, kellemesre alakítani. A játék lényege, hogy meglássuk, észrevegyük mindenben a jót, utána pedig próbáljunk meg arra fókuszálni. Válaszaikat mindig úgy kellett kezdeni, hogy: „Ez fantasztikus/csodálatos/hihetetlen, mert……..!”, majd átfogalmazták a rossz gondolatokat jóra. Eleinte nehezen ment, segítséget igényeltek, de később az ügyesebbek ráéreztek a játék lényegére. A legelgondolkodtatóbb számomra, amikor kiskedvenc (kutya, cica) elvesztéséről meséltek szomorúan, amit aztán végül úgy próbáltunk „átkonvertálni”, hogy a gyász elmúltával új társként másik cica vagy kutyus kerülhet a családba, akiket megszerethetünk.
Az ölelés világnapját is megünnepeltük október 15-én, aminek alkalmából kis szív alakú, ölelést ábrázoló szimbólumokat színeztünk, nyírtunk sablon segítségével. A foglalkozás zárásaként pedig körbeálltunk és „nagyölelést” adtunk tovább a mellettünk állónak, míg vissza nem ért a kör a kiindulási helyzetbe.
Minden tanév őszi szimbólumaként készítek iskolánk folyosójára egy gyermek nagyságú madárijesztőt. Ez idén is megtörtént, Optimista Ottónak neveztük el, aki vidám, mosolygós ábrázatával, a derekára kötött színes kendőjével és a vállára helyezett virágfüzérrel egészen november végéig emlékeztet mindenkit a pozitív gondolkodás, az optimista szemléletmód fontosságára és gyakorlására.