Havi Boldogságóránkat Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok című dalának meghallgatásával kezdtük, majd beszélgettünk az optimizmus fogalmáról a gyerekekkel, hogy mit jelent ez a fogalom az ő nyelvükre lefordítva. Arról hogy ha valamit szeretnénk elérni, akkor kitartunk mellette, sokszor gyakoroljuk, illetve legyőzzük az akadályokat melyek az utunkba kerülnek.
A héten megismerték a Tódi törpe varázsszemüvege című meséjét, mely talán érthetőbbé tette számukra a fogalom megértését.
Szomorú Szilárd és Boldog Blanka játékot is játszottunk, ahol a vidám és szomorű arcunkat is megmutatthattuk.
Tükörjátékot is játszottunk, mellyel igyekeztünk erősíteni a gyerekekben pozitív tulajdonságaikat, és azt, hogy mindenki jó valamiben.
A Boldogságóra végén pedig mindenki kiszínezhette a saját varázsszemüvegét is, melyet örömmel vittek haza a gyerekek.

Ebben a hónapban a Boldogságóra foglalkozást összekapcsoltuk a Mentálhigiénés világnappal. A foglalkozás elején bekapcsoltam a gyerekeknek a Bagdi Bella Pozitív gyerek vagyok című dalt, ami nagyon tetszett nekik, le is ültek a szőnyegre. Az én hangom című relaxációs gyakorlatot választottam erre a foglalkozásra. Megbeszéltük, hogy mindenkiben szokott lenni negatív érzés, például szomorúság, düh, stb. Ezt gyűjtsük most össze a testünk minden pontjáról, és ki fogjuk kiabálni magunkból. Az összes ablakot kinyitottam, majd mindenki jó hangosan kiabálhatott egyet. Amikor felemeltem a kezem, mindenki elcsendesedett, az ablakokat pedig bezártam. Így kizártuk a sok rossz érzést. Már csak a jó érzések maradtak bennünk. Ölelőkör következett, amit már jól ismertek a gyerekek. Boldog Dóra is megérkezett hozzájuk, őt is körbeadták, mindenki megölelte. Szomorú Szilárd és Boldog Dóra báb segítségével megbeszéltük, hogy valaki mitől lehet szomorú, vagy mérges, és hogyan segíthetünk rajta, hogyan vidíthatjuk fel. Sok érdekes dolgot mondtak a gyerekek „akkor leszek szomorú, ha anya mérges”. Hogyan segíthetünk? „jól kell viselkedni, és akkor anya nem lesz mérges, én pedig szomorú”. „én akkor vagyok szomorú, ha anya későn jön értem az óvodába” Ezen vajon hogyan segíthetünk? „Én játszanék vele addig, úgy hamar eltelik az idő.”. A beszélgetés után mese következett (Bezzeg Andrea: Tódi törpe varázsszemüvege című mese). A végén közösen többször elmondtuk a mesében szereplő versikét. Mindenki elkészíthette a saját varázsszemüvegét ragasztás, rajzolás technikájával. Majd ki is próbálták. A gyermekek képzelete szárnyalt, volt aki kastélyt, szivárványt, jó gyereket, virágot, stb. látott a varázsszemüvegen keresztül, többen mondták, hogy látom anyát, vagy apát. Ezt követően hoztam nekik egy kosarat, mondtam, hogy a világ legjobb gyerekének a képe van benne (tükör). Mindenki egyesével belenézhetett, de nem lehetett elmondani, mit látnak. Meg kellett egy kis ideig tartani a titkot. A játék végén megbeszéltük, ki mit látott benne. Nagyon mosolyogtak, amikor belenéztek a kosárba. Megbeszéltük, hogy mindenki jó gyerek. A foglalkozás végén felragasztottuk az optimizmus jelét a második lépcsőfokra, és megbeszéltük, hogy hazaviszik a varázsszemüveget és otthon anyáék is kipróbálhatják.

Életünk egy hullámvasút, ahol van hogy jól alakulnak a dolgok és van amikor nem. Egyszer fent vagyunk egyszer lent. Életünk folyamán arra kell törekednünk, hogy elfogadjuk az élet ilyen hullámait. Próbáljuk meglátni az élet pozitív oldalát, mégha sokszor nehezünkre esik is az adott helyzetben. Ha ismeretlen helyzet vagy erőtpróbáló feladat előtt állunk természetes, hogy van bennünk egy természetes aggódás és félelem. Viszont ha soha nem próbálunk „neki” menni az ismeretlennek és nem keressük a kihívásokat, akkor nem lennének az életünkben sikerek. Az optimista gondolkodás már fél siker az életünkben megtett dolgokhoz.

Az optimizmus hónapjában sokat játszottunk a gyerekekkel. Az optimista köszönési forma már régóta a reggeli rituálénk része. A csoportszoba ajtajára ki van ragasztva egy kép, melyen szimbólumok vannak. Pacsi, tánc, ölelés, stb. Ebből választhatnak a gyerekek minden reggel. A mit súg a párnád kezdetű játékban próbálták megfogalmazni problémáikat. Nagyon sok kisgyerek nem is tudott megfogalmazni nehézségeket, de ez azt gondolom teljesen természetes. Amikor én mondtam el a saját bajomat,-fáj a vállam-azonnal tudták rá a megoldást. Masszíroztassam meg! Volt olyan kisgyerek, aki a hátam mögé lépett, és el kezdett masszírozni. Alvás előtt többször is megfogalmazták kívánságaikat. A varázspor, melyet játékosan rájuk szórtunk, reményt keltett bennük. Csillogott a szemük, elhitték a játékot. Ebben a hónapban megemlékeztünk az ölelés világnapjáról. Az ölelés, mint a szeretet kifejezésének egyik formája nagyon közel áll a gyerekekhez. Csoportunkra jellemző a napi nagyon sok ölelés. Gyerek-gyerek, gyerek-felnőtt között is. Ez érzelmi biztonságot, kiegyensúlyozott óvodai életet feltételez. A gyönyörű őszi idő lehetőséget adott számunkra, hogy kiránduljunk a közeli gyopárosra. A természetben történő séta mindenki számára pozitív élmény volt. Megfigyeltük a tavon úszkáló kacsákat, a fákon csicsergő madarakat, szedtünk makkot, és nem utolsó sorban nagyot sétáltunk. A kirándulás végére az eső is eleredt, de mi ennek is a pozitív oldalát használtuk ki. Táncoltunk az esőben, ami nagyon tetszett a gyerekeknek, Azt gondolom sikerült bennük elültetni a magokat, ami az optimizmus fogalmának megértésére irányult. Mindenben keressük a jót! Az egész óvodai életük során bátorítjuk, buzdítjuk őket. Keressük az erősségeiket, azokra fókuszálunk.