Beszámoló a Boldogságóra foglalkozásról
2020. október

A foglalkozás témája: Az optimizmus gyakorlása

A foglalkozás bevezetését egy játékkal kezdtem: Becsukott szemmel egyenként minden gyerek húzott egy vidám, vagy egy szomorú emotikont. Az szerint, ki mit húzott, be kellett mutatni, milyen az arcuk, ha vidámak, vagy szomorúak. Mindenkitől megkérdeztem, hogy mikor szokott ilyen lenni az arcuk.
Aztán rendeztünk egy közös nagy nevetést – mindenkinek egy vidám dologra kellett gondolnia.
A téma feldolgozása:
A Tódi Törpe varázsszemüvege című mesét meséltem el, törpe és süni báb segítségével, és természetesen egy papírból készült „varázsszemüveggel”.
A kézikönyvben ajánlott kérdések segítségével beszélgetést kezdeményeztem, majd megkérdeztem a gyerekeket, hogy ők is felpróbálnák-e a varázsszemüveget. Természetesen mindenki igent mondott, úgyhogy kiosztottam a szemüvegeket. Közben elmondtam, hogy ezt a varázsszemüveget optimista szemüvegnek hívják, és akik viselik, optimista emberek. Az optimista emberek mindenben meglátják a szépet és a jót, bíznak magukban és másokban is.
Aztán megszemléltük egymást, a csoportszobát, a környezetünket, és mindenki elmondhatta mit látott.
A foglalkozás lezárása:
Elővettem egy általam készített sólymot, és elmondtam, hogy a sólyom olyan éles szemű madár, hogy nagyon magasból is meglátja a fűben mozgó élelmet. Ti, ha kis sólymokká változnátok, akkor mit látnátok meg a magasból? Próbáljuk ki, de előbb készítsétek el a ti sólymotokat. Ragasszátok fel a szemét!
Amikor mindenki elkészült, körbe-körbe, repültek a csoportszobában a kis sólymok, és a magasból figyelték, milyen jó dolgot vesznek észre.

Csokvaomány, 2020. október 26.

Tuza Gáborné
óvodapedagógus

Az előző héten az optimizmust gyakoroltam a csoportommal. Ennek fejében bevittem egy kis tükröt, körbeadtam mindenkinek. Belemosolyogtak a gyermekek, és elmondták tetszik-e nekik, amit látnak, illetve mindenki mondott magáról egy tulajdonságot, ami tetszett önmagán. Ha valakinek nehézséget okozott, akkor a csoporttársak segítettek. Ezután asztalokhoz ültünk egy egy tükörformát ábrázoló sablonra mindenki lerajzolta a saját önarcképét, ahogy látja önmagát. Segítségül odaadtam újra a tükröt. A legvégén egy plakátot készítettem a gyermekekkel, amire felragasztottuk az elkészült alkotásokat 🙂

A Boldogságórákat havi két alkalommal építem be a napi munkámba, a nagycsoportos, valamint a nagy középsős gyerekek részére. A csoportból 8-an vesznek részt Boldogságóra foglalkozáson.
Az első alkalommal egy relaxációval kezdtük a délelőttöt. /Körbe-körbe karikába/. Kíváncsi voltam, hogy a gyerekek, hogyan tudnak köröket rajzolni. Differenciálást is alkalmaztam a két nagy középsős gyermek miatt. Ők A/5-ös lapra rajzoltak. A relaxáció után megkérdeztem a gyerekeket, hogy mit gondolnak, nyitott vagy csukott szemmel volt egyszerűbb a rajzolás. Megoszlottak a vélemények, de legtöbbjük a nyitott szemmel rajzolást tartotta könnyebbnek.
A relaxációt Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok című dal meghallgatása követte. Azt vettem észre, hogy a gyerekeknek nagyon tetszik a dal. Eltudták magukat engedni. Egyéni ötleteiket megmutatták.
A hónap témáját Szomorú Szilárddal és Boldog Blankával vezettem be. Először is elmondtam nekik, hogy az egyikük szomorú a másik, pedig vidám. Gyakoroltuk a bemutatkozás helyes technikáját. Aztán beszélgettünk arról, hogy Voltak-e szomorúak és ki segített nekik megnyugodni vagy mivel sikerült őket felvidítani? Mindenki elmondta a véleményét, nem komolytalankodtak, a játékos feladatra összpontosítottak.
Néhány gondolat a gyerekektől:
– ,,akkor vagyok szomorú ha esik az eső, fúj a szél, esik a hó és akkor vagyok boldog, amikor kisüt a nap”.(5 éves megkésett beszédfejlődésű kislány)
– ,,amikor szomorú vagyok anya úgy vidít fel, hogy elmeséli a kedvenc mesémet és szépeket mondd nekem”.(6 éves kisfiú)
És ami igazán meglepett egy 6 éves kisfiú gondolata: -,, én még sosem voltam szomorú”. (Korcsoportját ismétlő kisfiú)
A beszélgető kör után két csapatra osztottam a gyerekeket. Eljátszottuk a vidám és szomorú játékot. Nagyon aranyos arcokat vágtak mindannyian. Élvezték a feladatot, és nagyon hamar feltudták egymást vidítani.
A játék után lerajzolták, hogy milyenek, amikor boldogok és milyenek amikor szomorúak. A gyermekek képességeit figyelembe véve terveztem meg ezt a tevékenységet. A holt időt, hogy csökkentsem szólt a Pozitív gyerek vagyok című dal, ezzel az volt a célom, hogy fenntartsam a gyerekek érdeklődését az alkotó tevékenység iránt.
Alkotás után, pedig eljátszottuk a tükörjátékot, hogy a feszültséget oldjam és ne éljék meg kudarcként a játékot, ezért elsőként én mutattam be a játékot. Legtöbbjük valamelyik testrészét tartotta szépnek, valaki a ruházatát. Nagyon tetszett nekik ez a játék. Jól érezték benne magukat. Sokat nevettek. Szerintem ehhez hozzájárult az is, hogy egy nagyítós tükröt használtam a játék során.
A délelőttöt Bagdi Bella: Mutasd meg a világnak című dalával zártuk. Figyelemmel hallgatták a szöveget és leutánozták, amit a néni kért tőlük a dalban. Egyéni ötleteket is alkalmaztak.
Én úgy gondolom, hogy az előző hónaphoz képest itt már felszabadultabbak, érdeklődőbbek. Amikor visszamegyünk a többiekhez Boldogságóra után örömmel mesélik a társaiknak, hogy milyen érdekes dolgokat játszottak. Többször megkérdezik, hogy Óvó néni ma is lesz Boldogságóra?